Magyar Hírek, 1967 (20. évfolyam, 15. szám)
1967-07-29 / 15. szám
I MAGYAR TENORISTA Megszűnik A METROPOLITAN OPERÁBAN: ANNO 1893 az adóhivatal? TV] ÉHANY HÉTTEL ezelőtt feltűnő című tudósítást közöltek a IN budapesti lapok: »Megszűnik a Központi Adóhivatal«. Az emberek mosolyogtak, mert eszükbe jutott a közismert adoma az egykori polgárról, aki örömében ujjongva kiabálta végig az utcát, kezében lobogtatva az adóhivatal szigorú intését: »Hurrá, megszűnik az adóhivatal, itt van a papíron: utolsó figyelmeztetés!« Nos, túl a tréfán: az adóhivatal valóban megszűnik, illetve átalakul. Ez az átalakulás, a magyar népgazdaság struktúráját gyökeresen megváltoztató reformpolitikával kapcsolatos. Miről is van szó? Arról talán, hogy az »egyszerű adófizető« fogalma — ahogyan a vezércikkek időtlen idők óta nevezik az állam gondjainak terhét viselő állampolgárt — eltűnik? Hogy az adóhivatal nem őrködik többé szigorú cerberusként azon, befizelte-e mindenki idejében az adóját? Hogy ezentúl egyáltalán nem kell adót fizetni? Kell, természetesen továbbra is. Naiv dolog volna azt hinni, hogy a népjólét fejlesztésén munkálkodó, a termelő apparátust állandóan bővítő, az ország védelméről gondoskodó állam nélkülözni tudja a vállalatok, szövetkezetek, polgárainak anyagi hozzájárulását. Azt azonban mindjárt az elején érdemes megjegyezni, hogy nálunk a dolgozók közvetlenül befizetett adójának jelentősége elenyésző. Jövedelmi adót például nem fizetnek. Fizetnek bevételük arányában, a kisiparosok és a szabadfoglalkozásúak, adóznak a föld- és háztulajdonosok. Költségvetési szempontból, összességében azonban mindez kis menynyiség. Jl/jl VÁLTOZIK TEHÁT az eddigiekkel szemben? Mit jelent ifi az, hogy megszűnik a Központi Adóhivatal és helyette — mert erről is szólt a fenti híradás — létrejön a Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatósága, illetve Debrecenben, Győrött, Miskolcon, Pécsett és Szegeden egy-egy területi bevételi igazgatóság. Nem formai a változás. A más név az eddigiektől eltérő, másnemű funkcióra utal. Arra, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében az adóhatóságok feladatai megváltoznak, kibővülnek. Röviden így is fogalmazhatnánk: az eddigi adóellenőrzés helyébe a pénzügyi revízió lép. Míg az eddigi, felügyeleti gazdasági ellenőrzés keretében az állam — képviseletében az adóhivatal — tulajdonosként lépett fel, a jövőben hatóságként, pénzügyi hatóságként jelenik majd meg. Másszóval, bővebben: az állam és a vállalat, a minisztérium és a vállalat közötti kapcsolat megváltozása lehetővé és szükségszerűvé teszi, hogy ezentúl a minisztériumok a felügyeletük alá tartozó vállalatoknál — az éves, rendszeres ellenőrzés: és mérlegrevízió helyett — átfogó gazdasági ellenőrzéseket fejtsenek ki, a bevételi főigazgatóság, az adóhatóság szervei pedig ellenőrizzék az állammal szembeni pénzügyi kötelezettségek teljesítését, a különféle pénzügyhatósági jogszabályok betartását. Ez természetesen azt jelenti, hogy az adóhatóságoknak kell átvállalniuk a jelenlegi éves, rendszeres ellenőrzésnek azokat az elemeit, amelyek az állammal szembeni kötelezettségekkel függnek össze. Magyarán: el kell látniuk a most már közgazdasági tartalmukban is valósággá vált adók (igen. valóságossá váltak, hiszen az állam és a vállalatok között olyan viszonyt fejezitek' ki, amely a vállalati érdek és az állami érdek elkülönülésére alapult) bevallásának, az adóalapok kimunkálásának, az adók befizetésének ellenőrzését. Közgazdasági fogalmazással élve, bővebben is szólva minderről: a társadalmi tiszta jövedelem különböző elvonási formáival összefüggésben tehát a bevételi főigazgatóság szervei adatfeldolozási, közgazdasági elemző tevékenységet is végeznek, központilag vezetik a miniszterek, az országos hatáskörű szervek vezetőinek felügyelete alá tartozó vállalatok adószámláit, ellátják az említett vállalatok törzskönyvi nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat, ráadásul kötelességük a különféle pénzügyi konstrukciók gyakorlati hatásának értékelése is. így alakul tehát át a jelenlegi adóellenőrzés tartalmában jellegében és módszerében megváltozva, kiszélesedve pénzügyi revízióvá. i NÉLKÜLÖZHETETLEN — de azért reméljük, érthető — /\ közgazdasági fogalmazásról váltsunk most át népszerűbb nyelvre, magyarázandó, hogyan mutatkozik meg majd az új mechanizmus körülményei között a bevételi főigazgatóság munkájában ez a bizonyos revíziós szerep, hogyan érvényesül az állam érdeke, hogyan egyeztethető ez össze a vállalatok és rajtuk keresztül a dolgozók, az ott dolgozók érdekeivel is. Egy példa tán világosabban beszél. Tegyük fel, hogy X. vállalat »1000 forint« adó helyett »2000 forintot« akar befizetni. Hogy többet, mint kellene? Szinte hihetetlen? Mégis, elképzelhető. Elképzelhető azért, mert az új mechanizmus célkitűzéseinek megfelelően a vállalatokat a nyereség növekedésében teszik érdekeltté, a növekvő nyereség pedig növekvő részesedési alapot, nagyobb béralapot, beruházási lehetőségeket jelent és még sok-sok mindent. A több, a magasabb adó ezt a magasabb nyereséget fejezi ki, és túl a nyereségből eredő, már említett előnyökön, még különféle kedvezményekhez juttathatja a vállalatot. Ám, az adóhivatalokról kialakított régi kép alapján — s tán külhonban is így van — mi a természetes reagálása egy adóhatóságnak, ha valaki többet akar fizetni. Bizonyára nem ez: »Vigyétek a pénzeteket, nem kell!« Ellenkezőleg: »Adjátok csak ide!« Nos, a szocialista állam pénzügyi hatóságaként fellépő bevételi főigazgatóság — nem akarjuk most újra ismételgetni, milyen közgazdasági jellegű analízist, ellenőrzést stb.-t végez — megnézi majd, miért akar több adót fizetni X. vállalat, nem filctív-e a nyeresége, amely .után fiktív a több adó is, hiszen akkor talán fiktív a vállalatnál ideiglenesen magasabb bér, prémium, hogy másról most ne is essék szó. S vajon az ideig-óráig látszatra, jól dolgozó vállalat és alkalmazottai meddig élhetnek az ilyen »álparadicsomban«? Valószínűleg csak addig, amig a csőd szélére nem jutnak. Nos, az X. vállalat dolgozóinak, a dolgozók összességének, a társadalomnak és képviselőinek, a szocialista államnak nem érdeke, hogy az államkincstár meg nem termelt javak révén gyarapodjék, hogy egy-egy vállalat, vezetőinek esetleges pénzügyi akrobatikája révén, ideiglenes »virágzás« után végül csődbe jusson. Nem érdeke: tehát mérlegbeszámolót analizál, jogszabályokra figyelmeztet, tanácsot ad, segít, és ha kell, nemet mond. Az új hatóság vezetője így fogalmazta meg az új feladatokat: »Nekünk a vállalatok kezére kell játszani, hogy jó számviteli rendet alakítsanak ki, hogy helyesen értelmezzék a pénzügyi jogszabályokat, még a mérlegvalódiság vizsgálata előtt figyelmeztetnünk kell őket, mire legyenek tekintettel, állandóan konzultálnunk kell velük, segítséget adnunk. Mi akkor fogunk jól dolgozni, ha adóhiány megállapítására sosem kerül sor.« GYEBÁR, ez nem egészen az a kép, ami az adóhivatalokról eddig a köztudatban kialakult? Mégis, mindez ott van a pesti lapok érdekes című híradása mögött: »Megszűnik az adóhivatal.« Persze — a teljesség kedvéért írjuk meg ezt is —, akinek, teszem ázt, szőlője van a Balaton mellett, autója, vagy háza, és lejárt már az új ház építését követő tizenötéves adómentessége, fizet adót. S jövedelmük után, bevallásuk alapján — ismételjük — a kisiparosok, szabadfoglalkozásúak is. Aki pedig közülük úgy érzi, hogy jogsérelem érte, fellebbez, »veri az asztalt« — mint eddig is —, de a tanácsok pénzügyi osztályán. Mert a »magánadózók« ügyét ott intézik. S ha ezek az illetők számára jelentősek is, mégsem az ilyen adóügyek a legfontosabbak ma Magyarországon. Cs. I. QximJUí nuUöSfivőicat/ivél. ★ ★ ★ ★ ★★ MAGYAR BOR! **★ Please address all correspondence to: Vintage Wines Co. Division of Héublein, Inc. 3 East 54th Street New York, N. Y. 10022 Tel. Plaza 5-2300 Carelli Gábor a New York-i Metropolitan Opera régi tagja — 17 éve — érdekes megállapodást kötött a magyar rádióval. Húsz előadást tart az őszi szezonban. »Élő szóval, muzsikával« mondja el a nagymultú amerikai operaház történetét. A Metro — ahogy rövidítve nevezik — 82 évig működött régi hajlékában, majd új épületébe, a Lincoln Centerbe költözött. A magyar tenorista nyári látogatásával kapcsolta össze tárgyalásait a rádióval, ezenkívül a V erdi-requiem éneklésére is szerződött. Az utóbbi meghiúsult. A július 12-ére kitűzött szabadtéri előadás előtt két nappal Carelli lesújtó sürgönyt kapott New Yorkból: idős édesanyja súlyosan megbetegedett, ezért az első repülőgéppel viszszautazott Amerikába. Elutazása előtt beszéltünk a művészszel rádiósorozatáról, amelynek különös érdekessége a New York-i operaház magyar vonatkozásainak ismertetése. — Mélyek a gyökerek — mondotta Carelli —, már háromnegyed százados mélységbe nyúlnak vissza. — Milyen lesz a rádiósorozat? — A terv: húsz, egyenként 20—25 percig tartó előadás. Egyharmad a szöveg, kétharmad a zene. A hallgatóság jobban szereti a muzsikát mint a prózát, nem is szólva arról, hogy évtizedek óta gyűjtöm a lemez-ritkaságokat és ezeknek egy része fog felcsendülni a magyar rádióban. A szöveget — amelynek egy részét már fel is vették — közvetlen formában kötetlenül mondom el. Műfaja, ahogy mondani szokták: »csevegés«. — Hanglemezgyűjteményemben sok olyan ritka példány akadt, amely restaurálásra szorult. A századforduló idején természetesen még kezdetleges volt a gramafonfelvétel. — Az előadás hosszú időre nyúló kutatásra támaszkodik. Nemcsak az opera archívumában, más levéltárakban és múzeumokban igyekeztem érdekes adatokat találni. Különösen örömet okozott a magyar kapcsolatok felfedezése és most elsősorban ezekről szeretnék beszélni. Temérdek magyar nevet találtam az operaház több mint nyolc évtizedes történetében, ezeket mind felsorolni egy riport keretében lehetetlenség. — ízelítőnek hadd kezdjem azzal, hogy egy 1893-as bemutató plakátján felfedeztem Vdvardy Ferenc magyar tenorista nevét. A Bűvös vadászban lépett fel. Felkutattam a kritikákat, minden újság a legnagyobb elismeréssel hódolt a magyar művésznek. A személyéről sajnos nem sikerült semmit sem kinyomozni. Lehetséges, hogy rokona Vdvardy Tibornak, a budapesti Operaház kiváló tenoristájának? — Aztán találkoztam egy a századforduló előtti művész, Ferenczy István, magyar tenorista nevével. Siegfridet énekelte nagy sikerrel. Történelmi város Pécs. ahol a régmúlt és a ma egyformán megtalálható. A végvári harcok emlékét őrzi a híres Barbakán, amelyet gondos kezekkel restaurálnak. A mai élet tükörképe Pécs Mecsekalja a modern korszerű város (MTI felv.) Megkérdeztük Carellit, énekeseken kívül rábukkant-e más, az első világháború előtti művészek nevére. — Nagyon sok magyar vonatkozást fedeztem fel más területen is. Közismert talán, bármilyen régen történt is, hogy Rimszkij-Korszakov »Aranykakas«-ának díszleteit a magyar Pogány Willy tervezte. De az még számomra is meglepetés volt, hogy az első világháború előtt a felejthetetlen Anna Pavlova és balett-társulata sorozatos előadásban lépett fel a »Hungary« című balettben, amelynek koreográfiája, zenéje és díszlet-kosztüm megvalósítása tisztára magyar motívumokon épült. Néhány érdekesebb magyar nevet kértünk még a Metro műsorából. — Külön fejezet illeti Székely Mihályt, aki kivételes megbecsülésben részesült a Metropolitan Operaházban. Annyira értékelték, hogy Johnson igazgató, majd utádjr Bing — akivel az angliai ünnepi játékokon találkozott — még amerikai méretekben is fényes ajánlattal kecsegtették. Azt kívánták, maradjon ott, mint az opera állandó sztárja. Székely minden Ígéretre egyetlen mondattal válaszolt: »Haza akarok menni Magyarországra.« Beszéltünk a magyar karmesterekről is. — Nem mondok nagy újságot — folytatta Carelli —, ha Rózsa Lajosról beszélek, a nagy baritonról, az amerikai közönség kedvencéről. Tragikus körülmények között halt meg New Yorkban — osztrigamérgezésben. Gábor Arnold sok éven keresztül kedvelt tagja volt az operaháznak, nem különben Alváry Lorenzo, azaz Lőrincz, a kiváló basszista. A legújabbak közül hadd említsem meg Gyenge Annát, akit a budapesti közönség is jól ismert. Anna Roselle néven egyik csillaga volt a színháznak. Ma énekpedagógiával foglalkozik. Svéd Sándor és Ernster Dezső szereplése és sikere közismert. Carelli Gábor — Az első világháborúban Artur Bodanszkynak hívták a leghíresebb Wagner-dirigenst — mesélte Carelli. — Kortársai elmondták, hogy Magyarországból származott, folyékonyan beszélte anyanyelvét. Értékes magyar nyelvű levelezését őrzik a levéltárak. Reiner Frigyest nem kell felfedezni, ö egyik legnagyobb értéke volt a Metrónak. Bizonyára kevesen tudják, hogy Ormándy Jenő is vezényelt egy darabot a színházban, még pedig többször egymásután, a Denevért 1950-ben. Magyarországon eddig nem hallott Carauso-lemezek csendülnek fel majd a rádióban. — Caruso nevéhez fűződik a gramofon népszerűsége — fejtegette Carelli. — A századfordulóban felvett lemezeken még őmaga jelenti be a saját hangján: »Hölgyeim és uraim, most Caruso fog énekelni.« Ez a szokás sokáig érvényben maradt. Duetteket, kvartétte-Székely Mihály a Don Carlosban két énekelt és mind magát, mind partnereit ő konferálta be. — Mi volt az első Caruso-lemez? — A Hugenották áriája. Megtudtuk még. hogy Carelli lemezarchívumának mintegy nyolcvan százalékát még a szakemberek sem ismerik, Mar ezért is külön élvezetet nyújt a zenekedvelőknek a rádiósorozat. Végül megkérdeztük Carellit, milyen új szerepre készül New Yorkban és mikor látjuk viszont Budapesten. — Gounod »Rómeó és Juliette« című operájában lesz az új szezonban az első felléptem. Budapestre pedig mielőbb eljövök újra, hogy pótoljam elmaradt fellépésemet és meglátogassam rokonaimat és barátaimat. Stella Adorján
