Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-11-14 / 23. szám
I o4~ fiiNVÁTÓL ÓCEÁNON TÚLÍ6 Tury József amerikai magyar keramikus művészi életútjáról A közelmúltban hazalátogatott a miskolci származású Tury József keramikusművész. Több mint három évtizede az Egyesült Államokban dolgozik. Joe. Von Tury néven ismerik. Életútja és művészi formálódása volt beszélgetésünk fő tárgya. A hosszú távoliét ellenére is kitűnően beszél magyarul. Büszkén vallja, hogy családjában az ötödik kerámikus-nemzedéket képviseli, hiszen elődei az erdélyi Felsőbányán a kimerült aranybánya környékén kezdték művelni az agyagipart. A Miskolcra áttelepült utódok először „gőztéglagyár”-at, majd edénygyárat állítottak fel, de Tury József eleinte nem gondolt a családi szakma folytatására. Miután azonban édesapjának szorgalmazására 1920-ban az iparügyi minisztérium, a volt ungvári agyagipari szakiskolát Miskolcon szervezte újjá, apja biztatására beiratkozott. Noha az agyagípari mellett már Miskolcon elvégezte a fémipari iskola esti tanfolyamát, ahol kazánok, kemencék működését ismerte meg főként, hamarosan úgy látta, hogy szélesíteni kell kerámiai ismereteit. Magyarországon akkortájt nem folyt magasabb szintű szilikátszakos oktatás, ezért meisseni, teplitzi, rakonitzi kerámiai üzemekben és iskolákban tanult, hogy végül a drezdai egyetem kerámiai szakosztályát végezze el. Először 1932-ben tett tengerentúli tanulmányutat. Ennek eredményeként 13 államban működő 16 kerámiai gyár konzultánsa lett. 1936- ban jelentős fordulat történt: a Ford Porcelán Művek engedélyezte, hogy berendezéseit használhassa. Ezzel kezdődött számára a művészi munka lehetősége. Az egészségügyi cikkek közti szabad térben égethette ki vázáit, lámpáit, végezhette mázkísérleteit. Nem sokkal ezután önálló stúdiót rendezett be Perth Megújult régi technika modern változatban: egy váza a sok kSzQl Amboy-ban. Nem szakította meg kapcsolatait a gyáriparral sem — főként tervezői feladatokat vállal —, de tevékenységének súlya az önálló művészi munkára tevődött át. Kerámiáit leginkább a kínai porcelánművességből eredő, de az idők folyamán elfelejtett technika, a tűzben égetés modern változatával állítja elő. Ezek a mázas keményporcelán dísztárgyak és épületkerámiák már sok dicsőséget hoztak alkotójuknak. 1936 óta, amikor a saját kedvére való önálló munkát megkezdte, számos kiállítása volt. Kiemelkedik közülük a New York-i és San Franciscó-i világkiállításokon, való részvétel, valamint a Syracuse-! Nemzeti Kerámiai Múzeumban és a New York-i Metropolitain Művészeti Múzeumban rendezett tárlata. Szervezője és résztvevője volt ezenkívül az UNESCO által meghirdetett kerámiai vándorkiállításnak, amely 25 ország mindegyikéből 25—25 kerámikus munkáit gyűjtötte össze. A kerámiának minél szélesebb körben való alkalmazását nem szűnik meg szorgalmazni, többek közt az építészek körében, önállóan és más művészekkel együttműködésben alkotott panelljei, fali és tetőburkolatai Washingtonban, Chicagóban, New Amsterdamban, Lake Placide-ben és másutt bizonyítják, hogy buzgalma eredménnyel járt. Jelenleg is foglalkoztatja hasonló terv, a Rutgers University — ennek az intézménynek jelentős kerámiai ágazata van — új épülete számára a mérnöki tudományokat szimbolizáló kompozíciókat képzel el. Még egy profilja van sokoldalú munkásságának, s ez az ipari formatervezés. A 20. század művészetelméletének egyik sarkpontját, a tárgyak funkcionalizmusát nemcsak könyvekből ismeri, és nem is az elmélet vezette rá ennek az elvnek a helyességére. Beszélgetésünk során felidézte a régi miskolci edénygyárban szerzett élményét. Termékeik közé tartozott a nagyszámban készített tejescsupor is. Mint kezdő kerámikus, a régi parasztos forma helyett — úgy vélte — artisztikusabb, karcsúbb csuprot tervezett. Ám az asszonyok közt nem volt keletje az újdonságnak. Hogy miért? A régi csuporban a tej jobban föladta a tejszínt és ez a célszerűség alapfeltétele volt, az edény sikerének. Ez a jókor szerzett tapasztalat volt vezérfonala később is, amikor a népi kerámiák formai és dekoratív elemeit rendszeresen tanulmányozta, és talán nem kis része volt e tanulmányoknak abban is, hogy ma a legismertebb kerámiaipari formatervezője az USA-nak. 1953-tól 1957-ig az Amerikai Kerámiai Egyesület ipari formatervezői szakosztálya ügyvezetőjeként dolgozott, majd az egyesület 1962-ben a Ch. Fergus-Binns emlékéremmel, 1964-ben pedig a szakosztály kitüntetésével jutalmazta. A híres G. Jensen New York-i kerámiai gyár igazgatója az USA egyik legkiemelkedőbb kerámikusművészének titulálta. Hegedűs Éva Képregény-változat: Jókai Mór: AZ ARANYEMBER CS. HORVATH TIBOR—KORCSMAROS PÁL L- „
