Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-13 / 8. szám
AZ ELSŐ NEGYEDSZÁZAD UTÁN A felszabadulást, • békét szimbolizálja Somogyi József Kossuth-dIJas szobrász szép ÚJ szobra, amelyet a közelmúltban helyeztek el a Rádió Pollack Mihály téri új épületén (Vámos László felv.) Felszabadulási ünnepségeinken a testvéri szocialista országok párt- és kormánydelegációval képvisel* tették magukat. Képünkön: Losonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke üdvözli Leonyld Brezsnyevet, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárát. Középen: Kádár Jánosné * Még egy kép a díjkiosztások aktusáról: Oku Pál művelődésügyi miniszter és Óvári Miklós, az MSZMP KB osztályvezetője Öze Lajos Jászal-dijas színművész és Boldizsár Iván József AttUa-dlJas író, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja társaságában (MTI felv.) * JAVASLAT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE EMLÉKSZOBOR FELÁLLÍTÁSÁRA A mind magasabb, tisztább csúcsok felé törő vándor egy-egy lélegzetvételnyi pihenő alkalmából hátratekintve szinte megszédül, látván a roppant utat, amelyet megtett. A népek életében a sorsfordító évfordulók adnak alkalmat a megjárt út felméréséhez, a szintkülönbségek értékeléséhez. „Micsoda huszonöt esztendő” — mondjuk e napon, és még a legszikárabb lélek, a leghűvösebb elme sem szabadulhat meg az eredmények felemelő pátoszától. Látjuk magunk mögött a nagy út kiemelkedő mérföldköveit, valamennyihez bensőséges emlékek, az elvégzett munka örömei és gondjai, az igazság keresésének idegfeszültsége, az akadályok legyűrésének küzdelmei és élményei fűznek bennünket, egymást követő magyar nemzedékek tagjait. E visszatekintő összefoglalást végezte el az országgyűlés ünnepi ülésszakán Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Kádár János április 4-ét második honfoglaláshoz hasonlította, majd a következőket mondotta: „Népünk több mint ezer éve, a honfoglaló Árpád fejedelem, az államalapító István király korától itt él, a népek tengerében, itt, a Duna— Tisza partján, ahol birodalmak süllyedtek el. Sokszor járt a hadak útján a lélekszámban kis magyar nemzet, sokszor dúlt a harc, hullott a vér a megmaradásért. Ezen a napon gondolunk azokra, akik egykor Hunyadi, Rákóczi, Kossuth zászlai alatt harcoltak a hazáért; azokra, akik Dózsa, Petőfi, Táncsics követőiként sikraszálltak a népszabadságért. A századok egymást követték, mig az új kor hajnalán új osztály született, a munkásosztály, amely az urak, a polgárok után mind nagyobb mértékben és felelősséggel vette magára a nép, a nemzet szabadságának, boldogulásának ügyét. Köszönő szavakkal fordulunk az élőkhöz és kegyelettel emlékezünk azokra a szovjet harcosokra, akik a legdrágábbat, életüket áldozták felszabadításunkért. Emléküket népünk nemzedékről nemzedékre őrizni fogja. A szovjet hadsereg oldalán küzdöttek már felszabadult más népek fiai is. Kegyelettel gondolunk azokra a bolgár, jugoszláv, román harcosokra, akik vérüket ontották, életüket áldozták Magyarország felszabadításáért. Kegyelettel emlékezünk azokra az angol, amerikai és más nemzetiségű katonákra, akik ugyancsak harcoltak és elestek Magyarország területén a fasizmus ellen vívott hősi küzdelemben." A háborúban az ország amúgy is fejletlen iparának harmada megsemmisült, összes hídjait módszeresen elpusztították, lakóházai súlyosan megrongálódtak, a föld nagy része műveletlen maradt, az állatállomány nagy részét elhajtották. Az emberek éheztek, ellátatlanok voltak. A 9 millió lakosságú Magyarország állampolgárai közül több mint félmillió ember pusztult el a harcban és a fasiszta megsemmisítő táborokban. Összes háborús embervesztesége ugyanannyi volt, mint az akkor 140 millió lakosú Amerikai Egyesült Államoknak. Kádár János ezután a felemelkedésért vívott küzdelmet vázolta fel. A demokratikus és szocialista forradalmi célokért a reakció erőivel vívott állhatatos harc, és az áldozatos, kemény munka eredményeként a felszabadulást követő első három évben hazánkban eltűntek a romok, megszűnt az infláció, megindult és szilárd alapokra került a termelés, megkezdődött és jelentős eredményeket hozott a kulturális forradalom. Az első évek harcainak legnagyobb eredménye azonban a munkásegység megteremtése, a parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmának, a proletárdiktatúrának kivívása volt. Teljes joggal mondta ki akkor pártunk, hogy a hatalomért vívott harc eldőlt: 1948 a fordulat éve, a nép önmagának dolgozik, magának építi az országot. A munkásosztály hatalma széles demokratikus alapokon nyugszik. A hatalom gyakorlásába a munkásosztály bevonta és bevonja mindenekelőtt a legfőbb szövetségesét, a parasztságot, továbbá az értelmiség és minden dolgozó kategória hivatott képviselőjét. Az országgyűlésben, a tanácsokban, hatalmi szerveink irányító posztjain, a fegyveres erők tisztikarában, a munkásőrségben, a bíróságok, a döntőbizottságok, a népi ellenőrzés szerveiben a munkásosztály, a parasztság öntudatos, politikailag és hozzáértésben kellően felkészült emberei döntő többségében vannak. Joggal mondhatjuk, hogy nálunk népi hatalom van, mert intézményeink demokratikusak és az állam, a nép ügyeiben a döntést, közvetlenül vagy képviselői útján, maga a dolgozó nép hozza. A negyedszázad alatt megtett utat áttekintve, hazánk akkori és mai helyzetét egybevetve, a harc és a munka eredményeit számba véve, a Magyar Népköztársaság olyan vívmányokat mutathat fel, amelyek méltán váltanak ki elismerést. Hazánk gazdasága, termelésének jellege gyökeresen megváltozott. Az egykori elmaradott, nagybirtokos-tőkés gazdaságú ország ipari-agrár országgá vált, szocialista iparral, szocialista, szövetkezeti mezőgazdasággal, kisipari és szolgáltató szövetkezetekkel. Népünk a romokból nemcsak újjáépítette az országot, hanem teljesen új, szocialista népgazdaságot teremtett. Munkásosztályunk, dolgozó népünk az új erőművek, gyárak, üzemek sokaságát építette fel, új ipari városokat alapított. A népi Magyarország huszonöt éve alatt megkétszereződött országunk termelőeszköz-állománya, a gépek, a felszerelések, a szállítóeszközök, az ipari épületek száma. A nép munkája nyomán o nemzeti jövedelem háromszor olyan gyorsan emelkedik évente, mint a két világháború között, és ma már majdnem négyszer annyi, mint 1938-ban volt. Szocialista rendszerünkben, ahol már nincs kizsákmányolás, a nemzeti jövedelem egésze a népé, minden forintja az ország, a nép szükségleteit fedezi. A magyar munkásosztály, a hosszan tartó politikai harcok időszakában, önfeláldozó munkával megteremtette és kifejlesztette a szocialista nagyipart, amely ma hét és félszer annyit ! termel, mint a kapitalista Magyarország ipara 4 1938-ban. A létszámában is megnövekedett ma- j gyár munkásosztály öntudata, felelősségérzete j nagyot fejlődött; számára a munka nem egysze- I rűen termelési folyamat, hanem mindinkább a ; szocializmus tudatos építése. Ezt nagyszerűen i mutatja a széles körű munkaverseny-mozgalom is, amely az egész országot átfogja, s az utóbbi években kibontakozott szocialista brigádmozgalom, amely a dolgozó ember új, szocialista vonásait fejezi ki. Mezőgazdaságunk fejlődésének feltételeit megváltoztatta és forradalmi lépést jelentett előre a földreform, amely 1945-ben megszüntette a félfeudális nagybirtokrendszert. Ojabb forradalmi lépés volt előre, amikor parasztságunk tíz évvel ezelőtt a termelőszövetkezetek létrehozásával a szocialista fejlődés útjára lépett. A szocialista forradalom e döntő feladatának megoldása társadalmilag felemelte a parasztságot, nagymértékben megerősítette társadalmunk legfőbb politikai alapját, a munkásosztály és a parasztság szövetségét. A magyar parasztság szorgalmáról, tehetőségéről, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényéről tanúskodnak szövetkezeteink, állami gazdaságaink eredményei. A magyar mezőgazdaság ma — egyharmadával kevesebb emberrel — egyharmadával többet termel, mint az uradalmakra, illetve a rosszul felszerelt kis parcellákra felépült tőkés mezőgazdaság 1938-ban. Hazánkban az elmúlt 25 év alatt nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúra területén is kiemelkedő eredmények születtek. A kultúrális forradalom nyomán a műveltségből korábban kirekesztett dolgozó tömegek előtt megnyílt a tanulás, a művelődés lehetősége. Az iskoláztatás, a tudományos képzés, a könyvkiadás, a színházkultúra, a művészetek fejlődése mutatja népünk törekvéseit, növekvő igényeit a művelődésre. A fejlődés egyúttal bizonyítja a magyar értelmiségiek, a tudományok művelőinek, a pedagógusoknak, a művészeknek, általában az alkotó értelmiségieknek az eredményes munkásságát, a szocializmus, a nép iránti odaadását. Az általános fejlődésről, a megváltozott kulturális életről tanúskodnak az adatok. Amíg 1938-ban mindössze két és fél ezer könyv Jelent meg Magyarországon 9 millió példányban, addig most, 1969-ben 4500 művet adtunk ki 48 millió példányban. Közép- és felsőfokú oktatásunk fejlődésének méreteit mutatja, hogy az idei tanévben középiskoláinkban négy és félszer, az egyetemeken, főiskolákon ugyancsak négy és félszer annyi fiatal tanul, mint az 1937—38-as tanévben. Nemzetközi tevékenységünkben a társadalmi haladás előmozdítására, a népek szabadságmozgalmának támogatására, a béke megszilárdítására törekszünk. Az a feladatunk és célunk, hogy biztosítsuk népünk számára a szocializmus építésének kedvező külső feltételeit. Elveinknek megfelelően támogatjuk a nemzetközi munkásosztály harcát, a népek antiimperialista küzdelmét. Az államközi kapcsolatok terén a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének, rendezett viszonyainak, kölcsönösen előnyös kapcsolatainak megteremtése mellett vagyunk. Népünk érdekeit szolgáljuk, az internacionalizmus elveit követjük, amikor részt veszünk a szocialista országok nemzetközi tevékenységében. Haladó törekvéseink előmozdítása céljából és az emberiség nagy kérdései megoldásának elősegítése, a népek közötti barátság erősítésének szándékával aktívan részt veszünk az Egyesült Nemzetek Szervezetének és más nemzetközi szervezeteknek a munkájában. Ugyanezért dolgozunk a kétoldalú állami kapcsolatok területén is. Külpolitikai álláspontunk elvi alapján mindent elkövetünk Európa biztonságának megszilárdításáért, azért, hogy kontinensünk sokat szenvedett népei, köztük a magyar nép, békében élhessenek. A Magyar Népköztársaság úgy véli, az új realitásokból kell kiindulni. Európa népeinek és kormányainak közös erőfeszítéseket lehetséges és kell tenniük, s meg kell teremteniük földrészünk kollektív biztonsági rendszerét, tartós békéjét. Meggyőződésünk, hogy a világ továbbra is a társadalmi haladás, a szocializmus irányába tart, hogy a népek kiharcolják szabadságukat, nemzeti függetlenségüket, kivívják és tartóssá teszik a békét. Bizonyos, ha szilárdan kitartunk külpolitikánk alapelvei, szövetségeseink és barátaink, az igaz ügy mellett, hazai építőmunkánk nemzetközi feltételei tovább erősödnek. A felszabadulás óta eltelt negyedszázad alatt a magyar nép bebizonyította, hogy élni tudott a szabadsággal. Győzelemre vitte a szocialista forradalmat. Megteremtette, felépítette az új, szocialista hazát. A Magyar Népköztársaság megtestesíti mindazt, amiért munkásosztályunk, népünk legjobbjai küzdöttek, és legszebb reményeink letéteményese. Az egész utat áttekintve, a fő eredményeket számbavéve, elmondható, hogy valóban történelmi, nagyszerű negyedszázad van mögöttünk. Érdemes volt küzdeni, harcolni, dolgozni. Most ünnepelünk. Az ünnep után a munka hétköznapjai jönnek; a szocializmus építése, új tetteket kíván. A mi ünnepi fogadalmunk az legyen, hogy huszonöt éves munkánk eredményeire, vívmányaira támaszkodva, erőnket nem kímélve mindent megteszünk szabad hazánk, a Magyar Népköztársaság további felvirágoztatásáért. Szilárd elhatározással és egységben haladunk tovább előre a szocializmus építésének útján, barátaink, testvéreink, a Szovjetunió, a szocialista országok népeinek oldalán. Ha ezt tesszük, akkor bizonyos, hogy a magyar népre eredményekben gazdag évek, évtizedek köszöntének, a nemzetre szép jövendő vár. Nemrég ülést tartott a Hazafias Népfront Honismereti Bizottságának Évfordulókat Előkészítő és Elméleti Munkabizottsága. A munkabizottságok megjelent tagjai, a város vezető értelmiségei, Bajcsy-Zsilinszky Endreemlékszobor felállítására tettek Javaslatot. Elmondották, Bajcsy-Zsilinszky Endre szellemi hagyatékának összegyűjtésével, emléke ápolásával és életpályájának tudományos feldolgozásával évek óta foglalkozik a Magyar Nemzeti Múzeum; a Hazafias Népfront kezdeményezésére, támogatásával megnyílt a pálkövei és tarpai Bajcsy-Zsilinszkyemlékmúzeum —, de nagy mulasztása az országnak, a fővárosnak, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrének nincs emlékszobra Budapesten! A Bajcsy-Zsilinszky-emlékszobor felállításának szükségességét elsőként Barcs Sándor, az MTI vezérigazgatója, Bajcsy-Zsilinszky Endre egykori harcostársa tette szóvá. Borsos Miklós vállalta, hogy a Horváthkertben felállítandó életnagyságú Bajcsy- Zsilinszky-emlékszobrot megalkotja. A Hazafias Népfront Honismereti Bizottságának Évfordulókat Előkészítő és Elméleti Munkabizottsága javaslatot tett: a Hazafias Népfront Országos Titkársága a legrövidebb időn belül hivatalosan is kérje fel a fővárosi tanácsot, tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékszobra mielőbb felállításra kerüljön.
