Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-08-23 / 17. szám
I &&**.et#ß SH PsrnhilM ö A Duna-kanyarban, Mátyás palotájának romjai között napokon át csinos, fiatal lány sétált. Kezében dosszié, szénceruza. Ha letelepedett a függőkért rozettába futó lépcsőjére, mindjárt skiccet rajzolt a csipkés teraszról, a híres keringőről, a lenyűgözően szép Dunakanyarról. És örült, hogy a kirándulás után gazdag „zsákmánnyal” térhet viszsza messze tengerentúlra. Mert sokat, nagyon sokat elgondolta Betty Am Riley, az Alleghaney Airlinos stewardesse, ha alkalma lesz arra, hogy szabadsága alatt külföldre utazzon, először Magyarországra látogat el. Igaz, hogy sokat kell majd utaznia, mert nagyon messze van, az iskolában is alig tanult valamit az Európa szívében fekvő kis országról, de anyja, ha borongós hangulatban volt, oly sok szépet, kedveset mesélt neki róla. Budapestről, az Oktogon forgatagáról, a ligeti vursliról, a Gellért hullámjárói, a Svábhegyről meg a Balatonról, a nagyapa és a nagymama kaposmérői virágos portájáról. Betty mindezt elképzelte magában, s úgy szerette volna látni. Aztán amikor New Jersey húsz légitársasága meghirdette a vetélkedővel egybekötött szépségkirálynő-versenyt, azzal a titkos gondolattal nevezett be, hogy a küzdelemből neki kell győztesen kikerülnie, hiszen a jutalom valóra Az életmentő stewardesst édesanyja elkísérte azokra a helyekre, amelyekről oly sokat mesélt lányának (Karff István felvételei) váltaná régi álmát. Mert úgy hirdették: az első helyezett oda mehet kísérőpartnerrel két hétig jutalomüdülésre, ahová akar. így emlékszik a verseny perceire: — Nagyon izgatott voltam. Igazán már nem is tudom, hogyan fordultam, sétáltam végig az emelvényen, eszembe sem jutott, hogy ügyeljek a könnyed mozdulatokra, hogy megnyerő legyen a hangom. Aztán a verseny végén, amikor a zsűri a tanácskozás után eredményt hirdetett, engem szólítottak először. — Gondolom, a jutalom átvétele után sokan megkérdezték, hová akar utazni? — Hogyne. Elsőként a légitársaságok képviselője, aztán az újság, a rádió, a televízió riportere. Érdeklődtek, hol töltöm a szabadságom. A Riviérára utazom-e, hogy ott is felfedezzenek, vagy Svájcba, Nápolyba, Tokióba, talán az Elefántcsontpartra kívánok-e menni. — És? — Mondtam: Magyarországra. Kérdezték is mindjárt tőlem, miért éppen oda? Meglepődtek, hiszen a választásom merőben ellentétes volt azzal a céllal, A szépségkirálynő Visegrádira, Mátyás király hires borkútjánál amelyre hasonló esetekben a szépségkirálynők gondolnak. Én félig-meddig magyar vagyok. Anyám 1946-ig, amíg férjhez nem ment, Budapesten élt, apám vitte ki New Jerseybe. Én már ott születtem, ott jártam iskolába, ott szerez—SS.. „Miss New Jersey” tem rajztanán diplomát. Csak hát a repülést is szeretem, és még fiatal vagyok, jobban vonz a légi, mint a földi munka. Sokat utazhatom, meg itt jobban is keresek. De szabad időmben mindig festek, rajzolok. — Betty még iskolás korában elnyerte az Egyesült Államok fiatal festőinek pályázatán az első díjat — közölte büszkén a mama, amiért a lányától — „ejnye, mama, miért kell dicsekedni?” — megrovó pillantást kapott. — Nem gondolt arra, hogy szépségkirálynőként esetleg filmhez, televízióhoz is ajánlatot kap? — Nem akarok színésznő, tévé-bemondó lenni. Imádom a repülést. A stewardessnek nagyon szép a munkája. Aztán Betty rajzolni kezdett, skicceket húzott Beatrix királyné fogadótermének romjairól. Míg rajzolt, a mamától tudtam meg, hogy nemrégen megmentett egy spanyol nőt. Repülés közben viharba kerültek Charksburg West Virginia felett, a gép nem tudott leszállni. A sok hullámzó eséstől rosszul lett az asszony, az ijedtségtől szívgörcsöt kapott, öntudatát vesztette. Betty azonnal intézkedett, hogy ahol majd leszállnak, mentő várja őket. Búcsúzáskor a szokványos kérdésre, hogy milyen élményekkel távozik, kissé meglepő választ adott. — Nagyon örülök, hogy első külföldi utam Magyarországra vezetett. Megismertem anyám szülővárosát, a rokonokat. Budapest nagyon szép. Sokat mesélek majd otthon róla. Csak egy kis csalódás ért. A fiúk itt nem udvarolják úgy körbe a szépségkirálynőt, mint nálunk. Igaz, hogy ez az én esetemben kissé nehézkes lett volna, mert nem értem jól, mit mondanak. De télre ismét eljövök és akkorra megtanulok magyarul, hogy szót értsenek velem. András Ida A lósport világából Magyar ló nyerte a Preis der Stadt Wient. A 100 000 schillinggel díjazott versenyben Pilvax (apja: Boccaccio — anyja: Honleány) győzött az osztrák Freigräfin és a nyugatnémet Edelhors előtt. A győztes 1:19.9 idős küzdelem után szerezte meg az elsőséget. Az ugyancsak magyar Nadir, a hatodik helyen végzett. Pilvax győzelme nagy meglepetés volt, a magyar lovat a szaksajtó csak az ötödik helyre véleményezte. A győztest Papp Albert hajtotta. A müncheni olimpia mindhárom lovasszámában részt veszünk. A díjugratásra, a díjlovaglásra és a militárira már folynak az előkészületek. A válogatott ugrókeret részt vett a franciaországi Dinárában megtartott lovasversenyeken, ott francia és német olimpiai lovasokkal is versenyeztek. A francia szaksajtó a „L’Eperon” a magyarok bátorságát emelte ki, sikeres szereplést jósolva az olimpiára. A nemzetközi fogatversenyeket az idén is Aachenban tartották. A nagy népszerűségnek örvendő versenyeken a mieink 3 első, 2 második, 2 harmadik, 2 negyedik és 2 ötödik helyezést értek el. Az összpontozás alapján a lengyelek és a nyugatnémetek előtt, a dobogó legfelső fokára kerültünk. Egyénileg a magyar Fűlőp Sándor volt a legeredményesebb. Sz. L. * A csikós utánpótlás mutatványa Jókai Mór: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI Képregényváltozat. Szöveg: Cs. Horváth Tibor, rajz: Korcsmáros Pál. A két Baradlay hozzálátott, hogy a világgá futott Tallérossy Zebulon helyett maguk szervezzék meg a csapatok ellátását. Elsősorban Boksa Gergőt, az ökörhajcsárt citálták elő Gyáva fickó! A hajad szála sem . bűit meg, mégis az ellenségnek hagytad a rádbízott jószágot! Ezért ötvenet veretek rád! 9