Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-09-05 / 18. szám
DR. FUTAKY ISTVÁN : DR. GALAMBOS FERENC IRÉN : cA twoikef, cs a k kiiziimi tn diuk meijiuiLáithini cd kűitjf tmteki a lun zßniLtqijMlik óvclIuui főtt A konferencia zárófogadásán (balról): Gombos Zoltán, az Amerikai Magyar Népszava, a Szabadság és más lapok tulajdonos-fószerkesztóje (USA), Szántó Miklós, a Magyar Hírek főszerkesztője és Sinor Dénes professzor (USA). Jobb oldali kép: A konferencia kanadai vendégei DR. BODOLAI ZOLTÁN: cA mcíjgijjcu- nmizei múltici u kípond a mim estiket, emut a ttildueki Dr. Futaky István tudományos kutató, finnugor nyelvész (Göttingen, Német Szövetségi Köztársaság): — A konferenciát igen jónak tartom, de sok függ attól, hogy az elhangzott konkrét javaslatokból mennyi valósul meg. Ha a konferenciának konkrét eredményei lesznek, akkor elmondhatjuk, hogy valóban sikerült egy lépéssel tovább jutni. Kétségtelen azonban az, hogy a tervek megvalósulása kompetencia kérdése is. Nem lehet mindent csak az egyik oldaltól várni, a terveket csak közösen tudjuk megvalósítani. Egyedül vagyok itt a Német Szövetségi Köztársaságból. Ezért hangsúlyozottan szeretnék kifejezést adni örömömnek, hogy éppen itt tartózkodásom alatt, a konferencia idején kötötte meg a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság a régen esedékes szerződést. Azt várom ettől a szerződéstől, hogy egy nagyobb szabású rendezés megindítója Európában, a többi között Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között is. Ennek részeként pedig remélhetően megszületik majd az a kulturális egyezmény is, amelynek keretében sok mindent meg lehet oldani, amiről itt szó esett. Hogy csak egy példát mondjak, én mint finnugor nyelvész, különösen örülnék annak, ha megindulhatna a rendszeres kutatás a délnémet, bajor könyvtárakban, ahol szinte bizonyosan még rengeteg értékes, ismeretlen magyar dokumentum rejtőzik. A kulturális egyezmény lehetővé tenné, hogy az itt elhangzott sok-sok okos, jó, hasznos terv, kezdeményezés valóra válhasson. En nagyon bízom ennek bekövetkeztében. Dr. Bodolai Zoltán tanár (Sydney, Ausztrália) : — A konferencia szervezését, rendezését én is csak dicsérni tudom, a maga nemében páratlannak tartom. Szeretném azonban megragadni az alkalmat, hogy a jövőre vonatkozó elképzeléseimről beszéljek. Hogy az ilyen konferenciákra szükség van, azt ennek a sikere bizonyítja a legjobban. Kétségtelen azonban, hogy egy-egy ilyen nemzetközi konferencia összehívása nagy anyagi áldozattal jár. Szeretném felvetni a „kihelyezett konferenciák” gondolatát: kéthárom helyen — Amerikában, Európában, Dél-Amerikában, tehát ott, ahol nagyobb magyar gócok vannak — helyi konferenciákat kellene rendezni. Szélesebb rétegét lehetne így összehozni egy-egy terület érdekeltjeinek: többet lehetne szólni a terület sajátos problémaköreiről és a résztvevőknek kisebb távolságról kellene összegyűlniük. A konferenciákra Magyarországról szakemberek, előadók látogatnának el. Kétségtelen, hogy az ilyen konferenciák nélkülöznék a hazai atmoszféra varázsát, de olcsóbbak és bizonyos tekintetben gyakorlatiasabbafc lennének. Persze ez az elképzelés nem zárja ki a hazai konferenciák rendezését sem. Egyre szaporodnak a kitűnő kiadványok, amelyek Magyarországot, a magyar nyelvet, kultúrát ismertetik meg. Terjesztésük megkönnyítésére véleményem szerint lehetővé kellene tenni, hogy az iskolák, egyesületek a közvetítő kereskedelem kikapcsolásával közvetlenül a kiadótól kaphassák meg őket. Természetesen ez a javaslat nem vonatkozik az egyéni könyvvásárlásra és kereskedelemre. A magyar kiadványok tartalmi szempontból kiválóak, de úgy vélem, szükség lenne olyan kiadványokra és segédeszközökre is, amelyek alkalmasak sűrített, rövid időtartamú magyar tanításra is, mert a követelmények ezt kívánják tőlünk. Sűrítésen hangszalagokat, diákat, filmeket, lemezeket értek. Pedagógiai felfogásom az, hogy a történelmi, irodalmi szemelvények lehetőleg optimista kicsengésűek legyenek. Nyugaton a reklám nagyon fontos és kihat az élet minden területére. A magyar nemzet múltja is képvisel annyi értéket, mint a többieké. A könyvek ne tagadják le a múlt gondjait, de arról is beszéljenek, ami szép, felemel és összetart. Nem történelem és irodalomhamisítást kérek, hiszen a Rozsdatemető például nagyszerű könyv, de nem annak, aki most kezd ismerkedni a magyar irodalommal. Zolát se adom egy kezdő olvasó kezébe és a zenetanítást sem egy tompa moll akkorddal kezdem. Kétségtelen, hogy ebben a szemléletben van bizonyos kommercializmus is, de a pedagógiának alkalmazkodnia kell a körülményekhez. Szeretném meghívni hozzánk a Kodály Kórust, de a modern Pécsi Balettot is. Itt tartózkodásom alatt gyűjtöm a magyar beat-et is, Törekvésem, hogy Ausztráliában ismerjék el érettségi tárgynak a magyar nyelvet. Bevallom, szeretném úgy befejezni a pályafutásomat, hogy én legyek ott a magyar nyelv első tanára. így nyugalomba vonulni — álom, de talán nem elérhetetlen álom. Dr. Galambos Ferenc Irén, a burgkastli magyar gimnázium alapító igazgatója, burgenlandi gimnáziumi tanár: — Alkalmam volt bejárni Európát, egy évet töltöttem Amerikában is. Rengeteg magyarral találkoztam mindenütt. Általában beilleszkedtek, jól élnek, és köztudott az is, hogy hány neves tudós, híres magyar művész él szerte a világon. Végső fokon mégis szívfacsaró az egész. Ha jó sorsuk is van, a magyarság számára 80—90 százalékuk elveszett. Nyomasztóan hat a tudat, hogy ennyi energia és érték legalábbis részben elvész. Pedig másként és jobban is szolgálhatná Magyarországot. Az anyanyelvi konferencia a huszonnegyedik órában jött. Olyan helyzet volt, hogy hacsak nem történik valami, a felszívódás, az elszakadás folyamata megállíthatatlan. És történt valami: ez a konferencia. Kétségtelen az, hogy annak a légkörnek a kialakulásához, amely ennek a konferenciának a létrejöttéhez vezetett, nagymértékben hozzájárult a világpolitikai konstelláció alakulása. Ha lesznek olyanok, akik támadni fogják ezt a konferenciát, azok nem gondolnak kellő felelősséggel arra, hogy minden momentumot meg kell ragadni a kint élő magyarság magyarságának megőrzésére. Nem gondolnak arra, hogy sokféle konferenciát lehet bárhol megrendezni, de a magyar nyelv ügyét csak Magyarországon lehet és szabad megtárgyalni. Az elvi, érzelmi indokokon túlmenően, a legjobb szakemberek is itt vannak. És a konferencián nem „politizáltak” — egyetlen előadó sem. A legfőbb „vád”, hogy a konferencia csupán propaganda eszköz, is értelmét vesztette — ha volt egyáltalában értelme. „Nyitott” emberekkel találkoztunk, akikkel könnyebb tárgyalni, mert tudom, hogy mit akarnak. Az idő halad, az élet alakul itt is, kint is. Aki nem tart lépést, az menthetetlenül elszigetelődik. Márpedig a gettószellem nekem soha semmilyen formájában sem tetszett. Mivel nem pusztán tanár, hanem bencés pap is Dr. Bodolai Zoltán (Ausztrália) Bognár József, az MVSZ elnöke és firtavy-Baráth József (USA) (Vámos László és Novotta Ferenc felvételei) vagyok, szólnom kell arról is, hogy a vallási életben seih a lezártság a jövő útja, hanem a kapcsolatok keresése, az előítéletek elvetése. Sokkal többeknek is itt kellett volna lenniük, azoknak, akik odakint szintén a magyar kultúra apostolai, akiket hívtak, de akiket az előítéleteik visszatartottak. Pedig sok közös ügyünket sokkal könnyebben tudjuk így rendezni, mintha távolról lövöldözünk egymásra. Iskoláink is csak akkor maradnak fent, ha nemcsak alsófokon tanítjuk a magyar nyelvet és kultúrát. Tartósan az az ismeret rögződik meg, amelyet 10—20 éves kora között tanul meg az ember. Ezért fontos a középiskolai oktatás, ezért fontos az állandó levelezés, látogatás. A kint élő fiatalnak áldozatot is kell hoznia a megismerésért. Aki nemcsak egy kultúrát ismer, az a befogadó országnak is értékesebb polgára lesz és a magyar kultúra számára sem vész el. Dr. Galambos Ferenc Irén (Ausztria) T>i. KOróUy Tibor (Argentína) Dr. Futaky István (Német Szövetségi Köztársaság)
