Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)
1971-04-17 / 8. szám
HAJRÁ; MAGYAROK! A MAGYAR HÍREK TÍZFORDULÓS OLIMPIAI FEJTÖRŐJE 6. Az atya peltet, mondván, hogy őérte szintúgy versenghetnének a megye helységei és rendre megindokolta is, hol született, hol tanult, hol tanított és így tovább. A tanár úr csendesen, mosolyogva hallgatta a lelkes méltatást, majd szerénységét humorban oldva fel, így köszönte meg: — Homéroszhoz hasonlítottál... Egyben igazad is volt: amit Homéroszról mondtál. S még egyben. Amit ugyanis őróla mondottál, az még éjfél előtt hangzott el ajkadról. Ami énrólam, az már éjfél után. És így is van: valóban nem lehet egyazon napon mindkettőnket említeni... Amiből kitűnik, hogy a lelkes, de csacska összehasonlítás is arra volt csak jó, hogy tapasztalhassuk, milyen bölcs és talpraesett ember volt Mező Ferenc, aki azután olimpiai dicsőségét — és hatalmas tárgyi tudását — arra használta fel, hogy évtizedeken át fáradhatatlan apostola legyen az olimpiai eszmének. Nemzedékeket nevelt iskolájában a klasszikusok szeretetére, és nemzedékeket nevelt iskoláján kívül is a legnemesebb értelemben vett sportbarátságra. Egyben, mint NOB-tag, diplomatája is lett a magyar sportnak, ahol csak képviselni kellett a nagyvilágban. Sokat írt később is olimpiai témákról. Az 1928-as győzelem meghatározta életpályáját. Mégis, hadd fejezzem be a reá való emlékezést egy szerénységére, őszinteségére, bölcsességére és humorára jellemző másik kis történettel, amelyet ugyancsak maga beszél el. Mint minden olimpiai győztest, őt is megrohamozták és faggatni kezdték az újságírók. Pedig hát elég sztereotipek, egyformák az ilyenkor feltehető /kérdések, és valljuk meg, a válaszok is. Nem úgy az Atyáé. Mert amikor egy öreg újságíró nekiszegezte a kérdést: — És mit éreztél, amikor tudomást szereztél a győzelemről? — a tanár úr ezt válaszolta: — Az egyszeri görög emberre gondoltam, aki ezt vésette előre a sírkövére: Ilyesmi még nem történt velem ... A „Hajrá, magyarok!” című olimpiai rejtvénypályázatunkra számos megfejtés érkezik a világ minden tájáról. örömünkre sok a Jó válasz, ami arra mutat, hogy a sport és persze mindenekelőtt a magyar sport olvasóink egyik legkedvesebb témája — jól Ismerik és szeretik. A helyes megfejtések első sorsolása alkalmával következő honfitársaink nyertek könyvjutalmat, amelyet már el Is küldtünk elmükre. Makláry István (Dánia); Prof. John Nely (Libanon) ; Andreas Mészáros (Svédország); Nemessány Jánosné (Franciaország); Boross Kálmán (Svédország). A Rádió és Televízió Zenekarának hangversenye a Zeneakadémián: Lehel György vezényel SÁRTÖK A világ ünnepelte őt, a magyar géniuszt születésének 90. évfordulóján. Müvei felcsendültek New Yorkban, Párizsban, Londonban és Budapesten. A haza, Magyarország arra törekedett, hogy felmutassa Bartók Béla hatalmas, jelentőségében szüntelenül növekvő életművét. Ezért került sor huszonkét esztendő után újra, Bartók jegyében, a fiatal zeneszerzők nemzetközi versengésére, ezért hívtuk meg tanácskozásra a nemzetközi Bartók-kutatás kiváló képviselőit, és láttuk vendégül, fogadtuk szeretettel az UNESCO zenei csúcsszervének, a nemzetközi zenei tanácsnak nálunk ülésező végrehajtó bizottságát. Mondhatjuk-e, hogy a harc, amely Bartók körül dúlt, már elcsendesedett? Hogy nem kárhoztatják többé? Igen, Bartók bevonult a zene nagy klasszikusainak sorába, és érzi, érti őt a ma, a kor ifjúsága. De éppen, mert a kort fejezte ki, új eszmék harcosa volt, neve ma is lobogója újabb harcoknak. Egyesek — fejet hajtva ugyan nagysága előtt — szeretnék őt csupán a zene múzeumának klasszikusaként ünnepelni. Mások csak részigazságokat — a folklór úttörője, a kapitalista társadalom elidegenítő szelleme ellen lázadó — ragadnák ki munkásságából. De mert Bartók századunk humanizmusának igaz megfogalmazója, az embertelen törekvések közepette is egy emberibb kor hívője, neve, müve az emberiség szép eszméinek reménységét jelenti, ma is, holnap is. Ügy, ahogy a költő — Juhász Ferenc — fogalmazta: (Kálmán Kata felv.) Lukács György előadást tart a konferencián öt aranyérem — ez volt a mérlege, és nem is rossz mérlege, a IX. Nyári Olimpiai Játékok magyar részvételének. Pedig a várakozást, különösen a magamfajta megrögzött szurkolók reményeit alaposan felcsigázták. Ugyanis egy miniszteri rendelet megszüntette a már több mint harminc esztendős Magyar Olimpiai Bizottságot és egy szakbizottságra bízták az olimpiai ügyeket, a többi között a válogatást is. No erre meg is indult a csata a szövetségek között, melyik, hány versenyzőt küldhessen ki. S mint ilyenkor lenni szokott, mindenki a maga lovát dicsérte — már elnézést a hasonlatért. Mivel ezúttal pénzügyi nehézségek nem voltak, az önköltségesekkel együtt jó nagy csapat utazott Amszterdamba. Mondhatni, minden számottevő sportág képviselte magát, az egy labdarúgáson kívül. A focisták ezúttal itthon maradtak, mert valami — ugyan mi? — nem egyezett az olimpiai feltételekkel. (1. kérdés.) Izgalomban ezúttal sem volt hiány. A kardozók kiköszörülték a párizsi csorbát és főleg Petschauer Attila nagyszerű vívásával megnyerték a csapatversenyt. Az egyéniben pedig Terstyánszky Ödöné lett az aranyérem. Ökölvívó-sikerre senki se számított, de a húszesztendős Kocsis Antal a légsúlyban felverekedte magát a dobogó legfelső fokára. Keresztes Lajos győzelmére se számítottunk, de ő bebizonyította, hogy a könnyűsúlyú kötöttfogású birkózásban a legjobb. Szükség is volt rá, mert atlétáink ezúttal se remekeltek, kedvenc vízilabdázóink pedig a döntőben alulmaradtak az idegcsatában. Félidőben már 2:0-ra vezettek, de a második félidőben a német csapat kiegyenlített és a hosszabbításban elvéreztünk: három gólt szedtünk be ... De azért mi szurkolók megértettük, hogy nem a vízzel és nem a labdával volt a baj, és úgy fogadtuk a fiúkat, mintha ők nyertek volna ... Mire is emlékszem még Amszterdamból? No persze, a Tarzan és a Bárány ... Százméteres gyorsúszásban Bárány István és a későbbi Tarzan-filmek hőse, John Weismüller külön csatát vívott, maguk mögé utasítva a nemzetközi éllísta minden többi nagyságát. A versenyt végül az amerikai fiú nyerte mindössze fél testhoszszal, de mindketten egy percen belüli időt úsztak. Bárány István népszerű és nem egyetlen képviselője volt annak a több nemzedéken át ismétlődő úszógárdának, amely egy uszodájáról és boráról egyaránt nevezetes városban nőtt fel. Ez a város szinte fellegvára volt a magyar úszósportnak sokáig. A város nevét, ha nem tudják, keressék meg a térképen, mert én ugyan meg nem mondom! (2. kérdés.) Egy aranyérem történetéről külön és hoszszabban is szeretnék szólni: az elsőről, amelynek átadásakor a magyar zászlót felhúzták, a magyar himnuszt eljátszották Amszterdamban. Ezt az aranyérmet egy olyan sportolónk nyerte, aki sem különösebben izmos vagy ügyes nem volt. Hanem az esze... ! Mert ezt az aranyérmet az olimpiákon sokáig szereplő szellemi versenyek irodalmi — epikai — ágában hozta nekünk Mező Ferenc doktor. A Berzsenyi Gimnázium nagy szeretetben és köztiszteletben álló tanára, akit tanítványai „Atyának” becéztek, pályamunkájában megírta — amit megírt. Nemcsak a tanítványai, és nem csupán a sportrajongók tudják, mi volt a címe és témája Mező Ferenc aranyérmes munkájának? (3. kérdés.) Különös és jellemző története van ennek az aranyéremnek, pontosabban a hírének és kihirdetésének, amit érdemes elbeszélni. Annál is inkább, mert ezúttal nem a sporttörténet máskülönben kitűnő tolmácsainak közléseire kell hagyatkoznunk, hanem Mező Ferenc személyes elbeszélésére. Szerénységem tiltja, hogy azt mondjam: nekem, Drukk Ernőnek mesélte el az Atya, mert irigyeim esetleg megint az emlékezőtehetségemet emlegetnék, amely pedig közismerten kiváló. (Noha kétségtelenül nem mentes bizonyos emberi gyengeségektől...) Node tárgyra! 1928. augusztus elsején délután két órakor hirdették ki az amszterdami olimpia irodalmi és művészeti — szellemi — részének eredményeit. Mező Ferenc, saját szavai szerint „mostoha sorsom határozatából” itthon várta, leste a hírt. Midőn felhangzott a magyar himnusz és felkúszott az árbocra a magyar zászló, bizony a magyar csapat tagjai is csodálkozva néztek egymásra: ezt ugyan kinek köszönhetjük? Csak néhány vezető tudott a dologról, a versenyzők között sokan még arról se hallottak, hogy egyáltalában van ilyen vetélkedője is az olimpiának. Idehaza még tájékozatlanabb volt a közönség, de a sajtó is, mivel Mező tanár úr még feleségének, testvéreinek sem árulta el, hogy megpályázta az aranyérmet. Az egyik lap azt írta azután, hogy az etikai versenyben győzött, ami nagy szamárság. Bizony az epikát hallotta félre a sietős zsurnaliszta nagy örömében. Hagyján, mert ez még estik félrehallás volt. De azt már ki tudja, honnan szedték, hogy a győztes pályamunkával a tanár úr az aranyérmen kívül még kétezer hollandi forintot is nyert! Nos, az irodalmi verseny epikai ágához tartoztak a történelmi munkák, tanulmányok, értekezések, e nemben győzött Mező Ferenc, de az aranyérmen kívül már csak azért sem kaphatott hollandi forintokat, mivel az olimpián sem az ókorban, sem az újkorban nem volt pénzdíjas verseny. Persze, ezek csak szépséghibák, és nem is az érmesé, hanem az ünneplőké. Mondhatnám, az amatőr szurkolóké, mivel mi, hozzáértő öreg szurkolók, ilyen hibákat soha el nem követtünk volna! Én például... de hagyjuk ezt, nem rólam szól most az ünnepi ének, hanem az Atyáról, akit nemcsak széles hazában ünnepeltek, hanem szűkebb pátriájában, Nagykanizsán is. Bankettet rendeztek a tiszteletére, amelyen sorra hangzottak el a köszöntők. Közöttük volt, valahol a végén, már a késő éjszakába nyúlóan, a helyi újság szerkesztőjének tósztja is. A szónok ünnepi hevületében és lendületében felidézte Homéroszt Is, kiért tudvalévőén hét város versengett és hozzá hasonlította az ünneElőfizetési ára:1 évre g 8. -2 évre $ 15, -3 évre g 21. Megrendelhető az alábbi címen: KULTÚRA Budapest 62. P.O. B. 149. Képeink — Vámos László felvételei — a budapesti ünnepi eseményekről számolnak be. Tanácskozik a nemzetközi zenetudományi konferencia. Az elsO sorban Jobbról a harmadik: Kodály Zoltánná. Lent: Bartók emlékülés a Magyar Tudományos Akadémián. Balról az elsó: Bartók Béláné Páaztory Dltta „Az ő mindenség-Magyar lányok és asszonyok együtthallása maga volt közkedvelt képes hetilapja a a teremtS szabadság. Az ő mindenthalló tudása: NŐK LAPJA a szabadság könyörtelen _ hite volt. Az ő szabad és Bepillantás magyar családok minden- végtelen zenéje ^ em. napjaiba - gyermeknevelés - divat - ^er szabadságának legháztartási tanácsadás - ételreceptek nagyobb vallomása volt. - kozmetika es szépségápolás - kézi- Ezért lett, ezért lehetett munka - növényápolás - színes utlei- ez a Nagyon Magányos rások - neves magyar írók, költők Ember, ez az Istennelmüvei - magyar művészek alkotásai, együtt-hálló és együttes . , r i i. e , > , , , , teremtő Ember-óriás Színes es fekete-feher fotókkal gazda.. , gon illusztrált 32 oldalas magazin. Kérjen mutatványszámot ! peiuuju, rlue es iriumuru sorsunknak, életünknek és hitünknek.” Fizessen elő a NŐK LAPJÁRA !
