Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-07-26 / 15. szám
Vízi karnevál A V U E N Agárd Két aranyérem Belgiumból Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, az NDK, Olaszország és Szovjetunió után az Északi-tenger partjára utazott újabb vendégszereplésre a budapesti Ifjúsági Művészegyüttes Központi Kórusa. A 70 tagú vegyeskar ezúttal Belgium egyik városában állt dobogóra Lantos Edit karnagy vezetésével. Június 23 és 28 között Scheveningen-ben rendeztek nemzetközi kórusfesztivált csehszlovák, jugoszláv, észak-amerikai s hazai együttesek részvételével. A Kurhaus Impozáns dísztermében rendezett versenyen megjelent Klaus herceg is. A lelkes magyar kórus a női karok versenyében és a folklór mezőnyben nyerte el az aranyérmet. Tíznapos vendégszereplésük során felvételt készített velük a belga rádió is. Búcsúzáskor hálás köszönetét mondtak az őket vendéglátó Poeldyk község lakosságának. (P. R.) A Velencei-tó évtizedeken át a soványabb pénztárcájúak ..Balatonja” volt, minden olyan kellék hiányzott itt, ami a nagyvonalú fejlődés, az igényes magán- és közületi üdülők számára vonzó lehetett volna. A nehezén azonban most már túljutottunk. E mintegy 26 négyzetkilométer felületű tó fölött végre kisütött a tervszerű rendezés—fejlesztés napja, és megkezdődött az egyébként sajátosan szép vidék korszerű üdülőtérséggé fejlesztése. Mindenfajta korszerűsítés előfeltétele azonban, hogy megbízható mérésekkel tisztázni kell a tó hidrológiai, hidrobiológiái viszonyait és ezek alapján már 1963-ban elkészítették a tó vízhasznosítási tervét. A tó és környéke a többi között négy fontosabb irányban hasznosítható: üdülésre, természetvédelmi intézmények létesítésére, halászatra és nádtermelésre. Az állandósított 160 centiméter magas vizszint a hasznosítás mind a négy változatának megfelel. Az ember számára azonban legfontosabb o íó kedvező biológiai egyensúlyának megőrzése, helyreállítása. Ezért például a nádasokban a víz mozgását mesterséges „szélutak" nyitásával kell növelni. A legszigorúbb rendszabályok latbavetésével is meg kell akadályozni, hogy a tóba biológiai szempontból káros szennyvizet bocsássanak. A tó ősi nádbozótját olyan mértékben kell „civilizálni”, hogy vízháztartása a halállomány és a madárvilág létfeltételeinek optimálisan megfeleljen. A meder tervszerű kotrásával az áramlási viszonyokat javítják meg. A partvédő művek mögötti területet feltöltik, a tótól elhódított partsávot sportolásra és építkezésre alkalmassá teszik. A legattraktívabb környezetben — főként azonban az északi parton — nagy közintézmények, üzemi üdülők építésére hasíta-A TANSZÉKE (Amikor fölhívtam: engedje meg, hogy tollal és fényképezőgéppel portrét készítsek róla, megkérdezte: „Miért éppen rólam?” Váratlanul ért a szerepcsere — inter júvolóból interjúvolttá válni —, s nagy hirtelen az igazat válaszoltam, ami azért veszélyes ebben az esetben, mert sokan hajlamosak „beállni” a szerepre, amit az újságíró elvár tőlük. Mégis, megmondtam: azért, mert tanítványai valósággal istenítik: másodsorban azért, mert az egyetemen és talán az egész országban sincs fiatalabb tanszékvezető. Valóban: irigylésre méltóan fiatal! Harmincegy esztendős!!! És még fiatalabbnak látszik. Az egyetemi hallgatók országos konferenciáján, tavaly novemberben, sokan diáknak hitték, de nemcsak azért, mert kevesebbet mutat, mint a kora, hanem mert hamisítatlan diákos hévvel és a diákokért beszélt. Szó szerint írtam egykét mondatát: „Érthetetlen, miért a kari és a rektori tanácsülésekre küldjük az ifjúsági szövetség képviselőit, amikor minden teremtett lélek tudja, hogy a hallgatókat érintő kérdések nem ott, hanem a tanszékeken dőlnek el. A tanszékeken kell tehát kiharcolni a beleszólási jogot, hogy közösen, oktató a díSkkal vitázva, állapítsuk meg: mivel töltsük ki azt a Iáéti 24—26 órát!” Nem megdöbbentő? A tanszékvezető maga adja a „tippet”, hol és hogyan szólhatnak bele a diákok a munkájába?!) — Nem vádolták még azzal oktatókollégái, hogy diákpárti? — Nem. Azt hiszem, tudják rólam, hogy nem vagyok se hallgatópárti, se oktatópárti, hanem tudománypárti. És meggyőződésem, hogy a hallgatók ugyancsak tudománypártiak. — Meggyőződése vagy csak érzése? — Meggyőződésem. Az ifjúkor természetes velejárója ugyanis, hogy a fiatalok tudománypártiak, olykor-olykor inkább azok, mint egynéhány oktató. A hallgató nem a papírért jön az egyetemre, hanem azért, hogy tanuljon. És még valami: egy jó egyetemen a hallgatók és az oktatók érdeke egy és ugyanaz; hiszen ha a hallgatók nem érzik jól magukat, akkor az oktatók is feszengenék. Ezért is érzem a mi korosztályunk missziójának — és most a „korosztály” alatt nem okvetlenül az életévek számát értem —. hogy közvetítsünk a hallgatók és az idősebb, pontosabban a nehezebben megközelíthető oktatók között. — És erre is jut ideje, erre a „közvetítésre”? Tanszékvezető, most nevezték ki dékánhelyettessé, a diákjóléti bizottság elnöke, családapa, oktató... Mi marad a tudománynak, a matematikának? — ó, a matematika nagy zsarnok' Nem hagyja élni az embert, de éppen ez a szép benne. (Tudom, néhány perccel előttem ért haza. Egész napon át felvételiztetett. Reménykedő, könyörgő, izgatott, drukkoló, rettegő tizennyolc évesek szemének pergőtüzében állt. Kimerült. Beszalad a kisfia. „Megjöttél, apu?!”, bizonyára maradna is, egy picit legalább, de csak egy puszira telik, hiszen ott vagyok én, a vendég. „Apu tárgyal." Ismerős lehet a helyzet, a pöttöm gyerek szó figyelmeztetés, kérés nélkül kihúzódik. Az apa utánanéz, hívná viszsza, de ... Készül a portré.) — Kosztolányi írta: „Mindenki mártír, aki nem élheti a tulajdon életét, aki nem akkor kel és fekszik..., eszik és iszik, kacag és sír, amikor kedve tartja.” E definíció szerint nem mártír a tanszékvezető is? — Éppen úgy élek. mint ezelőtt egy évvel, tanszékvezetői megbízatásom előtt. Életmódom a lehető legharmonikusabban olvad össze a munkámmal. De az alap a tudomány, és a tudomány szeretete hozza a többit. Mondhatnám, hogy valahogyan művész módjára élek... — Ezt úgy értsem, hogy bohém? — Szó sincs róla... Hogyan is érzékeltessem? ... A matematikusok világában ismeretlen a csinált tekintély. Az alkotómunka nem tűri az akadémikus, az újtól irtózó, a külsőségekbe mereve„Egy fó egyetemen a haliga az oktatók érdeke egy és i az...” „A tehetségtelen festőnek k a festészet.. „A szórakozottság nem matematikai definíció .
