Magyar Hírek, 1969 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-17 / 10. szám
RADNÓTI MIKLÓS: „... Mert egyszer béke lesz. Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!” Béke van. Halkan susognak a fák e szelíd májusi estén a Pozsonyi úton. Ide látszik a ház, ahol otthont, menedéket teremtett ifjú feleségével. A Sziget utca sarkán — mától a nevét viseli — kamasz szerelmesek évödnek. Felszabadultak, boldogok, fiatalok. Vajon tudják, értik a mai ifjú emberek, hogy alig múlt két évtizede, amikor e fogalmak — fiatalság, boldogság — nem kötődtek, és nem rímeltek egymásra? Ellenkezőleg: pokoltornácon kerengeni, várni a végzetet, a förtelmes halált, ezt jelentette akkor fiatalnak lenni. Ennek a korszaknak volt költője a mi Radnóti Miklósunk. Még csak 60 esztendős lenne. De megölték és testét tömegsírba lökték azok, akik készen álltak egy nemzet sírját megásni. Emlékeznek e napon a barátok, tudós esztéták, és megszólal az értők legméltóbbja, az olvasó is, verseinek sok-sok rajongója. Jó lenne ideiktatni megannyi szép sorát, hiszen ki tudhat többet mondani egy költőről önmagánál, aki leikéi zárta verseibe. Szívünk szerint felmutatnánk az anya és az ikertestvér halála feletti örök gyötrődés szavait, az Ikrek hava emlékező sorait, lekottáznánk a Száll a tavasz lágy dallamát, a Levél a hitveshez szépséges-fájdalmas kiáltását, és mindenek fölött és legelébb a fogoly és megalázott költő segélykérő, reményt ébresztő, vádló, harcért, jövőért, békéért kiáltó utolsó verseit. Nem engedi az irigy terjedelem. De vígasztal bennünket a ludat, hogy Radnóti költészete, egész életműve immár a nemzet, minden magyarul tudó nagy kincse, hogy ismerik, szeretik és megértik öt mindenütt. Hadd idézzünk hát egyetlen egy gondolatot ebből az életműből, a legnagyobbat, azt, amelynek átérzett igaza mellett életével halálával tett tanúságot: ne hagyd magad! — életre buzdító vigaszát — „ ... ö, tarts ki addig lélek, védekezz!’’ —, a harcos reménységet, mely áttör a Járkálj csak, halálraítélt pesszimizmusán és ama utolsó — a költőnek, és úgy látszott, % nemzetnek is utolsó — napokban e „lángoktól ölelt kis ország” menekítő eszméjévé magasodott. Tudjuk, felmarjult lábbal, éhesen vánszorogva a halálmenet szerencsétlenjei közölt, zsebében ott lapultak a Razglednicák, amelyeket megtaláltak agyongyötört teste mellett. Megőrizte nekünk az idő, mint testamentumot. Mint a gyenge költő győzni tudását az erős gyilkos felett. Mint az élet győzelmét a halálon. Cs. I. Az évforduló alkalmából Csepelen ünnepélyesen leleplezték a kóltó szoborportréját, H. Varga Ilona alkotását, a Radnóti Miklós utcában pedig elhelyezték a költs emlékét megörökíts domborművet (Ifj. Schiller Alfréd felvétele) Qltm tiuUiafőiii... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csörgő, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát; az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, im Itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. (1944. január 17) BARTÓK EDDIQ ISMERETLEN LEVELE A MAQYAR ÉRTELMISÉQ ANTIFASISZTA OSSZEFOQASARÓL Bartók Béla levelei egy alkotómunkában Izzó élet csaknem fél évszázados küzdelmének, hitének, sikerének, csalódásának és mindig újrakezdésének megragadó dokumentumai. Az eddig összegyűjtött több mint hatszáz levélből nemcsak Bartók emberi nagysága, hajthatatlan jelleme, harcos humanizmusa bontakozik ki, fényt vetnek e levelek zaklatott kora sok ellentmondására is. Most Ismét rendkívül értékes levéllel gazdagodott e hagyaték: a Tudományos Akadémia Bartók-Archivumába került a nagy zeneköltó egy 1942 júniusában, önkéntes amerikai száműzetése Idején Irt, eddig ismeretlen levele, amely a harcos antifasiszta Bartók portréját egészíti ki még erőteljesebb vonásokkal. A dokumentum Ferencslk János ajándékaként Jutott a Bartók-Archivumba. Operaházunk főzeneigazgatója a levelet Zádor Jenőtől, a levél címzettjétől kapta. (Zádor Ismert komponistaként akkor már néhány éve Kaliforniában élt, amikor a felhívással Bartók hozzáfordult.) A „Független Magyarországért” nemzetközi mozgalmat 1841-ben Károlyi Mihály kezdeményezte Londonban. Az akciót hamarosan a külföldi magyar emigráció mindenütt magáénak vallotta. Az még további felderítésre vár, hogy Bartók miként kapcsolódott a mozgalomba, s lett egyik amerikai vezetőjévé. A levél így hangzik: DR. EUGENE ZÁDOR 1433 N. SYCAMORE AVE. HOLLYWOOD, CALIFORNIA Kedves Barátom! Az a sorsdöntő küzdelem, amelyet a demokráciák a diktátorok ellen folytatnak, nemzedékekre el fogja dönteni a világ sorsát, és vele a magyar népét is. A magyar kormány az axis oldalán hadat üzent a demokráciáknak, de mi tudjuk, és maga Roosevelt elnök is hangsúlyozta hadüzenetében, hogy az ország szíve és érdeke a mi oldalunkon van. Sajnos, nagy számú ellenségeink azt igyekeznek elhitetni, hogy Magyarország, mint egyetlen kivétel a sok leigázott nép között, szabad akaratából és meggyőződéséből csatlakozott a náci táborhoz. Ebben a helyzetben nekünk, a magyar kultúra képviselőinek, akik Amerikában élvén, véleményünket szabadon nyilváníthatjuk, kötelességünk, hogy feladjuk azt a hagyományos tartózkodást, amit a politikával szemben érzünk. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy nekünk most kifejezésre kell juttatnunk a világ előtt, hogy a magyarság milliói, akiknek szellemét képviseljük, azok oldalán állnak, akik egy szabad, tisztességes demokratikus világért küzdenek, és a többi elnyomottak oldalán ki fogják venni részüket e harcból mindig, amikor erre a lehetőség megnyílik. Amerika földjén a „Független Magyarországért” indított politikai mozgalomnak Végrehajtó Bizottsága már a múlt év szeptember 27-én megalakult, és a politika eszközeivel hirdeti azt az igazságot, amire itt utaltam. Nagyon fontos azonban, hogy a magyar, illetve magyar származású tudósok és művészek is szintén tanúságot tegyenek amellett, hogy egyetértenek ezzel a mozgalommal, amely a régi uralom megdöntéséért, a függetleij, szabad, demokratikus Magyarország megvalósításáért harcol. Elhatároztuk tehát, hogy megalakítjuk a „Független Magyarországért” mozgalomnak, a tudományt és művészetet képviselő Bizottságát. Én elvállaltam e bizottság elnökségét és Láng Henrik Pál, a Columbia Egyetem zenetörténet-tanára elfogadta az ügyvezető alelnökséget. Tisztelettel felkérjük, hogy a bizottsági tagságot elfogadni szíveskedjék. Kérem, szíves hozzájárulását a mellékelt válaszlevélben mi előbb elküldeni méltóztassék. Nincs kétségem aziránt, hogy ön is nevével, tekintélyével, és szellemi súlyával készségesen hozzá fog járulni ahhoz, hogy a magyar nép is képviselve legyen azon nemzetek sorában, amelyek hasonló körülmények közt, hasonló módon kibontották az ellenállás zászlóját. Arra kérjük, szíveskedjék sorainkat bizottságunk formális megalakulásáig bizalmasan kezelni. Amint a csatlakozó nyilatkozatok megérkeznek, az alakulási iratokat és a Bizottság névsorát megküldjük. A meghívottak tekintélyes része hozzájárulását már szóbelileg kifejezte. Kiváló tisztelettel: Bartók Béla (Nyomtatásban először a Népszabadság 1989. április 13-1 számában jelent meg.) Ignotusnak, a Nyugat-nemzedék jeles publicistájának síremlékét avatta fel a Magyar Irodalomtörténeti Társulat április 29-én, a Kerepesi temetőben. A Társaság és az írószövetség nevében Keresztúry Dezső irodalomtörténész mondott emlékbeszédet az 1869-ben született újságíróról, majd elhelyezték a síremléken az irodalmi intézmények koszorúit (Jánosi Ferenc felv.) MÜVÉSZTALÁLKOZÓ A MÁTYÁS PINCÉBEN Gombos Zoltán, az Amerikai Magyar Népszava, a Szabadság és más lapok tulajdonos-főszerkesztője Magyarországra látogatott. A gazdag program során — a többi között — egy kellemes estét NEMZETKÖZI KONGRESSZUS IDEGENFORGALMI LESZ BUDAPESTEN Budapesten tartózkodott M. Shuster, a mexikói Mundus-Tours utazási iroda tulajdonosa, a nagy nemzetközi idegenforgalmi szervezet, az Intercontinental Congress and Convention Association elnöke. A nemzetközi szervezet őszi budapesti kongresszusának előkészítéséről tárgyalt az IBUSZ vezetőivel. A szervezet, amelynek tagjai között a világ szinte minden nagy utazási irodája és légiforgalmi társasága megtalálható, első esetben rendezi évi közgyűlését szocialista országban. töltött a Mátyás Pincében magyar művészek társaságában. Képünkön (balról): Kallós Jánosné, Kallós János újságíró, Karinthy Ferencné, Karinthy Ferenc, Kellér Dezsőné, Gombos Zoltán, Psota Irén, Ungvári Tamás, Kellér Dezső. Másik képünkön: Rátonyi Róbert, felesége és Gombos Zoltán a vacsorán. (Ifj. Novotta Ferenc felvétele)
