Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)

1969-07-26 / 15. szám

Esti csendélet nak ki jelentős területet. Az előzetes tervek szerint csak strand­építésre 1 millió négyzetméter körüli telekparcellát tartalékol­nak, amelynek csaknem 50 százalékát az északi parton jelölik ki. Igen számottevő telek-komplexumot alakítanak ki a nem­zetközi igényeknek megfelelő kajak-kenu versenypálya létesíté­sére, továbbá a horgászoknak. Óriási beruházással járó feladat a tó vízpótlásának megoldása. A tavat tápláló legnagyobb hozamú patak a Császárvíz és Ve­­reb-Pázmándi patak. A vízpótlást oly módon oldják meg, hogy egy 674 hold és egy 1038 hold területű tárolót építenek. E két jelentős tároló szavatolja majd a tó vízszintjének stabilitását és ezzel a tókörnyék regionális fejlesztését. A zámolyi tároló épí­tése máris megindult, a pátkai megépítésére a negyedik ötéves terv időszakában kerülhet sor. A tó és az egész üdülőtérség~szeme fénye Agárd és Gárdony. A tópart e szakaszát mintegy három kilométer hosszúságban már 1961—1968 között csaknem 60 millió forint beruházás árán rendezték: kikötőket, partfalat építettek. A Velence-tavi Intéző Bizottság megbízásából az északi part rendezésének tanulmány­­tervét is elkészítették. Itt épül meg majd a velencei kanyarba tervezett fürdőhely is. Az 1967-ben megkezdett közművesítési munkálatokat megelő­zően a tó térségében közüzemi vízmű egyáltalán nem volt. A déli parton 17 primitív kút szolgáltatta a vizet. Az északi part ásott és fúrt kútjainak vízhozama egyrészt igen csekély, más­részt vizük nem jó. A települések nagyobbára csatornázatlanok. Az északi part vízszükséglete 1965—1985 között a mai 2415 köb­méterről több mint 11 000 köbméterre növekszik. Gárdony— Agárd. Velenceíürdő, Velence, Kápolnásnyék vízellátási kérdé­sét 1973-ig a regionális vízmű üzembehelyezésével oldják meg. A velencetavi regionális vízműtársulat a helyi vízmű építését már meg is kezdte és az Agárd—Gárdony községek részbeni víz­­szükségletére elegendő szakasz építését az idén be is fejezi. A kápolnásnyéki völgyben megkezdik a Kápolnásnyék—Velence— Velenceíürdő vízszükségletét részlegesen kielégítő vízmű építé­sét, Pákozd térségében tovább folytatják a mélységi víztartalé­kok feltárására irányuló kutató tevékenységet. A regionális víz­mű alapja az Ercsi Cukorgyár által 1970—1972 között megépülő, napi 8000 köbméter teljesítményű kútsor lesz. Mint világszerte mindenütt, itt is nagy fejtörést okoz az üdü­lőterület csatornázásának gondja. Minthogy azonban civilizált terület nem képzelhető el csatornázás, korszerű szennyvízelhe­lyezés nélkül, mind az északi, mind pedig a déli parton a csa­torna- és tisztítómű teljes kiépítését tervezik. Szükségünk van a Velencei-tóra. Szinte Budapest szomszéd­ságában van, autón, vonaton gyorsan megközelíthető. Ma ezrek­nek, holnap tízezreknek nyújt majd felüdülést. 'Horgászparadi­­csom, vitorlások ideális terepe, téli sportokra is alkalmas, nád­szigetei. ma még bujább északi partja ritka madárseregek búvó tanyája, természetvédelmi körzet. Agárd, Gárdony, Velence mo­dern üdülői, a strandok vidámsága' feledteti, hogy néhány éve még közeli pusztulását jósolták a tónak. Nem pusztul el, vé­delmébe veszi, s holnapra az egész vidéket kultúrtájjá varázsol­ja az ember. Vincze Oszkár / EZETŐ tök és igyan­dett embert. Élvezem a munkámat, gyönyörködöm benne, és várom, szeret­ném, hogy más is így legyen vele ... Talán ezért érzek valami párhuzamot a művészetekkel és a művészekkel. És a matematikában is vannak „izmusok”. Igaz, ezek inkább az éppen divatos, so­kak által művelt témák, de látja, ezek­ben a témákban is az igazi matemati­kusok egyéniségek maradnak. — Más tudományokban nem így van? — Mondják, hogy néha türelmetlen vagyok, hogy túlontúli fejlett bennem a kritikai érzék. Ha ez igaz, akkor csak azért, mert a köztünk, matematikusok között olyan természetes gondolatsza­badságot nem mindig tapasztalom más körökben. — Az összehasonlítás a művészettel egy ponton mégis hiányos. A művészet fő jellemzője az esztétikum. — A matematikában is! Sok matema­tikus éppen esztétikai okokból választ­ja a tudomány egyik vagy másik ága­zatát kutatási irányként. És mennyi ha­sonlóság van a matematikusok és a mű­vészek gondolkodásmódjában! — Elnézést kérek, de a laikusok azt állítják, hogy a matematika száraz, em­bertelen tudomány. — Ellenkezőleg! A tehetségtelen fes­tőnek kín a festészet. A tehetségtelen matematikusnak kín a matematika. De ez korántsem jelenti azt, hogy a fes­tészet vagy a matematika „száraz”. — De azt se, hogy humánus! — Jellemző filológus-felfogás! Részle­tezzem, hogy a matematikai gondolko­dásmód általános elterjedése, milyen hasznára válna az emberiségnek? Elő­ször: precíz fogalmakkal kell dolgozni. Másodszor: kötelező a logikus gondol­kodás Harmadszor: mindent a legtisz­tább eszközökkel szükséges bizonyítani. Negyedszer: a problémák és a megol­dások közti legrövidebb utat kell keres­ni. Ötödször: elengedhetetlen követel­mény a korrektség ... Elég ennyi ? Ha mindezt elképzelem a közéletben — cso­dálatos volna! Olyan hatású, mint... mint egy Thomas Mann-regény, vagy mint egy József Attila-vers. — Nem túlzás? — Sőt! Folytathatom: a matematika a nemzetközi közeledésben a tudomá­nyok eszperantója. Amit tegnap Tokió­ban bebizonyítottak, azt ma már hall­hatja egy debreceni egyetemista, holnap akár hozzá is tehet valamit, ami hol­napután Leningrádban megjelenik ... (Nem voltam jó matematikus a kö­zépiskolában. Talán mert az elemiben hiányoztam arról a bizonyos óráról... De most megértem, miért rajonganak érte diákjai. Nemcsak azért, mert „diák­párti”, nemcsak azért, mert olyan diá­­kosan fiatalos. Hanem mert ő maga is rajongó. De vajon elfogult vakbuzgó-e, mint minden szerelmes?) — Akkor hát igaz volna, hogy a ma­tematika mindenhová törvényszerűen behatol, hogy matematizálódik a világ? — Behatol oda, ahol szükség van rá. De vapnak tudományágak, amelyekbe csak divatból erőszakolták be. És ez ve­szélyes, mert a matematikával lehet él­ni, de visszaélni is. Ami az egyik terü­leten nélkülözhetetlenül fontos, az a má­sikon szükségtelen, sőt gátolhatja az előrehaladást. Már csak ezért se hiszem, hogy a matematika mindent „elöntene”. — Az is csak legenda, hogy a mate­matikusok közül kerül ki a legtöbb szó­rakozott professzor? — A tréfás kérdésre a tréfás válasz: a szórakozottság nem matematikai defi­níció, tehát én, a matematikus, nem tu­dom meghatározni az egyéniséget, hogy szórakozott-e vagy sem. — És a komoly válasz? — Azt hiszem, a matematikusok kö­zött is akadnak olyanok, akik elzárkóz­nak a társadalomtól, s az elzárkózás „szórakozottságban” ölt testet. Hogy aztán ez az elzárkózás jó vagy rossz, az más kérdés. Ha társadalmi érdekből történik, azaz a kutató olyan alkotási fázisban éh hogy szüksége van zavarta­lan nyugalomra, elzárkózásra, akkor helyes, ha környezete ellen védekezik, ha másképp nem megy, szórakozottság­gal. De az elzárkózottság álarc is lehet, mögötte a társadalmi problémákat le­becsülő önző kispolgár húzódhat meg esetenként. — És a társadalmi aktivitás is két­arcú? — Azt hiszem, a tevékeny társadal­mi életet folytató tudós is kétféle le­het. Talán akad olyan, aki közéleti te­vékenységgel szeretné növelni elismer­­tetettségét. A többség azonban azért te­vékeny, mert megérti, hogy a tudomá­nyok fejlődése, az utóbbi időkben a matematikáé is, attól függ, hogy a tár­sadalom milyen anyagi erőfonásokat bocsát a tudósok rendelkezésére. Ezért aztán a tudós kötelességének tartja, hogy érdeklődjék a társadalmi problé­mák iránt, hogy tanácsot adjon és kér­jen, ha kell, segítve a társadalom .és a tudomány között az összhang megte­remtését. — Mit jelent mindez a gyakorlat nyelvére lefordítva vagy közelebbről a saját életében? — De hiszen mindmostanáig erről beszéltem. Summázzam? Az én legna­gyobb gondom az, hogy bármit teszek, óriási a felelősségem, hiszen az ifjúság nevelése forog kockán, és ezzel egy nép, egy ország, egy társadalom jövője. (Becsukom a füzetem. Bizonytalan vagyok önmagámban: vajon sikerült-e a portré? A film a gépben még előhí­­vatlan, és annyi minden függ a megvi­lágítástól ... És amikor fotóztam, vala­hogyan mindig eltűnt az a kedves, csi­bészes mosoly az arcáról... Ami meg a tollal rajzolást illeti: úgy irtam-e mindent, ahogyan mondta? A szavak, tudom, a helyükön vannak. De a hang­súlyok! Kevés az írásjelünk: pont, vessző, felkiáltójel, kérdőjel... Látom, dr. Daróczy Zoltán, a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem analízis tanszékének vezetője is nyugtalan. Nemcsak látom, hallom is. Mert ki­mondja: az előadásain ő maga választ­ja meg témáját, az interjúban pedig az újságíró kérdései a meghatározók... Mindketten bizonytalanok vagyunk ... De kár, hogy a portrékészítéshez a tu­dományok huszadik századi királya, a matematika se ad mindent megoldó képletet!) Garami László Onszlánköltfkök búcsúja Bara, a 11 hónapos oroszlánkölyök egykedvűen fogadja az érkezőket. Szomorúan nyöszörög, nem néz senkire, a simo­­gatás is mintha fájdalmasan érintené. Egyedül maradt a nagy barlangban, hiába hívja testvéreit. Előző nap még együtt játszottak. Baby, a legkedvesebb, különös örömét lelte abban, hogy sárba mártott mancsával végigsimogassa láto­gatóit, Erzsiké, Manci és Theo hátukon fekve pofozták a le­vegőt, ma pedig az Állatkert udvarán utazóládáikban mor­golódva fogadhatják csak kis barátaikat, a pestlőrinci úttö­rőket. aki az ünnepélyes pillanathoz méltón, virágcsokorral és búcsúfalatokkal érkeztek a helyszínre. — Alig egy év alatt tizenöt fiatal oroszlánt exportáltunk — mondja dr. Szederjey Ákos, a Budapesti Állat- és Nö­vénykert főigazgatója. — Hetet ősszel, s most négy-négy in­dul Belgiumba, az ottani Zoofarmra. Lola, nőstényoroszlá­nunk egy éven belül kétszer ajándékozta meg utódokkal ál­latkertünket, s kölykeit már úgy neveltük, hogy megszokják az ember társaságát, (k) Bara nagyon szomorú (Kovács Ottó felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents