Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

A Magyar Hírek Képes Krónikája, 1970 - Odalszámok - 3

Kedves Olvasó, ismerkedjünk. Az itt következő lapokon a Magyar Hírek Képes Krónikája jelentkezik. Valamennyi képünk, amelyekkel találkozik majd, a Magyarok Világszövetsége kéthetenként megjelenő lapjának, a Magyar Híreknek hasábjain jelent meg. A régi olvasók talán emlékeznek még az egyes képekre - reméljük az első találkozás is élményt jelentett, és akkor szívesen megnézik újból -, az új olvasók pedig az első látás friss örömével tekintenek majd e felvételekre.

A tízezernyi kép, amely a végtelen időben jutott el az olvasók asztalára - és ki tagadná, hogy tíz-egynéhány év az emberek véges történelmében végtelen időt fog át -, mondom, a képek sokasága egy-egy lapszám kis egységében, elaprózva, különkülön jelentkezett, most pedig egy kötetben, válogatott csapatban új, átfogó egységben, egymásra rímelve, egymást erősítve. Egy-egy kép - valamely város riport keretében - ismerős húrokat megszólaltató magán-öröm. Képek egymásutánja - a városok egész sorából - már nem rész; már több, mint egy táj; csaknem az egész ország.

Amikor elhatároztuk, hogy a jubileumi évre elkészítjük a Képes Krónikát, először arra gondoltunk, hogy sok tízezernyi olvasónk nem egyidőben, nem egyszerre kezdte ismeretségét, barátságát a lappal, hanem fokozatosan bővült az olvasók tábora. Az első évek, az előidő történelmével akartuk megismertetni új ismerőseinket. Amikor azonban együtt volt a kötet, nekünk is meglepetés volt. Közös élményeink sűrűsödtek össze történelemmé, a negyedszázados nemzeti történelem fontos, nélkülözhetetlen és érdekes részeként.

A Képes Krónika nemcsak tájak, városok, üzemek és emberek eseményeiről ad hírt, hanem a hazalátogató csoportokról és az egyes emberekről is; az ország egyes tájairól, de a látogatók szemével. A képek egymásutánja így vált a Magyarok Világszövetsége, a magyar emigráció és a lap történelmévé is. Ahogy az emberek hétköznapjaiból összeáll az életük, ahogy a néprétegek sorsfordulói adják egy-egy század történelmét, úgy jelzi az emigráció és a szülőföld kapcsolatainak fejlődésvonulata a szocializmust építő Magyarország jellegzetes, sajátos politikáját, a szakadatlan közeledést, a fokozódó megértést minden egészségesen gondolkodó, tisztességes magyar patriótával, éljenek itthon, vagy a nemzeti határokon kívül: ahogyan általánosítva, leegyszerűsítve a sokat emlegetett jelszó hirdeti - aki nem ellenünk, az velünk.

A Képes Krónika anyagát nem a vak véletlen alapján válogattuk ki, nem a statisztikai véletlenszerűség egyszerű számítási elvei adták a szűrőt. Nem állítottuk fel a szépség és a maradandóság bonyolult mércéjét, amelyen felülemelkedve máris oldalakba rendeződnek a legjobb képek. A kötet megszerkesztésénél az a szándék vezette az alkotói kollektívát, hogy a lap céljai szerint a legfontosabb témákat válogassuk ki és ezáltal az elmúlt évek lapanyagának minden lényeges vonását tükrözze a kötet.

A Magyar Hírek, mint ezt a név is bizonyítja, kéthetenkénti híradás a mai magyar társadalom hétköznapjairól. Amióta riportereink elindították az elmúlt évek legnépszerűbb sorozatát az „Egy megye, egy falu" portréit, sajátos műfajt honosítottak meg. A falvak életét érdekes embertípusok változatos életén keresztül csillantják át, hiszen a környezet maga főszereplő ugyan és nem egyszerű helyszín, mégis a lényeges, az alkotó ember, aki megváltoztatja a maga környezetét, miközben maga is változik. Olvasóink tömeges kérésére ezt a sorozatot meg kellett ismételnünk és miután sok száz levél követeli jelenleg is, folytatni fogjuk. A változó falvak, országszerte az új üzemek és - riportjaink tanúságaképpen - a százmérföldes tempóban átalakuló városok - a sokszázados történelemmel rendelkezők és a vadonatújak egyaránt - együtt a nemzeti történelem állomásai.

A Magyar Hírek alkotó gárdája büszke arra, hogy se képben, se írásban soha nem hazudott, nem tódított és nem is lakkozott. A képek egymásutánja ellenállhatatlan és tömör érveléssel bizonyítja nemcsak azt, hogy a lap hasábjai mindig a valódit tükrözték, de azt is, ami ennél is több, az igazat adták vissza. Arany szavait idézve „Nem ami részszerint igaz", hanem ami egészben és mindig az. Mi jól tudjuk, hogy a világfejlődés tempója mindenütt meggyorsult, hogy az űrkorszak tempója hallatlanul sebes, és a ritmus felgyorsulása alól egyetlen nép és egyetlen ország sem tudja kivonni magát. Mégis nyugodtan állíthatjuk, a Képes Krónika felvételeinek összhatása cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a történelmi idő, a szocialista Magyarországon gyorsabban vágtat, mint a világ más részein; a negyedszázad és különösen az utolsó 10 esztendő annyi alkotással gazdag, olyan élményekkel teljes, hogy mi is a népmesék legkisebb fiújának kedves fordulatát idézhetjük: három nap egy esztendő. (Őszintén meg kell vallanunk, kicsit féltünk a riportképek válogatása közben; a riport műfaját ugyanis a szakkönyvek úgy jellemzik, mint a gyorsan változó, a pillanatnyi esemény rövid lélegzetű rögzítését. A pillanatképek egymásutánja az új Magyarország életének történelmi filmje lett, és azt reméljük, hogy ezzel a lelkendezés nélküli, higgadt és tárgyilagos megjegyzéssel e kötet minden olvasója egyet fog érteni.)

Az elmúlt évek során - különösen 1965 óta - évente átlag 65-70 000 rokonlátogató kereste fel az országot. Egyéni utazók és csoportok egyaránt. A korszak egyik jellegzetessége, a turizmus növekedésének, ennek az új, békés népvándorlásnak egyre növekvő áradata. A mi helyzetünkben viszont az a sajátos, hogy összefonódik a turizmus és a hazalátogatás. A mai szint még nem a felső határ. A hazalátogatás növekvő folyama kifejezi az emigráció és a szülőföld közötti egyre szorosabb kapcsolatok fokozatos javulását, miközben maga is hozzájárult és ma is egyik főbb tényezője, a növekvő egyetértésnek. Számunkra új és új öröm forrása a rokonlátogatók növekvő serege. Jól emlékezünk arra, hogy nem gombnyomásra, nem egyszerre, és nem könnyen indultak el az utazók.(1964-ben Sao Paulóban a magyar gazdasági élet és kultúra alkotásait és teljesítményeit bemutató nagy kiállításon egy, a brazil főváros környékén élő magyar házaspár nőtagja, mikor meghallotta, hogy csak a kiállításra érkeztem és napokon belül hazamegyek - karon fogott, félrevont és a következőt kérdezte: „Mit gondol, nyugodtan hazalátogathatunk? Lehet hinni az amnesztiának? Ne értsen félre, nekem nincsenek aggályaim, de a férjem nagyon fél". Két perc múlva a férje fordult hozzám: „Hazalátogatnánk. Én nagyon szeretném, ha mennénk, de a feleségem nagyon fél". Megnyugtattam külön-külön mindkettőjüket, és mégis két év telt el, mire üdvözölhettük egymást a Magyar Hírek szerkesztőségében. Megvárták, míg a sógoruk - ugyancsak Sao Pauló-i lakos - „baj nélkül" tért vissza hozzájuk Budapestről.)

A turista úton érkezett, az egyedi rokonlátogatókat - jóllehet számuk évente sok tízezer -, nem tudjuk bemutatni; ahhoz 100 kötetnyi album is kevésnek bizonyulna. Csak arra szorítkozhatunk, hogy a csoportosan utazók országjárásaiból idézzünk fel néhány epizódot. Az elmúlt években egyre többen fordultak a Magyarok Világszövetségéhez azzal a kívánsággal, hogy a rokoni látogatás szívmelengető élményein túl, szeretnék megismerni az ország régen látott, vagy éppen soha nem látott tájait, városait. így születtek az országjáró túrák, amelyek során fotóriportereink igyekeztek megörökíteni az utazás egy-egy derűs pillanatát. E képek közül különösen nehéz volt a válogatás. Az irigy terjedelem porolt a bőséggel, és nehéz szívvel voltunk kénytelenek lemondani felvételeink túlnyomó többségéről. Egyetlen elvet igyekeztünk megvalósítani: bemutatni látogatóinkat az ország minden táján, a világ minden tájáról.

Hazalátogató honfitársaink között sok a kiemelkedő alkotó, akiknek teljesítményei a befogadó nemzetek gazdaságát, kultúráját gazdagítják, de munkájukra joggal büszke a mai Magyarország is. Közülük mindenekelőtt azokat mutatjuk be a kötet