Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-02 / 9. szám
A népszámlálás első következtetései BARTÓK EMLÉKBiZOTTSAQ ALAKULT GYORS URBANIZÁCIÓ A történelmi negyedszázad, amely felszabadulásunk óta eltelt, a .magyar társadalom radikális átrétegződésével járt együtt. Párhuzamosan e folyamattal, megváltoztak a lakosság életkörülményei és szokásai. A változások okait kutatva, mindenekelőtt a gazdasági növekedést kell hangsúlyozni. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1950—1967 között mintegy két és félszeresére emelkedett, miközben az ipar nettó termelése a négyszeresére ugrott, s a lakosság hatalmas tömegei áramoltak át a mezőgazdaságból az iparba. Az agrár lakosság aránya ez idő alatt a keresők 56 százalékáról (1949) 30 százalékra csökkent. A Központi Statisztikai Hivatal — a községi és városi tanácsok összesítései alapján — összeállította az 1970. január 1-i állapotot tükröző népszámlálás előzetes eredményéről szóló összefoglalást. Magyarország népessége 1970. január 1-én 10 314152 fő volt, 353108 fővel (3,5 százalékkal) több, mint a legutóbbi, 1960. január 1-i népszámláláskor és 14 százalékkal több, mint 25 évvel ezelőtt az ország felszabadulásának időpontjában. A népsűrűség (a 93 030 négyzetkilométeres országterületen) négyzetkilométerenként 11 fő volt, 4-gyel több, mint tíz évvel ezelőtt. Száz évvel ezelőtt — 1870. január 1-én, az első hivatalos magyar népszámlálás időpontjában — Magyarország jelenlegi területén 5 millió lakos élt. A hatvanas években az átlagos évi szaporodás (0,35 százalék), összehasonlítva az elmúlt száz év tízéves periódusainak megfelelő adataival, igen alacsony. Népességszámát tekintve, Magyarország a 32 európai ország között a 13. helyen áll. A hozzánk legközelebbi népességszámú országok: Hollandia (13 millió), Belgium (9,7 millió), Portugália (9,6 millió). Hazánk népességszáma 1970 elején Európa lakosságának 1,6 százalékát tette ki. 1970. január 1-én a férfiak száma 4 991 000, a nőké 5-323 152 volt, az elmúlt tíz év alatt a férfiak száma 187 000-rel (3,9 százalékkal), a nőké 166 000-rel (3,2 százalékkal) növekedett. Jelenleg ezer férfira 1067 nő jut, hattal kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt; de még mindig több, mint a második világháború előtti bármely népszámlálás időpontjában. A gazdaság fejlődése és a társadalomban végbement szerkfzeti változások már önmagukban is utalnak az életkörülmények jelentős átalakulására. Széles tömegek számára még az élet színtere is teljesen megváltozott. Az életkörülmények változásának talán egyik legfőbb mozzanata ugyanis a tömeges városba áramlás és a települések városiasodása volt. Az iparosodással előrehaladó urbanizáció rendkívül szembetűnő folyamata bontakozik ki a városi lakosság ugrásszerű emelkedésének adataiból: 1949 után a városok népessége kereken 1 millió fővel, 28 százalékkal nőtt, 1949 elején az összlakosságnak csak több mint egyharmadát tette ki, a hatvanas évek végére pedig a városok és váéosi funkciót betöltő települések lélekszáma már jelentősen meghaladta az összlakosság felét. A városba áramlás egyrészt a meglevő városok egy részének fellendítését, másrészt új városok kialakulását eredményezte. A központi fekvésű, hagyományosan gazdasági, igazgatási-politikai és kulturális központként funkcionáló főváros változatlanul fontos szerepet játszott az iparosítás időszakában. A szocialista szektor beruházásainak 1950 és 1966 között 36 százalékát Budapest kapta, az újonnan munkába állítottak 54 százaléka Budapesten és környékén kezdett dolgozni. A főváros és környéke tehát rendkívüli fejlődésnek indult. Közigazgatásilag ennek 1949- ben vetették meg az alapját, amikor a környező, a 20. század elejétől kifejlődő és valójában Budapesthez nőtt helységeket jogilag is a fővároshoz kapcsolták. Ez időtől Budapest fejlődése három fő tényezőre épült: egyrészt az újonnan kapcsolt területek szerves integrálására a fővárosba, másrészt Nagy-Budapest lakosságának állandó és gyors ütemű továbbbővülésére — ami a főváros megfelelő fejlesztését követelte —, s végül a megnövekedett Budapest körül gyorsan épülő, újabb településgyűrű kialakítására. Budapest és a peremkerületek lakossága 1941-ben elérte az 1,75 millió főt. A háborús pusztulások nyomán 1949-ben Nagy-Budapest lélekszáma 1,59 millióra csökkent, 1967-re azonban már elérte az 1,97 milliót. Jelentékenyen előrehaladt Budapest, különösen az addig alig városias jellegű peremkerületek városiasodása. A városiasodás mindenekelőtt az építkezések, a lakáskörülmények, a településformák, a közművesítés, és a tömegközlekedés előrehaladása révén alakítja át az ember környezetét, életrendjét, szokásait. A főváros nagyobb építkezései, először az ötvenes évek közepétől, majd különösen ezek végétől kezdve az új lakótelepek kialakításával fejlesztették a városias jelleget, elsősorban a peremkerületekben, valamint a városközpont és a peremkerületek között elterülő, nagyobb, összefüggő üres területeken, de részben elavult városrészek lebontásával is. Az építkezések nyomán Budapest lakásállománya két évtized alatt közel egyharmaddal nőtt, s jelentősen előrehaladt a peremkerületek városiasodása. Az új építkezések egyre nagyobb hányada nagyvárosi magasház: 1967-ben már 58 százalékban elérték, vagy túlhaladták a 4 emeletet, sőt több mint 11 százalékban a 7 emeletet is. A magasházak megjelenése, a toronyházak és a lakótömbök közé épített földszintes üzletközpontok a világvárosi építkezés legkorszerűbb vívmányainak megjelenését reprezentálják Budapesten. Mindez természetesen egyáltalán nem feledtetheti, hogy az építkezések messze elmaradtak az igények növekedése mögött. Az urbanizáció előrehaladásának másik legfőbb színtere Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Győr jelentős növekedése és városiasodása volt. Miskolc népessége a legnagyobb: 173 000 fő. Az ország harmadik legnépesebb városa Debrecen, 155 000 lakossal, a negyedik Pécs, ahol az elmúlt évtized igen magas — 27 százalékos szaporodása következtében a lakók száma megközelítette a 146 000-et. Szeged lélekszáma 119 000. A 19 megye közül — Budapest és a megyei jogú városok nélkül — csupán kilencben nőtt a népesség 1960-hoz képest, tíz megyében csökkent. A városiasodás továbbfejlődésére jellemző az is, hogy 1970. január 1-én a népesség 19 százaléka Budapesten, 26 százaléka a többi városban, 55 százaléka a községekben élt. A városiasodás további fontos mozzanata: új városok születése és fejlődése. Előzetes adatok szerint Magyarország lakásállománya 1970. január 1-én 3 157 000 volt, 400 000-rel — 15 százalékkal — több, mint tíz évvel ezelőtt. A Statisztikai Hivatal az előzetes eredmények alapján még csak a népmozgalmi adatok legjellemzőbbjét hozta nyilvánosságra. A felmérés eredményeinek folyamatos közlése után lehet majd egészen pontos képet kapni a lakosság életkörülményeinek, szokásainak, fogyasztásának nagyszabású átalakulásáról. Pethő Tibor ÜJ budai panoráma (Vámos László felvétele) Bartók Béla halálának közelgő 25., és születésének 90. évfordulója alkalmából hazánkban sorra kerülő megemlékezések méltó előkészítésére és lebonyolítására megalakult a Bartók Béla Emlékbizottság, amelynek elnöke Ilku Pál művelődésügyi miniszter. A bizottság tagjai: özv. Bartók Béláné, Pásztory Ditta, ifj. Bartók Béla, dr. Barna Andrásné, a Művelődésügyi Minisztérium zenei főosztályának vezetője, dr. Bognár József akadémiai levelező tag, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Denijs Dille zenetudós, Ferencsik János karnagy, Fischer Annie zongoraművésznő, Illyés Gyula író, Jóború Magda, az Országos Béketanács alelnöke, Kadosa Pál zeneszerző. Kovács Dénes hegedűművész, Pátzay Pál szobrászművész, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Sárai Tibor, a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára, dr. Szabolcsi Bence zenetudós és Virizlay Gyula, a SZOT titkára. A.z emlékbizottság alakuló ülésén elfogadott felhívás, amely a nagy alkotó, a humanista gondolkodó életművét méltatja, szól mindazokhoz, akik hangversenyeken, tudományos üléseken emlékezni kívánnak Bartók Bélára, az emberi haladásnak és a világ kultúrájának kimagasló személyiségére. A Magyar Népköztársaság Bartók Béla Emlékbizottsága elismerését és köszönetét fejezi ki mindazon országoknak — művészeiknek és szervezeteiknek — amelyek az évforduló megünneplésében részt vesznek. cA (ehzclIukIátiás 25. fa-fosdulÁfát ünnepelte, a n uLgjjjw- zúdéwq Balról jobbra: Grnák Károly, al Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője, Karpáti József, a Magyarok Világszövetsége főtitkára, dr. Seifert Géza, a MIOK elnöke és Kulcsár Imre, a MIOK alelnöke A Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Budapesti Izraelita Hitközség április 5-én délelőtt, a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából ünnepséget rendezett Síp utcai székházában. Megjelent Grnák Károly, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője és dr. Pozsonyi László főelőadó, dr. Aibner Pál, a VII. kerületi tanács vb-elnöke, Gáti Ödön, a Nácizmus Üldözettei Bizottságának elnöke, Kárpáti József, a Magyarok Világszövetségének főtitkára, Hingyi György, a budapesti népfrontbizottság elnökségének tagja, és ott voltak a VII. kerület társadalmi szervezeteinek képviselői. IJjabb könyvvel gyarapodott a Xantus-gyűjtemény Kedves levelet kapott szerkesztőségünk a közelmúltban Xantus Zoltántól, Xantus János Budapesten élő unokájától. Arról tájékoztat, hogy a világhírű kutató Amerikában töltött éveiről szóló könyvet kapott. Szerkesztőségünk szívesen ad helyet Xantus Zoltán levelének, amelyet Mr. Bela J. Demeter úrnak írt. „Kedves Demeter Űr! Megkaptam levelét, amelyben értesít, hogy a Magyar Hírekben megjelent egyik cikkéből tudomást szerzett létezésemről, őszinte örömmel olvastam sorait, amelyben nagyapámról emlékezik meg, és különösen boldoggá tett, hogy elküldte azt a könyvet, amely nagyapám 1851—1864-es Amerikában töltött éveiről szól. Engedje meg, hogy idézzek leveléből: »■Ezen soraim írásának az oka egy könyv, amelynek címe: Xántus, Hungarian Naturalist is the Pioneer West by Henry Miller Madden, Palo Alto, Books of the West, cl949. Ez a könyv nagyon jól dokumentált az Ön kedves nagyapjáról, Xantus János amerikai életéről ... Az életrajz írója: dr. Henry Miller, Madden, egyetemi tanár, aki a Columbia és Stanford egyetemeken végezte tanulmányait (Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1936—37-ben tanult), pillanatnyilag itt Kaliforniának a Fresno nevű városában, a Fresno State College könyvtárának az igazgatója. A könyvet egy könyvkereskedő barátom, Mr. Leslie Groshong, State Book Shop, San Jose, Calif., a Santa Clara utcában volt könyvkereskedése alatti pincében találtam és vettem meg ... Tudom, hogy önnek kevés emléke van a kedves nagyapjáról s szeretném tudni, hogy ön kedves Xantus úr igényt tart-e erre a könyvre Mint írtam, a könyvet megkaptam és különösen izgalmas volt számomra a könyvben megjelent, nagyapámról 1862-ben készült kép, amely eddig előttem ismeretlen volt. Egyben szeretném közölni, hogy idehaza dr. Sándor István néprajzkutató, a Xantus-téma legjobb magyarországi ismerője monográfiát írt nagyapámról, amelyből megjelenése után mind önnek, mind pedig Fischer Sándor úrnak küldök egy példányt tiszteletem jeléül. Én valóban gyűjtöm a nagyapámról szóló emlékeket, amelyeket később a Magyar Tudományos Akadémiára akarok hagyni. Még egyszer megköszönöm küldeményét és maradok őszinte tisztelettel Xantus Zoltán 3
