Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-21 / 6. szám
PARLAMENT, DEMOKRÁCIA Országgyűlésünk idei első ülésszaka a felelős számvetés jegyében zajlott le: a kormánybeszámoló és az ehhez kapcsolódó, ezt kiegészítő miniszterek és a 27 képviselő felszólalása kritikusan vizsgálta, értékelte belső helyzetünket, az eredményeket és a hibákat, a jelennek és a jövőnek az előbbiekből következő tennivalóit. Hasonló felelős megnyilatkozásokat hallhattunk a legfőbb ügyésznek és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójából és az ehhez hozzászóló képviselőktől. S bár egy parlamenti tanácskozásnak nem lehet mércéje, hogy hány képviselő szólalt fel, s mi mindenről beszélt, azért mégis mutat valamit a felszólalók száma, s még inkább a mondanivaló. Mert munkánk e kétesztendős értékelésében a korábbiakhoz képest különösen biztató és fontos, hogy nem csupán a helyi, a képviselői választókerületből hozott gondok, tapasztalatok tükröződtek a nemegyszer éles hangú vitában, hanem az országos, a társadalmi összefüggések is. A Duna-parti palotának megvan a maga sajátos szerepe és varázsa. A közhelyeket ilyenkor lehetetlen elkerülni, mert az Országház valóban az ország háza, s falai között az hangzik el, ami Szabolcstól Zaláig foglalkoztatja az embereket. A sajtón, rádión és televízión keresztül adott széles nyilvánosság nemcsak a parlament vitáit „viszi ki” az országba, hanem milliókat „visz be” az ülésterembe, a közéletbe s változtatja — a divatos kifejezések szerint — a tudatküszöb alatt aktív politikussá az olvasót vagy nézőt. Alakítja a közgondolkodást s ez visszahat magára a parlamentre is. Miközben továbbfejleszti a demokratizmust az országban, önmagát is demokratizálja, a mikszáthi „kabátos emberek klubját” valóságos népképviseletté tágítja. Az országgyűlés egyben a szemmérték beszabályozója is. Helyi és összállami tekintetben egyaránt. A lokális érdekek látószögét szélesre nyitja, amely így átfogja a részeket és az egészet, az egyest és az általánost. De szabályozza az államvezetés szemmértékét is, szüntelenül figyelmeztet arra. hogy a helyi kérdések összességéből alakulnak ki az országos kérdések, illetve, hogy a nemzetközi viszonyok közvetlenül vagy áttételesen lecsapódnak a legtávolabbi falvakban is. A kormányelnök és a reszortminiszterek beszámolói, illetve a képviselők felszólalásai (hozzátehetném, a folyosói — beszélgetések és a tévé helyszíni riportjai) ezúttal is elvégezték a szemmérték-igazítást, meghatározták a feladatok nagyságrendjét és a tennivalók sorrendjét. A kormánybeszámolót elsősorban ebben a tekintetben elemezte a képviselőház, és a vizsgálat arra a következtetésre vezetett, hogy a kormányzat egyenletesen eredményes munkát végzett, a szükségletek és a lehetőségek objektív felmérésével reális célokat tűzött ki. Fokozott figyelmet keltett Fock Jenő, a Minisztertanács elnökének néhány megállapítása. Így például, amikor társadalmi életünk kiegyensúlyozottságáról beszélt. Vannak gondjaink, egyes területeken nem is aprók, azonban életünk legfőbb jellemvonása valóban az, hogy megfelelő ütemben, feszítő ellentmondások nélkül haladunk előre. A gazdálkodásunkban fellelhető hiányosságok lényegében egyetlen okra vezethetők vissza, s az elkövetkező időszakban erőinket elsősorban ennek a megszüntetésére kell összpontosítanunk. Nevezetesen az alacsony termelékenység, illetve a gyenge vállalati munkaszervezés kérdése ez. Ha a korszerű vezetéstudomány elvei és gyakorlati megoldásai szélesebb körben elterjedtek volna üzemeinkben, akkor kevesebb probléma lenne a munkafegyelemmel is. A tervgazdálkodás bevált, hatásos eszköze, a gazdaságirányítás reformja az elmúlt két esztendőben jól vizsgázott, a fejlődés tekintetében fontos új folyamatokat indított el, amelyek a negyedik ötéves tervben bontakoznak majd ki teljes egészükben. A higgadt előrelátás mutatkozik meg abban, hogy megkezdődött a hosszú távú tervezőmunka is. A vita során igen őszintén tárgyalták a fejlesztendő és visszafejlesztendő iparágak kérdését is. Az országgyűlés helyeslőén vette tudomásul, hogy bátran és határozottan levonjuk a szükséges következtetéseket, gyorsabb ütemben, koncentráltabban fejlesztjük az adottságainknak megfelelő ágazatokat, és lelassítjuk vagy egyenesen visszafejlesztjük azokat, amelyekről beTanácskozlk az országgyűlés bizonyosodott, hogy korszerű eredményeket nem képesek felmutatni. A negyedik ötéves tervben a nemzeti jövedelem évi 5 és fél—6 százalékos növekedésével számolunk. Közgazdász körökben ez az elképzelés, a népgazdaság fejlődésének tervezett ütemével és sok más kérdéssel egyetemben, még erősen vitatott. Ebben nincs is semmi kivetni való, hiszen a negyedik ötéves terv ma még a kidolgozás, a vita stádiumában van. A növekedési ütem — amellyel most számolunk — valamivel magasabb az utóbbi 10 év átlagánál. A fő különbség nem az ütem növekedésében van, hanem a nemzeti jövedelem termelésében, valamint a nemzeti jövedelem, azon belül különösen a felhalmozás felhasználásában. A lakosság életkörülményeinek javításában közismerten megkülönböztetett jelentősége van a lakásépítésnek. Ezt a körülményt vettük figyelembe akkor, amikor a tervezés jelenlegi szakaszában előzetesen mintegy egyharmaddal több lakás felépítését irányoztuk elő, mint a megelőző 5 évben. Ez annyit jelent, hogy 5 év alatt 400 ezer lakás épülne fel. A gazdaságirányítás reformját is mindig úgy értelmezte a párt, a kormány, hogy az nemcsak a szűkén vett gazdasági életre, hanem a társadalmi élet szinte valamennyi területére kihat. S bár a reformtól elsődlegesen a gazdasági munka javulását várjuk, továbbgyűrűző hatása kétségtelenül érződik nemcsak az üzemi kollektívák életében, de a törvényhozás és az államigazgatás munkájában is. S a hatás kölcsönös: az üzemi demokrácia fejlődésén túl az államhatalom, az államigazgatás demokratizmusának növekedése szintén feltétele a gazdasági, a társadalmi haladásnak. Mint ahogy a gazdasági reform sem csak a szűkén vett gazdálkodás területén hat, a szocialista demokratizmus sem csak az államigazgatásban, hanem a társadalmi élet minden területén érvényes elv és követelmény. A kormány külpolitikai tevékenységéről átfogóan Péter János külügyminiszter beszélt. Sorra vette aktív külpolitikánk legutóbbi lépéseit, a két és többoldalú tárgyalásokat, konzultációkat, és azt a következtetést vonta le, hogy a lehetőségek kedvezőek a vitás kérdések tárgyalásos rendezésére, az agressziók felszámolására, a tartós európai biztonság megteremtésére. A külügyminiszter tájékoztatta az országgyűlést és ezen keresztül a magyar közvéleményt az európai biztonságról, illetve az összeurópai konferenciáról folytatott legutóbbi moszkvai, szófiai és brüsszeli tárgyalásairól, és információt adott a küszöbön álló újabb lépésekről, így mindenekelőtt a soron következő magyar—lengyel külügyminiszteri megbeszélésekről. Az európai biztonság tekintetében Lengyelország több fontos kezdeményezéssel jelentkezett a nemzetközi politikában és mint ismeretes, megkezdődtek a tárgyalások Lengyelország és az NSZK között is. A magyar—lengyel megbeszéléseken a két kormány tájékoztatja egymást az európai biztonság érdekében végzett munkájáról és az ilyen hasznos konzultáció feltárhat olyan új területeket, amelyeken további kezdeményezési lehetőségek mutatkoznak. Külügyminiszterünk látogatása minden bizonnyal tovább mélyíti a magyar-lengyel barátságot és együttműködést. Az európai biztonsági konferencia és az európai biztonsági rendszer kidolgozása, mint a külügyminiszter mondotta — egymással egybetartozó, de ugyanakkor egymástól különálló ügy. Nagy figyelmet keltett az a megállapítás, hogy a jelek szerint az európai biztonsági konferencia megtartását már semmiféle erő nem tudja megakadályozni. Néhány külpolitikai kérdésről a miniszterelnök is szólt záróbeszédében és felszabadulásunk 25. évfordulóját említve hangsúlyozta, a szocialista társadalom eredményes építésében meghatározó szerepe van annak, hogy együttműködünk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, amelyekhez bennünket a közös eszmén túl politikai, katonai és gazdasági szövetség szálai fűznek. Az országgyűlés háromnapos vitája előrelépés volt a parlamenti munka továbbfejlesztésének és korszerűsítésének útján. Ugyanakkor megmutatta, hogy az országban folyó tervszerű, kiegyensúlyozott munka legfőbb célja a magyar nép javának és a béke ügyének szolgálata. Pethő Tibor (Vámos László felvételei) Fork Jenő, a Minisztertanács elnöke expozéját mondja Az ülésteremben (balról jobbra): Németh Károly, Gáspár Sándor és Kádár János * Balra: Péter János külügyminiszter be szél * Alsó kép: Folyosói diskurzus (balról jobbra): Gosztonyí János, a Népszabadság főszerkesztője, Simon István es Darvas József Kossuthdijas írók
