Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-12-25 / 26. szám

EGÉSZSÉGES, LENDÜLETES FEJLŐDÉS

Az 1970-es költségvetés tárgyalásakor — december 10—12. között tanácskozott az országgyűlés — az ország kétéves tapasztalattal rendelkezett már az új gazdaságirányítási rendszer gyakorlati működéséről. Nemcsak nemzeti, de még nemzetközi tekintetben is érdeklődésre tarthat számot, hogy a tapasztalatokból milyen következtetések adódnak.

Vályi Péter pénzügyminiszter költségvetési expozéjában hangsúlyozta a többi között, hogy az 1970. évi népgazdasági terv és az állami költségvetés előirányzatait jobb feltételekre építve tudtuk összeállítani, mint egy évvel korábban az 1969. évit. Terveinkben célul tűztük ki az ipari termelés növekedési ütemének gyorsulását, a gazdálkodás színvonalának, hatékonyságának javítását, a fogyasztói piacon a kínálat növelését.

A társadalmi termék 1970-ben 5 százalékkal, a nemzeti jövedelem 6 százalékkal emelkedik. Ez a társadalmi termelés javuló hatékonyságát fejezi ki. Az ipari termelés növekedése várhatóan meghaladja a 6 százalékot. A mezőgazdaság termelése — az 1969. évi rekorderedmények után — kisebb mértékben nő. Az építőipari termelés 7 százalékos növelését tervezzük. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásán belül a fogyasztás 77, a felhalmozás pedig 23 százalékos részarányt képvisel. Az arányok kismértékben a felhalmozás javára módosulnak. A belföldi felhasználás együttvéve gyorsabban nő majd, mint a nemzeti jövedelem.

Az államháztartás helyzetét végsősoron a vállalati gazdálkodás eredményei határozzák meg. Azt feltételezhetjük, hogy a vállalati gazdálkodásban a struktúra kedvező átrendeződése megindult és a hatékonyság növelését segítő folyamat tovább folytatódik. A vállalatok által realizált öszszes jövedelmek 1969-ben csaknem 12 százalékkal haladják meg az előző évit.

A vállalatok 1969. évi nyeresége csaknem 71 milliárd forint, mintegy 11 százalékkal több az előző évinél. A nyereség 1970. évre tervezett összege 82 milliárd forint, 16 százalékkal több, mint az 1969. évi. Azzal számolunk, hogy a nyereségképződés általában fokozódik, de a növekedés arányosabb lesz az egyes népgazdasági ágak között, ugyanakkor folytatódik a vállalatok közötti differenciálódás a tényleges hatékonysági különbségek alapján.

A kormány az 1970. évi terv megvalósítása és a vállalati gazdálkodás további javítása érdekében mindenekelőtt elő kívánja mozdítani az élőmunka hatékonyabb felhasználását, mert a termelékenység alakulása várakozásainktól elmarad. A termelékenység alakulása összefügg azzal, hogy a foglalkoztatottság színvonala a tervezettnél magasabb, a növekedés különösen gyors volt — évi 3—4 százalék — a legutóbbi két évben. A foglalkoztatottság bővülése önmagában a létbiztonság és a kedvező politikai közérzet fontos tényezője, de azt már nem lehet előnyösnek minősíteni, hogy mindez az ipari termelés mérséklődő üteme és a nem kielégítő szervezettség mellett következett be.

A népgazdasági terv az 1970. évben több mint 79 milliárd forint beruházással számol. Az év folyamán jelentős beruházások fejeződnek be. így a többi között megtörténik az Almásfüzitői Timföldgyár bővítése és a székesfehérvári szélesszalag hengermű újabb egységének üzembe helyezése.

A gépiparban a közúti ' járműgyártás fejlesztését szolgáló jelentős beruházások fejeződnek be. Megkezdi termelését a Borsodi Vegyi Kombinát új pvc-üzeme, a dunai kőolajipari vállalat 3 millió tonna kapacitású kőolajfeldolgozó üzeme. A városi közlekedés legjelentősebb fejlesztése o

budapesti metró első szakaszának üzembe helyezése. Folytatódik az

1971. évi üzembe helyezésre tervezett, s összességében évi 5000 lakás kapacitású debreceni és szegedi házépítő kombinát beruházása.

Az 1970. évben 69 900 lakás épül, mintegy 11 százalékkal több az 1969. évinél. A lakásépítésből az állami és szövetkezeti lakások száma 26 600, a családi, társasház és vállalati lakásoké 43 300. A növekedés az állami lakásépítésben jelentős.

Nemzetközi gazdasági kapcsolataink a jövő évben is tovább fejlődnek. A szocialista országokba irányuló kivitel

7—8 százalékkal emelkedik.

Vályi Péter pénzügyminiszter felszólalása

A nem szocialista országokkal folytatott külkereskedelmünkben 1970- ben 5—6 százalékkal nő a kivitel az ez évi 28—30 százalékkal szemben. A mérséklődést az okozza, hogy a belföldi piac jobb ellátása érdekében a könnyűipari exportot csak kismértékben emeljük, a mezőgazdasági-élelmiszeripari kivitel pedig az 1969. évi színvonalon marad. A behozatal növekedése 10 százalék.

1970. március 1-től 7—800 millió forint éves kihatással központi béremelést biztosítunk mintegy 275 000 dolgozónak.

A nyugdíjasok helyzetének javítása érdekében 1970. március 1-vel évi 900 millió forinttal kiegészítjük az 1968. december 31-ig nyugállományba helyezettek havi 1600 forint alatti ellátási összegét. Ez az intézkedés mintegy 1,3 millió nyugdíjas és járadékos számára biztosít kiegészítést. A saját jogú nyugdíjak esetében a kiegészítés legalább havi 60 forint, a származékos (özvegyek, árvák) nyugdíjat élvezők és a járadékosok legalább havi 40 forint kiegészítésben részesülnek. A kormány úgy kíván dönteni a végrehajtás részleteiről, hogy az a nyugdíjrendszer egységesítése irányába hasson.

Emellett biztosítani kívánjuk, hogy a nyugdíjasok életszínvonala ne szakadjon el a fixkeresetűekétől. Ezért

1971-től a nyugdíjakat évente 2 százalékkal tovább emeljük, a költségvetési szerveknél dolgozók béréhez hasonlóan.

Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja a belpolitikai, gazdasági kérdéseken túlmenően a nemzetközi helyzettel is foglalkozott. A többi között megállapította:

„A szocialista országok nem óhajtják kisajátítani az európai biztonság ügyét. Egy ilyen értekezletnek és a remélhető megegyezésnek valamennyi részvevő közös érdekein kell alapulnia. Ennek megfelelően a december

3—4-i moszkvai értekezletről szóló közleménybe egyetlen kizáró kitétel nem került, amely bárkit is távol tartana a közös erőfeszítésektől. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen értekezleten minden kormány javaslatát egyforma figyelemmel kell meghallgatni és mérlegelni.

Kontinensünk biztonsága szempontjából a német kérdés megnyugtató megoldásának van a legnagyobb jelentősége. Két német állam létezik, s ezt az alapvető realitást a világ nyugati felén is tudomásul kell venni. A NATO-országok még mindig nem ismerték el az államok közötti egyenjogúság szellemében, a nemzetközi jog alapján is, hogy Közép-Európában létrejött és mind nagyobb szerepet játszik a Német Demokratikus Köztársaság, az első német munkás-paraszt állam, a Föld kilencedik legfejlettebb ipari országa. Mi az NDK létét és további erősödését a békéért és biztonságért vívott harcban változatlanul rendkívül fontos tényezőnek tekintjük. Az NDK léte egyik alapvető biztosíték arra, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát; nem jöhet létre újra az első és a második világháború kirobbanását megelőző helyzet Európában.

A hét szocialista ország vezetőinek említett moszkvai nyilatkozata az európai biztonság összefüggésében reményét fejezte ki, hogy Nyvgat-Németországban tettekben is kifejezésre jut az európai realitások figyelembevétele. Mi jól tudjuk, hogy az új koalíció, az új kormány létrejöttével a hatalmi viszonyok még nem változtak meg a Német Szövetségi Köztársaságban. Az NSZK változatlanul a német monopoltőke állama. Ügy tűnik azonban, hogy a ma kormányon levő vezetők — az NSZK lakossága valódi érdekeinek megfelelően — talán hajlandók jobban figyelembe venni az Európában kialakult realitásokat. Mi természetesen az új nyugatnémet kormányt is mindenekelőtt a tettei alapján ítéljük meg. Ha Brandt kancellár kormánya készséget mutat a szocialista országokhoz, köztük a Magyarországhoz fűződő kapcsolatok megjavítására, s ennek gyakorlati cselekedetekkel adja tanújelét, a magunk részéről méltányolni fogjuk az ilyen törekvéseket.”

A költségvetési vita igen élénk, aktív volt. Fény derült sok olyan helyi nehézségre, amely akadályozza a korszerű gazdálkodás elveinek gyakorlati megvalósulását. A vita, ha lehet így mondani, a pályamódosító komputer szerepét is betöltötte. Mit bizonyított tehát a tanácskozás? Azt, hogy a gazdasági élet — nem problémátlanul — de egészségesen, lendületesen fejlődik, Ahol szükséges, ott betáplálta a pályamódosító elemeket, de ugyanakkor megállapította: jó ütemben haladunk az előre meghatározott cél irányában.

P.T.

Kádár János, Komócsin Zoltán és Péter János

Megkezdődött az országgyűlés decemberi ülésszaka

Beszélgetés a tanácskozás szünetében

Ül,;

DR. BOGNÁR JÓZSEF:

Hífáin köszöntő

/Íz emberiség a múltból a jelenen át halad a jövendő felé; azaz egyrészt a holnapot építi, formálja és gazdagítja, másrészt a múltat; a tegnapot és elődei alkotó cselekedeteit idézi.

A most beköszöntő esztendő is egyrészt merész tetteket és mindennapi helytállást követel tőlünk mai magyaroktól, másrészt a bennünket megerősítő és megacélozó visszaemlékezések (évfordulók) színes egységét nyújtja számunkra.

Huszonöt esztendeje lesz annak, hogy a világ haladó erőire támaszkodva megindítottuk a magyar történelem legnagyobb, legmélyebb és legteljesebb politikai és szociális átalakulását. Ma még élnek közöttünk — itthon és a világ minden táján — a példátlan brutalitással elfojtott 1918—1919-es forradalmak hősei, harcosai és szemtanúi, ök tudják igazán megérteni és méltányolni és népünk ösztönös reagálásaiban kifejezésre jutó történelmi emlékezete volt képes megérezni, hogy milyen nehéz sikeres forradalmi átalakulást megvalósítani. A hatalom puszta meghódítása és megtartása ugyanis nem célja, hanem előfeltétele és eszköze (conditio sine qua non-ja, mint a latin mondja) a forradalmi mozgalom sikerének. Sikerről, illetve a célok részbeni eléréséről csak abban az esetben beszélhetünk, ha az új hatalom jobban funkcionáló gazdaságot, magasabb életszínvonalat, merészebb tudományt, és vonzóbb kultúrát teremt, mint a korábbi társadalmi-gazdasági rendszerek. E követelményrendszert természetesen helyesen kell érteni; miután egyrészt elkerülhetetlenek az átalakulással együttjáró átmeneti nehézségek és zavarok, másrészt a fejlődés meggyorsításához fa történelmileg elöálott elmaradás felszámolásához) történelmi értelemben is hosszabb időszakra van szükség. Az első megkötés annyit jelent, hogy a felszabaduló új energiák korábbi visszafojtottságuk és a társadalmi helyzetekre jellemző kumulatív okság-törvényei következtében kicsaphatnak medrükből, sőt átmenetileg az átalakulást irányító központok mozgásában is torzulások keletkezhetnek. A második megkötés viszont annyit jelent, hogy az elmaradott társadalom a gazdasági fejlődéshez szükséges eszközökkel (felhalmozási lehetőség, infrastruktúra, természettudományi háttér, a magasan képzett munkaerő stb.) alig rendelkezik, tehát azokat fokozatosan kell megteremtenie. Miután ezen időszak alatt az emberek várakozásai (elvárásai) és a valóságos állapotok között lényeges különbség lesz, hosszabb ideig tartó politikai feszültségekkel kell számolni. E feszültségek és nehézségek vitathatatlanul bekövetkeztek; mindnyájan részesei, átélői, vagy éppen szenvedő alanyai voltunk ezeknek.

/~7/ét és fél évtized alatt azonban konszolidált politikai hatalom jött létre, amely megfelelő erővel, meggyőzési képességgel és rugalmassággal rendelkezik a rendszeren belüli gazdasági, nevelési, tudományos és kulturális reformok megvalósításához. E kormányzat a nemzeti érdekek, a világban várható rend és különböző rétegek igényeinek figyelembevételével a munkásosztály vezetése alatt kormányoz. E kormányzás során igyekszik összhangba hozni a társadalmi-politikai élet viszonylagos stabilitását a változás (a fejlődés) szükségességével. Egyensúly és reform megbontja a meglevő egyensúlyviszonyokat és azokat új alapon állítja helyre. Gazdasági és tudományos eredményeink, állami és társadalmi életünk demokratizálódása azonban azt bizonyítja, hogy e konfrontáló követelményeknek eddig sikeresen feleltünk meg. Ezért vívott ki országunk nagy nemzetközi tekintélyt a világ minden táján; ezért ért el kultúrális életünk mindenütt számon tartott eredményeket. Ebben az esztendőben is az lesz a törekvésünk, hogy ezen eredményeket megszilárdítsuk és növeljük a múltban oly sokat szenvedett népünk és a világ javára.

A külföldön élő lojális magyarokkal kialakított viszonyunk <em véletlen, vagy alkalmi hirtelen elhatározás eredménye. Figyelembe véve a külföldön élő magyarok nagy számát, a velük kialakuló viszonyt — a régi hazában élő hozzátartozóik, rokonaik és barátaik révén — o belső nemzeti egység egyik tartozékának érezzük. Másrészt a külföldön élő magyarok megítélése, eleve jó, vagy rossz híre is a befogadó országokban az egész magyarság megítélését befolyásolja, akár akarjuk, akár nem. Ez természetesen fordítva is igaz; azaz a külföldön élő magyarok lelki egyensúlyát, illetve a befogadó ország által történő megítélését is befolyásolja az a kép, amely a Magyar Népköztársaságról a világ különböző tájain kialakult és kialakul.

/I z 1970-es esztendő különösen alkalmas lesz arra, hogy a c * külföldön élő magyarok és a szocialista haza közötti kapcsolatokat ezer és ezer módon erősítsük. E jubileumi esztendőben egyszerre ünnepeljük felszabadulásunk és társadalmi átalakulásunk kezdetének 25. évfordulóját, államalapító nagy királyunk születésének ezredik és Bartók Béla halálának 25. évfordulóját.

Az első évforduló jelentőségéről már részletesen szóltam. A másodikkal kapcsolatban csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy a Magyar Népköztársaság a múlt nagy alkotóinak és forradalmárainak nagy müvét egyaránt igyekszik folytatni és beteljesíteni. Természetesen a nagy államférfiak, mint Szent István, tisztelete és megbecsülése nern jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a 20. század utolsó harmadában ugyanazt kell tennünk, amit a nagy király tett. A történelmi hagyomány nem múzeumi emléktárgy, amit kegyeletesen őrizni kell, hanem meghatározott viszonyokról és körülményekből keletkezett gondolkodásmód is cselekvési rendszer, amit állandóan meg kell újítani. Első nagy királyunk és államalapítónk nagy művéhez tehát csak akkor lehetünk méltók, ha korunk szellemében és gondolatvilágában cselekedve igyekszünk fejleszteni és felvirágoztatni hazánkat; a Magyar Népköztársaságot, 1

Bartók Béla e század egyik legnagyobb zenei géniusza, aki az emberi érzelmek roppant gazdagságát és az emberiség közös zenei örökségét fejezi ki olyan roppant erővel és csodálatos mélységgel, amelyre csak a legszebb zene képes. Müve és zenepedagógiája a szükséges művészeti és érzelmi ellensúlyt képviseli az egyre inkább technicizálódó világban. Nemzetünk örök büszkesége marad, hogy e nagy és progresszív géniuszt az emberiségnek ajándékozhatta,

A jubileumi év tehát méltó és sokoldalú keretet ad arra, hogy a külföldön és itthon élő magyarok újra és újra találkozhassanak és megerősíthessék egymásban a közös érdekek és szolidaritás érzését.

Remélni szeretnénk és minden erőfeszítést megteszünk annak érdekében, hogy e találkozásokon sokan vegyenek részt és azokból mindnyájan megerősödve kerüljünk ki.

E gondolatok jegyében kívánok a Magyarok Világszövetsége, szocialista hazánk és a magam nevében minden velünk együttérző honfitársunknak; boldog új esztendőt!

3