Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-05 / 7. szám

EQY VAROS ÉBREDÉSE

Ahogy a sajátos nyíri tájban — ritkás fák, a föld felett szállongó köd, szétszórt falvak, impresszionista festmények hangulatát idéző erdőszigetek — közeledtünk Nyírbátor felé, magyar kisvárosok bája és hangulata jutott az eszembe. A Nagykopasz-hegy oldalába kapaszkodó Tokaj, a műemlékektől ékes dunántúli Sümeg, a történelmi levegőt árasztó Szigetvár, vagy Vác rendezett, szép főtere, s Szentendre sok kis sikátora, virágos udvara, jókedve és hangulata. Magyar kisvárosok utcái merültek feL a képzeletben, ezek a filmszalagra kívánkozó színhelyek, barokkos házak, kisvárosi bűbáj és kisvárosi csend.

Falura készültünk — az Egy megye — más falu sorozatunkban, még Somogyot is megelőzve, véletlenül Szabolcs-Szatmár következett — s a nyíri falvak közül a történelmi Báthori-család — névadó és temetkező faluját, Nyírbátort választottuk ki. Falu helyett tízezer lakosú, kisváros számba menő, gazdag műemlékekkel ékes helység fogadott, amely valaha város volt — az első magyar városok egyike —, később városi rangját és kiváltságát elveszítette, és most olyan „falu”, amely szakadatlanul küzd azért, hogy újra várossá nyilvánítsák.

Forgalmas utcákat, az élénk főteret elhagyva kanyarodunk be a „Papok rétje” elnevezésű tóhoz, amelynek egyik partján XVIII. századbeli, barokk stílusú, egykori kolostor, a mai Báthori István Múzeum világos, emeletes épülete áll.

— Hogyan lehetne meghatározni, „helyére tenni” ezt a helységet? — kérdezem a múzeumalapító és múzeumigazgató dr. Szalontai Barnabástól, aki a járási tanács tagjaként spiritus rectora, kezdeményezője annak a mozgalomnak, amely újra városi rangra akarja emelni Nyírbátort.

— Járási székhely — feleli. — De nincs városi jogállása.

— Talán falu? — folytatom.

— Lehet falunak nevezni egy tízezer lakosú járási székhelyet, amelynek üzemei, emeletes házai, ősi műemlé-Várostorony — a falu közepén

kei, több száz éves temploma, s messze földön nevezetes múzeuma van?

Maradjunk tehát abban, hogy Nyírbátor járási székhely, jellege kisvárosi, a helység nem város, de már régen nem falu ...

— A pontos történet —• szakítja meg a töprengést Szalontai — a következő: ez a helység ebben az évben kilencszáz éves. Régebbi város, mint Szeged, vagy Debrecen. Az első magyar városok egyike. Mintegy hétszáz évvel ezelőtt, már 1279- ben városi — tehát árumegállító, vásártartási — jogokat kapott, később felruházták bíráskodási joggal is. Nyírbátor az idén volna 690 éves, mint város, ha város lenne... Mikor város volt, szerepet — nagy szerepet — játszott a magyar történelemben, a nemzetközi kereskedelemben: ez volt a Báthoriak négy megyére kiterjedő birtokainak központja, ide temették Báthori Gábort, a hajdúi által megölt szerencsétlen erdélyi fejedelmet is, a Báthori-kastély nemzetközi tanácskozások színhelye volt,

Bátor a kelet—nyugati kereskedelem fontos állomásának számított, Erdélyben és Magyarországon egyaránt ismerték kézműveseit, fazekasait, híres iparosait. 1886-ban azután Magyarország egyik legrégibb városát az új — akkor új — közigazgatási törvény mint várost letörölte a térképről, s Nyírbátor faluvá süllyedt vissza, mint volt 1279 előtt.

Ebben a faluvá süllyesztett ősi nyírségi helységben ébredezik most a régi város. Olyan ez, mint a rügyfakasztó faág: az újjáteremtő tavaszi erők megindultak és bontani kezdik a téli tespedés állapotát.

— Perczel Károly, a neves pesti tervezőmérnök készítette el terveinket: Nyírbátor vonzása a századok során nem szűnt meg, járásnyi vidék hivatalos és valóságos központja ma is, de ennél több és jelentősebb. A tízezer lakónyi lélekszám, a sok-sok műemlék — a gótikus, reneszánsz és barokk épületek sora, az egyhajós minorita templom, a hazai későgótika egyik mesterműA városebresztő muzeumigazgató

még helyesebben visszanyerjük ősi városi rangunkat és Nyírbátor nem lesz többé tízezer lakosú „falu”, hanem az, ami mindig volt a történelemben: igen jelentős kisváros.

Azok a tavaszi erők, azok az említett, rügyfakasztó ágak egyszerre táplálkoznak a múlt irdatlan mélységéből, történelmi emlékeiből és a jelen építő buzgalmából. Hinni lehet, hogy ebből a nyíri faluból olyan magyar kisváros születik, amelynek arculatán egy messzi múlt vonásai találkoznak a huszadik század második felének városrendező, városépítő ízlésével. Egy közel ötszáz éves gótikus templom nyugalma az új társasházak világos egyszerűségével, vagy a remek mívű ősi fatorony egy négyemeletes mai épület könnyed szárnyalásával. El tudok képzelni egy olyan Nyírbátort, amelyben jelen van a gótika, a reneszánsz, a barokk, a szecesszió, és az a belső szépségből áradó nyugalom és játékosság, amely mai építészetünket jellemzi.

v

am \ r 'St-'J

ScYaiit''

"íP? "tó IS ff fi!

jfln i , £ nt 9 tiHu fi s g py

Hi f v Wn za, Dj

ve, a gótikus és reneszánsz református templom, a fából készült, mesteri ácsolatú, 1640-ből való harangtorony, a barokk minorita kolostor, a mai múzeum színhelye, s maga az országos hírű nyírbátori Báthori István Múzeum, amelynek értékeit legutóbb a moszkvai televízió operatőrei fényképezték, és a sok-sok emeletes nyírbátori épület — városi rang, városi jogállás után szomjazik.

S elém teríti azokat a rendezési és „városfejlesztési” terveket, amelyeket ez az ősi „falu” az egyik tervezőintézetben készíttetett el:

— A helység csatornázását, az új vízmű építését már befejeztük. Épül az új emeletes gimnázium, s épül majd új emeletes ipariskola, kollégium, irodaház, járási könyvtár, új filmszínház, művelődési ház. A Papok rétje tó mellett strand, távolabb turistaszálló és egy korszerű, mai szálloda, ezenkívül orvosi rendelőintézet, a város Fő terén pedig négyemeletes lakóház. A Papok rétjét nem bolygatjuk meg, maradjon a tó és közvetlen környéke ősi vadpark. Ügy hisszük és úgy reméljük, hogy 1970-ben vagy legkésőbb 71-ben megkapjuk,

S akkor Nyírbátor egyedülvaló helység lesz ebben az országban, akár kap városi rangot, akár nem, vagy csak későbben. A mi kisvárosainkból ugyanis eltűnt, a századok során ezekben a városokban megsemmisült a múlt, minden kőemlékével, s ezeknek helyére a Ferenc József-i kor ízléstelensége települt, s az vált uralkodóvá. Nyírbátor talán olyan városka lesz, amilyenné valamenynyi városunk válhatott volna: az épületek arculatáról, mint egy geológiai kőzetről, több kor és számos ízlés olvasható majd le.

így azután azt a kilencszáz évet, amelyet Bátor számlál, bármely más helységnél jobban, teljesebben menthetjük meg. Mert minden város tükör: abból végeláthatatlan nemzedékek sora tekint vissza ránk. S ez a tükör ebben a városi faluban nem homályosult el, s nem tört össze az idők során.

Ezért egyedülálló helység ez, semmi mással össze nem hasonlítható — tűnődöm el Nyírbátoron, amint a tavaszi ködök, nyírfák folyosói közt elhagyjuk Krúdy egykori pajkosainak szülőföldjét.

Ruffy Péter

íúf MWf

SZABOLCSSZATM

NYÍRI'

Az időjárási térképen a nyírségi utazás előtt való napon hófe\ hőket, vad északi szeleket, a tél végső rohamának hideg és nyit kos ostorcsapásait ábrázolták az egyezményes nemzetközi jelel amelyek leginkább a gyorsírási rövidítésekhez hasonlítanak.

A Nyírség évadja az ősz, az irodalmi ábrázolások a szelíd, aranyi őszi heteket kedvelik, amikor a nyíri tájat lusta és langyos ködö lengik be, mint a nyíri emberek szállongó gondolatai, amelye ezekben a finom szövésű írásokban az elmúlás körül lengedez nek.

— Milyen lehet a nyíri tavasz? — gondolta a sorok írója, mi közben útra készülődött, mert bár sűrű évtizedeket töltött már av val, hogy utazásokat tegyen Magyarországon, ám ezek az utazá sok rendszerint az ökörnyálat úsztató őszi hónapokra estek.

Az időjárás, az utazók hűséges és nem mindig kellemes kísérő társa, becsületesen tartotta magát azokhoz a térképekhez, ame lyeket a szakértők a hőmérséklet, a csapadék és a szelek vonu latéról készítenek. Hidegen és gyötrő esőkkel kezdődött a nyit utazás. Az Alföld, amelyet az utazó kénytelen az unalmas kilomé terek százai során átszelni, szinte leroskadt a vemhes ködök alatt a városok csapzottak és megviseltek voltak, csak az eltakarodot hófoltok alól kiütköző tavalyi vetések halvány zöldje jelezte, hog ez a táj már a tavasz kedves terhei alatt hallgat.

Amikor a sorok írója átlépte a nyíri táj határát, az ólomszürk borulat felengedett s valamilyen gyönge és derengő sárgaság ol dotta fel, mintha az a fakó tavaszi ég a nyíri homok nedves színé tükrözné.

— Tavasz van — jelentette ellentmondást nem tűrő hangon eg\ kucsmás ember Nyírbátor határában, aki csizmáival egykedvűen taposta a mélyen felázott homokot és szemügyre vette az almás kertek fiatal ültetvényein a rügyeket. Szabad szemmel alig lát ható duzzanatok jelentek meg ezekben a napokban a Jonathái almafák ághegyein s hozzávetőleg tizenkét millió Jonathán almaft kezdett rügyezni ezekben az órákban Szabolcs-Szatmár megye hűl lámos homokhátain.

A nagy nyíri almatelepítés négy évvel ezelőtt kezdődött Nagi Sándornak, a Szabolcs-Szatmár megyei tanács főkertészének é. tudós pomológusának fáradhatatlan tevékenysége révén, aki égi emberöltőt töltött el szorgalmas faültető — és nem utolsósorban — propagandamunkával a szabolcsi homokon. Ez a megállithatatlai szellemi motorral hajtott, gömbölyded termetű ember, akinek a; arca éppoly fényespiros, mint a Jonathán alma, kiharcolta a sza bolcsi almatermesztés újjászületését. Munkája semmiképpen sen marad el jelentőségében azoknak évtizedes és szívós harca mögött akik a tokaji hegyvidék és a tokajhegyaljai szőlőtermő terület rekonstrukcióját végigvitték.

A vén falu fiatalsága

Nyírbátor azok közé a kiterjedt nyíri községek közé tartozik, amelyekben — bár elég messze esnek a megyeszékhelytől, Nyíregyházától, és az időjárásnak is zordabb, északiasabb vonulatához tartoznak — már 1969 tavaszán is szembetűnő módon mutatkozik a nyíri tájat néhány év múlva teljesen átalakító nagyszabású vállalkozás.

A sorok írója nagyon jól emlékezik arra, hogy öt-tíz esztendővel ezelőtt a Debrecenből Nyírbátorba vezető út mellett, a nyíri homokra lépve még az a csüggesztő elhanyagoltság fogadta, amely szinte jelképe volt a régi Nyírségnek. Gyűrött, elhanyagolt, tüskés volt a nyíri táj arca azokban az években, mint az unott öregemberek arca, amelyet ellepnek a barázdák és a barázdákban tenyésző szakáll. Alkalma volt a sorok írójának megfigyelni mintegy harminc-negyven kilométeres távolságon, hogy ez az öregemberes külső nyomtalanul lehámlott a nyíri táj arcáról.

Megfiatalodott, kisimult a Nyírség arca, a zavaros bozótokat,