Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-09-05 / 18. szám
/itAoro-QttAorv LÁTNI TUDNI A vizuális nevelés pedagógiájának nagyszerű könyvei Fekete alapon fehér betűk hívják magukra a figyelmet a budapesti könyvesboltok polcain: „A vizuális nevelés pedagógiája”. Két kötet — két szerző munkája. A második kötet az Iskolai rajztanítás gyakorlati kérdéseivel foglalkozik, az első kötet azonban: a látni tanítás, illetve nevelés egészen új és világviszonylatban újszerű kézikönyve. Reformprogram Tudomány és művészet fog kezet ebben a könyvben. Szerzője, Balogh Jenő: festőművész és a Képzőművészeti Főiskola tanára, pedagógiai tanszékének vezetője. A tömör stílusban összegezett gondolatök egész pedagógiai reformprogramot hirdetnek meg; s noha a Tankönyvkiadó jelentette meg, nemcsak a szakemberek forgathatják haszonnal, olvashatják érdeklődéssel. Bizony a szakkönyvektől szokatlan érthetőséggel fejti ki a szerző a témakörbe tartozó fogalmakat — saját kutatási tapasztalatai alapján. S az olvasó az evidencia élményével látja be, milyen fontos és sokrétű dologról van szó. Hazai és külföldi iskolai, illetve egyetemi felmérések sora figyelmeztet ma is a látóképesség, a képekben gondolkodni tudás, a vizualitás meghökkentő hiányára. Hiába tudjuk évszázadok óta, hogy minden megismerés alapja az érzékelés, hogy minden megértés alapja, tudomány és művészet megközelítésének feltétele a fogalmak azonnali képi megjelenítésének képessége; azaz, hogy lát-e az ember a szó pszichológiai, pedagógiai, illetve művészi értelmében. Mégis példák sora bizonyítja — nemcsak Magyarországon, — hogy e kérdés jelentőségére mindmáig nem fordítottak elég figyelmet. Több iskolában, több tantárgy tanításának hatásfokát mérték fel Budapesten. Kiderült, hogy átlagosan a tanított anyag egynegyed részénél több szinte sehol sem maradt meg a gyerekekben. Ez a fájdalmas „feledékenység” azonban csak az iskola elvégzése után tűnik ki, anvikor az ismereteket alkalmazni kellene. A televízió „Ki miben tudós?” néhány évvel ezelőtti biológia vetélkedőjén történt: az egyik versenyző szavakkal pontosan leírta egy állat jellemző jegyeit, amikor három állat közül kellett kiválasztania, nem ismerte fel! S az egyik iskolában egy gyerek egyest kapott, mert nem tudta elmondani a leckét, a másik ötöst, mert elmondta. Amikor azonban le kellett rajzolniuk a szóban forgó folyamatot, megfordult a helyzet; a néhány másodperccel azelőtt eminensnek megítélt gyerekről kiderült, nem tudja felvázolni, egyszerűen nem látja, amit ötösre elmondott — valójában nem érti miről van szó; korábbi sikerét tehát éppen értelmetlenségének, igénytelenségének — „magolásának” köszönhette. De nem vehetjük különösebben rossznéven, ha arra az egyetemi felmérésre gondolunk, amely szerint az orvostanhallgatók jó része szövettani, sejttani ismereteket tud rajzolás nélkül „bevágni”, s tudásáról puszta verbális reprodukcióként számot adni. Egyetemen történt meg az is, hogy felolvasták a hallgatóknak Gorkij Anya című regényének egy részletét, majd néhány illusztráció közül kellett kiválasztani, melyik fedte leginkább a hallottakat? S az eredmény: a részvevőiknek csupán kis százaléka tudta a feladatot jól megoldani. Legtöbben tehát egyszerűen nem jól látják, amit hallanak ... Sőt, azt sem, amit néznék! Szakadék szó és kép között Hogyan lehetséges szó és kép, fogalom és valóság között ekkora szakadék? Ügy, hogy az érettségit megelőző tizenkét éven keresztül — noha elég időt fordítanak a rajztanításra — az iskolák többsége világszerte keveset tesz a képi gondolkodás fejlesztéséért. A legfontosabb tantárgyakban is újra meg újra szavakban kifejezett tudást, „feleletet” követel. A tanárok többsége a tankönyv szövegét mondja el magyarázatként, a diákok ugyanezt feleletként, — nem arra használva a tankönyvet, ami: közös alapnak, amelyben utána lehet nézni a dolgoknak, de csakis tanár és diák közös munkája után. Olyan munka után, amely önálló gondolkodásra késztet, teljesítményképes tudásra törekszik. Pedig — mint az új könyvben olvashatjuk: „Látásunk tudásunkkal, tudásunk látásunkkal arányos’’. E megállapításhoz az emberi látás elemzésén át vezet az út: „Szemünk a világ tükre... Az emberi szem ideghártyáján, a retinán sok tíz- vagy százezer éve szüntelenül pereg a film, és egyforma tökéletességgel tudósít az optikájában keveset változott világról.” De mit fogott fel ebből az ősember, és mit fog fel mai utóda? Az ősember, aki „csak a létét közvetlenül biztosító, vagy veszélyeztető dolgokat tudhatta a retinaképből kiválasztani”, és mai utóda, akinek „módjában van kíváncsiságát akár a lehetetlenségig fokozni; szemét műszerekkel, űrhajókkal megtoldva indulni a láthatatlan meghódítására” ... Szemünk tehát csupán eszköz, amellyel optikai képet nyerhetünk a világról. A látás azonban „a tudat műve: tanultság”. A látás — értelmezés; megbízhatósága tehát nem a természet ajándéka. Irányítani, szabályozni lehet a belső képalkotást. Az egyéniség sérelme nélküli szabályozás a pedagógia nagy feladata. A hogyan kérdésének, ennek az optimális eljárásnak a módszertanát írja le a könyv. Ezen belül látás és megismerés, művészet és pedagógia összefüggéseit elemzi. És kifejti, hogyan lehet a teret, a világot vizuálisan felfogni, illetve kifejezni. Bevezeti az olvasót a művészi kifejezés, az ábrázolás műhelyébe. Abba a műhelybe, amelyben a színek és formák művészi metamorfózisa zajlik, abba a világba, amelynek varázserejére a „technika századában” minden eddiginél nagyobb szüksége van az embernek. Amely meg tudja Az ábrázolás az anyag, szerkezet, rendeltetés megértésén alapszik teremteni az értelem és érzelem harmóniáját. Áttekintést ad a könyv a vizuális nevelés kétezeréves történetéről, meg-megújuló kísérleteiről is. S a megfogalmazott dolgok igazáról a szövegnél is jobban meggyőznek a könyvészetileg is kitűnő és úttörő művészi illusztrációi — Balogh Jenő rajzai —, amelyek lehetővé teszik a szabad vizuális asszociációkat, az önálló értelmezést. Bevezető a képi gondolkodásba A magyar iskolákban néhány évvel ezelőtt minden gimnázium első osztályában ismét kötelezővé tették a rajztanítást; ezúttal annak igazi értelmét hangsúlyozva: a szemlélődésre, a dolgok, jelenségek megismerésére, azok lényegének, belső összefüggéseinek felfedezésére, látására nevelést. S e tantárgy érdekes, ötletes, rejtvényszerű feladatokkal és kitűnő illusztrációkkal gazdagított — úgy tudjuk, világviszonylatban úttörő jelentőségű — tankönyve, a Rajz és műalkotások elemzése, szintén Balogh Jenő munkája, sok gyermek és felnőtt kedvenc „olvasmánya” lett. Mert játékosan vezeti be olvasóját a képi gondolkodás világába, közérthetően közli az esztétikai elemzéshez elengedhetetlen fogalmakat, és rávilágít azoknak a gondolkodás elemeiként számba jöhető pszichológiai valóságoknak a jelentőségére, amelyek Einstein leírása szerint például: „bizonyos jelek, vagy többé-kevésbé tiszta képek, amelyek szabadon felidézhetek és kombinálhatok. Esetemben ezek az elemek vizuálisak, szinte testük van. Csak egy második fokon lehet — fáradozással — megtalálni a hagyományos szavakat, vagy más jeleket, amikor az asszociációs játék már eléggé megalapozott és akaratlagosan megismételhető”. Nem győzzük felfogni, ami körülöttünk történik! A jogos panasz világméretű. Mennyiségileg és minőségileg is gyarapodnak az ismeretek, növekszenek az egyes munkaterületekkel szemben támasztott követelmények, emelkedik a neurotikusok száma, a „mindenhez konyítók, de semmihez sem értők” népes tábora ... Csak a pedagógia megújulása enyhíti ezt a problémát. Olyan pedagógia, amely végre nem a lexikális ismeretátadásra koncentrálja erőit, hanem a képességek fejlesztésére; a természet, a mindig változó-fejlődő világ képiéi, szinei, formái, szépségei iránt fogékony és kíváncsi, önálló, alkotó embereket akar nevelni. Ehhez ad alapot, irányjelzőt a vizuális nevelés pedagógiájának most megjelent magyar — és világszerte figyelmet érdemlő — kitűnő elmélete. Heimann Ildikó iiitugtttgll■ ■ ----Ifjúság, ifjúság... A divat egyre inkább a fiataloké. Minden változásra a fiatalok reagálnak elsősorban. A most megalakult „Ifjúsági Divatbizottság'’ munkájának célja, hogy ízlésesen, szélsőségek nélkül, a fiatalok gazdasági helyzetének megfelelően adjon lehetőséget és segítséget a divatos öltözködéshez. Különösen szükséges ez a kezdeményezés most, 1970-ben, amikor a divat valóban teljesen újat hoz. A bizottság első ténykedése a sajtó számára rendezett divatbemutató volt, amelynek kollekciója kizárólag a fiatalok számára készült, s amelyet rövidesen megismételtek az Ifjúsági Parkban, az egyetemeken és több nagyüzem ifjúsági klubjában. Reméljük, ízlésnevelő tanácsokkal az „Ifjúsági Divatbizottság” hozzásegíti a fiatalokat, hogy ami divatos, az egyúttal ízléses is legyen. A fényképezéshez három jellegzetes modellt választottunk ki. Az első képen: télikabát 1971. A fehér szőrmével díszített kabát felsőrésze ferdén szabott. A kabát hossza midi. Figyelem, a szürkefehér nagykockás szövet csak karcsú, magas alakra előnyös! A második képen: délelőtt-délután egyaránt jól öltöztet a már midi hosszúságban tervezett kötényruha, fémgombokkal, nagy kerek övcsattal. Akár pulóverrel, akár ingblúzzal nagyon csinos viselet. A harmadik képen: fiatalok divatja az overáll! Eszterházi kockás, műszálas szövetből készült ez a modell, fekete csont gombokkal, csont övcsattal. P. P. (Bohanek Miklós felvételei) KUrthy Hanna rajza (Babuka a jtűben NÉPMESE Egy királynak tizenkét fia volt. Mikor fiai felnőttek, egy-egy lovat adott mindegyiknek, és azt mondta, vágjanak neki a világnak, keressenek feleséget. Olyat, aki egy inget megfon, megsző, meg is varr egy nap alatt. A fiúk együtt indultak el, de útközben csúfolni kezdték a legkisebb öccsüket, Hamujankót. — Te csak eredj, ahová akarsz, vagy kocogj haza, nekünk nem kellesz! A kis királyfi szomorúan leült egy fatörzsre és búslakodott. Egyszer csak észreveszi, hogy mozognak a fűszálak a lába alatt. Lehajol, nézi, — hát egy csepp kislány ül a fűben. — Miért búsulsz, jó legény, mi a bánatod? Hamujankó mindent elpanaszolt. — Ne búsulj! Ha elfogadsz menyasszonynak most mindjárt megfonom, megszövöm, meg is varrom apádnak az inget — felelte az öklömnyi lány. — Elfogadlak! — örvendezett a királyfi, mire Babuka a fűben hármat tapsolt, és három takaros szobalány guzsalyt, szövőszéket, varrószerszámokat hozott neki. Egykettőre elkészült az ing, a fiú összehajtotta és elvitte édesapjának. A királynak tetszett a csepp ing. Hamujankó sietett vissza, megkereste Babukát a fűben. A csepp lány saját kocsiján akart a királyi palotába hajtani. Előállt a hintó, azaz egy szép kis ezüstkanál, amely elé két egérke volt fogva. Amint a patak partján áthaladtak, a kanál megcsúszott és Babuka a vízbe esett. Akkor szétváltak a habok, és kiemelkedett egy aranyhajú szép nagylány, arca ugyanaz mint Babukáé volt. — Megváltottál a varázslattól, édes párom — mondta Babuka. Hintóba ültek és hajtottak egyenest a királyhoz. Mire a palotába értek, a tizenegy fiú már ott volt a csúnya menyasszonnyal, és megcsodálták Hamujankó gyönyörű menyasszonyát. Falvédő Hozzávalók: 50 cm kongré (1 méter szélesből), piros, sárga, kék és kétféle zöld szőnyegfonal. Készítése: a vázlat szerint a subaszönyeg öltéstechnikájával. Egy-egy virág kivarrásánál a piros fonalat kékkel vagy sárgával melirozzuk. A piros fonalból zsinórt sodorhatunk a négy szélére, vagy rojtot köthetünk a két keskenyebb szélére. Agyelőnek Is használhatjuk. Receptek Sütés nélkül fogyasztható édességek receptje CSOKOLÁDÉSOMBA. Két tojás sárgáját 10 deka cukorral habosra keverünk, majd 1 deka vajat, 2 evőkanál kakaót, 5 deka keserű reszelt csokoládét adunk hozzá. Jól összekeverjük, és kifagyasztjuk. A masszából nedves tenyérrel golyókat formálunk, mindegyiknek a közepébe 1 szem rumos meggyet téve. Őrölt dióban vagy mogyoróban, esetleg kókusz reszelékben megforgatjuk, és mlgnon-papirban tálra rakjuk. MEGGYES CSOKOLADÉBOMBA MAS MÖDON. Tizenöt deka csokoládét (vagy 20 deka kakaót) öszszedolgozunk 15 deka cukorral, 15 deka őrölt dióval, 1 tojás sárgájával, 1 likőrős pohárnyi rummal és 5 deka vajjal. Nedves tenyérrel gombócokat formálunk belőle, s a közepükbe 1—1 rumos meggyet nyomunk. Csokoládédarában meghempergetjük ókét, és mignon-papírba rakva, hosszúkás tálon adjuk fel. DIOBOMBA. 15 deka, finomra őrölt diót összegyúrunk 10 deka finomra őrölt keksszel, 4 evőkanálnyi forró tejjel, 15 deka porcukorral, 5 deka vajjal és egy mokkakanálnyl rummal vagy rumaromával. Golyócskákat formálunk belőle, s a közepükbe 1—1 darabka cukrozott gyümölcsöt teszünk. Ezután darabos kristálycukorban megpörgetjük, és mignonpapírban tálaljuk. NARANCSBOMBA. Harminc deka megtisztított, finomra reszelt sárgarépát, egy egész citrom levével meglocsolva és kevés narancshéjat is hozzáreszelve, 10 deka cukorral együtt puhára párolunk. Kihűtjük, és újabb 10 deka cukorral keverjük össze, majd golyókat formálunk belőle, durvább kristálycukorban meghempergetjük, és mignon-papírba helyezve tálaljuk. MARCTPANBURGONYA. Tizenhét deka lehántott és finomra őrölt mandulát összegyúrunk 20 deka porcukorral, 5 deka vajjal, 1 tojás kemény habbá vert fehérjével, egy pohárka rummal, és kifagyasztjuk. Amikor megkeményedett, kis burgonyákat gyúrunk belőle. Kakaóporban meghempergetjük, kötőtűvel megszurkáljuk, és tálra rakva, mlgnon-papirban tálaljuk. KEKSZROLAD. Negyed kiló kekszet megőrölünk, majd 5 deka vajjal, 5 deka darált dióval, 10 deka porcukorral összekeverünk, s annyi feketekávét öntünk hozzá, hogy közepes keménységű, nyújtható masszát kapjunk. Kevés porcukorral meghintett gyúrótáblán ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, és megtöltjük krémmel. Krém: 10 deka vajat 15 deka porcukorral habosra keverünk, öt deka dióval vagy kakaóval, esetleg 1 evőkanálnyi erős kávéval ízesítjük. A kisodort tésztalapra kenjük, és felsodorjuk. Egy napig hideg helyen állni hagyjuk.
