Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-02 / 9. szám
Látogatás a Fejér megyei Besnyő községben, a Sallai Termelőszövetkezetben A besnyői óvodában A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE VENDÉGEI — Ha ezt a két hetet táblázaton ábrázolnánk, akkor óránként, de legalábbis naponta egy-egy csúcsra szökne fel a grafikon. Ittlétünknek csupa kiemelkedő eseménye volt. Ezt mondta azoknak a honfitársaknak egyike, akik a Magyarok Világszövetsége meghívására különböző európai országokból és a tengeren túlról — az Egyesült Államokból, Kanadából, Brazíliából — vendégként töltöttek két hetet Magyarországon, hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmából. Honfitársaink részt vettek április 3-án az Országgyűlés ünnepi ülésén. Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke beszédében külön szólt a hazalátogatott magyarokhoz: „Tisztelettel köszöntőm a külföldi haladó magyar szervezeteknek a Magyarok Világszövetsége meghívására hazánkba érkezett képviselőit és rajtuk keresztül a külföldön élő, szülőhazájxikhoz lojális honfitársainkat.” Az ünnepi ülést követő parlamenti fogadáson honfitársainknak alkalmuk nyílt, hogy hazánk vezetőivel beszélgessenek. Az eseménysorozat egyik kimagasló programja volt, amidőn Kállai Gyula fogadta a vendégeket. Az Országgyűlés elnöke szívélyes, baráti légkörben beszélgetett a Magyarok Világszövetsége vendégeivel, akik különböző kérdéseket tettek fel az ország gazdasági, kulturális életére vonatkozóan, és a kérdések mindegyikére részletes választ kaptak, majd ők számoltak be a külföldön élő magyarok szociális helyzetéről, biztosítási, s nyugdíjrendszeréről összképet adva, amit Kállai Gyula nagy érdeklődéssel hallgatott. Vendégeink természetesen az április 4-i nagy felvonulás dísztribünjén is ott voltak. Végignézték a katonai szemlét, majd az ifjúság színpompás felvonulását. Voltak Csepelen, jártak termelőszövetkezetben, meglátogatták a Magyar Rádió Szülőföldünk osztályát. Az élményekben gazdag két hét záróakkordja a Magyarok Világszövetségében megrendezett fogadás volt, ahol a vendégek a sokáig külföldön élt s végleg hazatelepült honfitársaikkal találkozhattak. Kárpáti József a Magyarok Világszövetsége főtitkára meleg szavakkal méltatta azt az áldozatos munkát, amellyel a megjelent honfitársak nemcsak tartják as új hazájuk és az óhaza közti kapcsolatot, hanem fáradhatatlanul ápolják népeink barátságát. A haladó magyarság körében kifejteit sokéves eredményes munkájuk elismeréséül Kárpáti József a Magyarok Világszövetsége díszjelvényeit adományozta honfitársainknak. Lajos király diadalt diadalra arat Olaszhonban. Seresével mindjobban megközelíti Nápolyi, bár várak és városok egész sorát kell hehódolásra bírnia. Lábossá is — élén a vitéz Raymond kapitánnyal — makacsul ellenitől az ostromhágcsók lerakva hevernek; S várja riadását túlsó hadi-jelnek. Mikor az megroppan, s túl már csata bömböl, l^irma, üvöltés zúg, kő hullva dörömböl: ö viszi hágcsóját legeiül a falnak, Társai, tett rendben, utána rohannak. Ainde Lajos éjjel, negyedik hajnalra, Vitető hágcsóit a túlsó oldalra. S fiatul hősökből kiszemel pár százul. Kikkel, hiszi, bátran a falakra mászhat. Hajnal előtt kisded, bátor csapatával, ABANY JANOS elbeszél« költeménye nyomán összeállította Cs. Horváth Tibor, rajzolta Korcsmáros Pál. A déli mezőre lopózkodik által. Folyam-oldalon most, hol tábora fekszik. Mutatja Lajos, hogy ostromra törekszik. Aliit oda sok nagy várbakoló gépet, S kő-dobni, nyilazni váltva özön népet. Másnap is ez ál-harc. harmadnap is így Oda hordát Rájmond védelemre mindent, S vissza király’ népét veri önbizottan, Mert a fal erősebb, ; magasabb is ottan, j Ezzel maga indúl a király előre, Teszi gyorsan lábát s szalad a lépcsőre, De szelét vévé már Rájmond is a hajnak. Sokan az őrségből ide átrohannak Követ a hágcsókra, nyilat. Uszköt szórván, Hágcsóstul az embert vissza hanyatt tolván. S ime, barátot vesz most a király észre. Hármas, erős hágcsót támogat félkézre. Megnézi keményen Lajos a barátot (Nem szokta feledni, akit egyszer látott), S mikor a hágcsó fenn éri a vár falát, Odakiált: „hó várj! s jer utánam, barát.’ i'v 1‘ \\ 35. Hengeredék nagy kö rettenetes szála A lépcsőre, melyen maga Lajos álla; ütni buzogánnyal a barát azt félre Akará. de hátul nem esett kezére. Oldalt szegi mégis, kívül a lajtorján; De jaj! cgvik csúcsa királyt lesodorván Veti alant a mély, iszapos árokba. S mint holt hever ottnn. sok lábnyira bukva. Barátot is a kő mintha lesöpörné. Szökik azon percben talpra Lajos mellé. Megnézi, tapintja, felkapja ölébe, Pajzsát kövek ellen mind’ tartva föléhe ... . . . S kiáll, hogy eresszen le valaki hágcsót: Akkor veszik észre, miféle bukás volt! Létrát a fenékre vetekedve nyújüiak. Ijedve a hősök a királyhoz fiitnuk. „Él. él! csuk elájult’’ s viszik a táborra. \ mai várvívás — marad az máskorra. S nem látja sehol sem, kérdi., lovászátul: _ . ., ) llová lett? s mi történi vele aztán hátul? Felséged után az I árokba, iszapba ■ I — Leesett úgy véltük de leugrott abba S felhozta, kövektől pajzsával védvén; i Hova tűnt? nem láttuk] szörnyű zavar lévén. Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke fogadja a jubileumi ünnepségek alkalmával hazánkban tartózkodó külföldi magyar egyesületek vezetőit (Novotta Ferenc képriportja) Kárpáti József, a Magyarok Világszövetsége főtitkára ajándékot ad át Weinstock Rózsinak, a New York-i Nők Világa főszerkesztőjének Baráti beszélgetés (balról): Hunya István, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja, dr. Sallai Sándor nyugdíjas, a Bécsi Magyar Sport és Kultúr Egyesület volt tagja és Schaeffer R. Ádám, a kanadai Üj Szó főszerkesztője Bognár József, a Magyarok Világszövetsége elnöke és Rev. L. A. Gross, a New York-i Amerikai Magyar Szó külmunkatársa Lusztig Imre, az Amerikai Magyar Szó főszerkesztője a lap volt külső munkatársával, a hazatelepült Székely Lajossal beszélget Schaeffer R. Adám Boldizsár Ivánnal, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjával beszélget Szekulesz László (balról), a párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet elnöke és Skallák Illés, a Sao Paulo-i Március 15. Kulturális Egyesület vezetőségi tagja 9
