Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-04 / 7. szám
/-ŐtAjJru - QttA&r^ EGY ÉLET TANULSÁGAI BESZÉLGETÉS ORTUTAY ZSUZSÁVAL Táncművész, pedagógus, lapszerkesztő, közéleti személyiség, feleség, anya, nagyanya, menjünk csak szépen sorjába. Fáradtnak látszik. A nemzetközi nőnap ünnepségei, delegációk fogadása, magas kormánykitüntetésének átvétele, gratulációk... A Ferihegyről jött meg az imént, külföldi vendégeket búcsúztatott. Azt mondja, álmos, keveset aludt, legfrissebb unokáját „szoktatják” otthon, sokat sírt a pici. Hát persze, mindig éjszaka sírnak a pólyások. Megkérem, beszéljen az életéről. — Sokféle érdeklődés űzött és sokféle foglalkozást kellett, megtanulnom. S bár időnként elkerültem attól, amire álmaim, képességeim vittek, igyekeztem beleilleszkedni abba, amit éppen csinálok. Munkámra mindig az egész életemet tettem rá. Milyen volt az indulás? — A harmincas évek elején politikai és gazdasági mélypont volt Magyarországon. Középiskolai érettségim után semmi remény az egyetemre. Apám antikvárius volt, s szerette volna, ha folytatom a mesterségét. Egy ideig szívesen dolgoztam mellette. Kikapcsolódást a tánc jelentett, sok szép művészi élményt adott. A felejthetetlen Szentpál Olga iskolájában táncoltam. Rábeszélt, végezzek tanárképzőt, s miután ennek anyagi feltételeit nem tudtam biztosítani, ő teremtette meg számomra a továbbtanulás lehetőségét. Miközben részt vettem a tánccsoport munkájában, tanultam a Szentpál-akadémián és később tanítottam. 1943 elejéig dolgoztam mellette. A Szentpál Olga és férje, Rabinovszky Máriusz művészettörténész mellett elsajátított zenei, művelődéstörténeti, pedagógiai, lélektani ismeretanyag a gyakorlati munkám segítésén kívül emberségben és kultúrában rendkívül sokat adott. További életemben minden fizikai és szellemi munkabírásomnak, erőfeszítésemnek ez adta meg az alapját. — A művészetre nevelés és ezek hatása a személyiség nevelésére mindinkább felkeltették az érdeklődésemet a pedagógia iránt, s még a felszabadulás után is tanítottam a Testnevelési Főiskolán mozgásművészetet, amit ma művészi torna néven ismernek. Mindig az volt az álmom, hogy ne csak kiválasztottak számára legyen hozzáférhető a tánc, a művészi torna, hozzáférhetővé kell tenni a nőknek az egészség, a szépség, az anyaság megkönnyítésére, bármilyen területen dolgozzanak is. Szentpál Olgával sokat beszélgettünk erről, hogy megpróbáljuk tömegsporttá szélesíteni. — Részben ennek a jegyében, részben a néptánccsoportok megalakítása érdekében — ezek vezetését később Rábai Miklós vette át — megalakítottuk a Táncszövetséget, s ennek társadalmi elnöke lettem. A Pedagógus Szakszervezetben is megalakult a táncszakosztály. Mikor kapcsolódott a nőmozgalom munká jába ? — A felszabadulást követő hetekben értesítettek: megalakult a Magyar Nők Ortutay Zsuzsa (Novotta Ferenc felvétele) Demokratikus Szövetsége. Nagy örömmel csatlakoztam a szövetség célkitűzéseihez, de a kezdeti munkában nem vehettem részt. Első gyermekem néhány hónapos volt akkor, s a két szoptatás közötti idő nem volt elegendő ahhoz, hogy közlekedési eszköz hiányában, a lakásom és a szövetség közötti utat megtegyem. — Második gyermekem 1946 elején született. — A későbbiekben megosztottam a munkát a Táncszövetség és a nőszövetség között, nagyobb hangsúllyal a nőmunka felé, míg az 1949 őszén megalakult Népművelési Minisztériumban ismét a táncügyek intézését bízták rám. — Harmadik gyermekem 50-ben született. Ezután megint új munkakör várt, a Táncművészet című lap főszerkesztője lettem. S ha a lap tartalmi részét illetően gondom nem volt, a lapcsinálás technikai munkáját bizony alaposan meg kellett ismernem. 1957 elejétől a Magyar Nők Országos Tanácsa titkára . Mi volt a legszembetűnőbb a nők fejlődésében? — Küzdelmes fiatalságomon mérhettem le minduntalan azt a hatalmas változást, fejlődést, ami a nők életében az elmúlt negyedszázad alatt bekövetkezett. Igyekeztem, hogy sokféle módon segítsem és figyeljem a nők személyiség átalakulásának gyönyörű folyamatát. De ennél a munkánál látnom kellett azt is, hogy amíg egyrészt: új pozíciókat foglalnak el a társadalomban és eredményeket mutatnak fel a gazdasági munkájukban, ugyanakkor a családon belül rájuk hárulnak a háziaszszonyi gondok és a régi módon akarják betölteni az édesanya szerepét. Bár társadalmunk lényegéhez tartozik az a törekvés, hogy a dolgozó anyák családi életét eszmei és gazdasági vonatkozásban egyaránt megkönnyítse, látnom kellett, hogy ez nem gyors folyamat. A tradíciók még élnek és hatnak. Eugenie Cotton asszony, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke híressé vált mondása így szól: „Ma mást jelent szülőnek lenni, mint régen.” Ez a felismerés számomra is azt jelentette: ma a szülőnek nem elég ösztönösen nevelnie a gyerekét, hiszen az ő élete is megváltozott, gondoljunk itt akár a technika, akár a tudomány fejlődésére. A régi tradíciók felbomlottak, alapos pedagógiai felkészültséggel rendelkező szülővé kell válnia minden édesanyának, hogy ennek az új társadalomnak új embereket tudjon nevelni. Ez a munka vonzott: ráébreszteni a szülőket erre a feladatra és eljuttatni számukra az ismeretterjesztést, amire szükségük van. Magánéletében miként birkózott meg a dolgozó édesanya nehéz szerepével? — Nem volt könnyű. És különösen a korábbi években sok gondot, töprengést jelentett, hogy a nagy lekötöttségem mellett miként állom meg a helyem, miként birkózom meg azzal a feladattal, ami minden anyának legszebb kötelessége, a családi harmónia megteremtése. Nem mindig voltam elégedett. Most, hogy már felnőttek a gyerekeim, örömmel látom, hogy az időhiány nem jelentett törést. Minden problémájukat nyíltan, őszintén feltárják előttem. Azt mondják: „Jó, hogy veled mindent meg lehet beszélni...”, de azért hozzáteszik: „... csak az a kár, hogy nem mindjárt ... hogy ki kell várni, amíg ráérsz.” Egyik lányom pszichológus, diákkollégájához ment férjhez, ő történész. Egyhónapos kisfiúk van. Másik lányom érettségi után férjhez ment, férje újságíró. Nékik már kéthónapos a kisfiúk. Fiam az Iparművészeti Főiskola kerámia-szakán végzett... S még egy utolsó kérdés: mit jelent a család életében a kölcsönösen nagy lekötöttség? — Férjemmel, dr. Ortutay Gyulával 1932-ben találkoztam. Nemcsak emberi kapcsolat alakult ki közöttünk; baráti, szellemi köre, a szegedi fiatal haladó gondolkodású értelmiség légköre, amely, ha más aspektusból is, hasonló volt ahhoz, amelyben én Szentpál Olga iskolájában éltem, döntő volt emberi fejlődésemre, és ez határozta meg a későbbiekben munkám, életem tartalmát is. Ügy éltünk és élünk évtizedek óta egymás mellett, mint ahogyan két nagyon lekötött ember élhet. Ez a nagy lekötöttség egyrészt kölcsönösen segítette, de néha kölcsönösen nehezítette a másik életét, munkáját, és időnként bizonyos zaklatottságot is jelentett életritmusunkban. Ez természetes. Azonban ennek ellenére — s erre mindketten büszkék vagyunk —, úgy hiszem, sikerült gyermekeinknek biztosítani a család szép, nagy közösségét és harmóniáját. S hogy ennek a harmóniának megteremtéséhez az én édesanyám és férjem édesanyja mennyi szeretettel és milyen sok önfeláldozó gondoskodással járult hozzá, azt szavakban kifejezni nem lehet. Hernádi Magda TAVASZI DIVATBEMUTATÓ A DUNA HOTEL INTERCONTINENTALBAN Az OKISZ Tervező Laboratóriuma tavaszi—nyári divatbemutatóra invitál az új, dunaparti „csodaszálló’’ tizedik emeleti éttermébe. Az ablakokból a budai hegyeket látjuk, ök még téli modellt, hóruhát viselnek. Az étteremben azonban a reflektorok fényében a fényképészek tavaszi frissességgel várják az új modelleket. És máris megjelenik az első modell: aranysárga szövet maxi tavaszikabát és mögötte az aranysárga pantalló narancsszínű tunikával. A maxikabát s a pantalló tunikával a divat sztárjai. Az első tapsot a hófehér, selyem vékonyságú bőrből készült maxikabát kapja. Díszítése sok-sok aranykarika, meg aranyszög. (Első kép) A kabát alatt fehér bőr miniruhát viselt a manöken. A ruha derékvonalon kivágott, s elöl nagy aranylemezcsat díszíti. A szoknyácska rövid, de a fehér bőrből készült csizma annál hosszabb és a kabáthoz hasonlóan arany - karikákkal és szögekkel verték ki. (Második kép) Azt talán mondani sem kell, hogy az együttest színpompás, kézzel festett tisztaselyem maxisál egészíti ki. A maxi és a mini nagy kérdése tehát itt sem dőlt el, akárcsak Párizsban. A nyári ruhák szinte kivétel nélkül rövidek. A maxi — elvétve — a koratavasz és amint jövendölik, az ősz divatja lesz. A bemutató nemcsak formában, hanem anyagban is újat hoz. Különleges például a bézs-barna színösszeállítású kompié anyaga, a ruha formájához alkalmazkodó beleszőtt csíkozással. A kabát és a ruha alját hangsúlyozza a barna bézscsíkozás. Szép a fahéjbarna alapon fehér pettyes shantung is: nyári ruha készült belőle, a szoknya aljáig érő ujjatlan fehér shantung mellénnyel. A fehér a nyár legdivatosabb színe. Fehér tisztaselyem barettből tervezték a kétsorosán gombolt nyári kabátot, a rátett zsebekkel, hegyes gallérral és puffos ujjal. (Harmadik kép) Bizony puffos ujjal, mert a puffos, a könyöktől lefelé bővülő, a fodros és a vállon hajtásokba rakott ruhaujj egyaránt divatos. (f. b.) (Komlós Lili felvételei) Q$&kvÁ±CL kötÖZÖ NÉPKÖLTÉS Gyertek, lányok, ligetre, ligetre, Itt a világ közepe, közepe. Itt árulják a rózsát, a rózsát, Abból kötnek bokrétát, bokrétát. Azt is tudom, ki köti, ki köti; Virág Boris kötözi, kötözi. Az asztalra leteszi, leteszi, Biró Pista felveszi, felveszi, Kalapjához kötözi, kötözi. Bármilyen vastagságú fonalból elkészíthető, színes fonalból is nagyon mutatós. 1. sor: 6 láncszemből gyűrű. 2. sor: a gyűrűben 2 kétráhajtásos pálca és 2 láncszem váltakozik nyolcszor. (Az első pálcát itt és a többi sorokban is 3 láncszem pótolja.) 3—4. sor: azonos az előzővel, de Itt 4, Illetve 6 láncszemet horgolunk kettős pálcák közé. 5. sor: az első hatláncszemes Ívbe 2—2, egymástól 2 láncszemmel elválasztott egyráhajtásos pálcát öltünk, 4 láncszem után ismételünk. (Ez a láncszem-szám változatlan marad.) 6—10. sor: hasonló az előzőkhöz, de a kétszer kettős pálcacsoportok között a láncszemek száma 4, 6, 8, 10, 12 lesz. 11—34. sor: az Itt bemutatott terítő alapja 34 sorból készült, de a minta tetszés szerinti nagyságban horgolható. A terítő lényegében az 5—10. sor állandó Ismétléséből áll, éspedig amikor a soroknál a kettős pálcacsoportok közötti résznél eljutunk a tlzenkétláncszemes Ívhez, a már leírtak és a kép szerint szaporítunk. SZÉLMINTA: 2 sorban, nyolcadonként horgoljuk meg a következőképpen: az előző sor tlzenkétláncszemes Ív felébe 7 egyráhajtásos pálcát öltünk, 2 pálcát a pálcákba hurkolunk. 4 láncszem, 2 pálca a pálcákra, és így lolytatjuk, amíg a következő tlzenkétláncszemes ívhez nem érünk. A már Ismertetett héttagú egyráhajtásos pálcacsoport meghorgolása után a munkát megfordítjuk és hamispálcákkal a hét pálca felett elhaladunk, 7 egyráhajtásos pálca, 2 pálca a pálcákra és 4 láncszem után a '-tói ismételünk az 1. sor kezdetéig, az utolsó 7 egyráhajtásos pálcára is 7 hamispálca kerül. Amikor egy nyolcadét befejezünk, a szálat eltépjük és rátérünk a következő nyolcad meghorgolására. Receptek EGYTÁL VACSORÁK VADAS GOMBA. Karikára vágott sárgarépát, zellert és fehérrépát párolunk kevés zsírban vagy olajban, kis vizet öntve rá. Babérlevéllel, sóval, borssal, mustárral ízesítjük, amikor puhára párolódott, hozzákeverünk félkilónyi, előzőleg alaposan leforrázott, darabokra vágott gombát, majd együtt tovább pároljuk. Zsemlegombóccal tálaljuk. HASÉ, BURGONYÁBA TAKARVA. Negyedkiló levesben főtt marhahúst, negyedkiló sült sertéscombot és 10 deka szalonnát megdarálunk. Sót, borsot, finomra reszelt vöröshagymát és egy egész tojást keverünk hozzá. Közben néhány szép darab burgonyát héjában megsütünk, majd megtisztítjuk, szitán áttörjük, négy egész tojással, négy kanál reszelt parmezánnal és pici sóval összekeverjük. A hasét kizsírozott tűzálló tálba rakjuk, majd beborítjuk a burgonyamasszával, úgy, hogy mindenütt befedje. A tetejét vajjal megkenjük, kevés maradék parmezánnal meghintjük és a sütőben rózsapirosra sütjük. KÁPOSZTÁS PALACSINTA. Egy tojással elég sűrű palacsintatésztát készítünk. Pici tejben felfuttatott egydekányi élesztőt, késhegynyi szódabikarbónát és sót keverünk hozzá. Nyers káposztát reszelünk, sóban állni hagyjuk, majd kicsavarjuk és zsírban rózsaszínűre fonnyasztjuk. Amikor elkészült, összekeverjük a tésztával. A palacsintasütőben kis zsírt vagy olajat forrósítva, a szokottnál vastagabb palacsintákat sütünk. Egymás tetejére csúsztatjuk őket és a tálalásnál úgy szeleteljük, mint a tortát. ZÖLDBORSOS ZSEMLEFELFÜJT. Hat zsemlét vékony szeletekre vágunk és tejben megpuhítunk. A kicsavart zsemléket összevegyítjük fél kiló, előzőleg puhára párolt zöldborsóval. A zsemleáztatás után visszamaradt tejhez hozzápótolunk még egy keveset, és három tojássárgájával elkeverjük, összevegyítjük a zsemlekeverékkel, sózzuk, esetleg kicsit borsozzuk, és végül beleforgatjuk a három tojás habját is. Gőzben, pudingformába rakva, vagy gondosan kikent tűzálló tálban megsütjük. Mindkét formában jó. VELŐ TOJÁSSAL. Forró olajban apróra vágott hagymát párolunk. Amikor megpirult, rádobjuk a hártyájától megszabadított, kis kockákra vagdalt velőt (személyenként 7—8 dekát), és mintegy 10 percen át, folytonos keverés mellett sütjük, majd hozzáadjuk az előre felvert, sózott tojásokat, személyenként egyet, összekeverjük, és addig hagyjuk a tűzön, míg a tojások rántotta keménységűek lesznek. )
