Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-22 / 4. szám

EQY REQÉNY NYOMÁBAN F. Rácz Kálmán Újsághír: F. Rácz Kálmán regínyt ír a harmincas években Franciaországban élő magyarokról, Köd a Szajnán címmel. Mielőtt megtudnánk az 59 éves írótól, kikről szól regénye, mondjuk el róla röviden: a Debrecenben érettségizett fiatal­ember ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely lelkesedett Adyért, ismerte a nyugatosok irodalmát, olvasta Móricz mű­veit, felkavarta Kassák, falta Gorkijt, tudomást szerzett író­ink, költőink, festőink franciaországi vándoréveiről — s köz­ben vigasztalanul fojtogatta a vidéki város nyomasztó lég­köre, az elhelyezkedés reménytelensége. Csak el innen, ter­mészetesen Párizsba ... 1930—1935-ig élt Franciaországban, tanult a Sorbonne-on és árult nyakkendőt, rakodómunkás volt és idegenvezető, ismerte a „fény városát” és még inkább megismerte a francia kisvárosokban élő, Magyarországról ki­vándorolt kétkezi munkások nehéz, küzdelmes életét. A regény első személyben íródott, de nem az író áll a tör­ténések középpontjában, hanem egy újpesti munkás és egy mikepércsi parasztlegény, mindketten az itthoni nyomorúság miatt váltak meg hazájuktól s keresték a boldogulásukat francia földön. Párizstól északra, a kis Conflans egy gumiköpenyragasztó műhelyében köt ki a szerző, ahol regénye alapélményét az ott dolgozó magyar, cseh, német és más nemzetiségű munkások körülményei, örömei, gondjai kölcsönzik. Az író azonban nem pusztán szemlélője és regisztrálója a történéseknek, résztvevője is, Ám lelki konfliktusai szerelmi vonatkozásban, majd pedig az Európát fenyegető háborús készülődés miatt is válaszút elé állítják: vállalja-e az ott élő emigránsok bi­zonytalan jövőjét, vagy csavarogjon tovább. JC&d a Ázatnám (REGÉNYRÉSZLET) A Harmadik Köztársaság conflans-i csendjének szolgálatá­ban megrokkant billegő íróasztal mögött, két könyökére tá­maszkodva ült a csendőrőrs parancsnoka: galambősz hajú, kacskaringós bajszú, élénk tekintetű idős francia. Feje fölött a falról Paul Doumer köztársasági elnök tiszteletre méltó, lapát szakállú arca mosolygott reánk. — Melyik kettőjük közül az a monsieur Bö-gö-li? — kér­dezte a csendőrparancsnok és tréfás fintor jelent meg az ar­cán. Nyilván az idegen csengésű név mulattatta. Karommal meglöktem Bögölyét. Meg se rezzent; olyan ár­tatlan derű árasztotta el az arcát, szívem csordultig telt az iránta érzett agoddalommal. — ő az — feletem helyette sietve. — Nem tud franciául, azért jöttem vele. — Helyes — mondta a parancsnok, és alaposan szemügyre vett. — Nos, akkor kérdezze meg a barátjától, miért nem váltotta ki a carte d’idendité-jét? Csak el kellett volna men­nie párizsi volt lakóhelyének a kerületi elöljáróságára és húsz, frank ellenében minden további nélkül megkapta volna a munkára jogosító végleges papírját. Miért mulasztotta el? — csattant fel barátságtalanul a csendőrparancsnok hangja. — Bolond ez az ember? Munkaengedélyt kap Franciaországban, és ki sem váltja, egyszerűen fütyül rá és egy lejárt récépissé-t hordoz a zsebében. Hadd halljam, mivel védekezik ez a jó­madár? Elszontyolodva fordultam Bögölye felé. — Nagyon haragszik magára ez a főcsendőr — mondtam neki halkan. — Az iránt érdeklődik, hogy miért nem váltotta ki a végleges papírját. Most mit mondjak neki? Bögölye hol a parancsnokra, hol rám bazsalygott, és csak forgatta elnyűtt kalapját. — Mondja meg neki, hogy nem szívesen kilincselek én a hatóságoknál, mert abból legtöbbször csak a magamfajta húzza a rövidebbet. Még otthonról, Mikepércsről tudom ezt. Szánom-bánom, de mást nemigen mondhatok. Erre aztán nem számítottam: erre a világos és szomorú magyarázatra. Én már megértettem, miről van szó. De vajon ez az öreg francia csendőr megérti-e, hogy a rossz sors kive­tette hazájából ezt a magyar parasztlegényt, és a nyomorú­ság számos emlékével együtt a hatóságoktól való irtózását is magával hozta a tarisznyájában. No mindegy! Lesz, ami lesz... Igyekeztem hát a lehető legszabatosabban megértet­ni az őrsparancsnokkal Bögölye hivatali mulasztásának okát. Az őrsparancsnok türelmesen hallgatott végig, aztán bosz­­szús arcot vágva, valamit dünnyögött magában, és kitartóan vakargatta a tarkóját. Legalább már mondana valamit... Ekkor újabb cselekvő mozdulatra szánta el magát: csavarin­­tott egyet-kettőt a bajuszával. Na, most mondja ki a végítéle­tet — gondoltam, és lopva Bögölyére néztem. — Fantasztikus! — szólalt meg végre a parancsnok még egyre elgondolkodva és értetlenül. — Egy paraszt Magyaror­szágról, aki fél a hatóságoktól... C'est fantastiquelHát, ké­rem, monsieur — fordult felém, és így folytatta: — Mondja meg a honfitársának: ha egy hónapon belül nem váltja ki a végleges igazolványát, és Conflans-ban találom, még aznap kitoloncoltatom az ország területéről. Egyetlen mentő körül­mény szól mellette, hogy nem beszéli a nyelvünket. De most tűnjenek el mindketten, és egyhamar ne lássam magukat. Alléz oust! Gyerünk! Meg sem álltunk a legközelebbi utcasarokig. Akkor aztán felvilágosítottam Bögölyét a dolgok állásáról, és magam is zordonan a lelkére kötöttem: — Az istenfáját, váltsa már ki azt a végleges papírt, kü­lönben megérdemli majd, hogy útilaput kössenek a talpára. — Ügy is ran, moszjő, úgy is van — hajtogatta Bögölye János tisztelettudóan. — Köszönöm magának, hogy kihúzott a csávából. A hajóssztrájk ötödik napja volt. Amint kiértünk a Szajna alsó rakpartjára, a tüntető tömeg itat nyitott két fekete Renaultnak. A gépkocsik sárhányóin, cék alapon a köztársaság emblémája, az egybefonódott RF ékeskedett. — II est grand temps!... Itt az ideje! — kiáltották többen t tömegben. A révkapitányság épületéből csendőrök siettek •lő, és közrefogták a lassuló gépkocsikat. A tömeg is közele­­lett volna, de a csendőrök kordont vontak. A kormány képviselői érkeztek meg. — Sietnem kell a műhelybe, mert elkésem — ijedeztem. — Elkísérhetem egy darabig — ajánlkozott Bögölye. Meg­­reztem, hogy nem szívesen marad magára a sok idegen em­­• er között. A világ legkisebb kardvívója nagy sikereiről beszól — Ilyen remek küzdelmet és elegáns vívást régen, na­gyon régen nem láttam már! — mondta Pierre Ferri, a Nemzetközi Vívó Szövetség francia elnöke, s dicsérete most elsősorban a magyar kardvívóknak szólt. Tíz nem­zet 128 versenyzőjének küzd­­delméből dr. Kalmár János, a Bp. Honvéd 27 éves orvos kardvívója került ki győzte­sen a Cirque Royal kétezer nézője előtt. A döntőben öt magyar mellett a lengyel Pawlowski vívott, de Kal­már Jancsi az olimpiai baj­nokot is simán legyőzte, két­szer 5:l-re! — Gratulálunk!... — Nagyon felkészültem er­re a brüsszeli versenyre és természetesen örülök, hogy sikerült. — Hogyan kezdődött vívó pályafutása? — Apám hajdani jó barát­ja, Hátszeghy Ottó bácsi hí­vott az ötvenes évek dere­kán az Angyalföldi Sportis­kola vívó szakosztályába. Előtte több sporttal is meg­próbálkoztam. Birkózásban például serdülő Budapest­­bajnokságot is nyertem. De a vívás nagyon megtetszett, és igazán nem bántam meg, hogy itt kötöttem ki. — Mi szépet talál a vívás­ban? — Az ember ember elleni küzdelem nagyszerű dolog. A siker élménye mindig bol­doggá teszi az embert. A ví­vásban külön szeretem, hogy gondolkozni is kell a páston. Győzni nagyon jó dolog, kü­lönösen, ha az ember tudja, érzi, hogy becsülettel felké­szült versenyeire. — Ahogy pályafutását is­merjük, minden eredményért nagyon meg kellett küzde­nie ... — Valóban így volt. Az ifjúsági világbajnokságot csak harmadik nekifutásra, 1962-ben Kairóban tudtam megnyerni. Utána a váloga­tott csapatba való bekerülé­sért küzdöttem. 1967-ben Szófiában hiába nyertem meg a baráti országok leg­jobbjainak versenyét, még­sem kerültem ki Montrealba, a világbajnokságra. — Nem érzett csalódást a mellőzések miatt? — Nem. Sohasem voltam elkeseredve. Vívtam tovább és közben tanultam. A vívás mellett orvosi diplomám megszerzésére készültem, és mindig biztonságérzetet adott az a tudat, hogy életemet nemcsak a sport tölti ki, nem vagyok kizárólag a sportbeli sikerekre utalva. — Hogyan tudta össze­egyeztetni a sportot a tanu­lással? — Éveken át három-négy órát aludtam és tulajdonkép­pen alszom ma is. Az edzé­seket és a tanulást csak az alvás rovására tudtam be­osztani. A vívószövetségben megértették gondjaimat és segítetek a felkészülésben, így tudtam „summa cum laude" végezni. A radiológiai klinikára kerültem, Zsebők professzor keze alatt dolgo­zom. A délutáni edzések után este rendszeresen visszame­gyek a kórházba. Most már az a problémám, hogy mivel elsősorban jó orvos akarok lenni, azért minél tovább maradhassak a páston is. — Mi van a magyar kard­vívással? — Szeretném előrebocsá­tani, hogy nem vagyok pesz­­szimista. Arra nem igen le­het gondolni, hogy a kard­vívás évtizedeken át újra „magyar sport” legyen, hosz­­szú ideig tartson a hegemó­nia. Manapság a sport csak­nem minden ágában megsza­kadtak ezek a hosszan tartó győzelmi sorozatok. A sport növekvő népszerűsége révén kiegyenlítődtek az erőviszo­nyok. — Igaz, igaz, mégis hogyan látja a magyar kardvívás helyzetét? — Az elsőséget valóban el­vesztettük. Ennek több oka van. Amíg régen úgyszólván csak az olaszok voltak ellen­felek, mára a szovjet és a lengyel kardozók is felfej­lődtek. Általában sokkal több a tehetséges, nagy ered­ményekre képes kardvivó, mint volt korábban. Itthon viszont a szúrófegyverek is népszerűek lettek. Néhány évtizede, ha valaki vívott ná­lunk, kardvívó volt, ma a tőr, a párbajtőr is nagyon sok fiatalt elcsábít. Aztán: míg a szúrófegyvereknél gép jelzi a találatot, a kardvívás­ban a versenybíróság ítéletei többnyire szubjektivek. En­nek is szerepe van abban, hogy a fiatalok nem nagyon vonzódnak a kardvíváshoz. S végül meg kell említeni: itthon alig 2—3 kifejezett kardedző dolgozik, külföldön viszont sok-sok magyar mes­ter oktatja a magyar kard­vívó iskolát! — Tehát mégiscsak pesszi­mista? — Nem, csak a meglévő nehézségekről beszéltem. De ezeket is legyőzhetjük. Az Dr. Kalmár János, a magyar kard­csapat egyik biztos embere (UJ. Novotta Ferenc felv.) viszont igaz, hogy éppen az említett körülmények miatt, lényegesen kevesebb kiemel­kedő képességű magyar kardvívó van, mint volt a korábbi időszakokban. De az olimpiai bajnok Pézsa Tibor, vagy Bakonyi Péter feltétle­nül nemzetközi klasszist képvisel és mellettük mi, fia­talok is ott lehetünk egy újabb ütőképes csapat kiala­kításánál. Bízom benne, hogy rövidesen akár világ­­bajnoki győzelemre is képes csapatunk lesz. Mi azonban a csapat mel­lett a világ legkisebb, mind­össze 169 centiméter magas kardvívójának kiváló ref­lexeiben, gyorsaságában és töretlen küzdőszellemében is bízunk. Dr. Kalmár János lassan, de biztosan halad a csúcsok felé. Pawlowski két­szeri legyőzésével aratott brüsszeli diadala feltétlenül fontos állomás a nagy sike­rek útján. Vad Dezső 14 lelátótól jelentjük... Ducza Anikó a Tokióban geren­dán érmes helyezést szerzett kiváló tornásznő végleg visszavonult. A jö­vőben a Bp. Honvéd szakosztályánál edzősködik majd. A magyar női tor­nászválogatott alaposan megfiatalo­dott, az átlagos életkor 16 év. * A tengerentúl portyázó magyar labdarúgó-csapatok közül elsőnek az MTK érkezett haza. A kék-fehérek különösen a dél-amerikai csapatok ellen szerepeltek bravúrosan Mar del Platóban (Palmeiras 2:1, Estudiantes 2:2, Boca Juniors 0:1). Bánhalmi Ferenc, a klub elnöke elégedetten nyilatkozott: „Tudom, hogy félve engedtek el bennünket a nehéz mérkő­zésekre. A csapat azonban az MTK nagyszerű hagyományai­hoz méltón teljes szívvel, határtalan lelkesedéssel küzdött. Jelentős erkölcsi és anyagi sikert arattunk. Máris meghívtak bennünket a jövő évi tornára is!" * Dr. Bácsalmási Péter, az 1932-ben Los Angelesben és az 1936-ban Berlinben rendezett olimpia magyar zászlóvivője a Testnevelési Főiskola atlétikai tanszékének vezetőjeként vo­nult nyugalomba. Az új esztendőben azonban a BEAC, a nagymúltú egyetemi klub atlétikai szakosztályának edzőségét vállalta el. Nem tud elszakadni a sporttól. * Űj főtitkárt választott a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a holland Westerhoff lemondása után. A jelöltek között dr. Sir József nevét is emlegették. A harmincas évek kiváló sprin­tere az elmúlt évben Mexikóban, az olimpiai bizottság szak­­tanácsadójaként tevékenykedett. A fővárosi nagy egyesületek ebben az évben sem jutottak közös nevezőre. A közönség bosszankodik, de a tavaszi idény­ben sem rendeznek kettős mérkőzést a Népstadionban. Csak a Ferencváros viszi bajnoki találkozóit a stadionba. Az Üllői úti pálya átépítése egyébként javában folyik, az új klubház építése jól halad. * Baróti Lajos volt szövetségi kapitány, az Újpesti Dózsa mesteredzője „munka nélkül” maradt. A lila-fehérektől ösz­­szesen 12 játékos szerepel a két válogatott csapat tengeren­túli túráján. Baróti a tartalék-csapat játékosaival foglalkozik. * Üjabb ismert sportember mondta ki a boldogító igent. A férj „civil”, Korach Géza mérnök, a feleség Túróczy Judit a 100 méteres gyorsúszás európa rekordere. OPTIMISTÁK ÉS PESSZIMISTÁK VÍZSZINTES: l. Mily rút az élet — szél a pesszimista (folytatása a rejtvényben, az első nyílnál le­vő zárt négyzetbe két betű: DE kerül). 1. Neves szovjet fllmszl­­nésznő (Az ifjú gárda). 12. Ke­mény gumiból készült kis lapos sporteszköz. 13. Valamely állítás igazságának a kétségbevonása. 11. A I. IS. Gyere. 16. Burkolatsúly. 17. Török férfinév. IS. Vitéz. 20. Tengerben élő vlrágállat. 22. T R. 23. Puskin „Anyegln”-jének egyik nőalakja. 23. Az egyik görög betű. 26. Akó betűi, keverve. 28. Folya­dék szállítására szolgáló tartály. 29. Alma ... (A Kazah SZSZK fő­városa). 30. Nagy mennyiségben iszik szeszes Italt. 33. Kikötőváros az Eszakt-tenger mellett. 33. Egy napra eső (névelővel). 36. Ibolya­­színű (névelővel). 39. Rio de... (spanyol gyarmat Szaharában). 41. Finom, könnyed kellem, báj. 44. Magas rangú török tisztek ne­ve volt. 43. Születéssel kezdődik. 46. A zöld szín egyik árnyalata. 47. Orosz helyeslés. 48. Módosított formában átalakít (ruhaneműt). 30. Becézett Irén. 51. Nem is mö­gé. 53. Az észak-amerikai Nagy­tavak egyike. 54. Az elektromos ellenállás róla elnevezett törvé­­nyelnek felfedezője. 56. Földmun­kát véyrez. 57. Dalolók, éneklők. 59. Elhamarkodottan cselekvő szeleburdl. 61. Dél-Amerlka leg­hosszabb folyója. FÜGGŐLEGES: 1. Molibdén vegyjele. 2. Küldjél levelet. 3. Nők, táviratban. 5. Olasz labda­rúgó-csapat. 6. Károly, Idegen változata. 7. Lásd a 44. sz. vízszin­test. 8. Rag, -re párja. 9. Arra a helyre. 10. Pénzt kisebb címletek­re cserélni. 11. Forró, nedves déli szél Olaszországban (névelővel). 12. Kinyújtja (a nyelvét). 14. Mily szép az élet, szól az optimista (folytatása a rejtvényben). 16. Ki­tűnő brikett fajta. 19. S G 0. 21. Vízi átkelőhely ott, ahol nincs híd. 24. Kihalt lovas nomád nép, amely Belső-Azslából a mai Magyar­­ország területére vándorolt. 26. Ki­váló futónő testvérpár. 27. Bírála­tot mond felette. 28. Egyhelyben járkáló. 31. Két szolmlzáclós hang. 32. Los Angeles északkeleti elővá­rosa. 33. A szarvasmarha hímje. 34. Különböző sportágak gyűjtő­neve. 37. Mulatozás. 38. Egészen megtöltve. 40. Írásmű átdolgozása. 42. Növényi forrázatból nyert ital. 43. Y L I. 48. Férfinév. 49. ... Sil­via (a rómaiak ősanyja). 32. Egy másik görög betű. S3. Római szám: 1051. 58. A 2. 60. Kifejtett betű. (BEDNAY JÓZSEF) A rejtvény megfejtését nem kell beküldeni, csupán szórakoztatás céljából közöljük. Az 1. számban közölt keresztrejtvény megfejtése: Nem Is tudtam, hogy a magyar nyelv ennyire hasonlít az angolhoz. 15

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents