Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-22 / 4. szám

INTEGRÁCIÓ A KGST-BEN

Az idén ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Ennek a szervezetnek, amelynek tagjai közé tartozik a Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, az NDK, Románia és Bulgária (Jugoszláviának megfigyelő helye van) általában sikerült megvalósítania az 1949-ben kitűzött alapvető célokat és az összefogás eredményeként a KGST tagállamokban erőteljes gazdasági fejlődés ment végbe.

összességében a KGST-országok ipari termelése 1961 és 1967 között évente átlagban 8,4 százalékkal nőtt, szemben a tőkés világ 5,7 százalékával és a Közös Piac országainak 5,0 százalékos ipari fejlődésével, ami az egészében jóval alacsonyabb indulási szint mellett is számottevő eredmény. Jelenleg a KGST- országokra jut a világ ipari népességének 10 százaléka, a világ területének 18,4 százaléka, ugyanakkor azonban a világ ipari termelésének mintegy 31 százaléka (1950-ben még csak 18 százaléka). Ugyanakkor a tagállamok nemzeti jövedelme 1950—1968 között — előzetes adatok szerint — összességében több mint négyszeresére emelkedett.

Különösen nagy előrehaladást sikerült elérni az egyes szocialista országok nyersanyagszükségleteinek biztosításában. így például abban, hogy 10 év alatt (1955—1965) a KGST- országok villamos- és hőenergia termelése 3,1- szeresére nőtt, kiemelkedő jelentőségű a „Barátság” kőolajvezeték, amelyen keresztül Magyarország eddig csaknem 10 millió tonna kőolajat vett át.

A növekvő szükségletek miatt máris kidolgozás alatt áll a „Barátság II” kőolajvezeték terve. Ez külön elágazást jelentene a magyar népgazdaság egyre fokozódó kőolajimportigényeinek kielégítésére, amely többszöröse az évi 2 millió tonna fölé hosszabb távon sem emelhető hazai termelésnek.

Az együttműködés további szemléltető példája a „Béke” nemzetközi távvezeték.

A KGST-országok alapanyag-szükségletük fedezésére hozzákezdtek a két-, illetve háromoldalú közös beruházási együttműködéshez. Néhány példa: a kingiszeppi nyersfoszfát közös felhasználása; a Magyarország által Bulgáriának nyújtott hitel szódagyár létesítésére; Csehszlovákia és Lengyelország együttműködése réz kitermelésében; lengyel áruhitel a Szovjetuniónak, káli-műtrágyagyár építéséhez és még folytathatnánk a sort.

Jóllehet a KGST nagy eredményekre tekinthet vissza az elmúlt húsz év során, ma már mind világosabb, hogy bizonyos átalakításra szorul. Erről az átalakításról, még pontosabban az integráció megteremtéséről beszélt az ország gazdasági kérdéseinek egyik legfőbb szakértője Nyers Rezső is egy január végén megtartott előadása során. Megállapításai szerint a KGST új fejlődési szakaszba érkezeit és ez a szakasz új módszert kíván. Mi a különbség a KGST keretében folyó együttműködés mai módja és az integráció módszere között? — vetette fel a kérdést. Majd így válaszolt: az integráció nem ellentétes az együttműködés mai módszereivel, hanem abból következik, azt fejleszti tovább. Igaz, hogy az integráció nem csupán folytatása a jelenlegi rendszernek, hanem annak a túlhaladása, egy új fejlődő szakasznak az új rendszere.

A nemzeti gazdaságok integrációja megteremti az adott nemzetek területi gazdasági közösségét, amelyben léteznek és hatnak a közös gazdasági hajtóerők, amelyben széles területen kibontakozik a termelési együttműködés és a vállalati specializáció, és az integráció szervezetei révén fokozódik a gazdaság bizonyos ágaiban a koncentráció, a nemzeti piacnál nagyobb keresletre alapozva. Az eddigi módszer vezérelve az állami koordináció volt, az új módszer vezérelve pedig az állami

koordináció összekapcsolása az integráció gazdasági ösztönző szerepével.

Lényegében véve tehát arról van szó, hogy fel kell tárni a gazdasági növekedés új forrásait és megszüntetni a lendületesebb fejlődést fékező aránytalanságokat. Azért van erre szükség, mert a KGST országoknál lényegében véget ért az az irányzat, amelyet külterjes iparosításnak szoktunk nevezni. Ennek a szakasznak a fő jellemzője a termelés növelése új és új munkaerők beállításával. Ez a lehetőség azonban már kimerült. Az intenzív iparosítási szakaszban a fejlődés döntő forrása a munka termelékenységének növelése, a beruházások hatékonysága, a külső piacok bővítése.

Az sem szorul bizonyításra, hogy a szocialista országok — a Szovjetunió kivételével — nem rendelkeznek külön-külön akkora szellemi és anyagi bázissal, hogy önállóan minden területen a műszaki fejlődés élén járhatnának, vagy legalábbis lépést tarthatnának azzal. Éppen ezért döntő jelentőségű a nemcsak méreteiben, hanem jellegében és a nemzetközi élvonal irányában előrehaladást eredményező műszaki-tudományos együttműködés, amely már szilárd kiinduló alapokra tekinthet vissza.

A KGST különböző ágazati állandó bizottságaiban folytatott kutatások koordinációja például már több mint 700 témára terjedt, illetve terjed ki, s a tagállamok tudományos szervei több mint 400 alapvető fontosságú munkát fejeztek be, a többi között a kohászat, a gépipar, a vegyipar, a villamosenergia-termelés, az atomenergia békés alkalmazása, a közlekedés, a mezőgazdaság legfontosabb területein.

Most folyik a tudományos és műszaki kutatások 1966—70. évekre szóló összesített koordinációs tervének végrehajtása, amely 180 témával mintegy 50 tudományos problémát ölel fel, s aligha kell hangsúlyozni ennek fontosságát népgazdaságunk számára. Eddig az 1966—70-es évekre szóló magyar—szovjet iparági kutatási tervek egyeztetése 32 iparágban folyt le, amelyben szovjet részről mintegy 500, magyar részről pedig 350 tudós, illetve kutató vett részt. Ma már sok ezer a kölcsönösen átadott teljes műszaki dokumentációk száma, és hasonlóan ezres nagyságrendet ér el a szakemberek kölcsönös cseréje, s több mint 40 ágazati minisztérium, illetve főhatóság áll egymással rendszeres munkakapcsolatban.

Az eddigi közös szervezetek és intézmények, sokoldalú eredményei bizonyítják, hogy szükséges további közös vállalkozások létrehozása, amelyek formája a legkülönbözőbb lehet, a legfontosabb azonban, hogy közös érdekeltségen alapuljon, s a kölcsönös előnyök alapján működjék.

Ezek a példák mutatják, hogy nagy lehetőségek vannak a vállalatok együttműködésének további kiszélesítésében. Az integráció megvalósulása természetesen feltételezi a változásokat a pénz és vám viszonyokban is. A javaslatok szerint meg kellene teremteni a KGST-országok közös valutáját, vagy pedig ilyennek elismerni az egyik ország nemzeti valutáját. Ebben az esetben létrejönne a konvertibilis valutarendszer, legalábbis a KGST országokon belül. A külkereskedelem rendszerének továbbfejlesztéséhez emellett szükséges az ésszerű és hatékony KGST- vámrendszer kialakítása.

Nem kétséges, hogy a KGST-országok szorosabb gazdasági közössége túlnő az egyes országok határain és fontos tényező lesz Európa politikai fejlődésében, sőt érezteti majd hatását a világpolitikában. A közösség új fejlődése növeli a KGST-országok súlyát a világgazdaságban, részvételét a világkereskedelemben.

Pethő Tibor

MIKA SPILJAK MAGYARORSZÁGON. Mi ka Spiljak, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács elnöke Magyarországra látogatott. Megbeszélést folytatott Fock Jenővel, a Minisztertanács elnökével és más magyar kormányférfiakkal a két ország kapcsolatát érintő kérdésekről, a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról. A jugoszláv kormányelnök tanácskozott Biszku Bélával, az MSZP Politikai Bizottságánaktagjával, a Központi Bizottság titkárával is, és látogatást tett egy kutatóintézetben. A tárgyalásokat a nyíltság, az egymás nézetei iránti megértés óhaja és a két kormánynak az a véleménye jellemezte, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a kétoldalú kapcsolatok erősítésére. Képünk a két kormányfő megbeszélésén készült. Középen Fock Jenő, tőle balra Mika Spiljak (MTI — felv.)

lóiéban törtéi.

Legutóbb egy Sao Pauló-i találkozást beszéltem el, ahol a szülők a gyermek jelenlétében vitatkoztak gyermeknevelésről. Most elmondok egy másik találkozást, az elsőnek afféle kiegészítő színét, mint a pirosnak a zöld, a sárgának a kék. Ez is azokban a napokban történt, de már nem Sao Paulában, hanem Rióban. Meg voltam híva egy gyerekkori barátomhoz vacsorára. Akár hiszik, akár nem, magunk is alig hittük, harminc éve láttuk egymást utoljára. Nem akarom gyenge toliammal, nem is tudnám leírni a viszontlátás pillanatait.

Beszélgettünk sok mindenről. Honfitársaink jó és rossz soráról. Sikerekről és elkallódott emberekről. — ö megtalálta helyét az új hazában. Jól kereső orvos, szép lakása van, még egy kis villája is Rio fölött a hegyekben, ahol mindig hűvösebb az idő. Kocsijuk kettő van, az egyiket a férfi használja, a másikat a felesége, az egyik Willys, a másik DKW, sőt azon gondolkoznak, hogy lányuknak tizennyolcadik születésnapjára vesznek egy kis Dauphine-t. Láttam, hogy egy kicsit lesik is a hatást. Tudtam, hogy ilyenkor csodálkozni kell és megígérni, hogy otthon minden közös ismerősnek elmondom.

„De hol a kislány?” — kérdeztem. Az apa hamiskásan nevetett, ujjával is megfenyegetett: „Te selyma, még mindig érdekelnek a tizennyolc éves lányok?” Amíg arról próbáltam meggyőzni, hogy valóban eltelt közben harminc esztendő, befutott a leányzó: Szép, magas, karcsú, mandulaszemű, kreolbörű — hiába, igaza van Jakob Wassermannak: „Die Luft, die man atmet, färbt die Haut,” a levegő, amelyet az ember beszív, megfesti a bőrt. Ez a gyerek már itt született Brazíliában és hasonlít is azokhoz a lányokhoz és fiúkhoz, akiket reggelenként a Copacabana homokján látok futkosni, hancúrozni és csókolózni. Amikor megláttam, féltem, hogy nem fog tudni magyarul, és ez rosszul esett volna.

„Jó estét”, szólalt meg. „Siettem haza, mert hallottam, hogy Budapestről jött.” Kicsit zártabban ejtette az e-ket, kicsit lágyabban az n-eket és a tket, mint mi, de hibátlanul beszélt. Megdicsértem a lányt is, a szülőket is, hogy megtanították magyarra, hiszen már régen itt éltek, amikor született. A fiatal lány sugárzása megtöltötte a szobát, egyszerre arról kezdtünk beszélgetni, hogyan él, mit tanul, mire készül. Zenetanár szeretne lenni, arról álmodozik, hogy „hazajön” és tanulmányozza Kodály zenetanítási módszerét és a budapesti zenei iskolákat. Elmondtam erről, amit tudtam és csereképpen megkérdeztem, ■ milyenek a brazil fiúk? ' Hogyan élnek a fiatalok? Milyen a szerelem?

A lány válaszára lettem volna kíváncsi, Katalinnak • hívják, ő Catherinának nevezte magát, de a szülők szóltak közbe. Az itteni lányok prűdek és libuskák. A riói fiúk komolytalanok és megbízhatatlanok, mondta a mama. Kati több- , szőr lélegzetet vett, hogy . mondjon valamit, de nem jutott szóhoz. Láttam, hogy , itt egy hosszú, mindenheti. • végeérhetetlen vitába csöppentem bele. Amikor Kati végre megszólalt, védelmébe vette kortársait. Ez csak olaj volt a tűzre.

„Mered azt mondani, hogy nem pontatlanok? — förmedt rá az apja.

„Mered azt mondani, hogy eljönnek érted, amikor azt ígérik,” kérdezte az anyja. „Vendégeket hívunk, elfogadják, és csak a fele jön el. Máskor meg nem számítunk rájuk, és beállítanak húszán: az adott szónak semmi értéke nincs nálunk.”

Még szidták vagy egy negyedóráig őket. A lány már elhallgatott, nem felelt a szülők szónoki kérdéseire. Csak amikor azok abbahagyták, fordult felém:

„A szüleim nem akarják megérteni, hogy amikor a brazil fiatalokat szidják,

NIXON BUDAPESTEN-1963-BAN

H. P. USA leveléből: „Tisztelt Szerkesztőség! Ügy hallottam, hogy R. Nixon, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke néhány évvel ezelőtt járt Magyarországon. Amennyiben módjuk van,

szeretném, ha bővebben tájékoztatnának látogatásáról.” Kedves Olvasónk! Az Egyesült Államok közelmúltban megválasztott elnöke, Richard Nixon 1963 júliusában, mint magánember családjával együtt valóban járt Magyarországon, két és fél napot töltött hazánkban. Tájékoztatásként néhány képet közlünk magyarországi látogatásáról.

Az elnök a többi között látogatást tett Nixon elnök és családja a Halászbástyán

A gellérthegyi Szabadság-szobornál Richard Nixon a Kis Royal étteremben a Fény utcai piacon is. EBy kis túrókóstoló (MTI felv.)