Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-07-25 / 15. szám
1969-1970 ( Vihar közeleg a Balaton felett . (Vámos László felvétele) Nemcsak a tömörítési szándék, hanem az élményanyag hiánya is arra késztet, hogy átugorjak két Szabó Zoltán-i fejezetet. A háború és a hadifogság élményei részben elfakultak a tardiak emlékezetében az eltelt negyedszázad alatt, részben mélyebben ható „polgárosító” és szocializáló erők nyomták el hatásukat, olyan események, mint a földosztás, az államosítások, a termelőszövetkezetek megalakulása, a nagymérvű iparosítás és civilizálódás. Az utazások élményeiről azonban már van mit mondaniuk. „A tardi ember jórészt csak akkor utazik, ha kell, ha az útiköltség nem őt terheli, ha kátona vagy summás” — írta Szabó Zoltán 1935- ben. Mikor utazik a tardi ember 1969—70-ben? Egy részük akkor, ha utazniuk kell munkába, iskolába, orvoshoz vagy kórházi szakrendelésre, a járási vagy a megyei hivatalokhoz ügyintézni, a környező városok piacaira terményeiket eladni, Kövesdre vagy Miskolcra vagy Budapestre vásárolni. Más részük akkor is utazik, ha nem éppen szükséges. Sok a motor, akad jó néhány autó is, jár a busz; ki ezzel, ki azzal indul kirándulni, színházat nézni, szórakozni. Az utazás harmadik — és talán legnépszerűbb — formája a csoportos kirándulás. Csoportos volt a gyöngyösbokréta is, igen, de azzal nem annyira látni, mint inkább láttatni utaztak a tardiak... „A falu fiataljainak egyrésze a gyöngyösbokrétával jutott fel Budapestre, nem is igen ismer mást a városból, mint azt a kis részletet, mely a Városi Színház és a szállásukul szolgáló iskola között terül el. Ezenfelül Istvánnap lévén, megnézték a népünnepélyt a Gellérthegyen... A pesti nép jórészt különös és egzotikus csodabogaraknak nézte őket... Körülbelül úgy bántak velük, ahogy a cserkészzsemborin az arabokkal, akik ugyanolyan kuriózumként jelentek meg a jó pesti közönség számára, mint a tevék ...” A mai tardiak már első általános iskolás korukban megkezdik a csoportos utazgatást, az ismerkedést az országgal, öt éve programszerűen szervezi az iskola a honismereti kirándulásokat. Az elsősök csak a falu széléig jutnak el, de már ekkor megismerik — tanítói segédlettel — a falu részeit, tagoltságát, határait. A másodikosok a szomszédos Cserépváraljára látogatnak, a testvérfaluba, s öszszeismerkednek a testvériskolásokkal is. A harmadikosok látóhatára már Mezőkövesdig terjed: alaposan körülnéznek a járás központjában, bekukkantanak az üzletekbe, körülsé-XXV. As utasások élményei tálnak a kenyérgyárban, a lapátgyárban, megismerkednek a kulturális intézményekkel. A negyedikesek a megyeszékhely, Miskolc nevezetességeit látogatják meg az iskolai csoportos kirándulások alkalmával; az ötödikesek már valóságos túrát tesznek, az útirány: Eger, Gyöngyös, a Mátra hegység. A hatodikosok igazi országjárók: a keleti országrészt utazzák be, a hetedikesek, nyolcadikosok pedig távolabbi tájakat néznek meg: a Dunántúlt vagy a Duna—Tisza közét, a Balatont, s természetesen az ország szívét, Budapestet is. Az idén végzett VIII. osztály útiprogramja például a következő volt: Tárd, Kiskunfélegyháza, Szeged, Baja, Pécs, Balaton, Dunaújváros, Budapest. Tárd. Az iskolai kirándulások költségeit a szülők állják. És bár a részvétel nem kötelező, nemutazó gyermek alig-alig akad, csak a betegek maradnak odahaza. Az útiköltség összegyűjtésének egyébként kialakult „tradíciója” van. A gyerekek a (tanév kezdetétől betétkönyvbe rgkják zsebpénzük, névnapi, húsvéti, kará-Szemán László és Fehér József nyilatkozik az országjárásról a Magyar Rádiónak csonyi „járandóságaik” egy részét az osztályfőnökök időnként beszámoltatják tanítványaikat, hogyan szaporodik az „aprópénz”. A kirándulás ideje előtt néhány héttel azután megkezdődik a fohászok ideje. A gyerekek azért imádkoznak, hogy mosolygó-napsugaras idejük legyen, vagy azért, hogy ne az országjárás idejére essék a középiskolai vagy a szakmunkásképző-beli felvételi beszélgetés. A pedagógusok meg azért fohászkodnak, hogy múljék el a kirándulás minden baj nélkül: jöjjenek meg időben a rendelt autóbuszok, rendben várják őket a jó előre lelevelezett kollégiumi szálláshelyek, és legfőképp: ne érje semmi baleset a higanyfürge gyermekhadat. Hogy milyen élmények maradnak meg a táguló körben kiránduló gyermekek emlékezetében? Hogy aki gyermekkorában megszokta az országjárást, ország-világjáró marad-e felnőtt korában is? Hogy az eleven tapasztalat révén megszerzett földrajzi-természetrajzinövénytani-történelmi ismeretek a könyvből merített tananyaggal együtt mennyire szélesítik a gyermekek szellemi látóhatárát? E kérdésekre majd csak a következő években keresheti a választ az iskola, akkor, ha az elsőtől a nyolcadik osztályig szisztematikusan tervezett országjáró programokat végigpróbált fiatalok elkezdik élni a maguk önállóbb vagy teljesen önálló életét. Egy bizonyos: hasonlíthatatlanul többet látnak, többet tapasztalnak a mai tardi gyerekek, mint az 1935-ös iskolás generáció, van tehát mit megőrizniük emlékezetükben. Kísérletképpen Szeműn László és Fehér József nyolcadikosokkal tettem próbát: mit tudnak fölidézni utazgatásaikból. A tapasztalat meglepően pozitív volt, a két gyerek — egymás szavába vágva — idézte sorra-rendre valamennyi kirándulás útvonalát, amelyen részt vett. Az már természetes, hogy arra a kérdésre: „Mi tetszett legjobban?” egy hittel válaszoltak: „A budapesti Vidám Park!”; de említettek múzeumokat, műemlék-épületeket, szép tájakat is bőséggel. „A fiatalabbak közül a bokrétásokon kívül nagyon kevés látta a fővárost” — írja Szabó Zoltán. A mai tardiakról összefoglalóan csak enynyit: a fővárost, sőt az ország nevezetesebb városait, tájait tizennégy éves koráig minden tardi megismeri. Ebből a kérdés: vajon nem csábítja-e el Tardról a fiatalokat mindaz, amit láttak? Igen is, nem is. Munkára igen, egészében azonban nem. Valahogyan úgy vannak ezzel, mint Szemén Laci, a már említett nyolcadikos országjáró, aki a Magyar Rádió riporterének ezeket „nyilatkozta”: — Én Tardon szeretnék élni. Itt laknak a szüleim is. Nekem Tárd a legszebb. Garami László (Folytatjuk) TÍMÁR CSODÁLKOZVA Néz KjäRÜL A BARÁTSÁGOS MÁZBAN . LAKÓI KÚT MAGÁNYOS NÍi ... EGylÁÜK. Més SZINTE GYERMEK... NyiLVÁN ANyA ÖS LÁNyA ... IT élXSK, TAvOL a VILÁGTÓL, MAGUKRA, HASyATVA. A KLITyA AZONBAN N£M BÁNTJA, OSAK MOZDULNI NEM ENGEDI. TÍMÁR HAMAROSAN VISSZATéR A SZENT BORBÁLA UTASAIVAL . A KJSLÁNyOK NEM ÚRT1K UG^AN EOyMÁS SZAVÁT, mÍGIS HAMAR ŐSSZEBARÁTKOZNAK..
