Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-15 / 10. szám
,esedezve kérem‘ Ruffy Péter ma már emlegessük ezen a néven ,nagy VAR0S01L uö 11. VAROS A VAROSBAN KÖNYVSZEKRÉNY kái, Liptai/ Tibor és Sándor örökölték, s a két unoka eladta az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának azt a nyolc levelet és öt táviratot — egyéb más iratokkal és levelekkel együtt — amelyek végül megoldották a „Mikszáth-rejtélyt”. A rejtélyt azután — e levelek alapján — Scheiber Sándor és Zsoldos Jenő irodalomtörténészek bogozták ki. övék egyben az irodalmi érdem, hogy fény derült a 76-os évre. A két irodalomtörténész 57 ismeretlen Mikszáth-levelet közölt, ezen belül a perdöntő 8 episztolát és öt táviratot, amelyek elmondták Mikszáth sorsát 1876-ból. Mikszáth valamennyi — a távoli rokon dr. Mikszáth János breznóbányai főorvoshoz intézett és annak halála után a gödöllői Mikszáthoz került — levélben pénzért eseng, könyörög, viszszafizetést ígér, arra hivatkozik, hogy „itt iszonyú világ uralkodik”, állapota kétségbehogy Mikszáthunk van, Mikszáthunk lett. Arról a Mikszáthről, aki az amerikai Roosevelt elnöknek kedvenc írója volt, arról a horpácsi földesúrról, aki háza ámbitusán csöndben pipázik, arról a mesemondóról, akit 1910-ben, halála előtt néhány hónappal egy egész nemzet ünnepelt — nehéz elképzelni ennek a régi, 76-os kétségbeejtő sürgönynek a megfogalmazását. .A húsz forintot azonban Mikszáth olyan bőséggel, olyan mesebeli kamatokkal együtt fizette vissza, hogy ilyen nyomorkölcsönt még nem ismer az irodalomtörténet. Visszafizette egy életművel, egy nemzet szórakoztatásával, egy ország jobbításának a szándékával, visszafizette száz- és százezer olvasójának, akik nem fogytak ki napjainkban sem. Mert a húszforintos egykori „adós” napjainkban is a legolvasottabb írók egyike Magyarországon. Gödöllő kerek öt évvel ezelőtt emelkedett városi rangra, de már huszonöt évver ezelőtt élt az akkori járási székhely-nagyközség falain belül egy másik város, amelyet hivatalosan gödöllői Agrártudományi Egyetemnek neveztek. A fiatal város szerkezetében élő mozgalmas város tehát jóval idősebb, mint a „befogadó” város, mindez azonban csak játék a fogalmakkal, mert Gödöllő és a gödöllői Agrártudományi Egyetem egymástól elválaszthatatlanok, szoros földrajzi és társadalmi egységet alkotnak s némi túlzással azt is állíthatjuk, Gödöllő elsősorban annak köszönheti városi rangját, hogy erdős dombvidékének karéjában alapították nem sokkal a felszabadulás után azt az egyetemet, amely napjainkban a legtöbb magasan képzett mezőgazdasági szakembert adja a magyar falunak, a termelőszövetkezeteknek, az állami gazdaságoknak és a mezőgazdasággal kapcsolatos iparnak. A kisvárosi környezetbe foglalt egyetemi város tehát oly módon gyarapította Gödöllő városi tekintélyét, ahogyan sohasem volt képes gyarapítani a királyi és kormányzói nyaralóhely, mivel az omlatag hatást keltő sárga kastély szerepe akkoriban éppen az volt, hogy megakadályozza Gödöllő fejlődését, városiasodását. Az ősfák alatt meghúzódó földszintes házak sorsa a csöndesség volt, a megrekedés, a változatlanság s ebbe az évtizedes csöndességbe egyszerre betört a fiatalság lármája, amikor az egyetem kaput nyitott a mezőgazdasági tudományokra éhes ifjúság előtt. De még ez a meghatározás sem egészen pontos, mert a gödöllői egyetem tulaj donképpen nem is Gödöllőn alakult meg, hanem Budapesten, a háborútól felszántott magyar fővárosban, ahol abban az időben semmi sem volt nagyobb és nehezebb feladat, mint egy ezres diáklétszámú egyetemet elhelyezni. A kezdeti években a gödöllői egyetem szétszórtan működött, zilált elhelyezési és oktatási viszonyok között, míg 1949- ben megtörtént a döntés, amely az egyetem fejlesztési terveit összekapcsolta Gödöllővel. Már ebben az évben elkezdődött az egyetem kiköltöztetése a „pesti albérletből”, de még hosszú évek múltak el, amíg sokszáz milliós kormánytámogatással megkezdődött a mai egyetemi város kiépítése s ez a folyamat napjainkban is tart, holott a látogatónak az az érzése támad, a gödöllői egyetemi város befejezett mű, lezárt építészeti egység, amelyhez már semmit sem lehet hozzáépíteni. Az egyetemi város városi rangját természetesen nem a lélekszám határozza meg, bár Gödöllőn több mint másfél ezer egyetemi hallgató él s a teljes lélekszám meghaladja a háromezret. A földrajzi terület már inkább kifejezi a városi méreteket, mivel az egyetemi város teljes „felségterülete” több mint nyolcezer hektár, ám az is az igazsághoz tartozik, hogy ebből nyolcezer hektár a tangazdaság területe, az a roppant szabadtéri tanterem, ahol az egyetem hallgatói eljövendő hivatásukat gyakorolják. Ennek a szellősen épített, különös kis városállamnak egyébként „csápjai” is vannak, így a hétezer hektáros Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság, a négyezer hektáros Hosszúháti Állami Gazdaság és a kétezer hektáros valkói „Üj élet” Termelőszövetkezet, amelyek mint gyakorló gazdaságok segítik az egyetemi képzést. De miféle szakembereket képeznék a gödöllői egyetemi városban, miképpen szolgálja a mind erőteljesebben szakosodó mezőgazdaságot ez a nagy és korszerűen felszerelt és berendezett tudományos intézmény? Az egyetem három fő szervezeti részre tagozódik: mezőgazdaság tudományi karra, mezőgazdasági gépészmérnöki karra és tanárképző intézetre. A mezőgazdaságtudományi karon általános agrármérnököket és üzemszervező agrármérnökökét képeznek a nappali tagozaton ötéves tanulmányi időszak alatt, a gépészmérnöki karon okleveles gépészmérnököket, míg a tanárképző intézetben mérnöktanárokat a technikumok, a szakközépiskolák és a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák részére. A diploma megszerzése után áz egyetem módot nyújt volt hallgatóinak, hogy a levelező szakon, további négyévi munkával szakmérnöki képesítést nyerjenek, illetve sikeres doktori értekezés elkészítésével és a doktori szigorlat sikeres abszolválásával doktori címet kapjanak. Az egyetem kétszázezer kötetes szakkönyvtára, az ország legnagyobb mezőgazdasági könyv- és folyóirat-gyűjteménye, amely évenkint 12—15 ezer kötettel gyarapodik. Az egyetem hallgatóinak több mint nyolcvan százaléka az egyetem „Nyisztor György” kollégiumában lakik, amely tulajdonképpen összeépült az egyetemmel. A központi kollégium három, egyenkint 400 személyes épületből áll, ami sokkal inkább emlékeztet egy modern szállodára, mint a diákok otthonára. Az erkélyes, tágas szobákban 3—3 hallgató lakik s a szobákat az egységes bútorzaton kívül minden szoba lakói tetszésük szerint díszítik s teszik otthonossá a fiatalok képzeletének gazdag játékossága szerint, így minden lakószobának egyéni arculata és hangulata van. Hogyan él az ifjúság ebben a napfényes diákparadicsomban? Természetesen megosztva idejét a tudományos munka és pihenés, valamint a sport és a szórakozás között, amiről a kollégium önkormányzati szervei gondoskodnak. Korántsem szakbarbárokat képeznek ebben az egyetemi városban, hanem széles körű műveltséggel rendelkező fiatal szakembereket, akik a mezőgazdasági stúdiumaik mellett sportolnak, színházba és hangversenyekre járnak. A kollégium előcsarnokában tucatnyi hirdetés tarkítja a falakat, felkeltve az érdeklődést a budapesti színházak legértékesebb előadásai iránt, természetesen a legfontosabb a jó tanulás, a jó előmenetel, mert annak tekintélyes anyagi kihatásai vannak a fiatalok életére. Az első év tandíjmentes, a második tanév első félévétől tandíjat kell fizetnie annak, akinek tanulmányi átlageredménye nem éri el-a 3,51-et. A tandíj a tanulmányi eredménytől és a hallgató családjának szociális helyzetétől függ s félévenként 100—1000 forint közt változik. Az a hallgató azonban, aki tanulmányi eredményével átlépi a bűvös Antal Károly szobrászművész kettős női aktja Gödöllőn t/u-yyi*iwv . jra. szám arra utál, hogy ebben az időben Mikszáth Kálmán oltalmazta, nevelte Gyula nevű édestestvérét is, a fiú Pesten volt gimnazista. Hogy milyen mély nyomorban élt, s mennyire nélkülözött, s menynyi ínséget szenvedtek ketten, Kálmán és Gyula testvére 1876-ban Pesten, arra legjellemzőbb az a távirat, amely a kétségbeesés végső pontján, meggondolatlanul, végszükségben keletkezett. Mikszáth Kálmán ugyanis megsürgönyözte a breznóbányai főorvosnak Gyula testvére halálát (?), s ezzel a módszerrel csikart ki újabb segélyt. Gyula azonban nem halt meg, s 1941-ig élt. A sürgönyben Mikszáth Kálmán „azonnal húsz frt-ot” kért, öccse halála miatt. Bizonyára megkapta, mint a többi kölcsönt. Talán e húsz forint segítette át a holtponton, talán e húsz forintnak, e kegyes hazugságnak köszönhetjük, hogy nem halt éhen, (Novotta Ferenc felvételei) 3.51- et, nemcsak ingyen tanul, de anyagi juttatásokban is részesedik. A második tanév első félévétől 100—500 forint havi általános tanulmányi ösztöndíjat kaphat a hallgató havonta. Az a III.— V. éves hallgató, aki kimagasló tanulmányi eredményt ér el, megkaphatja 4.51- es eredménye után a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter havi ezey forintos ösztöndíját. Társadalmi ösztöndíjat kaphatnak azok a hallgatók, akik szerződést kötnek valamelyik mezőgazdasági termelőüzemmel s a szerződés értelmében diplomájuk megszerzése után ennél az üzemnél vállalnak munkát meghatározott ideig. A kollégiumi elhelyezésért és ellátásért a hallgatók 50—700 forintot fizetnek havonta, tanulmányi eredményük és a család szociális helyzete szerint. A „városba épített város” ezekben a napokban a vizsgaidőszak izgatott zsongásában él. Amikor ezek a sorok az olvasó kezébe kerülnek, a gödöllői diákváros lakói már a „gyarmatokon” dolgoznak nyári gyakorlaton s a kollégium épületére kitűzik a vadászati világkiállítás lobogóját. Baróti Géza 13
