Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-07-12 / 14. szám
Különös kiállítás szemlélői lehettek azok, akik az elmúlt hetekben felkeresték a Magyar Optikai Művek Szakasits Árpád Művelődési Otthonának kupolatermét: képeket, agyagszobrokat, iparművészeti tárgyakat láthattak. A kiállított alkotások a legkülönbözőbb stílusirányokat követték. Volt közöttük aprólékosan részletező naturalista mű, volt gyermekien primitív, volt szürrealista vízió, s volt absztrakt nonfiguratív kép is. Valamennyiük közös jellemzője azonban az erős szuggesztivitás és a festményeken a színek lázasan szabad lángolása volt. A látogató nehezen vonhatta ki magát hatásuk alól. A képeket beteg emberek festették, a szobrokat beteg emberek mintázták. Pontosabban: az Egészségügyi Minisztérium Munkaterápiás Intézetének lakói. Azok a pszichotikus betegek, akikről valamely módon kiderült, hogy érdeklődnek a képzőművészet iránt, ami gyakran együtt jár azzal Is, hogy több-kevesebb tehetséggel is rendelkeznek hozzá. E kiállítás első célja azonban nem valamiféle „tehetségkutatás” volt, s nem az a kiállított művek keletkezésének oka sem. A művészet ezúttal a gyógyítás és gyógyulás folyamatának egyik fontos része. Már a múlt század végén gyűjteni kezdték a gyógyító intézetekben a pszichotikusok képeit, rajzait, szobrait. Hamarosan kiderült, hogy ezek a művek közelebb visznek egyes betegek és betegségek megismeréséhez. A diagnosztika eszközei is lettek, mert általuk közelebb lehetett jutni egyes nem tudatos lelki folyamatok tartalmához, jellegzetességeihez, hiszen ezek a képek, szobrok, minden különbözőségük ellenére is, a betegség fajtája szerint, mutatnak bizonyos közös vonatkozásokat. A schizophren alkotásokra például leginkább jellemző bizarr jellegük, de legtöbbször mégis marad bennük valamely reális elem, amely éles ellentétben áll a kép többi részével. Sokszor a háttér uralkodik, miközben az előtér egészen üres. A felfokozott érzelmi állapot pedig igen erős színekhez vezet. — akadnak hivatásos művészek is. De gyakran előfordul, hogy olyan veszi kezébe az ecsetet, aki még sohasem foglalkozott vele. Alkotás közben, s az alkotás eredményében senki sem befolyásolja a betegeket; csupán mesterségbeli oktatást, tanácsot kapnak, az anyag és az eszközök kezelésére (bár éppen a mintázásban a gyógyító terápiához az is hozzátartozik, hogy a beteg saját tevékenysége közben fedezze fel az anyagkezelés módszereit). Viszont gyakran járnak tárlatra, kiállításra. És mind gyakrabban rendeznek ők maguk is. A most bemutatott intézetnek, a Duna-kanyar nyugtatóan lankás völgyeiben több munkaterápiás telepe, gazdasága van, ahol a betegek a legkorszerűbb gyógyítási folyamat részeként mezőgazdasági, ipari munkával is foglalkoznak. Az intézet az elmúlt esztendőkben fokozatosan létrehozott egy művészcsoportot is, amelynek alkotásait már zártabb körben, kétszer is kiállították. Ez a mostani volt az első nagyobb szabású, nyilvános kiállítás. Az érdeklődés akkora lett iránta, hogy nyitva tartását meg kellett hosszabbítani. Nem csupán gyógyítással, képzőművészettel, vagy pedagógiával foglalkozók keresték fel, hanem más intézetek lakói is, akik maguk is foglalkoznak valamilyen alkotóművészettel, s így mintegy „tapasztalatcserére” jöttek; amiegyben szintén hozzájárul a világgal, és a társadalommal való egészséges kapcsolatuk helyreállításához. Mint mondottuk, e tevékenység fő célja a gyógyítás, és nem valamiféle tehetségkutatás. De az Is kétségtelen, hogy nyilvánosság elé nagyobbrészt a tehetségesek művei kerülnek. Aki pedig foglalkozott a nagy műalkotások keletkezésével, vagy eltöprengett korunk művészetének némelykor fölöttébb különös produktumain, az — tapasztalatai alapján — nem keresi a határvonalat, hogyan, s mire gondolt alkotójuk, míg teremtette őket... —i. —r. (A felvételeket Novotta Ferenc készítette) Fontosak ezek az alkotások a betegség-felismerésen túl, a gyógyítás folyamatához is. Olyan betegekről van többnyire szó, akik jóformán minden kapcsolatot megszakítottak a külvilággal; az orvos azonban e képek, szobrok közvetítésével kontaktust talál* a beteggel. Később, a betegek egymással is kapcsolatot találnak, a közös alkotótevékenység fontos szerepet kap gyógyulásukban. A személyiség felszabadul, gátlások leomlanak, izgalmak csillapulnak, és így tovább. Különösen érdekes az agyagmintázás hatása, mivel az bizonyos tartós koncentrációt és folyamatos munkát igényel, hiszen, ha az agyag kiszárad, a félig kész munka tönkremegy. A betegek között — erre ellenkező irányból vizsgálva is számos példát ad a művészettörténet Jókai Mór: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI Képregény változat. Szöveg: Cs. Horváth Tibor, rajz: Korcsmáról Pál. Előbb a védők, aztán az oitromlók vonalain kellett észrevétlen átlopakodniok. Hiába öltöztek árusasszonynak, ha elfogják őket, aligha kerülhetik el a kémkedés gyanúját. y I 9 T T TT▼▼'
