Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-21 / 6. szám

Jtátiuk, olvastuk, hallottuk... Több nemzetközi kitüntetésről számolhatunk be: Ham­burgban február 27-én közölték az idei Gottfried von Her­der díjjal kitüntetettek listáját. A tízezer márka összegű dí­jat a bécsi egyetem adományozza évente azért, hogy elő­mozdítsa a kulturális kapcsolatok erősítését Kelet és Nyu­gat között. A listán hét neves személyiség között szerepel Illyés Gyula Kossuth-díjas író neve is. A díjakat május 6- án a Bécsi Tudományos Akadémián adják ki. — A másik kitüntetett: Lukács György Kossuth-díjas akadémikus, akit a belgiumi Gent egyeteme avatott díszdoktorrá. Az erről szóló okmányt Vanderpitte, az egyetem rektora Lakatos Emilnek, a brüsszeli magyar nagykövetség tanácsosának adta át. A főváros új látványosságának ígérkezik a János-hegyi kötélpálya. Légvonalban több mint ezer métert „röpülnek” majd a János-hegyi kötélpálya utasai. A forgalmat össze­sen 115 kétszemélyes szék bonyolítja le. A székeket a ter­vek szerint 17 másodpercenként indítják, s 27 méter tá­volságra követik egymást. Az utasok 10—12 perc alatt ér­nek fel a hegyre. Ezer címszavas lexikon készül Vácról, melyben Géza ki­rálytól a napjainkban működő tanácsvezetőkig mindenki benne lesz, aki tett valamit a városért. A kiadvány március végén jelenik meg a város alapításának 900. évfordulóján. Érdekes rovatot indított el a Magyar Hírlap című napi­lap. Hetenként egyszer jelentést ad ki a MAHART tengeri és folyami hajóinak helyzetéről: hol hajóznak, merre tar­tanak s útvonalukon milyen az időjárás. Hogy a sok adat közül csak kettőt idézzünk: 1970. március 6-án a két hat­ezer tonnás hajó közül a „Budapest” az angliai Hull kikö­tőjében, a „Hungária” pedig a svédországi Kalmar kikötő­jében rakodott. A delhi egyetem matematikai statisztikai tanszékén em­lékülést tartottak Rényi Alfréd akadémikus elhunyta al­kalmából. Meghívták a firenzei biennáléra Gácsi Mihály fiatal szol­noki grafikust, aki a közelmúltban nagy sikerrel szerepelt a bolognai kiállításon. Gácsi Mihály négy magyar művész­szel együtt vesz részt a firenzei nemzetközi tárlaton. 50 ezer hazai és külföldi turista kereste fel a múlt évben a műemlékekben gazdag Sárospatakot. A város vezetősége az idén első ízben jelentet meg kiadványokat a történelmi múltú város nevezetességeiről, a testvérváros, Collegno la­kosságának pedig azzal kedveskednek, hogy olasz nyelvű ismertetőt is adnak ki Sárospatakról. Elhunyt Nádor Jenő újságíró, az Újság és a Népszava egy­kori munkatársa. Ikebana — virágkötészet — bemutatót tartott Iwaki Toshiko művésznő a Magyar Sajtó Házában, a Fővárosi Kertészeti Vál­lalat sajtótájékoztatóján. A japán művésznő férjével, a Bartók­­kutató Iwaki Hadzsimu zenetörténésszel együtt, már két éve él Magyarországon. Filmkoktélt adott Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete a dr. Petru Groza vezet­te demokratikus kormány megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. A koktélon politikai és társadalmi életünk szá­mos személyisége vett részt, jelen volt a Budapesten akkre­ditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Argentin pénzügyi delegáció tartózkodott a magyar fővá­rosban dr. Hernan L. Ayersának, a Banco de Galicia alelnö­­lcének vezetésével. A delegáció üzleti és banktárgyalásokat folytatott hazánkban. Százesztendős korában Alsó-Bélatelepen elhunyt dr. Ba­csók György csillagász, a föld- és ásványtani tudományok doktora. Nevét az eljegesedések korának éghajlatkutatása tette világszerte ismertté. Két világhírű vendég járt Budapesten: Marcel Achard „A bolond lány” című vígjátékának 500. előadását nézte meg és gratulált a művészeknek, Luchino Visconti, a nagy olasz filmrendező pedig fiúszereplőt keresett Thomas Mann „Ha­lál Velencében” című elbeszéléséből készülő filmjéhez. Háromnapos szimpoziont rendeztek a budapesti Technika Házában. A szimpozionon tíz ország háromszáz tudósa, ku­tatója vett részt. Az előadások témája volt a világszerte mindinkább „hiánycikké” váló édesvíz, és vízzel való ta­karékoskodás, a mezőgazdasági és élelmezési iparok szenny­vizének tisztítása. Gabriel Gyarmati magyar származású chilei egyetemi ta­nár, az Universidad Catolica szociológiai tanszékének pro­fesszora a magyar felsőoktatás és a tudományos élet szer­vezését és a hazai szociológiai kutatás rendszerét tanulmá­nyozta Budapesten. Légkondicionáló berendezést szerelnek fel a tíz évszázad emlékeit őrző pécsi székesegyházban, amelyben a hat évig tartó restaurálás 1968-ban fejeződött be. A dóm belsejében ismét teljes szépségükben pompáznak Székely Bertalan, Lotz Károly, továbbá a két neves német művész, Andreas Ká­roly és Beckerath Mórnak a múlt század utolsó évtizedei­ben alkotott festményei. 8 Folyosórészét Egy nagy múltú iskola jubilál Száz évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Budapesten, az Alkotmány utcában a Kereskedelmi Akadémia, vagy amint olyan sokan nevezték, a „Kerak”... Ma a nagy múltú ok­tatási intézmény helyén főiskola működik, a Felsőfokú Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola. A százéves épület falai megszépültek, a nagyszabású renoválás a közelmúlt­ban fejeződött be. A korszerű eszközökkel berendezett tan­termek, előadótermek és laboratóriumok magas szinten se­gítik elő a fiatal kereskedelmi és vendéglátóipari szakembe­rek képzését. Képriportunk e megújult falak közé vezeti el az olvasót. Audiő-vizuális nyelvlaboratórium Aruvizsgáló laboratórium Részlet az olvasóteremből í.MTI felv.) Ismét hatalmas munkára vállal­kozott az Akadémiai Kiadó: meg­jelenteti a Világirodalmi lexi­kont. A tervezett hat kötet első kötete (A—CAL) már az olvasó kezébe került. A magyar irodalomtudomány­nak ez a negyedik kísérlete egy világirodalmi lexikon létrehozá­sára. 1927-ben Jelent meg az első, Benedek Marcell szerkesztésében, ezt követte 1930 és 1933 között Dé­­zsi Lajos háromkötetes Világiro­dalmi Lexikonja. És végül 1947- ben Révay József és Kőhalmi Béla rendezett sajtó alá egy ilyen típu­sú munkát. A most megjelent kézikönyv időben és térben egyaránt tekint közeire és távolra: nemcsak a klasszikus múlt irodalmának ki­emelkedő alakjait, hanem korunk szárnyat bontó fiatal íróit Is be­mutatja, s nemcsak úgynevezett nagy irodalmakkal foglalkozik, hanem beszámol olyan irodal­makról is, amelyekről keveset vagy éppen semmit sem tudtunk. Összeállításában 450 bel- és kül­földi munkatárs működött közre. A cikkek lektorálásában, illetve az adat- és anyagsr.olgáltatásban segítséget nyújtottak a szocialista országok kulturális Intézményein kívül Argentína, Belgium, Chile. Kolumbia, Costa-Rica, a Dél-afri­kai Köztársaság, Franciaország, a Fülöp-szigetek, Irán, Írország, Izland, Nicaragua, Ausztria, Por­tugália, Spanyolország kulturális intézményei. •• Bethlen Gábor Bécs alatt i Bethlen Gábor egyre növekvő serege győztesen haladt Bécs felé: Kassa után Érsekújvár, Fülek, Léva, a bányavá­rosok rendre megnyitották kapuikat előtte, elfoglalta Nagy­szombatot, és 1619. október 14-én bevonult Pozsonyba. A la­kosság mindenütt támogatta, s a „dolgok kimenetelét” vá­ró megyei urak és mágnások is csatlakoztak hozzá. Novem­ber végén gyűrűbe fogta Bécset, ami egész Európában meg­lepetést keltett. Tudta, hogy a városnak kevés az élelmisze­re, s arra számított, hogy két hétnél tovább nem tartja ma­gát. Egyidejűleg országgyűlést hívott egybe Pozsonyba. A császárt azonban megmenti Homonnay, aki Lengyel­­ország felöl betör az országba, és Bethlennek, hogy a véd­telenül maga mögött hagyott Erdélyt, bázisát mentse, el kell vonulnia Bécs falai alól. A pozsonyi országgyűlésen a rendek elsősorban attól félnek, hogy jogaik csorbulnak majd, noha az óvatos politikus Bethlen nem fogadja el a felkínált koronát, s csupán „Magyarország fejedelmének” engedi ne­vezni magát. A bécsi kudarc sem keseríti el, s a következő év elejére végre megköti a szövetséget a cseh rendekkel. Csalódva látja azonban, hogy a cseh felkelés vezető rendi rétege mint szigetelődik el a belső erőktől, és a külső hatal­maktól is. A szűklátókörű rendi politika közömbössé teszi a polgárságot és a parasztságot a Habsburg-ellenes harc ügye iránt, a külföldi segítség pedig a helyi érdekek alaku­lásának függvénye. Hollandia és Velence támogatása papí­ron maradt, a francia király inkább közvetíteni akart, mint támogatni, mert udvarában erősödött a Habsburgokkal ki­egyezést kereső jezsuita befolyás, a német fejedelmek kö­zött pedig a protestáns unió békét kötött a katolikus ligá­val. A cseh felkelés elszigetelődött. Bethlen látta a közeledő veszedelmet; saját katonai sikerei ellenére megakadályozni mégsem tudta: Ferdinánd császár és Bajor Miksa csapatai behatoltak Csehországba, és a Prága melletti Fehérhegyen döntő ütközetben megsemmisítették a cseh rendek hadait. A felkelés bukásával Bethlen tervei is meghiúsultak. A ve­reség híre a nemesség között pánikot idézett elő, s futottak vissza Ferdinándhoz, amíg nem késő ... Mindamellett Bethlennek, fáradhatatlan szervezőképessé­gével, sikerült megakadályoznia, hogy a császári seregek őt is letiporják, sőt Buquoy császári fővezérre súlyos vere­séget is mért. Ennek köszönhető, hogy viszonylag kedvező feltételekkel sikerül békét kötnie Ferdinánddal. A nikols­­burgi békét 1622-ben kötötték meg. Ferdinánd biztosította a korábbi törvények betartását, visszaadta Bethlennek, il­letve Erdélynek Északkelet-Magyarország hét vármegyéjét, nemesítéseit elfogadta, és a római birodalom fejedelmének nyilvánította. Bethlen viszont visszaadta az elfoglalt terü­leteket, és lemondott a magyar koronáról. A kölcsönös se­gítség ígérete egy török támadás esetén szintén szerepelt a békekötés feltételei között. Bethlen azonban tudta, hogy a béke feltételei csak akkor nem maradnak papíron, ha erős hadsereg és gazdag ország áll mögötte. Erdély fejedelmének bevételeit a visszakapott hét vármegye jelentősen megnövelte. Iparilag is fejlett te­rületek voltak, ahonnan Bethlen szinte erőszakkal telepí­tett bányászokat, s különböző mesterséget űző iparosokat Erdélybe. Mai szóval élve, szervezett piackutatást folyta­tott külföldön, és megnyitotta határait minden idegen, be­települni szándékozó mesterember és kereskedő előtt. Mint érdekességet, érdemes megemlíteni, hogy a Spanyolország­ból kiűzött zsidók is Bethlen engedélyével jöttek be Török­ország felől az országba, s nekik 1623-ban szabadságlevelet is adott. Bethlen törekvését a rendi hatalomtól független, közpon­tosított fejedelemség megteremtésére tükrözik azok az in­tézkedések is, amelyek nem csupán a hivatali és diplomá­ciai szervezetek kiépítését szolgálták, hanem azzal is törőd­tek, hogy legyen elég kiművelt emberfő, aki e hivatalokat képes betölteni. Gyulaiehérvárott főiskolát alapított, és tör­vényt hozott a jobbágyfiúk iskoláztatására is. A kálvinista vallást, amely Erdély államvallása volt, erősen támogatta, de megakadályozott minden vallásháborút, s vigyázott rá, hogy a négy „bevett vallás” bántatlanul élhessen egymás mellett. Udvara diplomáciai és kulturális központ volt, amelynek híre egész Európában elterjedt. A fehérhegyi csata sok mindent eldöntött, de a háborúnak még nem vetett véget. Nyugat-Európában tovább folyt a küzdelem, s úgy alakult, hogy 1623-ban Bethlen ismét el­érkezettnek látta az időt, hogy hadba szálljon a Habsburgok ellen. A Morva folyó mellett legyőzi Wallensteint, a Habs­burgok híres hadvezérét, 1624-ben azonban ismét békére kényszerül. Ekkor szorosabb kapcsolatot akar kiépíteni a Habsburgokkal és feleségül kéri Ferdinánd lányát. Kérését megtagadják, mert teljesítése egy törökellenes szövetség realizálását jelentené, s a harmincéves háború terheinek egy török háborúval való tetézését Bécs nem képes vállalni. A következő évben újabb Habsburg-ellenes koalíció ala­kul, dán, angol és holland részvétellel; Bethlen csatlakozik hozzá és ismét vereséget mér Wallensteinre. A háború azon­ban elhúzódik, és Bethlen ekkor már nagybeteg. Továbl szaporítja szövetségei és szövetségesei számát, szeretné meg­szerezni magának a lengyel trónt, megállapodást köt Movili Miron moldvai fejedelemmel és kapcsolatba lép Oroszor­szággal. 1629-ben azonban meghal és tervei bevégezetlenü maradnak. Halálával a Habsburgok újra megkísérelték, hogy végre megszerezzék Erdélyt. A nagybirtokosok közül sokan támo­gatták is, mert nem szívesen láttak volna maguk felett is­mét oly keménykezű fejedelmet, mint Bethlen volt. A ma­gyarországi arisztokrácia is szívesen szaporította volna bir­tokát erdélyi vagyonnal. Eszterházy Miklós, a nádor, a kor legkíméletlenebb vagyonszerzője, a „tegnap gyúrt gróf” nem is habozott sokáig: katonasággal szállta meg a csatolt hét vármegyét, s ebben senki se tudta, akarta megakadályozni. B. P. (Következik: Erdély bukása)

Next

/
Thumbnails
Contents