Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-07-11 / 14. szám

1969-1970 XXIV• Csak polgárosodás ? mert sok az elavult tanulnivaló. Korszerű technikát és tudományt kellene tanítanunk, de nincsenek meg a hozzávaló korszerű esz­közeink, technikai fölszerelésünk. „Valami” fölszerelés azért akad. Van a tar­­di iskolának rádiója, filmvetítője, televíziója, hangerösítő berendezése — ez szinte természe­tes. Vannak gazdagon fölszerelt szertárai. De Nagy Józsefnek és kollégáinak mindez kevés — ez is természetes. Akárcsak az, hogy a köz­ségi tanács összkomfortos padagógus-lakáso­­kat építtetett — alakíttatott ki a Tardon vég­leg letelepült tanároknak, tanítóknak. Bármennyire szeretném is rövidebbre fogni összehasonlító tardi beszámolómat, hiszen egy hónap híján esztendeje kezdtem e folytatáso­kat, mégis időznöm kell még az iskolánál. Ügy érzem, nem elegendő néhány adattal iga­zolnom, hogy az 1925-ös „jámbor szándék és távoli álom” — legalábbis ami az iskolát il­leti — kétszeresen valóra vált, már csak azért sem, mert éppen az iskolával példázhatom leg­kézzelfoghatóbban: ami az utolsó 25 évben történt, jóllehet polgárosodás is, de nem csak az. Ami még „belefér” a polgárosodásba, azaz minden fejlődöttebb országban jellemzi az is­kolaviszonyokat: az általános iskolakötelezett­ség, valamint az osztálytermek és a pedagógu­sit számának növelése. Hogy ez hogyan nyil­vánul meg Tardon, s hogy napjainkig mi vál­tozott e tekintetben, arról egy összehasonlító számsor. A tanulók száma Egy-egy osztályra jut Egy tanulócsoportra jut Egy-egy tanteremre jut Egy-egy pedagógusra Jut 1935 1969 396 gyermek 66 gyermek 66 gyermek 132 gyermek 79 gyermek 306 gyerm. 38 gyerm. 30 gyerm. 44 gyerm. 22 gyerm. Ami viszont már csak a szocialista iskolát jellemzi: az általános iskolában minden gyer­mek — legyen tardi vagy budapesti, minisz­ter vagy parasztember fia vagy lánya — egy­forma tárgyakat tanul, azaz az iskola minden­felé nyitott, a középiskolába készülőknek ép­pen úgy, mint a szakmát tanulni akaróknak. Nagy József iskolaigazgató éppen ezzel a nyitottsággal és a tardiak praktikus érzékével magyarázza, miért jelentkeznek innen keve­sebben középiskolába, mint más községből vagy városból: — A mieink úgy gondolkodnak, hogy jobb, ha ipariskolába adják gyermeküket. Ugyanis ha elvégzik az emeltszintű szakmunkásképzőt, onnan, már szakmával a kezükben, tovább mehetnek gimnáziumba, esti vagy levelező tanfolyamon, s akkor keresnek is, tanulnak is. Az igazgató felesége — szintén tanárnő — pontosítja a képet: — A lányok közül többen tanulnak tovább rögtön az általános iskola befejezése után. Számukra egyelőre kevesebb elhelyezkedési lehetőség kínálkozik, ezért választják a gim­náziumot. Az igazgató: — Meg aztán, őszintén szólva, a lehetőség még nem minden. Nálunk szabad az út a kö­zépiskolába, az egyetemre annak, akinek feje van hozzá. De a szülők számolnak ám: meg­éri-e? És ha látják, hogy magasabb iskola nél­kül is elboldogul valaki, akkor igen-igen meg­gondolják, hogy a maguk gyermekét iskoláz­­tassák-e még további négy vagy esetleg kilenc éven át. Még nyíltabban: „Minek tanuljak — gondolhatja valaki —, minek taníttassam a fiamat, akit a termelőszövetkezetbe szánok, ha ott, a vezetőket és irodai dolgozókat is be­leszámítva, összesen négy középiskolát vég­zett ember dolgozik?! Ha ők elvannak iskola nélkül, ellehetek én is, a fiam is.” Bárhová nyúlunk tehát, rábukkanunk az át­meneti kor ismérvére: a lehetőségek megvon­ok, de még nem tudunk élni a lehetőségek­kel. Így van ez a termelőszövetkezetben, az új lakások használatánál, a táplálkozásban ép­pen úgy, mint az iskolai tananyaggal. Az iskola polgári vagy szocialista jellegét légfőképp az határozza meg, mit tanítanak benne, mi a tananyag. Itt csak a tantárgyak arányairól van alkalmam szólni. Előttem a tardi VI. osztályosok tanrendje: tizenegy tárgyat tanulnak a tizenkét esztendős nebulók, összesen 28 órában. A humán, a ter­mészettudományos és a testet, ügyességet fej­lesztő tárgyak óraszáma valóban arányos: 11 óra a humán tárgyaké, 11 óra a természettu­dományos tárgyaké, és a maradék 6 órában rajzzal, gyakorlati foglalkozással, testnevelés­sel fejlesztik a hatodikosok testi készségeit. A „de”-ket ismét az igazgató sorjázza: — Igaz, jók az arányók, de az egyes tárgya­kon belüli arányok már nem ilyen kedvezőek, A pedagógusok — írjam, hogy viszonzás­képp? — megszervezték az iskolai előkészítőt, hogy amíg óvoda nincs, hozzászoktassák a gyermekeket a közösségi élethez, az iskolai rendhez. Megpróbálják (inkább a szülők he­lyett, mint velük együtt) az egészséges élet­mód és a helyes társasélet elemi szabályait beoltani tanítványaikba. Az iskola folyosóin például cipők, csizmák sorakoznak; a tanter­mekbe csak úgynevezett váltócipőben szabad belépni. Ha a házakban nem láttam tardi hímzést, az iskolában annál többet. Keresztszemes kere­tezi a tanrendet, hímzett borító védi az osz­tálynaplót, ékes falvédő díszíti az élősarkot, népi tányérokból alakított virág nevet rám a falról. Nem találkoztam Tardon szégyenlős, félszeg kismagyarral. A pöttöm elsőosztályosok is barátságos „jó napot kívánok”-kal köszöntöt­tek az iskolában vagy az utcán. Ha megszólí­tottam őket, értelmesen, egyenrangú félként feleltek; nem merevedtek szoborrá akkor sem ha a tízperces szünetben igazgatójuk vagy ta­náraik társaságában közéjük keveredtem. „Jó napot kívánok”, aztán folyt tovább a játék. Hja, a tízperc az ő jogos, megérdemelt járan­dóságuk, azt még a kedves nevelőtől vagy vendégtől se hagyják megzavarni... Garami László (folytatjuk) Tanim tm -___»*• r—•• n-.cnu ír .......... rr — Hír F A hatodik osztály tanrendje A VII. b. osztálynaplója Virág, népi tányérokból az iskola falán Iskolai élősarok, népi hímzésű falvédővel AZ /ÉsyÜNASzXD ODAÉR, AHOL- AZ ELSZABADULT MALOM SORSA BETTELdESeDETT, AZ ÜLDÖZŐT KAdÓ MAR MESSZE . aim i, igsr^ ~^ yurt ' AZ OTT MAG/ARORSZkS . INNEN KEZDVE MXR ZSÁK AZ ESyiK. PART TARTOZIK AZ . ozmXn birodalomhoz. i Nézze csak,biztos uram, mi uön cnr bXmk csy elszabad MALOM ; HA KEKÜNK. CSAPlÍTDIK VÉGÜNK • ITT NINCS HOVA KITÉRNÜNK ELÜLE TllvvgR MIHAly, MIKÖZBEN AZ EeyiK OŰDALjON ,<SR£SIK,A MÁSIK OLDALON MESRAGAJOdA A HORGONYT, ÉS FELKAPASZKODIK A FEDÉLZETRE. W ausmembir Képregény-változat: CS. HORVÁTH TIBOR—KORCSMAROS PÁL Történetünk idején, a múlt század húszas éveiben, még nem a gőz ereje hajtotta, lovak vontatták a Dunán közlekedő vízi jármüveket. Így haladt felfelé, nehézkesen, a Vaskapú sziklaóriásai közt megszorult folyam sod­rával küzdve a Szent Borbála, Brazovics Athanáz gabonaüzér hajója is. Az ellenár, a viharos szél, a rakodó­térben felhalmozott tízezer mérő búza terhe pattanásig feszítette a vontatóköteleket. Még szerencse, hogy a Szent Borbálának utasa nem volt több kettőnél: a hajóteher tulajdonosa, egy tiszteskorú férfi, aki görög kereskedőnek vallotta magát (iratai szerint Trikalisz Euthym volt a neve) és bájos hajadonlánya, Timea. Nem csoda, ha ebben a veszélyes helyzetben a hajó biztonságáért felelős ifjú hajóbiztos, Timár Mihály máskor mindig mosolygó arcát gond felhőzte. Mert veszélyes volt a helyzet, ami akkor derült ki, amidőn Fabula János uram, a kormányos a hajóbiztoshoz fordult. .. MinDEM VESZELy EUVUJJLTT. A hajóbizTosmak most mXr ARRA 'S VAN iDEeiE, HOGy SORIRA MEGMUTASSA TÍMEÁNAK a hXn/ódo RONCSOK ... ás MOST EZ A VASMACSKA . MASH ALLAH A TKá SzáPSSGElX SEMMI KárSBG: A SZENT SoRBALA MINDENESTŐL odaveszett. x lXtcjsoben mutatkozik ÖZE LE DÓ VESZEDELEM. szemközt A PARANCSNOK KlAD-AA AZ UTASÍTÁST : wic^-y/v r*»i 11 hwi 1 I "VIS5ZAFORDULN»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents