Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-04 / 7. szám

A kápolna előtt ott állott az üres hordszék; ha másból nem, ebből mindenki megtudhatta, imádkozik a király odabent. Ott állott a hord­szék déltől fogva. Ott maradt este is. A szol­gák, mivel semmi parancs nem jött, mellette aludtak. Behúzódtak az eresz alá, de beljebb nem: jaj, ha az úr meglátná. A sekrestyébe menni pedig nem mertek, mivel senki se tud­ta, tudhatta, mikor fejezi be István úr a fo­hászkodást, s akkor, ha a hordozókat nem leli, még inkább jaj nyomorult fejüknek. Ámbár úgy tetszett, ennek a fohásznak sose szakad vége. A hajnallal kelők még mindig ugyanott találták a széket, s a szolgákat is. Bólogattak, ki szánakozva, ki rejtett kárör­­vendőn: odavan szegény úr, nagyon ... ! Meg se nézte a holtat. A ravatalozásról se szólott. Csak ahogy a hírt meghozták, hallga­tott egy sort, megivott egy kupa bort, aztán előparancsolta a hordszéket, mivel az utóbbi esztendőkben már járni se nagyon tudott a szuvas lábával, s a kápolnába vitette magát. Ott búvik immár második napja, s hagyja, hogy tegyenek helyette, nélküle ... De ki merészkedik itt tenni bármit is he­lyette, nélküle? Nagyon megszokták már, hogy István úré az egyetlen akarat. Bár igaz, örök­ké semmi se tart, legfeljebb az üdvösség. De az is csak annak, aki már hisz benne... S ki mondja meg, hogyan legyen ezután? A királyné szegény? Annak könnye is alig maradt: négy gyermekét siratta el már, abból három a serdülő kort se érte meg, csak az elsőszülött, akit a német császár emlékén ke­reszteltek Ottónak. (— A neve miatt ment el — mondatták akkoriban a régi urak súgva. — Az hozta rá a rontást! — De már azok az urak is mind elhaltak sorban.) Maradt ez az egy, az utolsó, a Benjámin, akit a széliül is óvtak, szentelt vízben fürdettek, oltárkendő­vel törülgettek. S aki fel is cseperedett, em­bernek. Szép, fiatal herceg. Igaz, kicsit külö­nös herceg, kevés beszédű, hajlott járású. Az olasz pap, aki nevelte, Gell ért úr, azt mondta, azért nem szól gyakrabban, mert Jézussal társalkodók, s szemét a teremtő előtt süti le. Meglehet, igazat mondott; de hogyan lesz ak­kor belőle konok magyarok ostoros királya? Hát nem lesz. Most már belőle se lesz. Imre úr meghalt. Hiába óvták a széltől is, hiába... — most már vége, neki is. ,,Aki szívesebben társalkodik Isten Fiával, az ne menjen vad­kanra a Piliserdőbe!” Ez pogány beszéd, hal­lani se jó.......A vadkan útját is Isten méri, vezérli...” De rontásra? Választott hercege halálára? Ez meg istentelen beszéd... Ki tesz közöttük rendet, ki tesz igazságot? Imre herceg halott. A kőház udvarán rava­talozták fel, az udvaros ispán parancsára, mert a nagy fejetlenségben, ami a hírre ki­tört, más senki nem rendelkezett. A király ivott, s elment imádkozni, a királyné pedig elalélt. Az urak közül kevesen tartózkodtak Esztergomban; télvíz idején mindenki behú­zódik a saját szállására, s megül ott. Amikor a tetemet, vérébe fagyva, behozták, a nádor előbb bevitette a palotára. De a házat erősen fűtötték, ezért időben meggondolván a követ­kezményeket, új paranccsal az udvarban ra­­vataloztatta fel. Jól is tette, hiszen a király másodnapja nem mutatkozott — az is, hogyan, bírja, étlen-szomjan, törődött ember létére? —, s nélküle a temetésről senki sem rendel­kezhet. A királyné, amikor magához tért áju­lásából, odaszegezte magát a halotthoz, s a nádor se tudta onnan szóval, kérleléssel el­csalni. Félő volt, hogy megfagy egészen, s ak­kor jobb, ha mind elbújdosnak, mire a ki­rály előkerül. Végül is, bakonybéli remetesé­géből megérkezett Gellért úr — az is, mit ki nem bír! —, és néki sikerült elszakítani az anyát halott fiától. Addigra talán már nem is tudta szegény, hol van, s mit tesznek vele; engedelmesekedett szó nélkül. Nem maradt hátra más. mint várni. Várni, István urat. Közben lehetett találgatni. Mert a halottat lehet elsiratni, de az élő természete már olyan, hogy amíg eleven, csak azt kérdi egyre: most már mi lesz? Több fia nincs István úrnak. Trónja meg van, hogy csinált magának. Abba valakinek csak bele kell ülnie, mert a német urak, akik­nek nem újdonság, megmondották: a királyi szék olyan, mint a magyar uraknál az asszony. Ennek férfi jár, ha az ura elhal felőle, annak meg, a trónnak, ülep kell, amely nyomja, kü­lönben csak lóca, amire akárki fia leteleped­het. Hát jó lesz vigyázni. Hogy lesz tovább? Ki tudja? Helyesebben, mindenki tudja, tudni véli. István úr koros, kié lesz az ország? — A német nő szolgáié — mondják a távoli szállásokon, ahol, suttogva bár, de még meré­szelik „német nő”-nek nevezni Gizella király­nét, s rakják a tüzet a sátorközépen. I. István xm. században készült lovasszobra a bambergi dómban — Ha nem vigyázunk, kibújnak a sámánok a reketyésből — mondogatják a bajor urak a kő-, meg faházakban és nagyot húznak a mor­va sörből, amit a bizánci császár zsidó kalmá­­rai hordanak a római légiók köves hadiútjain. Micsoda ország! — Isten Anyjáé leszen Magyarok Országa — bólogatnak a fráterek a bencés kolostor fűtet­­len celláiban, karöltőbe dugott lila körmök­kel, Pannonhalmán, azzal a konok biztonság­gal, amely azoknak sajátja, akik nem ismerik az igazi kétséget. — Kié lesz az ország? Majd megmondja a király! Hiszen azért király, hogy megmond­ja... (s mi majd meggondoljuk, hogy enge­delmeskedjünk-e néki aztán ...) — így vala­mennyien. — Azért rejtőzött el, mert maga sem tudja — az udvar népe, a kíséreti urak véleménye ez. s talán leginkább fedi a valóságot. Sok ne­héz órát megért emberöltőnyi uralkodása alatt István úr, s most, amikor pedig már úgy tűnt, hogy nincs több ellenfele, nincs több akadá­lya, amelyet legyőzni, átalhágni kellene, most veti elébe — sorsa? istene? végzete? — a leg­gorombább árkot: ugorja át! Bírja-e kösz­­vénymarta lábával? Majd elválik. Mindez idő alatt, István úr valóban ott tér­depel fájós térdével — de nehezen hajlik! — oltár előtt, s töpreng. Nem sürgős, nem siet: a halott már ráér, az élők pedig úgyis élnek, ha nem tartja rajtuk tekintetét, akkor is. A jövőre gondol, István király? Nem. Odáig még nem jutott. A magyarok első királya vallásos, hívő em­ber, noha ezt róla, udvarában, kevesen hi­szik. Túl sok vér folyt három évtized alatt, túl kemény törvények íródtak, s ha csak íród­tak volna! Végre is hajtattak, karddal, tűzzel, bélyeggel: istenes ember tesz-e ilyet? Pogány ember ez, ha Rómából hozatott pápás koronát is magának! Pogány ember, aki nem átalja éppen a régi hiten levők bőrén próbálni új hite körmeit! Pedig nem volt igaz. Hitte István az istent, akit választott, jobban hitte, mint sokan azok közül, királyok közül, akik már bölcsőben szedték magukra a keresztvizet. Ámbár, lehet, hogy éppen azért. Hitte István az ő szelíd urát, aki erőt adott neki, hogy megkeményítse a szívét, amikor eljött az ideje, hogy fegyver­rel hajtsa engedetlen népét a kereszt alá. Hitte István a keresztények istenét, s hiszi még most is. Más az amit ő e nehéz órán a két­ség serpenyőjébe vet: jó utat választott-e? Ha lázadna, orvtámadásnak vélné sorsától ez újabb csapást; de engedelmes, és ezért bünte­tésnek tartja. Csupán azt nem tudja, nem is érti, mire kapja, miért méretett rá? Hol volt a bűn, mi volt a vétek? Hol hibá­zott? Erről tesz magának keserves számvetést István, magyarok első királya. (Folytatása következik) Oia zélg eJ-h JYLavexL cAekxml- m l aqjg, külxxnxxs üktiwl Marcel Achard, a Francia Akadémia tagja, az ünnepelt vlgjátékíró, néhány napot Buda­pesten töltött. Azért látogatott hozzánk, hogy együtt ünnepelje a Madách Kamaraszínház színészeivel és Egri István rendezővel a Bo­lond lány ötszázadik előadását. Mint mind­egyik darabját, ezt is sokfelé játszották a vi­lágban — Párizsban Annie Girardot-val a fő­szerepben —, de sehol sem olyan sikerrel, mint nálunk. Ennek a szokatlan nagy siker­nek a titkát sokan kutatták már. Hiszen a budapesti közönség közismerten nagyon igé­nyes. Eddig nálunk csak Show Pygmalion-ja, Moliére Tartuffe-je és Shakespeare Hamlet-je ért el százas szériákat. Nos, Achard vígjátéka természetesen nem mérhető össze a fentiekkel. A Bolond lány kedves, szellemes, fordulatos. A szokvány víg­játékokon azért túlnő. Ha mégoly könnyedén alkalmazva is, gunyorosan, csevegősen, de mégiscsak előbújik belőle a szerző komoly társadalombírálata. De mindez még mindig nem elég magyarázat erre a rendkívüli siker­re. Nos, megkérdeztük magát az írót, mi az ő véleménye, mi is hát a siker titka? A Duna Intercontinental halijában Marcel Achard maga is eltűnődik a kérdésen. — Azt hiszem — felelte mosolyogva —, ha a siker titka megfejthető lenne, sokkal több sikeres mű készülne szerte a világban. Saj­nos, nincs erre kész recept. Az alap minden­esetre: egy jó darab. Csakhogy a darabon túl tucatnyi további tényező közreműködése is kell a sikerhez. Jó színészek, méghozzá olya­nok, akik a szerepük szerinti figura alakításá­ra a leginkább alkalmasak. Jó, nem hivalkodó, a történethez finoman alkalmazkodó díszletek, jelmezek, megfelelő ritmus, s nem utolsósor­ban a közönséggel való kapcsolat azonnali megtalálása ... Ha a szerzőnek kis szerencséje van és sikerül jó darabot írnia, az imént fel-Marcel Achard a darab szereplőivel sorolt tényezőkből néhány jelen van... Ha nagy szerencséje van, akkor sok... Ha a vé­letlen és a tudatos rendezői, színészi, írói s fordítói munka összműködéséből minden egyéb tényező is a legelőnyösebben érvénye­sül, akkor a szerzőnek rendkívüli szerencséje van s azt hiszem, akkor állhatunk szemben ilyen különös, hosszantartó sikerrel, mint most, Budapesten. Egri István rendezése ki­tűnően és mindig a maga helyén, mértékle­tesen hagyta érvényesülni a humort, a gúnyt, a szomorúságot, az érzelmeket. Dómján Edit azt a kis szobalányt játssza, a népnek azt a gyermekét, akit én megálmodtam. Kicsit kö­zönséges, nagyszívű, okosan naiv és butuska, különös, varázsos női vonzerővel. Márkus László, Garas Dezső és a többiek is annyira azonosulnak a szerepükkel, mintha nem én a tollal, hanem ők ott, a színpadon teremtették volna meg a figurákat. Pongrácz Zsuzsa VENDÉQMÜVÉSZEK BUDAPESTEN Vera Clgnadze, a tbiliszi opera balettművésze a Glselle-ben (Mezey Béla felvétele) Claude Heater és Edmund Hurchell a Tristan és Izoldában Igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz. Magaddal Is csak itt bírhatsz, óh lélek! Ez a hazám. (József Attila) HAZÁNK, MAGVARORSZÁG Főszerkesztő: Erdei Ferenc Kb. 1160 oldal, 1270 fotó, 16 színes tábla, 6 térkép. Megjelenik 1970 első felében. Ara külföldről megrendelve: 20 $ Az első olyan enciklopédia, amely csak Magyarországról szól, és mindent elmond az ország történelméről, életéről, kulturális, szociális létesítményeiről idegenforgalmi nevezetességeiről. Olvasója egyszerre látja MAGYARORSZÁGOT kívülről, összefüggéseiben — és belülről, mindennapi örömei és gondjai közt. A jubileumi programból „Magyarország 1970. jubileumi programok” címmel a Magyarok Világszövetsége Utazási és Tájé­koztató Irodája nyomtatott pros­pektust küldött szét. A progra­mok Időközben pontosabbá, rész­letesebbé váltak, és kibővültek. A kiegészítésről a legutóbbi szá­munkban tájékoztattuk — július 17-től kezdődően — kedves olva­sóinkat. Ezúttal folytatjuk július 31-től kezdődően a program­­kiegészítések közlését. Július 31. Színházi est Budapes­ten. Neves magyar művészek fellépésév el. Augusztus 1—31. Express ifjúsági táborban (nemzetközi) magyar nyelvtanfolyamok. 30 napos nyaralás kirándulásokkal és egyéb programokkal. A) Nóg­­rádverőoén. ára US* 190,— ; B) Balatoni öld váron, ára US * 152,—. Augusztus i. Országjárás. Egész­­napos autóbusz-kirándulás. Út­vonal : Budapest — Gyöngyös — Mátra — Eger — Gyöngyös — Budapest Programok: Mátra' hegyek megtekintése. Város­nézés, ebéd. borkóstoló Eger­ben. ára US S 6,5a Augusztus 6. Országjárás. Egész­napos kirándulás (autóbusz). Ütvocmal: Budapest — Dunaúj­város — Budapest. Programok: városnézés és a városi tanács fogadása Dunaújvárosban. A Vasmű megtekintése. Ebéd. Ara US * 5,—. Augusztus 10. Országjárás. Egész­napos autóbusztklrándulás. Út­vonal!: Budapest — Vlsegrád — Esztergom — Dobogókő — Bu­dapest. Programok: Városné­zés. Vlsegrádon a vár, a mú­zeum és az ásatások megtekin­tése. Esztergomban a bazilika, a képtár meglátogatása. Ebéd. Ara US * 5,50. Augusztus 12. Országjárás. Egész­napos autóbusz-kirándulás. Út­vonal: Budapest — Kecskemét — Bugac. Programok: városné­zés és a városi tanács fogadása Kecskeméten, ebéd a bugaci csárdában. A ménes megtekin­tése Bugacpusztán. Ara US S 8.—. Kérjük, szívesked­jék a következő szelvényt kitöltve az alábbi címre el­küldeni : KULTÚRA, Buda­pest 62. Ff. 149. Név: Cím: Tegyen keresztet a megfelelő kockába! AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST Kérem, szívesked­jenek díjtalanul és minden kötelezett­ség nélkül elkülde­ni a Hazánk Ma­gyarország színes prospektusát; Kérem, szívesked­jenek előjegyezni a Hazánk Magyar­­ország című köte­tet.

Next

/
Thumbnails
Contents