Magyar Hírek, 1968 (21. évfolyam, 24-26. szám)

1968-12-14 / 25. szám

öt neu éne túriént - ma is érdekes T7 K IRÁLY Nap,iáinkban újra felkerül az újságok ha­sábjaira, megjelenik a rádió, a televízió hí­rei között a Habsburg-név. Dr. Habsburg Ot­tó, az utolsó Habsburg-uralkodó tizenhat ke­resztnévvel rendelkező elsőszülött fia maga és családja részére engedélyt kapott a haza­utazásra. Ügyvédje még foglalkozik a család ausztriai birtokainak kérdésével. A „kérdés­nek” mintegy 2 milliárd schilling értékű anyagi háttere van. ötven esztendeje, hogy az atya, IV. Károly osztrák császár, magyar király, fakuló nép­szerűségének erősítése érdekében, gesztusként a „hű magyarok” iránt, 1918 októberének vé­gén feleségével együtt, díszes kísérettel láto­gatást tett Debrecenben. Az Est tudósítója lelkendezve számol be az utazásról. A cikk, amely „A királyi párral a Nyugati pályaud­vartól Debrecenig” címet viseli, részletesen elmondja, milyen szépen gondoskodtak a kí­sérőkről — az újságírókról is — útközben. Az egyik arisztokrata kísérő például, miután min­denkivel kezet fogott, személyesen ellenőrizte, kényelmesen ellátták-e őket. A debreceni fogadtatásról szóló beszámoló hasonló hangú. „Lobkowitz egy fehér lapot nyújt ót a királynak, melyről őfelsége a vá­laszt (az üdvözlő beszédre) felolvassa ... IV. Károly király szava lendületes és hangos, ki­tűnően hangsúlyoz, érzi és érti, amit mond ...” (Tényleg megható: Magyarország „királya” megérti a kezébe adott szöveget...) A tudósí­tás megemlíti, hogy az ünnepségen zenekar és énekkar a Gotterhaltet adta elő. Éppen Debrecenben, a nyakas magyarok történelmi múltú, ősi városában nem valami sikeres ötlet. Utána interpellációk hangoztak el a Parla­mentben, amelyek a látogatást elég élesen meg is bélyegezték. Az idők azonban gyorsan változtak. Ugyan­csak Az Est néhány héttel később, december 3-án, már sajátos utórezgésről ad számot: „A Bika szálloda dísztermében a Köztársasági Párt nagygyűlést tartott, amelyen éppen any­­nyi nő jelent meg, mint férfi. Többek felszó­lalása után Csömör Gyula élesen megtámad­ta a város vezetőségét, mert a királyt Debre­cenbe hozta, és a város pénzéből fogadtatására félmilliót költött akkor, amikor a vak is lát­ta, hogy a királyság napjai meg vannak szám­lálva. Követelte, hogy a királyfogadás költsé­geit fizessék meg azok, akik a cécót ordók re­ményében rendezték”. SZERÉNY INTELMEK A PESTI POLGÁRNAK A Károlyi-kormány megalakulása után a fiatal köztársaság első napjaiban ugyancsak Az Estben érdekes felhívás olvasható „A pes­ti polgár tízparancsolata’’ címmel. A bevezető kiemeli, hogy ez az új-és korszerű tízparan­csolat nem hivatalos, hanem a kor erkölcsei kívánják meg minden becsületes polgártól, íme a tízparancsolat címszavai: 1. Vigyázz a szénre! 2. Vállalj őrséget! 3. Adakozzál! 4. Üldözd a szeszt! 5. Ne halmozz fel élelmet! 6. Ne gyújtsd a bankjegyet! 7. Ne termelj eszméket! Légy szerény! 8. Ne légy közömbös! 9. Ne pletykálj! 10. A nők kötelessége. Gondolom, a címszavak magukban is érde­kesek, és rámutatnak az egyszerű emberek mindenapos gondjaira is. Egyik-másik azért is érdekes, mert máig érvényesnek tekinthető. Az első négy-öt „parancsolat” a háborús ne­hézségeket tükrözi. A gáz és a villany pazar­lását igyekszik például korlátozni. „Nincs az a szoba, amelyet egy lámpa ne világítana meg.” Az örségvállalás a nemzetőri, polgárőri vagy a saját lakóház védelmére szólít fel. „Aki megtagadja a szomszédai élet- és va­gyonbiztonságát, sajátjának ellensége.” Érde­kes a magyarázata az ötödik „parancsolat­nak”: „Nem élelmezünk többé frontokat és nem exportálunk. Ami van, itthon marad”. A hetedik és a nyolcadik a mindennapi helyt­állásra buzdít. „Inkább kis munkát végezz, de becsületesen!” „Ne bámuld tétlenül az ese­ményeket!” „A legkisebb hatáskör is életbe­vágó!” A kilencedik, ha megmosolyogtat is, előre mutató: „Ne terjessz álhíreket! Ne higgyél minden nagyképűnek, ijedezőnek, hírhurco­­lónak. Ne viccelődjél. Mosd le magadról ezt az undorító pesti ragályt! Ne félj, annyi al­kalmad lesz még politizálni, hogy nem is sej­ted ..(Legyünk őszinték: a viccelődés ma is egyik jellegzetes vonása a pestieknek, bár ma már nem félünk tőle, nem tekintjük undorító ragálynak. A pesti ember kedélyét és alap­vető optimizmusát is mutatja, ha a komoly, sőt néha súlyos események is azonnal viccek­ben tükröződnek.) A tizedik „parancsolat” in­kább kijelentésként hat, s szinte megható fel­ismerése, elismerése — bár közvetve — a nők jelentőségének a közéletben: „Minden nő el­lenőrizze a férfit, aki az övé. Minden nő min­den férfi élő kritikája legyen. Asszonyok és leányok, ne adjanak egy nyugodt percet an­nak a férfinak, aki nem dolgozik a közjóért. A nők kegyetlen ellenőrzése volt az első, amely az angol hadsereget megcsinálta. És mi az úszító nők ereje a békéért harcoló nők erejéhez képest?” Ezekhez a megállapításokhoz nem is kell kommentár. A nők talán felismerték, talán meg is hallgatták, mert érdekesen visszhang­zik erre az előbb említett debreceni nagy­gyűlés híradása, amely szerint a debreceni gyűlésen ugyanannyi nő jelent meg, mint férfi. A tudósító helyesnek látta ezt ki is emelni. M. Kállai Magda \A "fagyat9—franci# tudományos együttműködés Magyar műszaki napokat rendeztek Párizsban, ame­lyeknek fővédnökségét Ro­bert Galley, a tudományos kutatásokkal, atom- és űr­kérdésekkel megbízott fran­cia miniszter és Kiss Árpád miniszter, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság el­nöke vállalta el. — A magyar tudományos és műszaki napoknak az volt a célja — mondotta Kiss Ár­pád miniszter a többi között —, hogy bizonyos tudomá­nyos területekről és ipar­ágakról megfelelően tájékoz­tassuk a francia vállalatokat és irányító szerveket. Erre támaszkodva azután mindkét országban ki lehet alakítani az együttműködési elgondo­lásokat, s ha ezek a kölcsö­nös érdekeket tiszteletben tartó elvekre épülnek, hasz­nosak lehetnek mindkét or­szág számára. — Miután úgy tapasztal­tuk. hogy francia részről a kölcsönös érdekeket tisztelet­ben tartják, a legnagyobb mértékű és mélyreható infor­mációt adtuk a párizsi napok alkalmával tudományos tevé­kenységünkről. A francia kollégák ezt azzal viszonoz­ták, hogy a vártnál többen jelentek meg az előadásokon, és közöttük ott voltak a leg­képzettebb tudományos kö­rök képviselői is. Valószínű­nek tartom, hogy a párizsi magyar tudományos és mű­szaki napok eredményeként egy-két tudományos terüle­ten és hat-tíz iparágazatban együttműködés fog kialakul­ni Magyarország és Francia­­ország között. * Reismann Mari­an a magyar fotó­művészet Európa­­szerte ismert mes­tere. Képein az élet ezernyi ténye, mozzanata tükrö­ződik. Megjelen­nek e képekén*vá­­rosaink, a haza színe, hangulata. De ezek a képek nem egyszerű ké­pes beszámolók. Mindegyik jelleg­zetes Reismann Marian fotó: szer­zőjük, készítőjük bámulatos megfi­gyelőkészségről, érzékenységéről és együttérzéséről tanúskodik. Azt is mondhatjuk, női érzékenységről és együttérzésről. S ezzel azt is: mert e képeken Reis­­mann Marian a lelki mélységekről is tudósít. Ezért fő téma Reismann Marian fotói kö­zött mindig az ember és oly sok­szor a gyerek. Bi­zonyítéka ennek az Ismerkedem a világgal című kö­tete. A képekhez Tardos Anna pszi­chológus fűzött tu dományos magya­rázatot.

Next

/
Thumbnails
Contents