Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-12-12 / 25. szám
Már csak a mécses égett az oltár előtt, mire vén István király emlékezete a messzi múltból elért a jelenig. A kápolnára sötétség borult, a mécses gyenge fényében a gubbasztó király alakja még árnyéknak is alig tetszett, öt a sötétség nem zavarta; sót még inkább segítette, hogy zavartalanul magába forduljon, s ott világosságot gyújtson. Megalázkodott és a mellét verte: vétket magában, amelyet mindeddig nem gyónt meg, egyet sem talált. Pedig sorról sorra ment, apjáról anyjára, a fejedelmi székről a királyi trónra, Koppányról Gyulára és Gyuláról Konrádra. A hadakról a törvényekre, és az országokról az egyházra — semmit, de semmit sem hagyott ki. És semmit, de semmit sem bánt meg. Tette, amit tennie kellett, mert ha nem teszi, akkor vagy német császáré már ez a föld és a rajta lakók vagy a farkasok üvöltenek csak a puszta zsombékok között... Miért vitte hát el az Ür kedves fiát, egyetlen gyermekét, aki hús a húsából vér a véréből? Miért vitte el, miért vette el? Lesúnyta a fejét István: hiú a kérdés, nincs rá felelet. Isten nem indokol, Isten nem magyaráz. Csupán cselekszik, ad vagy elvesz és nem ember dolga, hogy pöröljön vele. Nem arra születtünk, hogy megértsük, csupán arra, hogy engedelmeskedjünk. Így tanítják ezt a papok, a kedves barátok, akik eljöttek e vad földre, hogy szelídségre oktassák népét, így a lotharingiai földről, a Gorzéból, Trierből érkezett tudós szerzetesek, így a bölcs és türelmes Odilo apát, aki a messzi Clunyból küld bölcs tanácsokat a magyar királynak. Még Gellért úr, a fürge olasz barát se mond mást. Jaj, Gellért úr! — és az öreg király elsírja magát. Most először. Eddig nem voltak könynyei. De Gellértről a Gyermek jut eszébe és belenyilallik, hogy már nem él! Imre, a 'kis Imre, ki Henrik után kapta a nevét, s ki, bár halvány, gyenge gyerek volt, egyedül megmaradt, egyedül felserdült az öt közül. Talán, éppen, mert oly halovány volt, és mind közül leginkább szerette Istent. Kevés szavú, engedelmes gyermek volt. Igen, engedelmes — talán ebben történt a hiba? Azt kívánta tőle, hogy hercegként éljen, s ő úgy élt. Azt kívánta tőle, hogy ragyogjon, mint a testőrség parancsnoka, s ő ragyogott. Azt kívánta tőle, hogy az erdő sűrűjében megülje a lovat és halálra hajszolja a vadat, és ő megülte a lovat, és a vad halálra hajszolta őt. Vége lett, ámen. De trónörökös volt, egy vad országban, ahol emberöltő múltán is, nádasok mélyén, erdei tisztások ölén fel-fellobbant még a sámánok tüze. Itt még meg kell markolni a balta nyelét, és a nyílnak a cél közepébe kell találnia. Megtette mind, a haláláig engedelmesen. S ma már, hogy kiterítve fekszik, mogorva apja arra gondol, e furcsa fiú talán a könyvet is csupán engedelmességből forgatta, mint a kardot? A betűt is alázatból vetette, mint a dárdát? Az imát is alázatból fújta, mint a vadászkürtöt?! Talán Gellért tudja. Gellért többet tud, mint amennyit elárul. Mert Gellért, a mestere, úgyszintén furcsa ember ... És István elméje elkanyarodott... Gőgös és gazdag velencei patríciuscsalád sarja... A velencei Szent György bencés monostorban nevelik, még kisebb tisztséget is kap ott... Tovább tanul Bolognában, majd visszatér, és a monostor apátjának választják... Esze és családja egyformán hozzásegítik__ És ekkor lemond. Otthagy csapot-papot, és zarándokúira indul, Jeruzsálembe. Miért? Mint ő mondja: Szent Jeromos műveit tanulmányozni... Furcsa válasz. Az Adrián viharba kerül, hajótörést szenved és a Szent András-szigeti monostorba menekül. Itt találkozik össze Radlával, István, magyar király követével, ki a csapzott, kimerült szerzetesnek azt mondja: ha szent életre, vértanúságra vágyik, felesleges olyan messzire mennie! Hiszen csak ide, néhány napi járóföldre is van elég pogány, akinek egy keresztény király az uralkodója. De ha nem kap segítséget, hogy megtérítsék nyáját, akkor ki tudja, meddig uralkodhat? Gellért barát pedig, miként hirtelen felhagyott az apátsággal, oly hirtelen fordul ismét, s hagy fel a zarándokúitól is. Követi tanácsadóját, és István király udvarába megy. De régen is volt... Másfél évtizede már, hogy fejét a király lábaira helyezte, s a király lábát a fejére. István hamar döntött. Éppen szüksége volt egy ilyen papra, kinek tanultsága és származása az apáti tisztségre méltónak bizonyult, kinek sok esze és tudománya van, s ráadásul jó kapcsolatai az oly fontos velencei nemességhez. A fiát bízta rá. István és fia, Imre. A mateóci templom főoltárának középképe, készült 1450 körül Jó kezekre bízta, ez nem volt kétséges. Ha Imrét saját természetén túl még valami rábírta az engedelmességre, akkor az Gellért türelmetlen türelme volt. Megtanította mindarra, amit a világból — földi és égi világból — ismert, s iparkodott elfeledtetni vele, ami természetében megvolt, de e világokba nem illettek bele. Gellértnek köszönhető, hogy Imre egyáltalában hajlandó volt elfogadni a házasságot a görög hercegkisasszonnyal, még ha e házasság megszentelése nem is következett be. Ki tudja, ha marad még idő, bekövetkezett volna-e egyáltalában? Erre már senki választ nem adhat... A görög kolostor a hercegkisasszonykának, a Veszprém völgyében felépült, gazdagon megajándékoztatott, s most már egy be nem teljesült frigy emlékét őrizheti; más tiszte nem marad. — Most már mehet Gellért úr Csanádvárra... — gondolja a vén király. — Mehet téríteni, folyóvízben keresztelni, rogyásig... Mert ez megígértetett Gellért úrnak: a csanádi püspökség. S amikor nevelői tisztét a herceg mellett letette, kérte az ígéret teljesítését. De azidőtt lett vége a bolgár háborúnak, és István különösen nem akarta Baszileiosz császárt ingerelni; Csanádvára pedig változatlanul az ochridai görög püspökség fennhatósága alá tartozott. Gellért úrnak tehát tovább kellett várnia, s ő, nem minden sértődöttség nélkül, elvonult a bakonybéli remeték közé, hogy ott készüljön fel lelkében a püspöki megbízatásra ... Ha megvolt a temetés, ennek is elérkezik az ideje. A görög gyengül... — István messzire látó öreg szeme talán a nagy szakítást is megpillantotta a jövőben? — s a nemtörődöm görög barátok körül, a Maros mentén annyi a pogány még ma is, mint a nyű... Menjen csak Gellért keresztelni, ha vértanúsorsra vágyik! Ámbár a pogány ok is szelídültek, s püspökre aligha mernék emelni a kezüket. Amikor mernék, akkor már nagy baj lenne itt...! István nem jós, István, ha sejt is egyet-mást, a jövőbe nem lát bele. Pedig most nagyon, nagyon szeretne. A szeme már száraz, fiát már elsiratta. Nem azért ily hamar, mert nem fájt eléggé, hanem mert túl sok halott volt már körülötte és mögötte. Egyre-egyre nem juthatott több könnye. A fiát elsiratta, s még nem jutott előbbre. A trónörököst is el kellett siratnia. S azt csak úgy lehet elsiratni, ha már talált helyette másikat. Másik azonban nem volt. Felállt, az oltárhoz vonszolta magát, gyertyát tartott a mécses lángjához, a tartóba tűzte és a libbenő lángba nézett. Ügy kérdezte magától, istenétől, a Mindenségtől: — Ki légyen István után magyarok királya ? (Folytatása következik) A HONFOGLALÁS KORÁTÓL NAPJAINKIG Magyar művészettörténet képernyőn és könyvsorozatban Ritkán esik szó lapunk hasábjain a magyar televízió műsorairól, jóllehet a hazai sajtó kulturális rovatainak egyik legkedvesebb témájává fejlődött az utóbbi években. Kritikusaink hétről hétre figyelemmel kísérik a programot, bírálnak, dicsérnek, elismernek, megrónak, elemeznek, aminthogy ugyanezt teszik a nézők milliói is estéről estére — magánszorgalomból. Nos, mi ehelyütt nem kritikusi feladatra vállalkozunk, inkább beszámolunk a televízió és a könyvkiadás egy érdekes, nemzetközileg is egyedülálló együttműködéséről. Nevezetesen arról, hogy a Magyar Televízió képzőművészeti rovata tíz hónapon keresztül tíz adásból álló magyar művészettörténeti műsorsorozatához kapcsolódóan a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata a tematikával megegyező, tíz kis kötetből álló kiadványsorozatot jelentet meg. A kötetek címei: A honfoglalás kora; Román kor; Gótika; Reneszánsz; Barokk; Klasszicizmus; Romantika — realizmus; A századforduló; Két világháború között; A jelenkor. A magyar művészet történetét a honfoglalástól napjainkig ismertető, sok képpel illusztrált kötetek rövid áttekintést nyújtanak a tárgyalt korszakról, ismertetik a legfőbb képzőművészeti alkotásokat és a korra jellemző művészeti stílus sajátosságait. A tévéadások felépítése, módszere — természetszerűleg — bizonyos fokig eltér a füzetek előadásmódjától, hiszen a képernyőn lehetőség nyílik filmrészletek beiktatására is. Az előadásokban elhangzottak rögzítésére, felidézésére és az egyes stíluskorszakok alapvető ismereteinek tanulmányozására azonban a kis összefoglaló kötetek kiválóan alkalmasak, s noha a kifejezés nem a legtalálóbb, mégis mintegy a képzőművészeti „partitúra” szerepét töltik be a néző otthonában. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata Minerva sorozatában a tíz kötetből öt már megjelent, ezekből mutatunk be néhány illusztrációt. A kötetek szerzői, jeles művészettörténészek egyben a tévéműsorok előadói is. — hm — Foglyát magával hurcoló gyóztes vezér, nyergére erősített emberfejjel, a nagyszentmiklósl kincs egyik korsójáról. (Dlenes István: A honfoglalás kora című kötetéből) A magyar művészettörténeti tévé-előadássorozat első köte tének borítója Királyfej a kalocsai székesegyházból, xm. század első fele. (Dercsényl Dezső: Román kor című kötetéből) A FÜLES ÉVKÖNYV REJTVÉNYEINEK MEGFEJTÉSE: Az új szlnésznemzedék: Béres Ilona Shakespeare Téli rege című színművében játszotta a szerepet, Halász Judit pedig Csehov Három nővér című darabjában aratott, Natasa alakításával, emlékezetes sikert. Margitszigeti rapszódia: Nyolcvan hektár. Vigyázat, kémek! Miss Edith Colvei. 1971 a sakktáblán : Az első, 1-est ábrázoló állás kulcslépése: 1. Bd8! Következik 1. ... Kf5 2. BgS és most 2.... Ke5-re vagy a huszár lépésére 3. BgS, 2. .. e5-re pedig 3. Vf3 matt. A második, 9-est ábrázoló állás kulcslépése 1. HeS! és most 1. ... Ke5-re 2. Bd$t Ke« 3. Hg5 matt következik, 1. .., Ke4-re pedig 2. Hg7 Ke5: 3. BdS matt Jön. A harmadik, 7-est ábrázoló állás kulcslépése 1. Bg6! Most 1. . .. HcSf-ra 2. Fc6: Kf4 3. Ve4 matt jön, 1. ... HfSf-ra 2. Ff5: Kf4 3. Ve4 matt; 1. ... HeS-ra 2. 3. Ve4 vagy 3. Vdí matt következik A negyedik, 1-est ábrázoló állásban a kulcslépés 1. Kf2! és most 1. ... Ke«-re 2. Ff« Kf4 3. Bd< matt; 1. ... Kf«-re 2. Ff« Ke«: 3. Bd« matt jön. Száz éves a magyar bélyeg: Than Mór. Fassola Henrik kovácsoltvas kapui az egri megyei tanács épületében, 1760 körül. (Garas Klára: Barokk című kötetéből). Lent: Nyírbátor, református templom, 1488. (Entz Géza: Gótika című kötetéből)
