Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-27 / 13. szám

litA x y rv-O 'fc A iy n s A NŐKÉRDÉS A tudományos szocializmus klasszikusai a nőkérdést is a társadalom általános törvény­­szerűségeivel együtt vizsgálták; feltárták e probléma osztálygyökereit; kimutatták, hogy a nők mindenkori politikai, társadalmi, szociá­lis és kulturális helyzete szorosan összefügg a hatalmi viszonyokkal, a fennálló állami és társadalmi rend politikai állapotával, gazda­sági fejlettségével; megmutatták, hogy az egyenjogúsításuk alapvetően összefügg a mun­kásosztály, az egész dolgozó társadalom felsza­badításával. Hazánk az elmúlt 25 év alatt a nemzetközi tapasztalatokat értékesítve és egyben gazda­gítva óriási lehetőségeket nyitott a nő felemel­kedése előtt. A nő, mint állampolgár teljesen azonos jogokat élvez a férfiakkal. Választó és egyben a legmagasabb állami és közéleti tiszt­ségre választható is. A nő felelőssége tudatá­ban és lehetőségeinek növekedésével mind­jobban él politikai jogaival. Csaknem kétmillió nő — egymillióval több, mint 1949-ben — dolgozik hazánkban. A nők nagyarányú foglalkoztatása, a társadalmi át­alakulás és felemelkedés egyik legfontosabb eredménye és feltétele. A gyorsan fejlődő gyáripar, a növekvő közlekedési és kereske­delmi hálózat, a fejlődő szolgáltatási ágazatok, a szükséges munkaerő nagy részét a háztartás­ban dolgozó nők közül nyerték. Ma az Ipari foglalkoztatottak 41,4%-a, az építőipari rhun­­kások 13,7%-a nő. A nők ilyen nagyarányú ipari foglalkoztatása a szocialista fejlődés egyik legnagyobb — de egyáltalán nem prob­lémamentes — eredménye. Az ipari munkahe­lyek számának gyors növekedése tette, sőt, sürgette a nő munkavállalását, és ezzel széle­sebbre nyitotta az általuk elsajátítható, gyako­rolható szakmák és munkakörök skáláját, gaz­daságilag biztonságosabbá tette a nő helyzetét és egyben jelentősen növelte a családok élet­­színvonalát. A gazdaság már nem nélkülözheti a női munkaerőt, s a nők óriási többsége már nem tudja elképzelni életét munka nélkül. A mezőgazdaságban foglalkoztatott munka­erő 38%-a nő. A termelőszövetkezetek léte, termelési kultúrájának növekedése, gazdago­dása, az asszony számára a kulturáltabb életj feltételeit, a felemelkedés új lehetőségeit teremti meg. Ennek hangsúlyozása ellenére sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mezőgazdaságban a nő ma is a legnehezebb munkák egész sorát végzi. Igaz, hogy sok mű­veletet gépesítettek már: nem kell markot szedni, és azt sem kívánjuk már, hogy a nő traktoros legyen, de azért kapálni, egyelni, kukoricát törni, szőlőt kötözni még sokáig kell, mert itt még alacsony a gépesítettség foka. A falusi nő nagy erőfeszítésekre, kiváló ered­ményekre képes, s talán elsősorban azért van ereje mindezt megtenni, mert felismerte a tár­sadalmi helyzetében beállott forradalmi vál­tozást. Boldogan, szinte fáradságot feledve élik É\t az anyagi gyarapodás örömét, megfeled­kezve, vagy még fel sem ismerve a kulturáló­­dás és a pihenés szükségességét. Hazánkban 1949 óta minden iskola és felső­fokú oktatási intézmény nyitva áll a nő előtt. Az általános iskolai képzés rendszerének teljes kiépítése, a tanköteles kor felemelése, a tár-Papp János: Madonna (relief) sadalom és azon belül a családok igényének növekedése magával hozta, hogy ma már a tanköteles korú leánygyermekeknek csaknem 100%-a rendszeresen iskolába jár és meg­szerzi az általános iskola elvégzéséről szóló végbizonyítványt. A középiskolák hallgatóinak 57,9%-a leány. A különböző középiskolai típusokban már kevéssé lehetünk elégedettek a hallgatók ne­menkénti megoszlásával. Az arányok azt jel­zik, hogy a leányok pályáját, hivatásválasztá­sát illetőéin a régi felfogás tovább él. Míg a gimnáziumokban és az adminisztratív pályák­ra készítő szakközépiskolákban a leányok ará­nya mindenütt megközelíti, sőt meghaladja a 68—80%-ot, addig a szakmunkás pályákra ké­szítő középiskolákban a leányok aránya mini­mális. A szakmunkásképző intézetek hallgatói között a leányok aránya szintén alacsony, mindössze 23%. S ha ezen belül tovább vizs­gálódunk, azt látjuk, hogy a szakmunkástanuló leányok csaknem egyharmada a hagyományos pályákon, a textil-ruházati szakágakban talál­ható. Az ipar változó szakmunkásigénye és a nő egyéni érdeke is ésszerűbb, jobb irányítást, jobb pályaválasztást sürget. A magyar nőtársadalom felemelkedésének kiemelkedő bizonyítékai: az értelmiségi és tudományos pályákon elért sikerek. Magyar­­országon az 1937/38-as tanévben az egyetemi és főiskolai hallgatók 14,5%-a, a végzett diplo­mások 13,4%-a, (12100 fő) volt nő. Ma az egyetemi hallgatók 44,4°/0-a nő, és minden egyetem csaknem minden fakultásán jelen vannak. Hasonló a helyzet az esti és levelező tagozatokon is, ahol 30, illetve 37,8% az arány. Ezek a felnőtt nők általában a háztartási és családanyai kötelezettségek ellátása mellett vállalják a tanulást. Ma 75 950 nő — az összes diplomások 31%-a — rendelkezik felsőfokú, illetve egyetemi végzettséggel. Megnyílt a nők előtt a műszaki és jogi pálya, és ma már a gyakorlatban bizonyítják e terü­leteken is szellemi képességeik egyenértékű­ségét, e pályákra való alkalmasságukat. A nő minden tudományos pályán a képességeinek legjobban megfelelő területeken, a férfiakkal egyenlő félként indulhat. A tudományos foko­zatot elértek között 313 nő a tudományok kan­didátusa, 24 a tudományok doktora, ketten az Akadémia levelező tagjai, és egy asszony aka­démikus. A kandidált nők tudományágak kö­zötti megoszlása jól jelzi, hogyan szélesedik ki a nők által művelt szakterületek száma. Míg a tudományok doktorai között elsősorban ki­váló művészettörténészeket, orvosokat, és kis számban mérnököket találunk, addig a fiatal tudós generációhoz tartozó kandidátusok kö­zött már ott vannak a biológusok, a fizikusok, vegyészek, a matematikusok, a közgazdaság és a szociológiai tudományok női művelői. A közelmúlt gazdasági és szociális intézke­dései sok gondtól mentesítették az anyát, ked­vezőbbé tették helyzetét. Ennek ellenére intézkedéseink meghozatalánál jobban figye­lemmel kell lennünk alapelveink és céljaink távlati realizálásának lehetőségeire is. Azért tartom fontosnak ezt hangsúlyozni, mert pél­dául a gyermekgondozási segély fölötti meg­elégedettségünk megengedhetetlen stagná­lást, sőt visszaesést hozott gyermeknevelő intézményeink (bölcsődék, óvodák) fejleszté­sében. örvendetes, hogy kétmillió nő dolgozik. Ahhoz, hogy mindannyiuk számára öröm legyen a munka és zavartalanul szép az anya­ság, még nagyobb gondot kell fordítani a ket­tős hivatást vállaló emberre. Gazdasági fej­lettségünk és fejlődésünk egyaránt lehetővé teszi és egyben sürgeti, hogy mentesítsük a nőket a háztartási munka aránytalanul nagy megterhelésétől, és szabadabbá tegyük útját a művelődés és a szakképzés területén. Pethő Tibor DIVATBEMUTATÓ A Budapesti Nemzetközi Vásár külföldi vendégeinek tiszteletére, a Hungarotex Szép utcai székházában saj­tótájékoztatót és divatbemutatót tartott. A tájékoztatóban három nyelven ismertették a Hun­garotex munkáját. A bemutató pedig igazolta a magyar divat külföldi vendégszerepléseinek nagy sikerét. A legújabb divatanyagokkal díszletezett színpadról, a manökenek táncolva lejtettek a kifutóra. Elmondhatjuk, hogy manökenjeink hamarosan beletanultak a táncba. Egyikük-másikuk akár egy valódi revüben is fellép­hetne. Táncoltak csárdást, twistet és charlestont. Pereg­tek, forogtak, mutatták a ruhát és sohasem tévesztették el a tánclépést. Kaptak is sok tapsot ! A modellek között sok különlegességet láttunk. Érde­kes volt a világoskék műbőr overáll aranygombokkal és aranyszögekkel díszítve. Rendkívül mutatós az eper­piros pantalló és tunika, a tunikán gazdag aranygyöngy hímzéssel. Első képünkön Kitty mutatja be. A pantallós divatban szenzáció a teljesen a lábszárhoz simuló tiszta selyem pantalló, a bokától a lábszárkö­zépig cipzárral. A pantallóhoz tiszta selyem midi hosz­­szúságú ingkabátot viselt Edit, aki a második képen mutatja be a modellt. A kabát négy rátett zsebét arany KÜLFÖLDIEKNEK paszpól díszíti, a bőséget pedig arany plakett-öv fogja össze, S most már elmondhatjuk harmadik képünk „tartal­mát” is. Mari fehér shantung csípőnadrágot visel, se­lyemből készült hosszú ujjú, boleró vonalú napozóval. Az együttest kézzel festett tiszta selyem maxi sál egé­szíti ki. S még egy-két különlegesség; sárga színes, virágos frottírból strandkorryüét mutattak, poncho vonalú szok­­nyácskával és ponchóval. Mind a szoknyát, mind a pon­­chót sárga, hosszú gyöngyrojt díszíti. Igazi divatkülönlegesség a buzsáki mintával kézzel festett tiszta selyem nagyestélyi ruha, hosszú-hosszú selyemstólával. Külföldi Vendégeink gyönyörködtek, tapsoltak, fény­képeztek. Reméljük, hogy a külföldön rendezendő be­mutatókon is sikerrel szerepelnek majd a Hungarotex újdonságai. (f. b.) (Komlós Lili felvételei) RECEPTEK FŐZELÉKEK Kürthy Hanna rajza QÁRDONYI QÉZA DCatiea hmjár Van-e olyan gyerek a világon, aki nem ismeri azt a kis bogarat, amelyiknek a hátán több fekete pont van? Nincs olyan gyerek. Hanem olyan gyerek van elég, aki ujjára veszi a katicabogarat és így énekel neki: Szállj el, szállj el, Katóka! Jönnek a tatárok! Aztán, ha a Katóka nem akar elszállni, le­dobják a földre és összetiporják. No, az ilyen gyerek nem jó gyerek, nem tudja azt, hogy a katicabogár hasznos, kis ingyenes kertészboj­tár. Igaz, nem kapál, nem ás, mint más ker­tészbojtár, hanem valami olyan munkát vé­gez, amit az emberi kertészbojtárok nem tud­nak elvégezni. A katicabogár ugyanis, amint leszáll egy kertbe, megnézi: van-e a levelek alján olyan apró zöld bogár, amelyik a levelet eszi. Ha van, így szól magában: — Ejnye, csúnya levélpusztító, virágher­­vasztó, gyümölcssorvasztó gézengúzok, majd én adok nektek! Aztán nekiáll: ham-ham; megeszi a kis zöld bogarakat, ami csak van a kertben. Nagy hasznot tesz ezzel. Azok a levélpusz­tító bogarak megölik a rózsát, a leandert, a ribizkét, a gyümölcsfákat. Semmiféle állat nem bántja a katicabogarat. Semmiféle madár nem eszi meg. Még a pók­nak sem kell. Csak holmi tudatlan gyerekek bántják játékból, szívtelen mulatságból. Mi, akik ezt olvassuk, bizony nem fogjuk bántani a katicabogarat. % Hozzávalók: 25X50 cm­­es narancssárga lenvá­szon, fehér horgoló­fonal (20-as gyöngy­fonal), 8-as horgolótű. A vászondarab szélét keskenyen behajtjuk és leférceljük, majd körül­horgoljuk a következő mintával: 1. sor: rövidpálcák. 2. sor: (sarkától kezd­ve) 1 rövidpálca, * 7 láncszem, 1 rövidpálca a hatodik szembe, a *-tól ismétélünk, a sarkokon 9 láncszemet készítünk. 3. sor: a 7 láncszem kö­tagú, kétráhajtásos pál­cacsoportot készítünk, köztük 4—4 láncszemmel. A sarkoknál lazábban horgolunk. 4. sor: 4 hamispálca után a középső pálca­csoport csúcsából indu­lunk. 4 láncszem, 1 há­­romláncszemes pikó, 4 láncszem és 1 rövidpálca ismétlődik a középső pálcacsoportok közös szemébe öltve. A sar­koknál is azonos a sze­mek száma. A mintát leszámolható rajzon is bemutatjuk. VÖRÖSKÁPOSZTA ALMÁVAL. Hozzávalók: 1 kiló vörös­káposzta, 1 kiló alma, 3 deka vaj, 1 deka só, 1 deci tejföl. — A vöröskáposztát vékonyra vágjuk vagy gyaluljuk, egy ká­véskanál sóval meghintjük, ezzel 20—30 percig állni hagyjuk. Az almát meghámozzuk, vékony szeletekre vágjuk. A vajai megforrósítjuk, hozzáadjuk a gyengén kicsavart káposztát, rászórjuk az almát, összekeverjük, s fedő alatt kb. % óráig pároljuk. Tálalás előtt a tejföllel leöntjük, önálló fogásként fogyasztjuk. Pároláskor adhatunk hozzá 5—10 deka mazso­lát is. Hidegen is fogyasztható. KÁPOSZTABOMBÁ. Hozzávalók: 1 középnagyságú fej édes káposzta, 50 deka sertéscomb, 15 deka rizs, 1 tojás, 1 kis fej hagyma, 10 deka zsír vagy olaj, 2 deci tejföl, 10 deka morzsa, 1 deka só, 3 g bors. — A húst megdaráljuk, a hagy­mát zsíron fedő alatt puhára pároljuk, majd zsírjára sütjük. A megtisztított rizst 2 deka zsíron megpároljuk, kétszer annyi vízzel felengedjük és félpuhára főzzük. A me9mosott káposztát külső leveleitől megtisztítjuk, 20 percig gyengén fövő sós vízben abáljuk. Szűrőlapáttal ki­emeljük a vízből, jól lecsurgatjuk és a megpuhult külső leveleit (kb. 10—12 levelet) széjjelhajtjuk. A káposzta köze­pét, ami még nyers, kivágjuk, nagy késsel apróra vagdaljuk, gyengén sózzuk és 2 deka zsíron kevés víz hozzáadásával puhára pároljuk. Ezután az elkészült anyagokat, a húst, a rizst, a káposztát összekeverjük, hozzáadunk egy nyers tojást, sóval, borssal fűszerezzük. Az így nyert tölteléket vissza­helyezzük a kivágott káposztafej helyére egy tömegbe, a leve­leket szorosan visszahajtva, a tölteléket beburkoljuk, így visszanyeri a káposzta eredeti alakját. Egy tisztára mosott szalvétába szorosan belekötjük, fakanál nyelére függesztve, fazékban forró sós vízben 40 percig főzzük. Utána a fazékból kiemeljük, lecsurgatjuk és lapos tálra borítjuk, torzsájával felfelé, amit hegyes késsel kivágunk belőle. Most egy másik tálra — amiben feltálaljuk — visszafordítjuk, közvetlenül tálalás előtt tejföllel meglocsoljuk és pirított zsemlemorzsá­val megszórjuk. Az asztalnál cikkekre vágva adagoljuk. Olcsó, különleges és finom változata az édes káposztának. ZÖLDBAB PAPRIKÁSÁN. Hozzávalók: 1 kiló zöldbab, 5 deka zsír, 2 deci tejföl, kis fej vöröshagyma, 1 kanál liszt, paprika, só. — A megtisztított gyenge zöldbabot 2 cm-es darabokra vágjuk. Egy fej közepes nagyságú hagymát apróra vágunk és világossárgára fonnyasztjuk. Beleteszünk egy kés­hegynyi pirospaprikát, utána a zöldbabot. Gyengén megsóz­zuk, kevés vizet öntünk rá, és jól befedve, puhára pároljuk. Tehetünk hozzá egy zöldpaprikát, és ha a bab már felpuhult, egy paradicsomot. Az egészet zsírjára sütjük, egy kanál liszt­tel lehintjük és tejföllel fölengedjük. Tarhonyái vagy rizst adunk melléje.

Next

/
Thumbnails
Contents