Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-08-08 / 16. szám
JELKEP: HZ ALFÖLD Az Alföld az élvonalban — országunk fejlesztési irányelveinek olvasásakor számomra ez a megállapítás okozta a legnagyobb meglepetést. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, és valószínűleg éppúgy az újszerűség erejével hat e fordulat lapunk olvasóira is. A török hódoltság óta mind ez ideig az Alföld számított Magyarország legelmaradottabb területének. A magyar föld elvadulása a XVI. század közepén kezdődött. A Győr—Buda—Debrecen vonaltól délre a magyar lakosság kipusztult, s nem lévén többé emberkéz, amely a falvak határait évről évre megművelje, átvette uralmát a természet. Megjelent a „Heide”, a bozóttal benőtt puszta; ez a fogalom, amely még máig is felbonthatatlanul összefügg a Nyugatnak Magyarországról alkotott képzeteivel. Nos, éppen ez a puszta lesz a negyedik ötéves tervben és a tizenöt éves távlati tervben az ország leggyorsabban fejlődő vidéke. Ennek oka az Alföldön az utóbbi években feltárt kőolaj- és jöldgázvagyon. Többször írtunk már e természeti kincsekről, de a mozaik jellegű híradásokból nem bontakozhatott ki a maga teljes nagyságában a fejlesztés lehetősége. A török hódoltság pusztításainak nyomait teljesen máig sem tudtuk eltüntetni, s csak most, a kőolaj- és földgázkutak százai és százai fogják újrarajzolni az Alföld arculatát. Az előzetes tervekből természetesen sok más érdekes is kiolvasható. Visszapillantva az 1966—70-es időszakra ma már megállapítható a dinamikus fejlődés. Teljesültek az életszínvonal-politika előirányzatai. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme 16—17 százalékkal emelkedett, a parasztok személyes reáljövedelme a tervidőszak végére elérte a munkásokét. Ez ismét egy olyan számadat, amelynél érdemes egy kicsit megállni. A háborút követő első két évtizedben a parasztság életszínvonalát nem sikerült a városi lakosságéval azonos arányban növelni. Több oka volt ennek, a parasztság termelési kedvének a csökkenése, a falu elöregedése, a mezőgazdasági munkaerő elvándorlása, a gépesítés és a korszerű agrotechnikai eszközök bevezetésének vontatottsága. Csak az utóbbi öt esztendőben, amikor a helyes mezőgazdasági politika hatásai tömeges méretekben kezdtek jelentkezni, lehetett reálisan számítani a falusi lakosság életszínvonalának gyors növekedésére. És a negyedik ötéves terv küszöbén az egészséges egyensúly helyreállt, a mezőgazdasági lakosság számának csökkenése ellenére a termelés 16—17 százalékkal növekszik. A szélsőséges termésingadozás nagymértékben megszűnt, a termésátlagok jelentősen nőttek, ami azt mutatja, hogy a nagyüzemek gazdaságilag és szervezetileg megerősödtek. Gondok persze itt is vannak. Elsősorban az állattenyésztés az, amelynek fejlődése nem kielégítő, és ebből származik a húsexport és a belső húsellátás időnkénti ingadozása. Különösen fontos feladat a sertéshúsellátás növelése, amihez a háztáji gazdaságok lehetőségeit az eddigieknél jóval alaposabban ki kell használni. A tudományos-technikai forradalom korában élünk, olyan időszakban, amikor évről évre felgyorsul a technika fejlődése. Már csak emiatt is szükséges, hogy erőnket jobban összpontosítsuk néhány korszerű fejlesztési célra. A negyedik ötéves terv egyik újszerű jellegzetessége éppen az, hogy alapos előkészítő munka gyümölcseként az eddigi terveknél markánsabban koncentrál néhány ágazat fejlesztésére, amely népgazdaságunk egész struktúráját, hatékonyságát alapvetően befolyásolja. A tervben kiemelt fejlesztési programok iparpolitikánk korszerűségét tükrözik: az intenzív, hatékony fejlesztést, a nemzetközi versenyképesség fokozását. Az energiaszerkezet javításával az ország fűtőanyagmérlegében a szénhidrogének aránya a m$i 40 százalékról 56 százalékra növekszik, s a lakosság mintegy kétharmada térhet át a vezetékes vagy palackos gáz használatára. A petrokémiai fejlesztés hatására mintegy kétszeresére nő a műanyagtermelés. A műtrágya hektáronkénti alkalmazása pedig 160 kilogrammról 290 kilogrammra növekszik. Az alumíniumipar kiemelt fejlesztése eredményeként 65—70 százalékkal több alumínium félgyártmány készül. A közútijármű-program fő termékéből, az autóbuszból megkétszereződik a termelés. A számítógépprogram valóra váltásával a műszeripar termelésének egyharmadát már e program termékei teszik ki, s a hazai számítógéppark több mint ötszörösére nő. Könnyűszerkezetes építési móddal lényegesen több épületet emelhetünk, mint ma. Nagyarányú rekonstrukciót hajtunk végre a ruházati iparban. Hatalmas építőmunka bontakozik ki országunkban a következő esztendőkben. A 450 milliárdos beruházási előirányzat új vonása, hogy a nem termelő beruházások aránya növekszik. Ez mindenekelőtt a lakásépítés és a kommunális fejlesztés gyorsításának következménye. Így 400 ezer lakás épül, új kórházak, bölcsődék, diákotthonok emelkednek, a közműves vízellátásban részesülők aránya 55-ről 64 százalékra nő. Hazánk a gazdaságilag közepesen fejlett országok közé tartozik. Ennek okát nemcsak a feudális múlt örökségében látjuk, hanem az ország nyersanyagszegénységében is. Kétségtelen, hogy a fontos nyersanyagok hiánya fékezi a fejlődést. De ma már az is kétségtelen, hogy a technikai-tudományos forradalom vívmányainak gyors és rugalmas alkalmazásával, a korszerű, a világpiacon keresett termékek előállításával a nyersanyagszegénység nagymértékben kiegyensúlyozható. Néhány régi fogalommal le kell számolnunk, Ahogy a jövőben az Alföld nem lesz azonos az elmaradottsággal, éppúgy a „kicsi és nyersanyagokban szegény ország” fogalma sem lesz ellentétes a fejlett, korszerű iparral és mezőgazdasággal. Ez is kiolvasható a negyedik ötéves terv és a távlati fejlesztési program adataiból. AZ ÁRVÍZKÁR! 3,5 MILLIÁRD FORINT! Az újjáépítés hatalmas munkája folyik a kelet-magyarországi árvíz sújtotta falvakban. Építőanyagokkal megrakott teherautók sora vonul az utakon, mindenütt cement, tégla, mész, homok, kavics ... Drága terhei az idei nyárnak. Mert bár a védelem erőinek sikerült a veszélyeztetett területek 97 százalékán a víznek útját állni, a pusztulás mértéke így is jelentős. Sokkal jelentősebb sajnos, amint azt a szakemberek korábban felmérték. Végleges adatok ugyan még nincsenek, a jelenlegi becslések szerint a nemzeti vagyont ért károk helyreállításának költsége, a védekezés és az áttelepítés kiadásaival, valamint a mezőgazdaság művelési ráfordításaival együtt körülbelül 3,5 milliárd forintot tesz ki. Hatalmas összeg ez! S ez még nem minden: hozzávetőlegesen 850 millió forintra becsülik a belvízkárokat, nem is szólva arról a mintegy 1,3 milliárd forint értékű terméskiesésről, amely az elpusztult területeken számba jöhetett volna... És házak, családok otthonainak ezrei, amelyeket a tél beállta előtt tető alá kell hozni vagy másutt felépíteni, öt árvíz sújtotta község — Kishódos, Nagyhódos, Garbolc, Komlódtótfalu és Nagygéc — lakóit ugyanis, mivel e falvak kívül esnek a szamosközi terület védelmére tervezett lokalizációs töltésen, s így egy esetleges újabb árvíz során az eddiginél is nagyobb veszélybe kerülnének, át kell telepíteni, azaz hozzácsatolni más községekhez. Gond van tehát bőven. Ezért vállalták a magyar dolgozók százezrei az idei nemzeti jövedelem terven felüli egyszázalékos növelését, mert tudják: az idei rendkívüli év rendkívüli erőfeszítéseket kíván. Honfitársaink a bajbajutottakért Forintok, dollárok, frankok, schillingek, fontok... Folyik a gyűjtés az árvízsújtottaknak a világ minden táján. Honfitársaink együttérzése, aggódó tenni akarása nem lankad. Emlékezzünk meg áldozatkész honfitársainkról név szerint is; elsőként a Bécsi Magyar Kultúr- és Sport Egyesület tagjairól, kiknek 20 000 schillinges adományáról legutóbbi lapszámunkban tettünk említést, íme a névsor; Sali Franz, Horváth Julius, Csöngei Mária, Lengyel Elly, Grüner Helene, Bartollschitz Anna, Vittner Josef Sr., Horváth Jenő, Farn. Gödel, Farn. Fülöp, Hrybal Mária, Hirsch Stefan, Laschober Ernest, Schmikl Ludwig, Buray Adolf, Kadavi Josef, Ott Elisabeth, Molnár Zsigmond, Schmidt Gisela, Molnár Josef, Adriány Georg, Weiss Mathilde, Truxa Rudolf, Bartollschitz Karolin, Farkas Julius, Arthofer Irma, Weiss Rosa, Winkler Alma, Koch Robert, Willscher Emilie, Menczer Katalin, Szebin Stefan, Akantisz Elisabeth, Pap Béla, Axmann Christine, Barta Júlia, Schibinger Franz, Fám. Szarka, Hauer Helen, Schlenker Rudolf, Rathler Mária, Gregorich Wilhelmine, Berger Mária, Menczel Therez, Weiss Charlotte, Zawiacic Gisela, Slezak Magda, Ziehensack Josefa, Lagier Khäte, Schultz Alfred, Triska Johann, Kattan Irma Eva, Pelzmann Hilde, Rauschenzauner Poldi, dr. Csongrády Attila, Kiss Josef, Bauer Karolina, Jäger Franz, Steip Johann, Schuh Tobias, Wachsmann G., Grassmann Rudolf, Péntek Jenő, Peschek Gyula, Vodera Rosa, Reitmann Rosa, Ritter Frigyes, Antaleszku Johann, Schachinger Johann, Éppel Alexandra, Bagari Lajos, Balyi Julius, Csokonay Elisabeth, Füzi Josef II., Fritsch Marian, Frittum Mária, Szálai Brigitta, Gündel Vilma, Gayer Agatha, Kurz Susan, Harasek Elisabeth, Steip Johann II., Horváth Josef, Gebetsberger Franz, Máté János, Végh István, dr. Sarlai Sándor, Helmreich Márta, Soukup Teréz, Krepelka Christine, Stefanie M., Ribarits Imre, Ebner Mária, Leinwatter Emil, Gál István, Palatschek Adolf, Berdr Elisabeth, Leinwatter Anna Mária, Anderlik Irma, Kutics Sándor, Vajda Sándor, Balyi Anna, Wagner Angela, Hegenbart Elisabeth, Bieter Anna, Kadlec Erna, Kosch Augusta, Feigl Júlia, Jandak Alexander, Steip Mária, dr. Liesz Otto, Linhardt A., Kloc Elisabeth, Wurm Herta, Klem Franz, Torma László, Harasztosi Miklós, Adriányi Györgyné, Németh Johann, Leitgeb Mária, Führer Eduard, Arnold Franz, Perepelin Joseph, Kelemen Karl, Berger Friedrich, Groth Friedrich, Kabányi Zoltán, Gajdusek Gisela, Skallák Károly, Kisfaludy Mária, Kéri Flórián, Lachnitt Johan, Nemes Zoltán, Pető Josef, Pacher Johann, Scheiber Anton, Keresztényi Anna, Horváth Mathias, Anton Julius... De hadd közöljük az itthon tartózkodó svéd és belga látogatócsoport tagjainak névsorát is, forintban, svéd koronában és belga frankban adták hozzájárulásukat az árvízkárok enyhítésére: Haggren Kjell, Pehaim Mátyás, Takács Antal, Ruff M., Pál Anna, Leijonberg G., Ztiba J., Lagler J., Ágh Józsefné, Svenda M., Klein Éva, Acen Erik, Kilber Lajos, Szabó E., Laczó J., F. Irén, M. Ingrid, Markovits Ernő, Pasting Jan, Szűcs, Toth, Binyok, Lampel, Pálvölgyi, Agárdi, Selber, Merényi, Szentivánszky, Végső, Neufeld és Anderson honfitársak. Kanadából Szerdy Alex, Varjú A., Mezei B., Molnár G., Vízi F.-né, Chelloch J., az USA-ból Kerekes Steve, Pesti Karolin, Tódor Julius, Murray Sándor, Ferencz Mária, Jarago Alexander, Somogyi Zoltán, Simon Joseph, dr. Noska Gábor, Suchy Elizabeth, Horváth Ferenc, Mohácsy József és a New York-i Magyar Társaskör küldött dollárokat, Belgiumból Pecarszky Louis, Ausztráliából Szegedi L. küldte el adományát. A Magyarok Világszövetségéhez áradó levelek az együttérzés nagyszerű példáit tanúsítják. A Kossuth Betegsegélyző Egyesület hamiltoni fiókjának alelnöke, Tirpákné honfitársnő így ír: „...A vezetőségi tagok javaslatára a tagság elé tártuk a magyarországi árvízkárokat... Az öcsém itt tartózkodik nálam két hónapig rokoni látogatáson, ismertette az árvíz pusztításait, annak méreteit és a védekezési munkálatokat ... A betegsegélyző tagjai hozzájárultak, hogy a Kossuth Betegsegélyző pénztárából 4000 dollárt az árvízkárok helyreállítására utaljunk át...” 1000 frank felajánlásáról ad hírt a párizsi Volt Ellenállók és Frontharcosok Bajtársi Szövetsége nevében Pavel Steve. „Az árvízkatasztrófával kapcsolatos szomorú hírek az első perctől kezdve eljutottak hozzánk és mélységesen érintették barátainkat és bajtársainkat, akik az általános emberi érzelmeken túl, annak dacára, hogy legtöbbjük 40—50 éve hagyta el szülőhazáját, szívükben magyarok maradtak... Az akció tovább folyik, újabb összeget juttatunk el az árvízkárosultaknak. Reméljük, hogy fillérjeink, amelyeket kisemberek, nyugdíjasok adtak össze, hozzájárulnak a katasztrófa által okozott szenvedések csökkentéséhez.” A Német Szövetségi Köztársaságban élő Bálint Miklós így ír: „...Szükségesnek tartom, hogy minden magyar, ki hol él, minden veszély idején segítséget nyújtson az oly sokat szenvedett szülőhazánknak. Ruhaneműt és pár DM-et már elküldtem a Magyar Vöröskeresztnek.” Végül pedig hadd idézzünk egy Caracasból érkezett, nem mindennapi levélből. Ügy véljük, nem kell hozzá kommentár, írója így mutatkozik be: „Holinek Ferinek hívnak, 16 éves vagyok, 3 éves voltam, hogy eljöttem Szülőhazámból. Hallottam a nagy árvízről. Van spórolt 10 dollárom, s szeretném a vízkárosultaknak ezt a csekélységet elküldeni. Kérem a címet megírni, hogy hova küldhetem.” Üjra közöljük tehát: a Magyar Vöröskereszt „Nemzeti Segély” csekkszámlájának száma: 235 — 90 171—8501, és az év végéig vámmentesen küldhető csomag az igazoltan árvízkárosult rokonoknak. Listánkat július 16-án zártuk. | , Q, Iwruól •tfep iS/íy te Holinek Feri levele Ideiglenes faház Csengersimán. Legyen hol lakni, amíg az új felépül Qlélijexpasök A Diósgyőri Vaskohászat alapításának 200. évfordulója tiszteletére az „Évfordulók—események 1970” elnevezésű bélyegsorozat keretében 1,— forintos címletű bélyeget bocsátott forgalomba a magyar posta. A bélyeg — Bokros Ferenc grafikusművész alkotása — több színben egy kohórészletet ábrázol, előtérben munkában levő olvasztárral. * Pethő Tibor :s
