Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-21 / 6. szám
Kongó palotában, tágas öreg csűrben. Hol unalom pállik, pók sző-fon. az űrben, Vonszolja egész nap Toldi sötét árnyát, S árnyéknál feketébb szívbeli magányát. Munkába mohón kap: rombol, újít, terveí^fl Vára körül mindent, ami mozog, felver, | Mibe tegnap kezdett, ma félbe' hagyatja m Változik a kedve, de nem a bánatja, y Pata rengetegjén, mely még ősi, szűzi, <' Medve, bölény, farkas szomszédait űzi. jfc Azután ez sem kell, riadása vadnak: Belőle az esti lakomák maradnak, Immár az egész tél egy hosszú tivornya. , ~ Nincs benne az éj s nap váltogató sorja; *5 Borban, szerelemben noha mélyen gázol, Amaz egy csók mérge el nem enyész százzal. 4 SZERETET*^” Neményi Lili az amerikai út felejthetetlen élményeiről Az újabb és újabb meghívások miatt kétszer váltotta vissza repülőjegyét, harmadszorra tényleg hazarepült. Három hónapig nem láthatta, hallhatta hazai közönsége. Most végre itthon van, Madách úti gyönyörű otthonában, amely ismét tágra nyílt barátai előtt. Püspöklila, földig érő pongyola, bronz hajkorona, kedves mosoly... De jó, hogy újra látjuk ... Körülötte hevernek az amerikai turnéról megjelent plakátok, meghívók, az Amerikai Magyar Szó, a Cleveland ben megjelenő Az Üjság, az Amerikai Magyar Elet példányai, terjedelmes fényképes beszámolók a magyar vendégművésznő felléptéről, interjúk, kritikák. Házi archívumának féltve őrzött darabjai lesznek. Emlékek arról az amerikai vendégszereplésről, amelynek az volt a célja, hogy ajándékot vigyen a szülőföldtől távol élő honfitársaknak, dalokból, megzenésített költeményekből, az operettirodalom legszebb gyöngyszemeiből, sanzonokból és áriákból művészi gondossággal összeállított ajándékcsokrot. Kár, hogy nem őrzi tape recording, magnószalag mindazt, amit látogatásomkor a művésznő mondott. Ha őrizné és mindenütt visszajátszanék, Clevelandben és Buffalóban, Acronban és Miamiban, vagy akár New Yorkban, különös meghatottságot hallanának kicsendülni beszámolójából. Meghatottságot afelett, hogy személyesen meggyőződhetett róla, mekkora erőfeszítéseket tesznek honfitársaink a magyar hagyományok, kultúránk ébren tartására és fejlesztése érdekében, széles körben és a család szűkebb körében egyaránt, ahol a kint született gyermekek is magyarul szólnak egymáshoz. Indítsuk el tehát ezt a gondolatban működő tape recordingot, és belső hallásukkal figyeljék Neményi Lili gyönyörű, ízes hangját. — Rendhagyó módon szeretném kezdeni: először nem a műsorokról szólok, hanem arról a néhány clevelandi magyar munkásról, aki egy romba dőlt, kiégett mozihelyiséget rendbehozott, hogy a magyar kultúrának hajlékot biztosítson. Hogy csak három nevet említsek, Hertelendy György asztalosmester, Szőke villanyszerelő és Szendrei Laci bácsi, a színház nevéhez méltóan — Déryné Színház — igazán úttörő munkára vállalkozott. Gyönyörű volt a szándék, és gyönyörű lett a színház. Ezért is igyekeztünk kollégáimmal, hogy műsorunkkal valóban megörvendeztessük hallgatóinkat. Négy fellépés volt Clevelandben, előadásról előadásra mind többen jöttek el. Ügy éreztük, nemcsak nekünk volt sikerünk, műsorunk hatott, és ez is volt a cél. Bebizonyosodott, hogy nemcsak régi kabarétréfákkal lehet mulattatni és ifjúkori reminiszcenciákkal könnyeztetni: egy-egy megzenésített Petőfi-, József Attila- és Radnóti-költemény is megindultságot kelt, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond és Ernőd Tamás egy-egy klaszszikussá vált jelenete pedig vidám perceket szerez. Kedves és felejthetetlen maradt számomra Clevelandben az amerikai közönség előtti estem. Wayne Mack, a WHYK-rádió népszerű zenei vezetője, a kitűnő bariton volt a partnerem, ö magyarul énekelt, én angolul. Kis céduláról lestük le a szöveget, és nagyon „drukkoltunk” egymás kiejtésére. Ezen az előadáson került sor az Anton N. Nyerges fordításában megjelent Ady-kötet ünnepélyes átadására is. Külön öröm volt számomra, hogy megismerkedhettem a clevelandi magyar amerikai dalárda hagyományokat őrző munkásságával. Kondorosy László karnagy és felesége — és az egész együttes — nagyszerű kultúrmunkát végez, a legszebb példáját adják annak, miként lehet ápolni kórusművészetünket. Csak a legnagyobb elismerés mellett szólhatok Mózsi István zongora- és orgonaművészről, aki úgy kísért, amint az minden előadóművész álma. Művészi játékát negyvenperces, közös lemez is őrzi, Ady- József Attiladalok, régi nagy operettáriák mellett Zilahy Farnos Eszter műveit is éneklem. Fehér ezüst jersey nagyestélyiben A bánkódó Miklósra ott virrad rá a Kozgonyi-ház előtt. Már magasan jár u nap, amikor rádöbben, hogy nincs neki erre semmi keresnivalója. Tovább indul, áin egyszeresük szembetalálja magát Tar Lörinccel. A vitéz szívélyesen invitálja, töltse náluk Miklós az estét. Hadd lássa meg — nem átallja ezt hazudni , milyen boldogan élnek, mennyire megbecsüli ő Piroskáját. A bajnok előbb elhárítja a meghívást, de aztán mégsem (ud ellenállni a kísértésnek... Akkor — nem tudom én mely csintalan ördög, A kis l*or-e, melyben ujaka megfördött. Vagy az érzés, a már eltemetett, régi Súgta Piroskának, hogy ezt mondja néki Mózsi István zongoraművész, Neményi Lili és Wayne Mack, a finn származású amerikai bariton (Lendvay József [Cleveland) felvételei) Körutam során eljutottam olyan helyekre is, ahol magyar vendégművészek ritkábban szerepelnek. Acronban egy impozáns épületben léptem fel, Buffalóban a református templom melletti kultúrteremben... Szokás szerint megkérdeztem, tetszett-e a műsorom. Kérdésemre a közönség felállt és állva tapsolt. Ez volt a válasz. Többen pedig feljöttek a színpadra és csárdást táncoltak. Miamiban a Kossuth Hallban léptem fel. A Kultúr Klub vezetői, Práger Jenő és Farkas Lili a koncert után meghívtak a klubnapjukra. Itt ismerkedtem meg Nagymihály Gáspárral és feleségével, ők is sokat fáradoznak a magyarok összetartása érdekében. Rögtönzött koncertre, persze, itt is sor került. Amint körülnéztem a teremben, azt hittem — Hévízen vagyok. Annyi kedves, ismerős arcot fedeztem fel, évről évre együtt nyaralunk a remek gyógyfürdőben... ... És Neményi Lili még sokáig mesél új és régi barátokról, vendégszerető meghívásokról, hangulatos összejövetelekről, a szülőföld iránt tapasztalt érdeklődésről, és egy kölcsönösen ható érzésről, amit úgy hívnak: szeretet. Hernádi Magda HÚSVÉTVÁRÓBAN Ügy bánik vele, mint a hímes tojással — közismert ez a szólás-mondás. Dr. Pintér Imre népművészeti kutató esetében valóban találó a mondás: féltő gonddal, simogató szeretettel nyúl a több mint 300 darabból álló hímestojás-gyűjteményéhez, amelyet az utolsó tíz év anyagából gyűjtött öszsze az ország különböző vidékéről. — A ma is élő népi tojásdíszítő eljárásokat és stílusokat öleli fel ez a kis gyűjtemény, amely nagyon a szívemhez nőtt — mondja. — Az ország különböző részein, így a Dunántúlon, Mezőkövesd környékén, Kalocsán ma is dívik a hímestojás-festés. Bátán például stilizáltabb díszítőelemekkel, virággal és figurákkal, batiktechnikával, Matyóföldön a hímzésminták áttételével, Kalocsán a pingálás és hímzésmotívumok „háziasításával” ékítik a színpompás hímes tojásokat. Gyűjteményem valamennyi technikát felöleli; nemrégiben nagy sikert aratott és megkapta az első díjat a brünni nemzetközi hímestojás-kiállításon. Olyan ága ez a magyar népművészetnek, amely megérdemli, hogy foglalkozzék vele valaki. Nemcsak azért, mert a hímes tojás egyre kelendőbb exportcikk, hanem mert a mai lakásban más szerepe van, mint régen. Fa- vagy cseréptálra rakva, néhány színpompás hímes tojás igen hatásos lakásdísz. Dér Józsefné bátai parasztasszony egyik legfőbb ismerője a hímes tojás festésének: ezért a tudományáért kapta meg „A népművészet mestere” címet. Tudását egyre több fiatalnak adja át. Erre nagy szükség van, mert az exportigények is egyre növekednek. (f. r.) A batai Dér Józsefnének, a hímestojásfestés mesterének ügyes keze munka közben. Lent: Matyó motívumok ékítik ezeket a mezőkövesdi hímes tojásokat; a dúsan burjánzó díszítőelemeikkel csaknem az egész felületet betakarják. (Kónya Kálmán felv.) Asztal utóján már kedvökre lakoznak; S ím, erdei süldőt, büszke vadat hoznak. Tar nekigyűrkőzött a gazdid késsel, Esett neki visszán szelnie balkézzel: „Addssza" kiált Toldi, s elkapta nevetve; » 'Elereszté Lőrinc, sanda szemet vetve. Édes uram, mért is tetteti kegyelmed. Kíméli a jobbot a b u 1 keze mellett? Tudom én, jól láttam, mire képes jobbja: Hát a viadalkor, az utolsó kopja ... Mint gyönge bogár, mely keveredett mézbe; Kibontakozott és rebegi esdöleg: „Becsületét védd meg, oh lovag, egy nőnek!" M o s t látja először — igaz á » most tűne A bajnok elé rút. rettenetes bűne, Mire csak gondolni borzalom, utálság: Egy szerető szivet hogy tört meg az álság. Törjék hát!... riadá — az övé is törjék: Élve, pokol minden kínjai gyötörjék! Nagy keserű bugás leve húcsuzása, S ment, hogy soha többé Piroskát ne lássa. Amint egyedül marad. Piroskán úrrá lesz a fájdalom. Most ébred tudatára, hogy nemcsak Miklós hibázott. Ki tudja, hogy milyen rejtett fogadás gátolta, hogy megnyissa előtte szivét. Miért is nem bízott szerelmesében! Miért adta másnak a kezét — haragjában! A hitvány Lőrinc csak késő éjjel merészkedik haza. Jöttére Piroska elirtózik. Most érzi csak, mennyire gyűlöli, utálja. Miklós minderről semmit sem tud. Meg sem áll Szaloiltáig... it szeme a prédán egáll fenevadnak, igei egy kissé, mpái dagadnak: tni ha látja, ^kénytelen illdi: it amaz után ittenetes Toldi. Piroska inyörögve lebben, il uráért ép neje legszebben, ; omolva, dly fekete szemmel il rá ijedten. •rve, szerelemmel, ölén Miklós szép szelíd arcot: ja szívéből /omon elviharzott, t fekete felleg lemenő naptól, :rre pirossá íjnalodék attól. ■hez vonja jtőző orcáját, ia. öleli os mennyországát,. S lehajolván sűrű, önfeledett csókra,I Közben susogását így tördeli szókra: „Jer!" — hévvel, erővel zúdítja lehellve:^ ARANY JANOS elbeszélő költeménye nyomán összeállította C». Horváth Tibor, rajzolta Korcsmaros PáL Jer velem — elviszlek — paripám nyergeivé — Oda hol még szellő — nap fénye se leljen — Megvéd lek egy ország — mind a világ ellen! De hamar — mint döbbent öze vadon tájnak, Iszonyát felfogván az ijesztő tárgynak. Visszagurul mintegy teste körül, s száguld, Tüske, bozót, sűrű neki jó országút — Iramodék Lőrinc egy közel ajtóba. Mely sehová sem visz csak a benyílóba, Honnan egyéb út-mód sincsen nienekedni: Ablakon utcára kelle magát vetni.
