Magyar Hírek, 1971 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1971-04-17 / 8. szám

Vizsga, közéleti felelősségből Rendelkezésünkre állnak már az első statisztikák a válasz­tási időszakról. Az országban hetvenezer jelölögyűlést tar­tottak és ezeken két és jél millió résztvevő választotta ki a képviselő- és tanácstag-jelölteket. Ez nem jelent kevesebbet, mint hogy az ország felnőtt lakosságának, a választásra jogo­sultaknak több mint egyharmada már aktívan részt vett a választás „első fordulójában”, s ezzel messze túlszárnyalta a nyugati parlamentáris rendszerek választásainál előírt aján­lási mennyiséget. Egyharmad gyakorlatilag már választott, sőt határozott ajánlásokat nyújtott át a kétharmadnak. Most már látható, hogy alaptalan volt az aggodalom, amely sze­rint a jelölőgyűléseken a választókerület kis része, néhány száz ember szavazza meg a jelölteket, a nagy többség pedig kénytelen-kelletlen követi őket. A számok ennek ellenkezőjét mutatják. A két és fél millió ember nemcsak személyeket választott ki, hanem kifejezte egyetértését a Hazafias Nép­front egész programjával. A 352 képviselő mandátum esetében 49 alkalommal került sor kettős, illetve többes jelölésre. Az 1971 márciusában fel­oszlatott parlament a személyi összetételt illetően nagyjából egyharmaddal cserélődik, ami azt is mutatja, hogy egyre több olyan állampolgár él közöttünk, aki közéleti jártasságot szerzett és képzettségénél, magatartásánál fogva alkalmas nagyobb tömegek, 26 000—30 000-es választókerületek ország­gyűlési képviseletére. Kedvező tapasztalat, hogy a jelöltek sorában, képviselői és tanácstagi jelölésnél egyaránt előre­törtek a nők és a fiatalok, s így a jövőben társadalmi ará­nyuknak jobban megfelelő mértékben vesznek majd részt a közügyek intézésében, mint korábban. A nők a jelöltek lis­táján körülbelül 25 százalékot képviselnek az országgyűlési helyek tekintetében, s a térhódítást érzékelteti, ha összeha­sonlítjuk a leköszönő országgyűlés női képviselőinek arányá­val, ami 19 százalék. Ennél is nagyobb mértékű a fiatalodás. 1961-ben csupán egy olyan képviselő került be a parlament­be, aki akkor még nem töltötte be harmincadik évét, most viszont körülbelül húsz jelölt van a harminc év alatti kor­osztályból. Április 2-től 20-ig került sor a választási nagygyűlésekre. A sort Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnökének kaposvári választási beszéde nyitotta meg. „A képviselők és a tanácsta­gok megválasztásánál — hangsúlyozta Losonczi Pál — a sza­vazók azt akarják, hogy választott küldötteik útján az or­szággyűlés minél eredményesebben töltse be hivatását a tör­vényalkotásban, a szocialista állam vezetésében és ellenőrzé­sében, a tanácsok pedig alkalmasak legyenek megnövekedett feladataik ellátására.” Rámutatott arra, hogy a jelölőgyűlé­sek nyílt és demokratikus eszmecseréin újra bebizonyosodott: az állampolgárok milliói értik és magukévá teszik politikánk lényegét. Ennek megfelelően határozták meg, hogy kik legye­nek azok a jelöltek, akiket a választott testületekben meg akarnak bízni ennek a politikának a végrehajtásával, érde­keik képviseletével. A demokratizmus ma már egyre érezhe­tőbben hatja át a munkahelyek és a közéleti fórumok lég­körét. Mindenütt uralkodóvá válik az a szemlélet, hogy szo­cialista céljainkhoz csak szocialista eszközök és módszerek illenek, Ennek az alapelvnek három fő vonása van. Az első a szocialista törvényesség, amely azt jelenti, hogy hazánk ' minden törvénytisztelő állampolgára egyenlő jogokat, tör­vényben biztosított védelmet élvez. Jelenti továbbá a társa­dalmi rend védelmét mindazokkal szemben, akik ellene vé­tenek. A második az állampolgári fegyelem, a törvények be­tartása, amely mindenkire kötelező, függetlenül a társada­lomban elfoglalt helyétől és tisztségétől. A harmadik a szo­cialista humanizmus. Nemcsak több kenyér és jobb ellátás kell az embernek, hanem őszinte emberi szó is, munkájuk, problémájuk jobb megértése. Fock Jenő miniszterelnök tatabányai választási nagygyű­lésén a kormány előtt álló feladatokkal foglalkozott és rész­letesen kitért a gazdaságpolitika soronlevő kérdéseire. Hang­súlyozta, hogy hazánkban a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata a demokratizmus továbbfejlesztése, kiterjesztése. A szocialista demokrácia fejlesztése elképzel­hetetlen az üzemi, vállalati demokratizmus erőteljes fejlő­dése nélkül. Minden vezető kötelessége szoros, személyes kapcsolatot tartani, alkalmat biztosítani a dolgozóknak ál­láspontjuk kifejtésére. A vezetők kötelessége szüntelenül fi­gyelni a dolgozók szavára, véleményére, építeni javaslataik­ra, cselekvőkészségükre. Alapvető célunk a jogos társadalmi igények mind telje­sebb kielégítése. Végső fokon mindaz, amit a gazdaságban elérünk, ezt a célt, a szocializmust építő ember boldogulását szolgálja. Ezt olyan mértékben tudjuk megvalósítani, ami­lyen mértékben termelésünk gazdaságossága és ennek legfon­tosabb tényezője, a termelékenység fejlődik. A termelékeny­ség ötévi növekedése, az 1970. évi jó eredmény ellenére 20 százalék volt, a tervezett 24—27 százalékkal szemben. Bí­zunk benne, hogy a következő esztendőkben a javulás folyta­tódik. Erre minden lehetőségünk meg is van. Az idei választások sok tekintetben különböznek a koráb­biaktól. A mostani választásokat mindenekelőtt a módosított választójogi törvény teszi tartalmasabbá. A több jelölt állí­tásának lehetősége részben könnyebbé, részben nehezebbé tette a jelöltnek ajánlható személyek kiválasztását a nép­frontbizottságok, az üzemek, a szövetkezetek és a jelölőgyű­lések számára. Az ajánlás könnyebbé vált, mert volt kik kö­zött választani, nehezebb lett viszont, mert ha lehet, még gondosabban kellett mérlegelni a javasoltak egyéni érdemeit, felkészültségét, eddigi közéleti tevékenységét. Arra is gon­dolni kellett, hogy a választott testületekben minél jobban biztosítva legyen a társadalmi érdek mellett a helyi érdek képviselete. Az Országos Választási Elnökség elnöke, dr. Papp Lajos, a tapasztalatokat összefoglalva többi között megállapította, hogy számos jelölőgyűlésen jó értelemben vett versengés folyt a jelöltnek ajánlott személy érdekében. A képviselő­­jelöltek közül a 49 kettős jelölésből 13 Budapesten történt. 1967-ben az egész országban csak kilenc kerületben állítot­tak kettős jelöltet. A tanácstagi jelölőgyűléseken mintegy há­romezer választókörzet lakossága állított több jelöltet, ez a szám 1967-ben 686 volt. Négyes tanácstagi jelölés is történt több helyen, így például Edelényben, Kazincbarcikán vagy Salgótarjánban. A hármas jelölés az idén a tanácstagoknál az összes jelölés 4,1 százalékát teszi ki. Az egyéni választási rendszernél természetesen bizonyos mértékben előnyben van­nak a helyi emberek. A választójogi törvény nem írja elő kifejezetten, hogy a jelöltnek a választókerületben kell lak­nia. Elsősorban a tanácstagoknál természetes azonban, hogy lehetőleg helyi embert jelölnek. Szabolcs megyében több je­lölőgyűlésen úgy fogalmazták ezt meg, hogy „nekünk olyan tanácstag kell, akinek a kéménye füstje ide látszik”. Való­ban, az esetek többségében a helyben lakót jelölték. Ami a felszólalásokat illeti, két fontos tanulságot lehetett levonni. Az egyik, hogy a felszólalók szinte kivétel nélkül a köz ügyét tartották szem előtt. Egyéni sérelmeket a szokott­nál kisebb számban vetettek fel. A másik, ami figyelmet ér­demel, hogy az ország, gyakran még a város vagy a község egésze szempontjából kis ügynek minősülő kérdés, például egy gáz- vagy vízvezeték gyorsabb lefektetése, nagy üggyé válik az adott választókörzetben. A felszólalók túlnyomó többsége méltatta és méltányolta a megvalósított létesítményeket és hangot adott a reális fejlesztési igényeknek, főleg iskolák, napközi otthonok, óvodák építésének. A jelölőgyűlések, csakúgy mint a választási nagygyűlések, bizonyították a nagyfokú közéleti felelősséget, amely áthatja hazánk lakosságát az április 25-i választások előtt. Pethő Tibor SZABAD IDŐ ÉS MŰVELŐDÉS Nemzetközi konferencia Budapesten ELHUNYT ERDÉLYI KÁROLY A szabad szombat bevezetése óta megváltozott a szabad idő szerepe az életünkben. És természetesen gyakran okoz problémát az embereknek, hogy ezt ésszerűen használ­ják ki. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a magyar és a nemzetközi UNESCO-bizottság, valamint az European Center for Leisure and Education szervezet közreműkö­désével fővárosunkban, április 15. és 17. között erről a kérdésről rendezett konferenciát „Szabad idő és művelő­dés" címmel. A konferencia célja, hogy a növekvő szabad idő keretei között a népművelés — felnőttképzés — az ismeretterjesztés továbbfejlesztését szolgálja. Hosszan tartó súlyos betegség után el­hunyt Erdélyi Károly volt külügyminisz­ter-helyettes, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, aki — itthon és külföldön — csaknem két évtizedet töl­tött el a Magyar Népköztársaság kül­­ügyeinek szolgálatában. Nemzetközi ta­nácskozások egész során képviselte ha­zánkat, mindenütt méltóan, magas elvi színvonalon. A végső tiszteletadáson részt vettek az elhunyt munkatársai, barátai, tisztelői, s a gyászolók soraiban ott volt a Budapesten akkreditált diplo­máciai képviseletek több vezetője. Kázmér Zsigmondi fökonzul Dél-llusztráliában járt Kázmér Zsigmond fő­konzul dél-ausztráliai hivatalos látogatásairól kaptunk hírt a közel­múltban. A főkonzul út­ja során a többi közt Adelaide város főpolgár­mesterénél, a bevándor­lásügyi minisztérium dél­ausztráliai vezetőjénél tett bemutatkozó látoga­tást, Dél-Ausztrália mi­niszterelnöke pedig ebé­den látta vendégül. A magyar diplomata az adelaidei magyar koló­nia több vezetőjével is találkozott. „Lepje meg ma­gyarországi isme­rőseit! Megbízásait telje­síti, ajándék- és virágküldeményeit ön helyett megvá­sárolja és a kért címre szállítja a BOY SZOLGA­LAT! CÍM: BUDAPEST, VI., BAJCSY-ZSI­­LINSZKY ÜT 20. TELEFON: 123—523, 290—290 MAGYAR TÁJAK A sümegi vár alatt (Vámos László felvétele) Magyarország felszabadulásának 26. évfordulóján, április 4-én a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa fogadást adott. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pohárköszöntöjét mondja A felszabadulás évfordulóján kitüntetéseket adtak át a Parlamentben az állami és gazdasági életben kiváló munkát végzett dolgozóknak Nagyszabású terv a Dráva szabályozására A magyar és jugoszláv vízügyi szervek, tudományos inté­zetek közreműködésével elkészült a Dráva több kötetes ta­nulmányterve. Az 1966 óta, négy esztendő alatt felmérték a Duna torkolatától a Mura torkolatáig a Drávát, helyszíni rajzokat, vonalas térképet készítettek, medemyilvántartási szelvényeket állítottak fel, kísérleti szakaszokat jelöltek ki. Nyomdában van és még az idén megjelenik a Dráva-atlasz. A tanulmányok figyelembevételével készülnek a részletes rendezési és kiviteli tervek, a Dráva alsó szakaszától felfelé. Ahol az szükséges, a rendezési és szabályozási munkát a ma­gyarok is, a jugoszlávok is elvégzik. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság számos érdekes terv­vel foglalkozik, így például Barcson egy hajójavító műhelyt hoznak létre. Köztudott ugyanis, hogy a Dráváról nehezen jutnak ki a hajók a magyarországi javítóműhelyekre. 3

Next

/
Thumbnails
Contents