Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-05 / 7. szám
r Irfffi '■**-.. 5#e ■ - # -(4, a • v. ''TM*:!. . ..V ■ r •\ r :: 1;' fr ' • .Út ,J.«* 1 •*>*!& 1 9**---------.. J Battonya látképe B A T T O N Y A-** Magyarország felszabadítása 1944. szeptember 23-án délelőtt tíz óra 30 perckor kezdődött. Arad felől a Maros völgyében előnyomuló 18. szovjet páncélos divízió éle Brjukov hadnagy vezetésével Battonyánál átlépte a magyar határt és kétszáz méterre közelítette meg a Viharsarok híres nagyközségét, az első magyar falut, amelynek életében elkövetkezett a béke pillanata. E pillanat bekövetkezése tulajdonképpen hetvenkét óráig tartott. Battonya körül egy magyar gyalogezred feküdt hevenyészett lövészárkokban. Szeptember 23-án reggel megeredt az őszi eső és három napig zuhogott egyfolytában. A lövészárkok megteltek vízzel és híg sárral. A rosszul felszerelt, elcsigázott és kiábrándult magyar katonák nem tüzeltek, a szovjet páncélosok és harcosok fegyverei némán várakoztak, csupán a magyar ezredhez tartozó egyetlen ágyú lőtte ki valamennyi lövedékét a ködös síkságon várakozó szovjet csapatok felé, amelyek egyetlen sorozattal válaszoltak. Ez a sorozat megsemmisítette a tüzérségi megfigyelőállást. Hetven órával a szovjet csapatok feltűnése után német repülőgép jelent meg Battonya fölött és gépfegyverrel végiglőtte a magyar állásokat. A község felszabadításának utolsó perceiben a „szövetséges” repülőgép golyózápora rendet vágott a magyar honvédek soraiban. A hetvenkettedik órában a magyar csapatok kiürítették Battonya térségét, néhány előkelő család elmenekült, a nép azonban nem mozdult. Az a katonai gépkocsioszlop, amelyet a lakosság rendelkezésére bocsátottak a magyar katonai hatóságok — üresen távozott a községből. A délutáni órákban két szovjet katona haladt végig a battonyai utcán. Az első ember, aki beszélt velük, a szerb származású Timotity Iván, a kertben dolgozik és a szőlőtövek nyitásával foglalkozik, amikor felkeressük. Almapiros arc, hófehér haj s oly tiszta magyar kiejtés, mintha nem is szerb volna az anyanyelve. — Battonyán majdnem mindenki három nyelven beszél — mosolyog —, magyarul, szerbül és románul. De az én szomszédom és jó barátom, a szintén nyugdíjas Sztanojev Sebők hat nyelven beszél. A felszabadulás első perce Timotity Iván emlékezete szerint így történt: — Jött a két szovjet katona, lövésre kész fegyverrel. Elébük mentem s mivel tudom a nyelvüket, megszólítottam őket. Egy doboz cigarettát vittem magammal s megkínáltam őket.'Az egyik elfogadta, biztatásomra egész marékkai vett a cigarettából, a másik intett, hogy nem kell. Néhány szót váltottunk, majd továbbmentek és elhagyták a falut Orosháza irányában. A találkozás a Hunyadi út és a Somogyi Béla út sarkán történt. Ezen a ponton már ütközik a porhanyós földből a nárcisz Az új lakótelepen zsenge, kard alakú levele s egy karóhoz kötött kotlós aggoda más kotyogással hívja csibéit. Battonya felszabadult és elkezdődött Magyarország felszab dítása. Azt mondjak, a történelem törvényszerűségei a háborút»; nem érvényesek. Battonya felszabadulása keményen cáfolja e a históriai elvet. Battonyára minden bizonnyal hadművelt szükségszerűség következtében léptek a szovjet csapatok s eg szén bizonyos, hogy a 18. páncélos divízió katonái, Brjukov ha nagy és harcosai mit sem tudtak arról, miféle forradalmi eml kekkel terhes múlt lebeg a Viharsarok zsíros fekete földje szélesen elterülő, tízezer lelket számláló falu fölött. Brjukov hadnagynak és harcosainak fogalma sem lehet; arról, hogy olyan földrajzi ponton léptek magyar területre, c kezdtek hozzá Magyarország felszabadításának temérdek áld zatot követelő műveletéhez, ahol már több mint fél évszázadd ezelőtt, 1891. június 21-én, vasárnap felkelésben robbant ki battonyai mezőgazdasági munkások elkeseredése. Ebben az é ben már kora tavasz óta forrongott a Viharsarok népe. A nag birtokosok olyan szégyenletes és megalázó feltételek mell; akarták megkötni az aratási szerződéseket, mintha Magyarc szág nem is az ezredéves évforduló felé közelednék, hanem elnyomatás középkori sűrűjében élne. A Viharsarok 1891-es, tavaszi megmozdulásait a hatalom c fojtotta, a mélyben azonban gyűrűztek az indulatok s az őri; birtokok urai sürgették a kormányt, hozzon kíméletlen intézk déseket az agrárszocialista mozgalmak elnyomására, a tavas; nyári mezőgazdasági munkák biztosítására. A tekintetes vá megye és a nagyméltóságú magyar királyi kormány azonban 1 becsülte a Viharsarok forrongó elégedetlenségét, a mezőgazd sági munkások elképesztő nyomorát. A csendőrség és a kát naság fegyverben állt, a nép követeléseit a hatalom elenged a füle mellett. 1891. június 21-én vasárnap, mise után, a battonyai főtéri egy román nemzetiségű aratómunkás felolvasta az aratómu kások követeléseit. A csendőrök a szónokot letartóztatták és községházára kísérték. A tömeg követte a csendőröket és a sz nők szabadon bocsátását követelte. A községházára szorult f szolgabíró, a község vezetői és a csendőrök, valamint a jog; követelő tömeg közt összetűzés támadt. A csendőrök fegyv rüket használták. Négy ember meghalt, hét ember súlyosa húsz ember könnyebben megsebesült. Az esti órákban katon ság szállta meg Battonyát. A község történetében ez volt első nagy nap 1848 óta. A második nagy napra még 54 é\ kellett várni. A második nagy nap, a felszabadulás napja történetét a ke ség pedagógusai a szemtanúk vallomása alapján összeállított.
