Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-08-09 / 16. szám

Szabó Péternek hívják még nincs húszéves és az elmúlt esztendőben bejárta a Földközi­tengert, az lőni-, az Égéi-, a Fekete-, a Már­vány-tengert, és az Adriát. Szabó Péter egy kispesti kertes házban nőtt fel, sokáig a Dunát sem látta s még csak egy csenevész patakocska sincs a közelben, amelyet — papírhajóját rábocsátva — némi fantáziával tengerré duzzaszthatott volna. El­lenben a hatesztendős fiú karácsonyra kapott egy könyvet: „Matrózok, hajók, kapitányok” s ez egy életre szóló hatást tett rá. Amikor elvégezte az általános iskolát s felmerült a kérdés, mit tanuljon tovább, kijelentette, mi­ként hatéves korában, tengerész leszek. Szü­lei mosolyogtak, s beíratták a gimnáziumba, mondván, hogy ráér dönteni érettségi után. Bár úgy vélték, hogy ez a gyerekes tenge­rész-rögeszme az ő Péter fiuk esetében kicsit tovább tart a kelleténél. Péter viszont legna­gyobb meglepetésükre elintézte, hogy első Mcntőcsónak-gyakorlat a Földközi-tengeren. Szabó Péter a fedélzeten egyik matróztársával gimnázium után a nyári szünidőben balatoni hajón dolgozhasson. A legnagyobb vitorlásra került, mint tanuló matróz, s ezután minden nyáron programszerűen jelentkezett, sőt már hívták, számítottak rá. Három nyári szünidő­ben végigtanulmányozta a MAHART vala­mennyi balatoni vitorláshajóját s azt mondta: ez jó előtanulmány, hasznos lesz, ha tengerre készülök. Szülei összenéztek: az egykori gyerekes vágyálom immár férfias döntésként hangzott. Magyarországnak nincs tengere, ez igaz. De van hajógyára, amelyből évről évre számos tengeri hajó siklik a vízre, hatezer tonnás mélytengeri hajók is. És van felsőfokú gép­jármű közlekedési technikuma, tengerész­tiszti szakkal. Erre jelentkezett Szabó Péter érettségi után. A tengerészeti szak kétéven­ként indul. Abban az évben nem indult. Helyette azonban Szabó Péter indult el — a tengerre. — 1968 szeptemberében valóra vált, amit kisgyerek koromban elhatároztam: tengerre szánhattam az 1350 tonnás Hazám nevű ke­reskedelmi hajónkkal. Nagynak láttam és gyönyörűnek. Azóta már utaztam a Borsodon, amely 1962-ben épült (a Hazám 58-ban), és ez lényegesen szebb, modernebb. De a Hazám mindig kedves marad számomra, mert na­gyon sokat köszönhetek azoknak, akik ott ta­nítottak, az első tisznek, Dobos Lászlónak, a rádiós tisztünknek s a többieknek. És mert ezen a hajón kezdtem el, amit egy életen át folytatni szeretnék. Hogy miért ezt válasz­tottam élethivatásul? — A kemény tengerész­mesterségre termett fiatalembernek álmatag őzike szeme van. Ezzel a merengő szemmel néz rám nagyon komolyan s megpróbálja ele­mezni realitássá vált „rögeszméjét”. — Szó­val: hogy miért? Nem mert könnyű, vidám és változatos életet jelent. Bár vidám is, vál­tozatos is, de hogy nem könnyű, az biztos. Mint deck boy kezdi az ember, ami azt je­lenti, hogy ételhordástól a fedélzeti munkáig mindenben segíteni kell. Nekem szerencsém volt. Hét hónap után kormányos tengerésszé, fedélzeti tengerésszé léptem elő. Elhallgat* ismét elgondolkodik. Hogyan ma­gyarázhatná meg, miért választotta a hajó­K ormány őrségben zást. Láthatóan fontosnak tartja, hogy ne ér­telmezzék tévesen: nem a kaland lehetősége vonzotta, hanem a sajátos munkaterület izgat­ja. Mert munka ez, a javából. Elmondja egy vad vihar történetét Latíkiánál a szíriai par­tokon, ahol a parancsnok választás elé került: vagy ottmarad a kikötőben, kockáztatva, hogy összetörik a hajó, vagy fölszedik a horgonyt s a nyílt tengeren próbálják átvészelni a vi­hart. Az utóbbi mellett döntött és helyesen döntött. Szabó Péter csillogó szemmel beszél parancsnokáról, arról, hogy milyen nagyszerű dolog a bátorság, a higgadtság, a lélekjelen­lét. Milyen nagyszerű felelősséget vállalni, igazán jól ismerni a munkát, a viszonyokat s pontosan együttműködni egy jó kollektívá­val. — Vagyis... a hajó tulajdonképpen éppen olyan munkahely, mint bármely üzem. Ennek a munkahelynek nagy előnye, hogy miközben dolgozom, megismerem a világot. Hátránya, hogy sokáig nem láthatom a hozzátartozói­mat. Egyéves hajózás után most tette le a felvé­teli vizsgát a főiskolán, ahol három év tanu­lás következik: matematika, fizika, hajózás­­tan, tenger jog, nyelvek. A következő évfo­lyam azonban csak jövőre indul, így előbb még egy évet a tengeren fog tölteni. Kevés fiatalember mondhatja el magáról, hogy amit hatéves korában elképzelt, azt húszévesen megvalósította. Szabó Péternek ez azért is sikerült, mert a céljáért tanulással, munkával harcolni tudó, komoly felelősségér­zettel élő fiatalok típusához tartozik. Augusz­tusban ismét hajóra száll. Hogy melyikre, a Borsodra, a Hazámra, vagy egy harmadikra? Még nem tudja. Amelyiken szükség lesz rá. Jó munkát, szerencsés hajózást! Soós Magda Itt ?z ellenség De nemcsak Zebulon futott. A frissen toborzott nemzetörezredek sem álltak meg a kartácstűzben, az első összecsapás után hátat adott az ellenségnek az Hajnalodott, mire a szerencsétlen „szalma­­komisszárius” vissza tudta verni az élelmezési tisztek rohamát. De ekkor meg Ödön kala­márist, tollat hozatott, s felszólította, hogy (csináljon a készletekről kimutatást. Már éppen lelkészült volna a rovatokkal, amikor vad csata- Jzaj riasz^ottajejjj^^^^ ^

Next

/
Thumbnails
Contents