Magyar Hírek, 1970 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-27 / 13. szám
A jubileumi év eseményeiről tartott sajtótájékoztatót a Magyarok Világszövetsége Vén István király, a huzatos kápolnában, csendesen köhécselt. Régen térdepelt már, köszvémyes térde a megmondhatója, milyen régen. De nem vette észre. Esze másutt járt, belefeledkezett a régenvoltba, ahogyan a hajdani emlékek sorra előbukkantak: az első még kérette magát, a második már jött hívatlanul is, a többi pedig szinte egymás sarkára hágott. A király immár korbácscsal se zavarhatta volna vissza őket. Igaz, nem is akarta. Felidézte a múltat, hogy lelkét megvizsgálja: hol vétette el? De az is lehet, hogy — maga sem tudva — ez csupán ürügy volt. Nem a vétek forrását. kereste a múltban, hanem az erőt, amelyben megkapaszkodhat, mert műve — jaj! — viharba kerülhet . . . A korona. Mintha bizony Aszkerik sugallta volna azt is! Hagyta, hogy beszéljen a barát. Mondja ki ő, amit ura pedig már régen forgatott a fejében! Még ellent is mondott neki, hogy az apát szaporítsa az érveket, s azután még hírét is költse, mint győzte meg a fejedelmet. Ám lássuk, mit mondanak a nyakas magyarok, ha fejedelmük Istentől rendelt uralkodóként hág a nyakukra? Morognak majd, persze hogy morognak. Hadd szidják csak Aszkeriket, hadd szidják a frank, a bajor, a morva meg ki tudja még milyen barátokat, tanácsadókat, udvarnépét, mert kitalálták a királyságot... Mit tudják, nem is kell tudniuk, hogy István magában ezt már régen elvégezte. Király lesz, semmi kétség. Csupán az a kérdés, hogy mikor? Eljött-e, megérett-e hozzá az idő? Fiatal István, hogy az apát elment tőle, s magára maradt, imába mélyedt. Éppen úgy, mint most a vén. Fiatal István éppoly vallásos volt, mint idősebb korában, s hitte, hogy tanácsért mindenkor Istenhez kell folyamodni. Kéthitű apja, a mogorva Géza tanította, hogy a kétség legjobb ellenszere a kivont fegyver: az eloszlat minden bizonytalanságot. Anyja, a boromissza Sarolt. aki bizánci császártól vette a kereszténységet, viszont arra oktatta, hogy ha valamiben nem tud dönteni, imádkozzék, s utána gondolkodjék. Elméje járja körül a dolgot, miben kétsége van, tapogassa meg minden oldaláról, s képzeletben járja végig, mi történhet, ha így, s mi, ha úgy cselekszik... Ki, hogyan fogadhatja döntését jobbra s döntését balra. Számoljon a várhatóval, s találja ki a várhatatlant. Mire aztán az ima végére ér, már tudni fogja, hogyan cselekedjék. István hallgatott az apai és hallgatott az anyai szóra is. Kihúzta a kardját, s négyfelé vágatta Koppány vezért, aki el akarta venni tőle a fejedelmi széket; azután zsámolyára térdepelt és miközben maga is úgy hitte, imádkozik, sorra vette az érveket és ellenérveket, amelyek eldöntik, fejére teheti-e már a keresztény királyok koronáját? Miként ezúttal, akkor is, a múltat vizslatta először. Nem a sajátját, mivel az még, ha biztató is, de csekély terjedelmű volt. Népe, családja útját kísérte emlékezetben végig. Talán azért is, mert évfordulón jártak: egy-két esztendővel múlt csupán századik esztendeje annak, hogy Árpád fejedelem a hétmagyarokat a bihari hegyeken áthozta. István idején az emberiség történeti érzéke még alig nyiladozott; de a számoknak ősidők óta babonás erejük volt, s az évfordulókat is számokkal mérték. István idején különösen: küszöbén jártak az ezredik esztendőnek. Még három tavasz, s ezredszer járja körül a Nap a Földet azóta, hogy az Ür Jézus megszületett! Tele volt izgalommal a keresztény világ. Jóslatok, jövendölések, áldások és átkok záporoztak szószékekről, denevérjárta bolthajtásos sötét dómokban éppen úgy, mint kis, fehérre meszelt falusi egyházakban. Vándor prédikátorok rótták az utakat, és hirdették a közeli világvégét... Leginkább még erre lehetett számítani. Hogy megnyílik a föld és menny, elsüllyednek a szárazok és partra kerülnek a tengerek mélyei. Hogy feltámadnak a holtak, mert el jő az utolsó ítélet órája, a holtaknak megbocsáttatik, és az élőktől számonkérettetik. Ami fenn volt, ezután lenn lesz, s ami lenn volt, az felülre kerül. Az igazak megdicsőülnek, s a bűnösök elkárhoznak. Az apokalipszis lovasai eljönnek és patájuk végigdübörög égen és földön. És nem lesz irgalom, csak azoknak, akik meggyóntak és feloldoztattak. Ezer év. Ezer év. István pedig koronát akart — mi végre? A római püspök éppen úgy osztott áldást. küldött térítőt, szentelt koronát, mintha nem is ezer esztendő, nem is a világ pusztulásának küszöbén állanának. A német császár cselekedetei sem aszerint vezéreltetnek, mintha őfelsége végrendelkezni készülne... A bizánci császár és a bolgár cár se engesztelődnek egymás iránt az ítélet küszöbén ... Vajon miért? Keresztény emberhez, különösen jövendő uralkodóhoz, méltatlan dölyfösség lenne, ha kételkednék a hitben ... w y* VÜTA-y István kora. Lotz Károly falfestménye a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében (1887—1888) De szentelt szövegben, mint, megtudakolta, világosan megírva nincsen sehol, hogy éppen az ezredik fordulón kell beteljesülni az ember sorsának. Isten Fia ezért váltotta volna meg? Mily kicsinyhitűség is lenne, kéretlen igába hajtarii fejét. Ám prédikáljanak a vándor barátok, a nép legyen alázatos, és rettegje bűnét, úgyis számos az. De Géza fia István, magyarok választott fejedelme, csapja sutba fejedelmi süvegét, mondjon le még el sem nyert koronájáról azért, mert néhány retkes talpú koldulóbarát riogatja? Aztán ha mégsem történik semmi, ha a Nap azután is keleten kel és nyugaton nyugszik, mint annak előtte sok-sok ezer esztendőn keresztül mindig, akkor hallgassa a füzesekbe bújt, mocsarakba kergetett sámánok röhögését? Még el sem temetett Koppány úr kapura szögezett kezével mutasson neki szamárfület?! Azt már ugyan nem! Papok dolga a hit, nép dolga az engedelmesség, de uralkodók dolga, hogy törvényt tegyenek holnapra is. Az ezer esztendővel hamar végzett István. Fiatal volt, de már felnőtt; s éppen első, nem csekély diadala után. Benne még az élet nedvei buzogtak, s nem a halálé csordogált. A száz esztendő, amelyet sokkal inkább számon tartott, amelyet sokkal inkább magáénak vallott, többet mondott neki, tanulságul. Ismerte az elmúlt száz esztendőt, írás se kellett hozzá, hogy ismerje (ámbár megfordult fejében mindjárt, hogy le kell jegyeztetni, sokkal inkább, mint az Aszkerik kívánta adományozást. Az emlékezet könnyen hibázik, s a történet csalfa is: nem elég csinálni, meg is kell őrizni a tettek emlékét, úgy, ahogyan okos és hasznos, mielőtt más őrzi meg, kétes szándékkal alakítva rajta). Mi minden süllyedt el ebben a száz esztendőben! És mi minden keletkezett! Hová lettek a portyázó seregek, amelyek még csak másfél-két emberöltővel odébb is, a spanyol hegyekig, az óceán partjáig száguldoztak! Manapság már Bizánc kapuján is legfeljebb követi pálcával kopogtat a magyar, s nem buzogánnyal, mint egykor! Hiányzik Istvánnak? Isten látja a lelkét, ez nem hiányzik neki. Tudja, hogy elmúlt, végérvényesen, és jobb is, hogy elmúlt. De ha nem tesz hamar koronát a fejére, a pogány magyaroknak még eszébe juthatnak a régi szép idők, és a fejedelmet okolván múltukon, még nyakába vethetik, torkára szoríthatják a selyemzsinórt! Pedig Álmos óta nem érte zsinór a hétmagyarok fejedelmének nyakát! (Folytatása következik) A Jubileumi Év eseményei természetszerűen nagyrészt a nyári szezonra sűrűsödnek össze. Ezért a következő hónapok várható programjait ismertették a magyar sajtó képviselőivel a Magyarok Világszövetsége munkatársai, Kárpáti József főtitkár vezetésével. /. István király születésének 1000. évfordulója körül csoportosul a legtöbb esemény, ünnepség. Lebonyolításukra széles körű szervező bizottság alakult, amelyben a legkülönbözőbb társadalmi és egyházi szervezetek vesznek részt. Az évforduló — amely egyben Alkotmányunk törvénybe iktatásának is 21. évfordulója — alkalmából ünnepi gyűléseket tartanak az ország több megyéjében, s a gyűléseket népünnepélyek követik. A megnyitó nagygyűlést Székesfehérvárott tartják. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa megkoszorúzza majd István királynak a budai Várban álló szobrát, Székesfehérvárott pedig országos — világi jellegű — kiállítást rendeznek István király és kora emléktárgyaiból. A Posta az évfordulóra emlékbélyeget ad ki, az iskolákban pedig az év első történelemóráin emlékeznek meg az országalapító királyról. Az ünnepségeket különböző egyházi rendezvények egészítik ki, majd az augusztus 20-i szokásokhoz híven, a napot a Magyar Honvédelmi Szövetség nagy vízi parádéja és tűzijáték zárja. Elkészült és nyomtatásban is megjelent a debreceni nyári egyetem Anyanyelvi Konferenciájának teljes programja. A konferencia célja, mint erről már beszámoltunk, megvitatni a magyar nyelv és irodalom oktatásának, terjesztésének az emigrációs lét sajátos feltételei közötti helyzetét, feladatait és segíteni azoknak, akik ezt a munkát maguknak feladatul tűzték ki. Az Anyanyelvi Konferencia augusztus 2-án plenáris üléssel nyílik, amelyen a meghívottakon kívül részt vesz az illusztris személyekből álló Védnökség és a Rendezőség. A konferencia három szekcióban végzi munkáját. Az első szekcióban azok vesznek részt, akik alsó- és középfokú iskolákban a magyar nyelvet és irodalmat tanítják; a második szekció a magyar kulturális egyesületek vezetőinek ad népművelési szakemberek közreműködésével hasznos tanácsot a magyar kultúra, népdal, tánc stb. művelésére, ápolására, tanítására. A harmadik szekcióban pedig egyetemi tanárok, műfordítók, lapszerkesztők találkoznak magyarországi kollégáikkal és cserélnek tapasztalatot, kerekasztal-konferencia keretében. Szó lesz itt a magyar irodalomtudomány problémáiról, az élő irodalom helyzetéről. A Pen Club és a Szerzői Jogvédő Hivatal tájékoztatást ad a magyar irodalom külföldi terjesztésének gondjairól, s megtárgyalják egy magyar tankönyv megírásának feladatát, angol anyanyelvűek számára. A konferencia idejére két magyar tankönyv jelenik meg, továbbá egy irodalmi olvasókönyv Üzenet címmel. Keresztúry Dezső szerkesztésében, és egy Daloskönyv, amelyhez Kodály Zoltánná írja az előszót. A konferenciára, bár a jelentkezések nem zárultak még le, máris az előzetes várakozásnál örvendetesen többen jelentették be részvételüket. A külföldön élő, vagy élt magyar képzőművészek gyűjteményes kiállításának előkészületei is már előrehaladott stádiumban vannak. Száz neves magyar képzőművész és az utóbbiak hozzátartozója jelentette be részvételét a Szépművészeti Múzeumban rendezendő nagyszabású kiállításon. A jelentkezésekről, amelyek között megtalálható szinte valamennyi világhírre szert tett, külföldre vándorolt magyar művész neve, már többször beszámoltunk, és mivel a kiállításra beküldött művek többsége már megérkezett, a jövőben képekben is be fogunk számolni. Ezúttal csak annyit említsünk meg, hogy a maga nemében páratlan tárlatra valamennyi meghívott örömmel fogadta a meghívást, s nagyon sokan nem csupán műveiket küldték el, hanem személyesen is eljönnek a megnyitóra, amely augusztus 19-én lesz. Sokan megható levélben köszönték meg a meghívást, és tettek hosszú, kint töltött évtizedek után is megindító tanúságot ragaszkodásukról a szülőföldhöz. Jelentkeztek számosán az elhalálozott művészek hozzátartozói közül is, akik a művészi hagyaték legszebb darabjait ajánlották fel a kiállításnak. A kiállítás nem szűkül le a képzőművészetre, felöleli a társművészetek széles körét is. így több neves fotóművész is vendége lesz a kiállításnak. A Szépművészeti Múzeum a tárlatot arra is fel kívánja használni, hogy gyűjteménye gyarapodjék, akár ajándékozás, akár vásárlás útján. A kiállítást előreláthatólag két hónapig tartják nyitva. A sajtótájékoztatón beszámoló hangzott el a Bartók évforduló megnyilvánulásairól is, amelyek olyan számosak, hogy valamennyit nehéz lenne elsorolni. Ezúttal azokból az eseményeiből említünk meg néhányat, amelyek külföldön zajlottak le vagy kerülnek még sorra. így például jelentős esemény volt a magyar és francia UNESCO-bizottság együttműködése nyomán Párizsban lezajlott Bartók-hét. Svájcban Werner Fuchs elnökletével Bartók Emlékbizottság alakult, Baselben Bartók-emléktáblát lepleztek le és a Magyar Állami Hangversenyzenekar adott hangversenyt májusban. Montreux-ban augusztus 25-től a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara lép fel; Ausztriában pedig a Collegium Hungaricum rendez szeptember 17-én Bartók-emlékestet Bartókné Pásztory Ditta és Tusa Erzsébet közreműködésével. A Német Szövetségi Köztársaságban októberben a Bartók Vonósnégyes, novemberben pedig a Sebestyén Vonósnégyes ad koncerteket; a Bartók Vonósnégyes december első két hetében szerepel majd Angliában. A magyarországi ünnepségek jelentősen megnövelték a hazalátogatók számát, noha az év közepén természetesen teljes adatok még nem állnak rendelkezésre. Azért, mert a különböző utazási irodák mellett számos légitársaság is szervez utazásokat Magyarországra. A Magyarok Világszövetségének Utazási Irodája, amely ebben az évben áll először a hazalátogatók rendelkezésére, valamennyi általa ismert látogatócsoport számára a legkülönbözőbb érdekes, szórakoztató programokról gondoskodott, amelyekben egyformán szerepelnek a Jubileumi Év eseményei, és a debreceni Virágkarnevál vagy a Balaton és Tokaj örömei. rpest nuQif e bemutatkozőtt Az idén májusban és júniusban rendezték meg első ízben a Pest megyei Művészeti Heteket Budapesten. Az ország legnagyobb megyéje — amely körülöleli a fővárost — ezúttal ízelítőt adott a hangversenydobogókon, kiállítótermekben s más rendezvényeken arról a sokszínű munkáról, amely a csehszlovák határtól a Tiszáig a munkás, dolgos hétköznapokon történik. Balogh László müsor-címlapterve A megye tájegységei irodalmi, történelmi, néprajzi hagyományai múltunk tiszteletére, haladó hagyományaink ápolására késztetnek. A Duna mente, a Galga völgye, a Tápió-vidék sokszínű folklór anyaga, a munkásmozgalom bölcsője, a Pilis-hegyvidék és a gödi Fészek ugyanúgy ösztönzik fiataljainkat, mint a Fóti dal költőjének a tisztelete. Arany és Kossuth emlékének ápolása, vagy a Rákos völgyének 1S48—49-es dicső harcai. Sokszínű, tartalmas volt ez a több hetes program. Az egykori vármegyeháza (ma a Pest megyei Tanács székháza) díszudvarán felcsendült a Vox Humana Kórus dalosainak ajkán a Felszállott a páva. A vácrátóti botanikus kertben Csajkovszkij-, Mendelssohn- és Liszt-hangversenyt rendeztek. Pilisszántón rendezték a nemzetiségi csoportok művészeti fesztiválját, Szentendrén a helyi festők nyári tárlatát. A váci Lehotka Gábor a Zeneakadémián orgonáit, a Musica Humana zenekar a Nemzeti Múzeum előcsarnokában hangversenyezett. Vasárnaponként a fővárosi Kossuth Klubban bemutatták a megye nagy helységeit: Ceglédet (Dózsa György és Kossuth Lajos városát), Gödöllőt (az egyetemi várost), Nagykőröst (a konzervgyártás hazáját) és a művészeti hetek zárórendezvényeként Vácot (a Dunakagyar ipari gócpontját). Papp Rezső „Felszállón a páva ..énekli a Vox Humana
