Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-09-05 / 18. szám
1 1 Az ünnep előestéjén Székesfehérvárott, a Szabadság téren nagygyűlést rendezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Fejér megyei népfrontbizottság. A mintegy tízezer ember, helybeliek és vendégek sokasága — köztük Kanadából hazalátogatott magyarok százfőnyi csoportja —, jelenlétében L osonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet. A többi között a következőket: — Augusztus 20-án országszerte alkotmányunkról emlékezik meg népünk. Idei alkotmánynapi ünnepségünk egybeesik felszabadulásunk negyedszázados és államalapító királyunk, I. István születésének 1000. évfordulójával. Az alkotmány néphatalmunk alaptörvénye, a győzelem okmánya, szentesíti, rögzíti és védelmezi a szocialista forradalom alapvető vívmányait. Mindenekfelett azt, hogy a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé, s társadalmunkban felszámoltuk a kizsákmányolás minden formáját. Egyben sérthetetlen foglalata az alkotmány az állampolgári jogoknak és kötelességeknek, amelyek anynyira elválaszthatatlanok egymástól, mint a tűz fénye és melege. — A Magyar Népköztársaság munkáshatalom. De éppen azért mert munkáshatalom, ez az állam minden becsületes magyar állampolgár édes hazája. Ami Magyarországon ma épül, az az egész nemzet fölemelkedését szolgálja. Mindenkinek, aki cselekvő módon szereti a hazáját, megvan itt a biztonságos helye és a megtisztelő feladata. Szép hagyomány, hogy augusztus 20-án kerül az ország asztalára az új kenyér. Ez az ünnepi aktus szervesen összefügg az alkotmánnyal. Már Petőfi Sándor is egy lélegzetre mondta ki költeményében: jog és haza, haza és jog. Ehhez harmadikként a mi nemzedékünk hozzátette a kenyeret is. Amikor a hazát, a jogot és a kenyeret említjük, lényegében ugyanarra a szent ügyre gondolunk. Az új kenyér íze és illata betölti mai ünnepségünket. Pirosra sült héján ott érezzük még a kezük melegét azoknak, akik szántottak, vetettek, arattak és betakarítottak. Az idén nem volt könnyű dolguk a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóinak. Rendkívül hosszú tél, kései tavasz, próbatételekkel és természeti csapásokkal terhes nyár áll mögöttünk. Voltak olyan kritikus napok, amikor akár két-három millió katasztrális hold termését is elpusztíthatta volna a fenyegető árvíz. De az összefogás, a kötelességteljesítés és a szocialista hazafiságból táplálkozó szolidaritás lokalizálni tudta a veszélyt. Az Elnöki Tanács elnöke ezután István király történelmi nagyságát méltatta. — Az évszázadok folyamán sokan és sokféleképpen éltek vissza István király nevével, másították meg történelmi hagyatékát. A „szentistváni állameszme” jegyében gyűlölködést szítottak a középeurópai népek között, a „szent korona nevében” üldözték a társadalmi haladás harcosait, az igazi magyar hazafiakat. A Magyar Népköztársaság hálával adózik az államalapító István államférfiúi nagyságának. Érvényes örökségét tiszteletben tartjuk, érdemeit megőrizzük. Ezt juttattuk kifejezésre azzal is, hogy a mostani alkotmánynapi ünnepi nagygyűlést éppen Székesfehérvárott tartjuk. Királlyá koronázása után ugyanis ezt a várost tette uralkodásának központjává. Itt emelt magának királyi palotát, itt töltötte el életének nagy részét, itt temették el az általa alapított székesegyház falai között. — Történelmünk előremutató hagyományait, nagy elődeinket akkor követjük igazán, ha felismerjük, vállaljuk és elvégezzük azokat a feladatokat, amelyeket a mi korunk éppen mireánk bízott. Az Elnöki Tanács elnöke a továbbiakban arról beszélt, hogy a szocialista társadalmi viszonyok kivívása, megerősödése mennyire meghatványozta az alkotó energiákat. Értelme és célja lett a munkának. — Az építőmunka, amelyet egyesült erővel végzünk, mindenkire igényt tart. Sarkig tárva a kapuk: gondok, remények és örömök várják a hazafiakat. De van e hazaszerető magyar, aki ne lépett volna már be ezeken a kapukon? Nincs. A Hazafias Népfront mozgalma valóban átfogja az egész országot. Bizottságaiban, különböző, fórumain és megmozdulásain szoros közösséggé fonódva együttműködik mindenki, aki személyes ügyévé teszi a legfontosabb közügyet, a szocialista haza szolgálatát. — örömmel vesszük tudomásul, hogy az egyházak, híven az állampolgári fogadalomhoz, a Magyar Népköztársaságot hazájuknak vallják, hazájukként szeretik és szolgálják. Az Elnöki Tanács elnöke beszédét a továbbiakban így folytatta: — Nagygyűlésünkön itt vannak a hazalátogató külföldi magyarok képviselői is. A határainkon túl élő magyarok jelentős része földrajzilag is, politikailag is közel áll hozzánk, hiszen szomszédos, sőt testvéri országok állampolgárairól van szó. A földrajzi távolság ellenére egyre közelebb kerülnek hozzánk érzésvilágukban, az óhaza iránt tanúsított ragaszkodásukban azok a magyarok is, akik különböző időkben és különböző okokból, valamelyik nyugati országban telepedtek le. Az alkotmány ünnepe, a negyedszázados felszabadulási jubileum és a millennium alkalmából igaz szeretettel köszöntőm mindannyiukat. Sok tízezren fordultak meg az idén körünkben. Idegenből jöttek, második hazájukból, de nem idegenbe és nem idegenként. Akár látogatóba jönnek haza, akár végleg, a Magyar Népköztársaság bizalommal fogadja azokat a becsületes magyarokat, akik őszintén szeretik népünket, hazánkat, államunkat és tiszteletben tartják törvényeinket. Külpolitikai törekvéseink a szocialista haza érdekeit szolgálják, s arra irányulnak, hogy építőmunkánk számára minél kedvezőbb nemzetközi feltételeket teremtsenek. Növekvő nemzetközi tekintélyünk két erős pilléren nyugszik. Egyfelől belső fejlődésünk, néphatalmunk eredményein, másfelől azon a testvéri közösségen, amely hazánkat igazi barátunkhoz és szövetségesünkhöz, a Szovjetunióhoz, valamint a szocialista országokhoz fűzi. Az Elnöki Tanács elnöke a továbbiakban a béke biztosításáért folytatott külpolitikánkat taglalta, különös tekintettel arra a törekvésre, amelyet országunk, kormányunk az európai biztonság szilárd rendszerének megteremtéséért folytat. Tízezer ember a fehérvári nagygyűlésen Fock Jenő miniszterelnök nyitotta meg Moszkvában jubileumi kiállításunkat Augusztus 20-án reggel a moszkvai népgazdasági kiállítás területén megnyílt A szabad Magyarország 25 éve című kiállítás, a legnagyobb méretű bemutató, amelyet valaha is külföldön rendeztünk. A jubileumi kiállítás ünnepi megnyitóján Alekszej Koszigin, a minisztertanács elnöke és a szovjet kormány több tagja is megjelent. A kiállítást Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke nyitotta meg, majd Alekszej Koszigin mondott üdvözlő beszédet. Jubileumi kiállításunkat megtekintette Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára Is. A nagyszabású kiállítás dokumentálja a magyar népgazdaság fejlődését, de bemutatja azt is, hogy népünk negyedszázados áldozatkész és szorgalmas munkája milyen kiemelkedő eredményeket hozott a kultúra, a közművelődés és a tudományos fejlesztés terén. MAGYAROK, fiát. Megszervezték a tánccsoportot, eljárták a lakodalmast. A férj: Nagy Ákos, a klub elnöke. Nyolc gyermekük van. A névsor sok mindent megmagyaráz: Ákos, Csaba, Eörs, Géza, Huba, Szittya, Botond és a lány, Hajnalka. A fiúk közül Huba az ausztrál kosárlabda-válogatott tagja. Szittya az egyik legjobb ausztrál baletttáncos. Hajnalka az ausztrál basket ball csapat kapitánya. Az apa évtizedek óta a magyar etnikum őstörténetével foglalkozik, remekül játszik magyar népdalokat és kiváló kosárlabda-szakértő. (A házuk kertjében családi kosárlabdapálya van.) Egyik szerkesztője az adelaide-i Magyar Hírlapnak, a kisformátumú helyi újságnak. Nagy Ákos honfitárs a következőképpen magyarázta azt — beszélgetésünk során —, hogy miért éppen most kerül sor egy kulturális központként induló, a város magyarságának különböző rétegeit, csoportjait tömöríteni kész és képes egyesület létrehozására, amely klub szükségesnek érzi a szülőfölddel való kulturális kapcsolatok ápolását. — Végleg gyökeret vertünk, a valamikori visszatelepülés álma szétfoszlott. Szembe kellett néznünk azzal, hogy életünk Ausztráliában nem átmeneti időszak. Felnőtt a második generáció és nekik Ausztrália már nem „második” hazájuk, hanem a szülőföldjük. A családok nagyon sokat dolgoztak és a magyarság elért egy jó közepes életszínvonalat. A legtöbb családnak van saját háza, kocsija, már nem kell agyondolgozniuk magukat. Több az időnk. Amíg mindenki napi tizennyolc órát dolgozott, hogy felépüljön a ház, addig gondolni sem lehetett ilyen aktív egyesületi életre. Aztán meg le is higgadtunk mindenféle értelemben: politikailag is; eltűntek az indulataink. De az is kiderült, hogy az angol nyelvet sohasem fogjuk úgy beszélni, mint az anyanyelvűnket. Azt is látjuk, hogy büszkék lehetünk magyar kultúránkra. Nem vagyunk jöttmentek, nem érkeztünk üres kézzel. A háború után Ausztráliába érkezett családokban — és ebben a városban ez a réteg a többség — már ott vannak az unokák is. Tudunk angolul, az unokáinkkal tudunk beszélgetni, de érezzük a felelősséget a magyarság-öntudat folyamatosságáért is. Szükség van a Magyar Házra, szükség van egy magyar kulturális központra. Mindennek most jött el az ideje. Előbb nem is lehetett volna létrehozni, mert a kis politikai csoportosulások nem engedték. (Egy teadélutánra mentünk együtt vasárnap délután. Amíg Nagy Ákos magyar népdalokat játszott a zongorán, mindenki elmerülve hallgatta, dúdolta az ismert melódiákat. Amikor aztán beszélgetésbe merültünk a felnőttekkel, körülöttünk szaladgáltak, játszottak a gyerekek. A szüleikkel magyarul beszéltek, egymásközt angolul. Nagy Ákos ezt mondta erről: „A magyar nyelv természetes a magyar családokban, de minek is tagadnám, okoz nehézséget, és teremt konfliktusokat a gyerekek iskolai környezetében, a játszópajtásaikkal való érintkezésben. A táncot és a magyar dalokat azok a gyerekek is szeretik, akik magyarul talán nem szívesen beszélnek. Ezért a tánccsoportnak, az énekkaroknak kiemelkedő szerep jut a magyar kultúra fenntartásában".) Es as állam minden magyar állampolgár édes busája Losonczi Pál beszélt a székesfehérvári ünnepi nagygyűlésen Az adelaide-1 táncosok
