Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-06-12 / 12. szám
HAJRÁ, MAGYAROK! A MAGYAR HÍREK TÍZFORDULÓS OLIMPIAI FEJTÖRŐJE Lukács-interjú a filmről a francia televízióban lo. Nenikékámen Túljutottunk a tizenkilencediken és előttünk München, a huszadik! Hányszor kiáltottuk — és hányszor kiálthatjuk még: hajrá, magyarok! S hányszor utána, mint a hajdani görögök: Nenikékámen — győztünk?! Rajtunk, szurkolókon, nem múlik ... Ámbár, ez tévedés. Mert ugyan mi volt Pierre de Coubertin, az olimpiai eszme feltámasztó ja és haláláig leghívebb propagátora, ha nem lelkes szurkoló? És a mi Mező Ferenc doktorunk? És a többiek, szerte a világon, akik a sportszervezetekben, a nemzeti olimpiai bizottságokban, szakszövetségekben tevékenykednek, ők vajon nem vérbeli szurkolók? De bizony, hogy azok! Méghozzá többnyire szerény munkásai a nemzetközi sportmozgalomnak... Ha már annyit emlegetjük Coubertint, kinek híres, sokszor idézett jelszava volt: „Nem a győzelem, a részvétel a fontos” — róla ugyan ki tudja, hogy amikor megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, első elnöke nem ő lett? Ezt a tisztet, éppen az olimpiai eszme eredetének hangsúlyozása kedvéért átengedte másnak, és ő csupán a bizottság titkári tisztjét látta el. Meg tudnák azonban mondani, ki volt hát a NOB első elnöke? (1. kérdés) Persze, a főtitkári tiszt nem kevés teendővel járt, mivel az első újkori olimpiák idejében a NOB szervezte és lebonyolította is a versenyeket. Később Coubertin mégis átvette az elnöki posztot, és 1925-ig intézte az olimpiák ügyeit. Kidolgozta az olimpiai részvétel alapjául szolgáló amatőr szabályzatot és a hozzátartozó amatőr esküt, amely először 1920-ban, Antwerpenben hangzott fel. A kezdeti botladozások után, mint elmeséltem, az olimpiai eszme diadalt aratott és a NOB ereje már kevés volt ahhoz, hogy egymagában érvényre juttassa. Talán ezért is szorgalmazták tagjai, hogy a részt vevő országokban alakuljanak meg a Nemzeti Olimpiai Bizottságok. Mindjárt itt, nem csekély büszkeséggel megmondom, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság már korán, 1908-ban állandó jelleggel megalakult... A NOB szervezetét azonban, sajna, a legtöbb szurkoló félreérti, amiből már sok felesleges vita támadt. Pedig a szurkoló, tessék nekem elhinni, nem ott kezdődik, hogy a győzelem érdekében rekedtre ordítja magát, hanem, hogy tudja és érti a szabályokat. Hány olyan szurkolót ismerek például, aki azt hiszi, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság valamiféle csúcsszerve a nemzeti bizottságoknak. Pedig éppen fordítva van, mivel a NOB jött előbb létre, s hozta létre az olimpiákat is... így azután, illene tudni, hogy a NOB önválasztó, örökös tagsággal járó szervezet! (Még akkor is, ha 1966 óta a tagok csak 72 éves korukig maradhatnak aktívak.) A NOB tagjai nem az egyes országok képviselőiként vesznek részt a szervezet munkájában, hanem a szervezet „küldi” őket saját képviselőjeként hazájukba... No persze, ez némileg elméleti dolog, mivel manapság a NOB nem nagyon választ meg senkit a tagjai közé, ha a hazai sportszervek nem ajánlják az illetőt... Egy országból általában egy tagot választ kebelébe a NOB, de ez áthágható törvény, át is hágják. Manapság egy olimpia lebonyolítása elképzelhetetlen lenne a nemzetközi sportszövetségek közreműködése nélkül. Nyilvánvaló tehát, hogy a NOB már kezdetben is szorgalmazta az egyes sportágak nemzetközi szövetségeinek megalakulását. Közülük jelenleg harmincötöt ismer el, ami azonban nem jelenti azt, hogy mind a harmincöt szövetség sportága felkerül az olimpia műsorára. Az olimpiák műsora egyébként is változó, és két ellentétes törekvést tükröz. Az egyik törekvés a nemzetközi szövetségeké, amelyek mindent elkövetnek, hogy sportáguk és minél több versenyszáma szerepeljen az olimpián. Ehhez csatlakozik az éppen rendező ország törekvése, hogy azok a sportágak, amelyekben erős, szintén műsoron legyenek, hiszen a rendező mindig győztes is szeretne lenni! Viszont az olimpiák műsorának bővülése, a résztvevők számának növekedése mind megoldhatatlanabb feladat elé állítja a rendező szerveket, amelyek ha mást nem, az egyes számokban országonként indítható versenyzők számát igyekszik korlátozni. Ma egy olimpia megrendezése, különösen a járulékos elemek miatt — sportlétesítmények, szálláshelyek, utak, vendégek elhelyezése stb. — olyan költséges, hogy csak a létesítmények későbbi felhasználásának beleszámításával teljesíthető. Bizony nem egyszerű dolog vállalni a feladatot, hogy a fehér zászló az ötszínű, öt egymásba fonódó karikával felkúszhasson az árbocra. Az olimpiai jelvény azonban nemcsak az öt karikából áll, hanem az olimpiai hármas jelszóból is, amely kiegészíti. Aki ezt a jelszót tudja, akár eredetiben latinul, akár csupán magyarul, írja meg nekem! (2. kérdés) Az építőkövek a nemzeti sportszövetségek, amelyeket sportáguk nemzetközi szövetsége is elismer. Legalább öt ilyen elismert, aktív nemzeti szövetséggel kell rendelkeznie egy ország sportéletének ahhoz, hogy Nemzeti Olimpiai Bizottságát a NOB elismerje. A kapcsolat közöttük egyre szorosabb, a NOB végrehajtó bizottsága rendszeresen ülésezik a Nemzeti Bizottságok küldötteivel, különben a mind bonyolultabb és szétágazóbb kérdéseket aligha tudnák megoldani. Hiszen a gyarmatbirodalmak megszűntével, az új önálló államok kialakulásával nemcsak az Egyesült Nemzetek tagsága növekszik, hanem a Nemzeti Olimpiai Bizottságok száma is! 1967-ben például már 124 Nemzeti Olimpiai Bizottságot tartott számon a NOB. 1924 óta pedig téli olimpiákat is rendeznek, amelyekről csupán helyszűke miatt nem beszéltem. No meg, mi tagadás, dicsőséget se arattunk oly sokat rajta... Ha csak a Rotter—Szollás műkorcsolyázó páros helyezéseire nem emlékeznénk. Azóta igazán csak egy kislánynak tudunk tapsolni, aki ugyan Grenoble-ban, a X. téli olimpiai játékokon még csak hatodik helyezést szerzett a női műkorcsolyázásban, de azóta a világversenyeken egyre jobb helyezéseket ért el. Szurkoljunk neki, hogy a következő olimpián felkerüljön a dobogóra, és neve okkal szerepelhessen e fejtörő játék utolsó, zárókérdéseként! (3. kérdés) Mert bármennyire is szeretek mesélni — különösen, ha van mit! — hevenyészett memoárjaim végére értem. Higgyék el, nem a tudományomat akartam fitogtatni, adataimat megtalálják minden jobb sportlexikonban, és nem is a benfentességemet. Én mondom önöknek, Drukk Ernő, hogy nem az az igazi szurkoló, aki azzal dicsekszik, hogy keresztnevükön szólítja a sportsztárokat, hanem aki akkor is szorít nekik, aki akkor is biztatja őket’ amikor fogy a lélegzetük, sújtja őket a balszerencse, vagy egyszerűen csak jobbak az ellenfelek. Mert tessék elhinni, évezredes szurkoló-pályafutáson legnagyobb tanulsága mégis csak ez: előfordul, hogy az ellenfél azért győzött, mert jobb volt! Aki ezt belátja, csak az tud igazán erőt venni magán, hogy legközelebb ő legyen a jobbik, őszintén mondhatom, sok magyar olimpiai bajnokot idézhetnék, akiket olimpiáról olimpiára kísért a balszerencse, de ők nem csüggedtek, és végül, keményen átdolgozva a közbeeső olimpiászok négy esztendeit, mégiscsak felküzdötték magukat a dobogóra! ök ismerték az ókori olimpiákat rendező élisziek tanácsát, amelyet minden alkalommal elmondottak az egybegyűlt versenyzőknek: „Ha eleget dolgoztatok ahhoz, hogy Olümpiába mehessetek, ha nem követtetek el semmi könnyelmű, semmi becstelen dolgot, menjetek bátran. De akik nem így készültetek menjetek, ahová akartok...” Ezzel búcsúzom tőletek is, kedves szurkolótársaim. Viszontlátásra 1972-ben Münchenben, a huszadikon! Addig is sokszor kiáltsuk: hajrá magyarok! — hogy ott együtt mondhassuk — Nenikékámen ... Győzelem! (Vége) * A „Hajrá, magyarok!” olimpiai rejtvénypályázatunkra továbbra is számos megfejtés érkezik a világ minden tájáról. A helyes megfejtések ötödik sorsolása alkalmával következő honfitársaink nyertek könyvjutalmat, amelyet postán eljuttatunk részükre: Domán Ferenc (Izrael), Francois Simorjay (Kanada), Ernő J. Toperczer (USA), Gubranszki Ferenc (Franciaország), Helene Stroobant (Belgium). A Staféta főszereplői: Bencze Ilona és Bálint András több kultúrának is az ismerője, lát-e lehetőséget arra, hogy a magyar film túllépjen a határokon és bizonyos hatást gyakoroljon más irányba is. LUKÁCS GYÖRGY: Én azt hiszem, hogy ez lehetséges. A magyar filmekben felvetett egyes problémák ugyanis érvényesek az egész világon. Így például az a probléma, amely a Falak-ban vetítődik fel. Amit pedig Jancsó a Csillagosok, katonák-ban fölvet, az erőszak különböző politikai és erkölcsi jelentősége — ez is olyan kérdés, amelyről évek óta folynak a teoretikus és művészi viták mindenfelé a világon. Ezt érinti például Semprun is a „Nagy utazás”-ában. A magyar filmnek ezek a kísérletei tehát érintkeznek azzal a területtel, ahol az egész világon szorongás és átalakulás van. Én természetesen nem tartom magam illetékesnek, hogy most sikereket vagy sikertelenségeket jósoljak. Csak azt mondom, megvan minden lehetősége annak, hogy ezek a magyar filmek az európai vagy a világ filmfejlődésében is bizonyos szerepet játsszanak. „Lepje meg magyarországi ismerőseit! Megbízásait teljesíti, ajándék- és virágküldeményeit ön helyett megvásárolja és a kért címre szállítja a BOY SZOLGALAT! CÍM: BUDAPEST, VI., BAJCSY-ZSILINSZKY ÜT 20. TELEFON: 123—523, 290—290 A francia televízió felkérésére Kovács András filmrendező interjút készített Lukács György akadémikussal. A beszélgetést 1971. március 5-én közvetítették. Egy-két érdekes részletét szeretnénk megismertetni a Magyar Hírek olvasóival. Az Interjú elején Lukács György tanácsköztársaságbell — filmmel kapcsolatos — élményeiről tett fel kérdéseket az ismert filmrendező, majd későbbi fllmkapcsolatairól érdeklődött. Olvasóink számára a beszélgetésnek bizonyára az a része lesz legizgalmasabb, amelyben Lukács György a mai magyar filmművészetről mondotta el véleményét. Az Interjú végén egyébként néhány szó esett még arról a kérdésről Is, amely a fiatalokat világszerte izgatja: mit jelent napjainkban forradalmárnak lenni. „Forradalmár az — felelte a marxista elmélet nagy öregje —, akiben egyesül a türelem a türelmetlenséggel. A puszta türelmetlenség valami happeningszerű dolgot idézhet elő és 15 vagy 20 happening után előfordulhat, hogy a volt forradalmár mint csalódott, vagy cinikus ember, beleilleszkedik az establishmentbe. Az, hogy valaki forradalmár legyen, mindig egy egész életnek a kérdése.” Az interjU gerincét jelentő részletet az alábbiakban közöljük. * Darvas Lili a Szerelem-ben. Jobbra: A Szerelem hősei: Törőcslk Mari és Darvas Iván. (A Cannes-i filmfesztiválon a Szerelem — Déry Tibor és Makk Károly filmje — elnyerte a zsűri diját és a Nemzetközi Katolikus Filmművészeti Társaság díját. Darvas Lilit és Törőcslk Marit, a film főszereplőit külön dicséretben részesítették.) Balra: Sárika, drágám: Kern András kérdése, hanem szélesebb körű probléma. Általános esztétikai szakkifejezéssel: minden esztétikai forma mindig bizonyos tartalomnak a formája. Tartalom és forma a végső megjelenési formában elválaszthatatlanul funkcionális egységet alkot. Két lehetőség van. Az egyik: forradalmasítani a formát a forma oldaláról azon módon, hogy tisztán formai síkon egész új kifejezési módokat keresnek hozzá. A magyar költészetben számos példa van erre. És lehet új kifejezési formákat keresni azért, mert egy művész újat tár fel tartalmában, ami elmondhatatlan az eddigi kifejezési forma mellett. Ha ennek a kifejezésére talál adekvát vagy megközelítően adekvát formát, akkor történik meg az, hogy a művészet igazi, nem formális továbbfejlesztése következik be. Az az érzésem, hogy a magyar filmben útban vagyunk egy ilyen problémameglátás felé. Ez a lényeges. Emellett másodrendű az, vajon minden kérdésföltevés, minden megoldás tökéletesen sikerül-e. Ez ugyanis a film és a társadalom jelenlegi fej-Lukács György (Vámos László felvétele) Lukács György akadémikus 86 éves korában, 1971. június 4-én elhunyt. Méltatására következő számunkban visszatérünk. LUKÁCS GYÖRGY: Nagy nemzeteknél könnyen előfordulhat, hogy egybeesnek a legnagyobb átalakulások. Gondoljon arra, hogy például Goethe és Beethoven kortársak voltak, és g francia, angol, olasz, orosz fejlődésben is számos ilyen esetre lehet találni. Így például Muszorgszkij kortársa volt Tolsztojnak és Dosztojevszkijnak és így tovább. Egy kis nemzet fejlődése természetesen nem lehet ilyen széles áramlású, és a■ magyar fejlődésben minduntalan vannak korszakok, amikor kiváló egyéniségeknek és a kornak találkozásából egyszerre bizonyos művészet vezető szerephez jut. Elég itt arra utalnom, hogy mit jelentett 1906-ban Ady Üj verseinek a megjelenése. Nem sokkal később Bartókkal sajátos vezető szerepre tett szert a muzsika az egész magyar kultúrában. A Horthy-korszakot vizsgálva nem ismerek költőt, akinek hatását össze lehetne hasonlítani Bartók Cantata profanájával. Most az az érzésem — hangsúlyozom, hogy érzésem és nem akarok ennek nagyobb jelentőséget tulajdonítani —, hogy abban a nagyon komplikált folyamatban, amelyben mi most új, szocialista kultúrát akarunk teremteni és meg akarunk szabadulni a sztálinizmus hagyományaitól, a film bizonyos avantgarde szerepet játszik, amennyiben fölvet egész sor kérdést, amelyektől a szűkebb terület szakemberei visszariadnak és mégis döntő fontosságúak. KOVÁCS ANDRÁS: ön mindig rendkívüli érzékenységet tanúsított az új kifejezési eszközök iránt. Ebből a szempontból hogy ítéli meg az új magyar filmet? LUKÁCS GYÖRGY: Ez számomra nemcsak a film lettsége mellett lehetetlen. Az új magyar filmnek a jelentőségét ebben az értelemben úgy kell értékelni, mint áttörési kísérletet, amely akkor is értékes, ha tartalmában és formájában akadnak problematikus &1&TT16 k KOVÁCS ANDRÁS: Még egy kérdést, ha megengedi, hiszen a magyar helyzetről beszéltünk. Most mint olyasvalaki, aki a világkultúrában, hogy úgy mondjam, otthon van, tehát AZ UTASELLÁTÓ pályaudvari éttermeiben ez évben is biztosítja turista csoportok étkeztetését KEDVEZMÉNYES ÁRON 32 féle menüből választhat, 7 féle úticsomagot rendelhet Megrendelését legkésőbb 7 nappal az igénybevétel előtt írásban a következő címre kérjük küldeni: UTASELLÁTÓ V.: Üzemeltetési Osztály, Budapest, V., Veres Pálné utca 24. sz. Telefon: 189—900, 160 mellék. Turista csoportoknak kívánságra nyomtatott étkeztetési tájékoztatót küld, telefonon felvilágosítást ad az UTASELLÁTÓ O
