Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-10-03 / 20. szám

/láttuk, olvastuk, hallottuk... Belga kulturális napokat rendeztek Veszprémben. A válto­zatos program során flamand grafikai és gyermekrajz-kiál­­lítás nyílt meg és a flamand zenéről tartottak előadást. * Két indiai professzor érkezett hazánkba hosszabb előadó­­kőrútra és tapasztalatcserére. Yakub Masil professzor, a Ma­­gadh-egyetem filozófiai tanszékének vezetője, dr. H. N. Khast­­gir professzor pedig az észak-bengáli egyetem kémiai tanszé­két vezeti. * Dutka Ákos költőt, 89. születésnapján sok szeretettel kö­szöntötték barátai, tisztelői máriaremetei otthonában. * A KULTÜRA Külkereskedelmi Vállalat Bécsben, a Zentral Buchhandlung galériájában megrendezett könyvkiállítását dr. Kerekes Lajos kultúrtanácsos, a Collegium Hungaricum igaz­gatója nyitotta meg. A kiállítás túlnyomóan német nyelvű anyagával azt a célt szolgálta, hogy a magyar szerzők, tudó­sok, írók, költők műveit a magyarul már kevéssé vagy egy­általán nem beszélők is megismerhessék. * A Velencét ért pusztító tornádónak magyar áldozatai is van­nak. Az elsüllyedt vízibuszon egy huszonhárom tagú miskolci túristacsoport tartózkodott, közülük öten életüket vesztették. * A román nemzetiség lakta Békés megyei Méhkeréken új könyvtárat avattak. A négyezer kötetes könyvtárban megta­lálhatók a román könyvkiadás legújabb termékei. * A Szakácsegyesületek Világszövetsége Budapesten, a Duna Intercontinental Szállóban rendezte gasztronómiai tanácsko­zását. Tizenhat ország — köztük az USA és Kanada — száz­hatvanhat külföldi szakembere és nagyszámú kísérő vett részt a kongresszuson, amelynek kapcsán szakács- és cukrászművé­szeti kiállítás nyílt meg a Gallért Szállóban, illetve a Gresham­ben. * Az IBUSZ szervezésében, 133 amerikai pszichiáter tartózko­dott hazánkban néhány napig. Ugyancsak IBUSZ-vendégként látogattak Budapestre portugál orvosok. * Dr. Papp István debreceni egyetemi tanárt, a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar nyelvtudományi tanszékének ve­zetőjét a Finn Tudományos Akadémia külföldi tagjai sorába választotta. A magyar professzor szerkesztette a finnugor szó­tárt, finn nyelvkönyveket írt és számos alkalommal vendég­professzorként tevékenykedet a jyväskyläi egyetemen. >1« Magyar gazdasági napokat rendeznek Düsseldorfban októ­ber végén, a helyi kereskedelmi kamara rendezésében. Ezzel kapcsolatban Bíró Gerd, a Budapesti Kereskedelmi Kamara főosztályvezetője szeptember 15-én előadást tartott Düssel­dorfban „Magyarország, mint gazdasági partner" címmel. * A bécsi őszi nemzetközi vásár magyar pavilonjának kedves vendége volt: Franz Jonas, az Osztrák Köztársaság elnöke. Az osztrák elnök elismeréssel szólt a magyar kiállítás korszerű megoldásáról, s hangsúlyozta, hogy a bemutatott áruk össze­tétele megfelel az osztrák piac érdeklődésének. Egy nappal korábban, szeptember 8-án, Bruno Marek, Bécs főpolgármes­tere tekintette meg a magyar kiállítást. pK A magyar irodalom legsikeresebb olasz fordítójának fel­ajánlott magyar díjat első ízben Umberto Albini, a genovai egyetem professzora kapta meg. „Magyarországnak hatalmas, csodálatos irodalma van, s ez ma mindinkább hivatalos fel­fedezés Olaszországban is" — mondotta az olasz professzor. 'f-Az indiai Shankar gyermekrajz-kiállítás idei, elnöki arany­érmét mintegy 70 ország több ezer pályázója közül Madarász Ildikó, 12 éves hajdúnánási kislány nyerte, húga, a tízéves Gyöngyi Nehru-aranyérmet nyert. 't' Alfred Kastler Nobel-díjas fizikus tartott előadást szeptem­ber 9-én a Magyar Tudományos Akadémia matematikai és fizikai tudományok osztálya és az Eötvös Loránd Fizikai Tár­sulat előadóülésén, az Akadémián. Az előadás után Erdey- Grúz Tibor, az Akadémia elnöke fogadást adott a neves fran­cia vendég tiszteletére. * A magyarországi evangélikus egyház meghívására, hazánk­ban tartózkodott Alfred Tooning észt, Janis Matulis lett érsek és kíséretük. A vendégeket fogadta Miklós Imre miniszter­helyettes, az Állami Egyházügyi Hivatal első elnökhelyettese. A fogadáson részt vettek D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspökök. MEGHALT PUSZTAI PÁL 51 éves korában, szívroham következtében elhunyt a ma­gyar karikatúra kiváló művésze, Pusztai Pál, a Ludas Matyi munkatársa. Mély részvét mellett helyezték örök nyugalomra az Óbudái temetőben. „Meleg derűjét, igaz emberségét művé­szete révén, százezrek becsülték és szerették. Szép hivatást szolgált Pusztai Pál, zaklatott korunkban a legszebbek egyi­két, erős tehetséggel és nagy népszerűségéhez illő, csendes sze­rénységgel” — mondta a ravatalnál tartott búcsúbeszédében Tabi László, a Ludas Matyi főszerkesztője. Az Érvelés című karikatúrája az egyik utolsó rajza. Érvelés — És engem akat Igazgató kar.Ars nyugdíjba küldeni?... Szvatopluk fejedelem fogadja a honfoglaló magyarok követét (Képes Krónika, 1360—70 között, magyar munka) MAQYARORSZÄQI miniatúrak Három jelentős nagy könyvgyűjtemény: a budapesti Szé­chényi Könyvtár, az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár és a pécsi Püspöki Könyvtár kéziratainak képanyagából válo­gatta össze a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata a Magyar­­országi Minlatúrák című, mindössze 11x10,5 cm nagyságú kis kötetet. A kiválasztott kódexminiatúrák négy évszázad mi­­nlatúra-festészetéből adnak ízelítőt, magyar, német, angol, francia és orosz magyarázó szöveggel. Íme, néhány kép a gyö­nyörű kiadványból Szent István vértanú István, az első magyar király születésénél (Képes Krónika, 13*0-70 között, magyar munka) III. Henrik német császár hálaadása a magyarok feletti győzelem után (Képes Krónika, 1360—70 között, magyar munka). LENT: Ransanus beszéde Mátyás király és Beatrix előtt (Ransanus: Epitome rerum Hungaricarum, 1790 előtt, olasz munka) (85.) „Semmi további kedvezést...” A hiányzó bevételek pótlására a bécsi udvar számára a vám­politika megváltoztatása kínálta a legjobb megoldást. Az 1754. évi vámszabályzat súlyos hátrányokat rótt a magyarországi kivitelre és behozatalra egyaránt. Csupán a Bécs ellátását szolgáló marha vámja csökkent és az osztrák ipart ellátó nyersanyagok kiviteli vámja maradt alacsony. A többi kivi­teli cikk vámja, különösen a versenyképeseké, állandóan nőtt, a behozatali vámok pedig, külföldön vásárolt áru esetében el­érték az 5—20, egyes esetekben a 30 százalékot is. Ennek kö­vetkezményeként gyakorlatilag megszűnt az ország közvetlen kereskedelmi összeköttetése külfölddel. A nemesi adómentes­ségből fakadó állami bevételek pótlásán kívül, ennek az lett a következménye, hogy az elveszett Szilézia ipara helyett, az olcsó magyar nyersanyaggal az örökös tartományok iparát le­hetett fellendíteni. A magyar rendek kezdetben nem ismerték fel az új vám­­rendelet jelentőségét. Csak fokozatosan bontakozott ki a kö­vetkezmény : a tőkés termelési és társadalmi viszonyok kiala­kulásának elmaradása, illetve lemaradása. A magyar rendek tehát, uralmuk biztosítása érdekében előbb, a század elején, lemondtak az ország külügyi és katonai önállóságáról, most pedig legfontosabb nemesi kiváltságuk, az adómentesség meg­őrzése érdekében, az ország gazdasági függetlenségét áldoz­ták fel. Az új vámszabályzat, bár nagyon fontos része, de mégis csak része volt azoknak az új kormányzati módszereknek, amelyek a század közepén, s azon túl, kibontakozni kezdtek. Következményei voltak az abszolutista államhatalom protek­cionista gazdaságpolitikájának, amelynek nyomában a tőkés termelés mind jobban megerősödött, a polgárság mind na­gyobb erőre kapott, s szívós harcot vívott — nemcsak a biro­dalomban — a feudális viszonyok ellen. A polgárság e küz­delmének ideológiáját felvilágosodásnak nevezzük, amely már egy századdal korábban Angliából indult ki, hogy azután Franciaországban kibontakozzék. Eszméi kíméletlenül rom­bolták a feudalizmus ellentmondásait, a babonákat, előítélete­ket, egyházi dogmákat, s hirdették a rendi kiváltságokkal szemben az egyéni szabadságot és egyenlőséget. A felvilágo­sodás eszméi a század közepén érték el a barokktól megcsö­­mörlő bécsi főúri köröket. A bigott és konzervatív Mária Te­rézia riadtan tapasztalta, hogy udvari arisztokráciájában, tisztviselői között mint hódítanak a „szabados” francia esz­mék. Megpróbált küzdeni ellenük, tilalmakkal, cenzúrával, de hasztalanul. A könnyed rokokó életstílus, a vidám hitetlenség mindjobban terjedt. Gúnyolták a sötét múltat, noha az új esz­mék sugallta politikai cselekvés már nem hatolt el hozzájuk. Nem kerülte el a felvilágosodás hatása a bécsi iskolákban tanuló magyar nemes ifjakat, majd az 1765-ben felállított ne­mesi testőrséget sem. A Werbőczin nevelkedett idősebb, ud­varházába ragadt magyar vidéki nemesség megdöbbenve fo­gadta az új tanokat, amikor a hazatérő fiatalok magukkal hozták őket. De hatott a felvilágosodás az udvarra is, amikor ott is sor került a „fiatalításra", és II. Józsefet 1763-ban német-római császárrá választották. A bécsi udvar felvilágo­sult abszolutista politikája azonban kiváltotta a magyar ren­dek ellenállását. A. küzdelem egyenlőtlen volt, mivel az euró­pai látókörrel és széles műveltséggel rendelkező bécsi állam­férfiak fölényben voltak a sárba és elmaradottságukba ön­kéntesen beszoruló magyar nemességgel szemben, amely „ősi kiváltságain" kívül semmi egyebet nem tudott hangoztatni és konokul szembeszegült az idők változásának. Sajnos, így a fel­világosult abszolutizmus több hasznosnak ígérkező reformja sem tudott megvalósulni Magyarországon. 1756-ban kitört a hétéves háború, amelyben Mária Terézia hasztalan kísérelte meg Szilézia visszaszerzését, pedig Kaunitz herceg javaslatára, a franciákkal és oroszokkal kötött szövet­séget, a csupán angolok támogatta Nagy Frigyes ellen. A ha­dakozás váltakozó szerencsével folyt és rengeteg vért kívánt, még több pénzt emésztett fel. Mire a küzdelmet lezáró, 1763. évi hubertusburgi békét megkötötték, a birodalom 260 millió forinttal növelte adósságait. Mivel az udvar látta, hogy a ma­gyar parasztokból az évi hárommillió-háromszázezer forint­nál többet nem lehet kipréselni, a királynő újabb kísérletet tett a rendeket adózásra bírni, s így az ország hadiadóját fel­emelni, A kísérlet ismét sikertelen maradt, illetve a rendek ahhoz hozzájárultak, hogy az adót ismét csak a jobbágyok ter­hére, újabb hétszázezer forinttal felemeljék, A királynő többet nem kísérletezett. Benne is, udvarában is meggyökeresedett a felfogás, hogy Magyarországot a nemesi adómentesség miatt nem lehet az örökös tartományokhoz ha­sonló gazdaságpolitikában részesíteni, hanem ki kell tartani az 1754-ben bevezetett elvek mellett. Az ország gazdasági fej­lesztésére kidolgozott terveket már meg sem tárgyalták, és az országgyűlést Mária Terézia többé össze sem hívta. Amikor pedig elébe terjesztették 1765-ben a magyar bor kivitelét meg­könnyítő javaslatot, saját kezűleg írta rá: „Minden ugyanúgy szabályozandó, mint az országgyűlés előtt volt. Semmi to­vábbi kedvezés, mivel a nagyok, kiknek egyedül volna hasz­nuk belőle, nem érdemelték meg azt.” Természetesen a kormányzat felismerte, hogy a parasztság adózóképessége és mind nyomasztóbb úrbéri terhei között összefüggés van. Ezért a királynő a hadiadó felemelésével egyidejűleg azt is kérte, hogy a jobbágyok úrbéri terheit tör­vényesen szabályozzák. Még nagyobb ellenállásra talált, mint az adó esetében, hiszen a mérhetetlen robotszolgáltatásokra épülő máj orgazdaságot az úrbéri terhek könnyítése érzéke­nyen érintette volna. A bécsi udvar azonban a parasztok adó­zóképességével a „saját pénztárcáját” védte, ezért elhatározta, hogy a rendek ellenkezése ellenére is, az adózó jobbágyság „meg nem engedett és törvénytelen elnyomása és elgyengítése hathatósan megszüntettessék”, A parasztság felkelései a földesúri szolgáltatások terhei el­len megkönnyítették az úrbérrendezést. ^ (Következik; A kalapos király)

Next

/
Thumbnails
Contents