Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-29 / 11. szám

JitA j& n, - Q-fcA&n, JÁTSSZUNK NÉPI JÁTÉKOT! /^7) / í ' ^ JjüJm ú tuzMAZő t „punkőkui paládé. A leányok felőlük a fehér ingvállat és a ró­zsaszínű, vagy piros bőszoknyát. Ki-ki a bo­korról vagy fáról vág egy méteres zöld ágat, és feldíszíti színes selyempapírból (krepp-pa­pírból) vágott, hosszan lelógó szalagokkal. A játék szépségének egyik titka, hogy milyen hosszú legyen a sok-sok szalag. Kipróbálja a leányujjon, hogyan lehet véle forogni, sétálni, és ilyenkor a szalagok szépen úsznak-e a le­vegőben ... A leány úgy tartja a zöld ágat a bal kezében, mintha égő gyertyát vinne. Fel­felnéz reá, miközben tánclépésben lépked, fo­rog véle, mintegy a tavasz jelképét, a zöld ágat is megtáncoltatja a levegőben ... Játszhatják 4—8—16-an. Két sorban állnak, arccal a nézők felé, elöl sorakoznak a kiseb­bek, hátul egy-két méterrel a nagyobbak. A zöld ágát mindenki a magosban tartja, az első sor még „kapukat” is tart. Mihelyt a dalt énekelni kezdik, a hátsó sor elindul előre, és átbújik egyszerre a „kapuk” alatt, előre tart­va a zöld ágakat, és nyomban „kaput” alkot­nak. A kicsik sora ezalatt hátrafelé lépeget, mintegy helyet cserél a nagyokkal. Ezt ismé­telgetik a „Ma vagyon, ma vagyon” kezdetű dal négy-négy ütemére. A tánclépés a keringőbői ismert sétalépés előre négy ütemre, hátra négy ütemre. Fon­tos, hogy mindig ugyanazzal a lábbal induljon mindenki, és nyugodtan lépkedjen, bele-hele­lendülésekkel. Ezt szívesen gyakorolják a lá­nyok, és megszépíti a mozgásukat... Kitalál­nak maguk is sok szép mozgást, ideillő figu­rát, kivált ha csak négyen táncolják. A játék kezdete előtt egy kislány megkér­dezi szépen: — Szabad-e bemutatni a balatonszárszói püskösdi parádét? És máris kezdik az éneket, az átbújást, és folytatják, amíg a 7 vers elhangzik. Az átbú­­jások szépségét fokozza valamiféle hullámzó mozgás, amelyet a zöld ágak és színes szala­gok együttes mozgatása nyújt. (Kürthy Hanna rajza) JCiktcum Erdő mellett nem jó lakni, Mert sok fát kell hasogatni: Tizenhárom ölet meg egy felet, öleljen meg engem, aki szeret! * Magyar népdal. Jászberény (Szolnok). Az Ortutay Gyula szerkesztette „Magyar népdalok” gyűjtemény­ből. TrfnclépéB. 1P5P Élénk csárdás. m j l ft: Ka m-gyón, ma- va-gyón, Pi-ros pún-kösd nap-ja. Ba - U • ton - nak mér-vány-kő s fe- no- ki, 1*1 Holnap lm,bői - nap less, A mí-ao-dik nap* ja. 1. Mit visztek, mit visztek Selyem sátor alatt? — Leányokat viszünk Selyem sátor alatti 2. Hogy adjátok párját? — Száz aranyért egyet, Mert a leány drága, Száz arany az ára! 3. Mit visztek, mit visztek Selyem sátor alatt? — Menyecskéket viszünk Selyem sátor alatt! 4. Hogy adjátok párját? — Száz aranyért egyet, Mert az asszony drága, Száz arany az ára! 6. Mit visztek, mit visztek Selyem sátor alatt? — Legényeket viszünk Selyem sátor alatt! ?. Hogy adjátok párját, — Két fillérért egyet, Mert a legény olcsó, Csak egy marék ocsú! N» -nésdi U-Um, u én gyón-go - (é-ga-msti Gyvn • g* W - gi - ctit I Elnevetik magukat, és frissen lépnek egyet­len nagy körbe, és szünet nélkül éneklik a második dalt, az élénk csárdást. Az első vers éneklésekor egymás kezét fogják magosán, és kettőt lépnek jobbra, egyet balra és így to­vább. Ezáltal a kör jobbra halad kevéssé. A második versre ki-ki a párjával csárdásozik, bokázik, forog, jobb kezével magosán tartja a zöld ágat, bal kezével fogja a párja balját. A harmadik versre ismét egy nagy körbe össze­kapaszkodnak, és felgyorsulva körbe-körbe karikáznak. Boldog pünkösdi ünnepeket kívánunk! — kiáltják és elfutnak, meglobogtatva a zöld ágakat, amelyeket ki-ki odaajándékozhat egy­­egy kedves nézőnek, hogy vigye haza, mint a tavasz szép jelképét... A pünkösd parádé kezdete: az átbújás előrehaladással Jegyzet. Ma már csak a képzeletünk — és néha a gyermek játékcsoportok — népesítik be a Balaton partját efféle tavaszköszöntő né­pi játékokkal. De még élnek azok az idősebb falusi asszonyok, akik boldogan mesélik, hogy ők milyen szépek, kedvesek voltak a püskösdi parádéban. Pünkösd délutáni templomozás után frissen átöltöztek a lányok, és siettek a templomtérre, ott sorbaálltak. A „Ma vagyon” dallal végig-végig sétáltak a falusi utcákon, és bujkáltak egymás karjai alatt. Sokan nézték, utcáról utcára kísérték a pompás látványt. Kivált a legények, akik ilyenkor választották ki a legszebbet!... A Balaton partján, egy kis dombtetőn énekelték és táncolták 'a második dalt. Ezután a legények is beállhattak a tán­cosok közé, és késő estéiig folyt a nótázás, a 2. Szárszó alatt nem mehet el a gőzös, Mert a vasút nem igazán egyenes. Törjön Is el annak minden kereke, Mért vitte el a babámat messzire?! 3. Leány vagyok, az is fogok maradni, Három legény akar engem szeretni. Egy a szívem, hármat hogyan szeressek? Téged, rózsám, soha el nem felejtlek! tánc, amíg a búcsúzó nap sugarai aranyhidat vontak a Balaton tükrére. — „Olyan szép voltam a parádéban” — me­sélte a nyolcvanéves öreg nénike — „úgy táncoltam és hajladoztam a zöld ággal, hogy amikor meglátott a legény, akkorát csattant a szeme, mint az ólajtó!”... A disznóól ajtaját, ha nyitva felejtik, a balatoni szél becsapja, és akkorát csattan, mint az ágyúlövés. Hát ilyen gyönyörű volt a balatonszárszói pünkösdi pa­rádé! Volly István A „Budapest” divatja A vállak enyhe tömése, a kosztümökön és a ruhákon gazdag paszpólozás és a „forró nad­rág” divatja — ez a három kérdés, ami legin­kább foglalkoztatja a budapesti divattervező­ket. A divat — mint azt Ökrös Zsuzsa, a Váci utcai Budapest Divatszalon művészeti vezető­je a tavaszi—nyári kollekció bemutatása al­kalmából elmondotta — a tél óta nem fejlő­dött, inkább átváltozott. Ennek jelei, hogy megrövidült a maxi, és az oldalt vagy elöl vé­gighasított szoknyák alatt feltűnt a „forró nadrág”, a mini-short, amit a fiatal lányok máris viselnek. Am a szolidan elegáns pesti nők kitartanak a klasszikus fQrmák mellett; tavasszal és nyáron szívesen hordják a térdet takaró szoknyahosszt, a Chanel stílusú kosz­tümöket. Ami az idei nyár divatjára a legjellemzőbb: a karcsúsított vonalú redingot és trenchcoat­­kabátok, amelyek úgy látszik nem hiányoz­hatnak majd a tavaszi-nyári ruhatárból. A „Budapest” ezúttal is elegáns, jól visel­hető kollekciót mutatott be, amelyben megta­lálható a mini-shortos összeállítástól a tiszta selyemből készült szép alkalmi ruhákig min­den kedvünkre való. A tavaszi és nyári ruhák legtöbbjéhez a manökenek egy- és kétsoros kabátot viselték könnyű szövetből, színes, gyakran a ruha mintájával és színeivel megegyező jerseyből, shantungból, selyemből. Az idei tavasz és nyár divatos színei — mint mindig — a sötét­kék fehérrel, továbbá a fekete fehérrel, a pi­ros, sárga és a lila sokféle árnyalata. p. J. Balra: A tavaszi divatot még a hosszú nadrág képviseli: ezt a mogyorószínű kasha-szövetből készült hosszúmellényes, hosszúnadrágos összeállítást bőr paszpólo­zás és a mellény zsebét bőr-rojt díszíti LENT: Egy nagyon szép fodros alkalmi ruha fiatal lányoknak. A sötétkék organza anyagot kézzel festett fehér pöttyökkel mintázták Budapestre is megérkezett a „for­ró nadrág” divatja: a sötétkék shantungból készült, fehér pasz­pólozással díszített nadrágos-mel­­lényes összeállításhoz midi-hosz­­szúságú rágombolható szoknia is készült (Komlós Lili felv.) f ■L . Fagylalt receptek VANlLIAFAGYLALT. Valamennyi tejes fagylalt alapja. Egy liter tejbe egy csomag cukrozott vaní­lia-aromát teszünk és felforraljuk. Nagy tálban 6 tojássárgáját kevés hideg tejjel kikeverünk. Ami­kor már sima és habos, 30 deka cukrot adunk hoz­zá, és az egészet óvatosan hozzávegyitjük a tűzről levett tejhez. Folytonos keverés mellett tovább for­raljuk. Utána szitán átszűrjük. Amikor kihűlt, hű­tőszekrénybe rakjuk. Ha nincs hűtőszekrényünk, apróra tört, kissé megsózott jég között fagyaszt­hatjuk, de vigyázzunk, nehogy a sós lé befolyjon a fagylaltot tartalmazó edénybe. Ha jégkockák közt fagyasztjuk, forgassuk meg néha az edény tartal­mát nagykanállal. Különösen ügyeljünk arra, hogy a fagylalt alapanyagát már előzőleg jégen tároljuk, mert igen könnyen romlik. CSOKOLÁDÉFAGYLALT. Egy tetőzött evőkanál kakaóport egy kevés folyékony alapfagylalttal si­mára keverünk, majd habverővel hozzávegyítjük az eredeti, már elkészített vaníliamasszához. A minő­séget még egy deci tejszínnel javíthatjuk. KARAMELLFAGYLALT. öt deci alapfagylaltot használunk fel, majd 20 deka cukrot száraz edény­ben nyílt tűzön megpirítunk. Amikor aranysárga és csomómentes, 4 deci tejjel felöntjük. (Vigyáz­zunk a feleresztésnél, mert a cukor igen magas hőfokú lesz). Belekeverhetünk egy deci tejszínt. DIOFAGYLALT. Egy liter alapfagylalthoz 5 deka pörkölt, finomra őrölt diót és mintegy 3 cl rumot keverünk, majd kifagyasztjuk. PUNCSFAGYLALT. Az alapfagylalthoz hozzá­adunk fél deci rumot és 10 deka finomra vágott cukrozott gyülmölcsöt, esetleg mazsolát. Vigyázz­­zunk a rum hozzáadásánál, mert ha túl sokat ön­tünk bele, nehezen fagy ki. Piros ételfestékkel rózsaszínűre színezhető. CITROMFAGYLALT. Egy liter vízből és 45 deka cukorból szirupot főzünk. Amikor kihűlt, kb. 5 da­rab, közepes nagyságú citrom levével ízesítjük. (Ha nem elég savanykás, borkősavval fokozhatjuk az ízt.) Átszűrjük és máris fagyaszthatjuk. EPERFAGYLALT. Egy liter vízből és 45 deka cu­korból szirupot készítünk, majd 45 deka szitán át­tört epret keverünk hozzá. MALNAFAGYLALT. 45 deka szitán áttört mál­nát használunk fel hozzá, egyébként ugyanúgy ké­szítjük, mint az eperfagylaltot. Tehetünk bele 2 de­ci víz helyett 2 deci tejszínt, így finomabb. A ribizli-, meggy-, sárga- vagy őszibarackfagy­laltot teljesen azonos módon készítjük. Rejtvény gyermekeknek! BETÜPÚTLAS írjátok be az alább felsorolt 21 betűt az ábra meg­felelő üres kockájába úgy, hogy a kitöltött ábra be­tűi vízszintesen folyamatosan olvasva József Attila egyik verséből adjanak idézetet. Hogy szól ez az idézet? EEEFKKKLLLLNNPPSTTVZZ K R É L S E K Á N E E K E ő A A É9 1 S E E 5 9» o o3 ■M* 2.a Í8 uü *3 „ v 5 N £.ti M 2 v-v fl M) 4)M 9> A pünkösdi parádé befejezése a páros tánc (csárdás, amelyben minden pár szabadon váltogatja a figurákat Frivolitás A múlt évi 20. számunkban közölt kis kézimun­kát (batiszt alátét frivolitás széllel) egyik kedves olvasónk szeretné elkészíteni, de nem érti a le­írást. Feladó nem volt a borítékon, ezért itt közöl­­jük a frivolitás (hajócsipke) technikai ábráját. A hajócsipkét (mint az elnevezésből is kitűnik) nem tűvel, hanem hajócskával készítjük, amelyre a középen elhelyezkedő befűzőlyukon csavarjuk fel a horgolócérnát. A frivolitás csipke öltése: ket­tős csomó. A kettős csomók változatos elhelyezése, szorosabb vagy lazább készítése alkotja a külön­böző mintákat, amelyekhez legalkalmasabb a 80-as vagy 60-as horgolófonal. A kettős csomót a követ­kezőképpen készítjük: a fonalat bal kezünkbe fog­juk olyképpen, hogy megfogjuk a szálat bal ke­zünk hüvelyk- és mutatóujjával, s a fonal többi részét körülvezetjük a középső és gyűrűsujjunk körül, majd visszaérkezünk a fonal végét tartó mutató- és hüvelykujjunkhoz. Jobb kezünkben tartjuk a hajócskát, amelyre a fonalat feltekertük. Annyi fonalat csavarunk fel, amennyit a hajó a lecsavarodás veszélye nélkül elbír. Jól figyel­jük meg a helyes kéztartást, amely előfeltéte­le annak, hogy a csomók képzéséhez szükséges hurkok jól készüljenek el. A jobb kezünkben tar­tott orsóból hátrafelé kifutó szálat Jobb kézfejünk körül vezetjük. Az így tartott orsót ezután bal ke­zünk középső és gyűrűsujjával képzett íven a mu­tató- és középső ujjunk között alulról felülre át­vezetjük, miközben a jobb kézfejünkön levő fo­nalból kibújva, az így képződött hurkon keresztül húzzuk az orsót. Most jobb kezünkkel (kisujjunk­­kal) meghúzzuk a fonalat, hogy a hurok kifeküd­jék a bal kezünkkel tartott íven. Ezzel a csomó el­ső része készen van. Az orsót ismét alaptartásból keresztülvezetjük a bal kezünkkel tartott íven, de most a középső és gyűrűsujj között alulról felfelé. Majd leengedjük a fonalat középső ujjúnkról, hogy a képződött hurok felette elhaladhasson. Utána ismét klfeszlt- Jük az ivet és jobb kezünk kisujjával meghúzzuk a hurkot. Vigyázzunk, hogy a csomó mindenkor az előző csomó mellett egyirányban, szépen kifeküd­jön. Ezzel készen van a kettős csomó. Elkészítése akkor jó, ha a képződött csomóban a fonal köny­­nyedén ide-oda húzható. Ezért fontos, hogy a hur­kok mindig egyenletesek, se szorosak, se tágak ne legyenek. Ha a fonalat nem tudjuk csúsztatni, új­ból kell készíteni a kettős csomókat, mert az összehúzás során alakul ki a minta. Ha már begyakoroltuk a kettős csomókat, ké­szítsünk 20—24 csomót egymás mellé és azután húzzuk meg a fonalat. Ha a csomók helyesen, la­zán egymás mellett fekszenek, összehúzás után gyűrűt kapunk. Fél gyűrűt készíthetünk, ha a csomókat nem húzzuk teljesen össze. A csomók között a minták készítése során pikókat készítünk. Pi­­kók úgy készülnek, hogy az egyik kettős csomó után a hurkot nem csúsztatjuk köz­vetlenül a másik mellé, hanem egy kis nyílást hagyunk, s távolabbra készítjük a csomót. Az összehúzás után ezen a helyen pikó képződik. A pikó azon kívül, hogy a minta díszíté­sét adja, a gyűrűk kapcsolásának is alap­­feltétele. Amikor egy gyűrűt már elkészítet­tünk, a következő gyű­rű egyik pikóját a minta szerint az előző gyűrű megfelelő pikó­­jához kapcsoljuk. Ezt horgolótű segítségével végezzük. A hajó fona­lát a horgolótűvel át­húzzuk a pikón. Nagy hurkot hagyunk, hogy a hajó azon átférhes­sen. Az 1910. 20. számban közölt mintát — mint írtuk — az 5 kettős csomós pikós gyűrűvel kezdjük és egyenletesen felszaporítva 13 kettős csomóval fejezzük be. A terítő nagyságához mér­ten, annyi csíkot készí­tünk — a pikóknál ösz­­szekapcsolva —, hogy kőrülérjen a terítőcskén.

Next

/
Thumbnails
Contents