Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)

1966-09-01 / 17. szám

(Vámos László felvételei) iimnVAR'- x* Szigetvár ormán az emlékünnepségek alatt égett a kandeláber lángja Friss virágokból szőtt koszorúk Zrínyinek, a költőnek, aki megírta, hogy mi töri nyugosznak. Gyönge panasz szózat bántja nagy álmaikat« — idézi a Szigeti veszede nappal az évforduló után leveti községi státu­szát, s a 67. magyar városként elfoglalja méltó helyét Pest-Buda, Gyula, Eger, Fehérvár, s múltunk megpróbáltatásait híven őrző, jele­nünk biztonságát tükröző és jövőnk bontakozó körvonalait már ábrázoló többi városunk kö­zött. Színes történelmi kavalkád Az ünnepnapok dús zengését vajmi nehéz egységes képbe foglalni. Szigetvár megújho­­dott ezekre a napokra s kibontotta múltjának fellelhető emlékeit. A vár magas téglabás­tyáin járva, gondozott múzeumi szépségében tárul elénk a hajdani erősség, közepén a szul­táni dzsámival, amelynek hűvös kövei között Haydn és Kodály zenéje csendült fel, meg a horvát guszlárok dala Zrínyi helytállásáról. Ezeknek a népi muzsikusoknak az ősei talán ott szorongtak Zrínyi mögött, amikor a men­téje szárnyába varrt aranyakkal s kezében a karddal kirontott a vár kapuján, a hősi halál elé... Katonai és polgári történészek, irodalmárok, Negyvenezer vendég és látogató járta a várossá váló Szigetvár utcáit. Balra: A déli bástya Impozáns karéja-Kezdődik az ünnep utáni első munkanap a — »város«-ba Egy kis pihenő az emlékünnepség forgatagában Észak felől, a somogyi dombok közül ha­ladva déli végeink felé, ilyen falunevek olvashatók az út szélén: Boldogasszonyfa, Szentlászló, Turbék, Szulimán.., Azután: Szigetvár... A négyszázéves dráma emlékét a szelíd hal­mokkal behintett s gazdag déli erdőkkel ékes tájon török hangzású falunevek is őrzik, amint őrizték Szigetvár hármas tagolású erősségét 1566 augusztusában és szeptemberében a szul­tán hadai, körülfolyva a várat irgalmatlan túl­erejükkel. A város alá érkező idegent egyfajta színes káprázat keríti hatalmába. A kék őszi párá­ban a vár ormain s a városon tarka lobogókat lenget a meleg szél, kürtök éles érohangja és mozsárágyúk tompa dörrenése hullámzik vé­gig a síkon, a vár körül, a füzesekben pedig s a zöld gyepen: sátrak, nagy kavargó tö­meg ... Szegedről és az Arany szarv partjáról Szigetvár hősi védelmének és tragikus eles­­tének, Zrínyi Miklós hősies helytállásának és keserű elbukásának négyszázadik évforduló­jára érkezünk ama ezrekkel egyetemben, akik Szegedről, Pécsről, máshonnan az országból s az ország határain túlról, sokan az Arany­­szarv-öböl partjáról jöttek, ahonnét Szulej­­mán, az agg szultán elindult megtörni Euró­pát s aki éppen Szigetvár alatt, az ostrom leg­forróbb napjaiban tért meg Allah kebelére. Az ötvennyolc éves Zrínyi és a hetvenéves szultán álltak szembe egymással, de egyik sem élte túl e déli erősség megtörésének harcait. Az út, amelyen Szigetvár alá érkezünk, ta­lán még rejtegeti annak az ösvénynek elmál­­lott köveit, amelyen a kengyelfutó elindult Győr felé, hogy a Dunánál tétlenül táborozó császári hadak előtt felmutassa a halott Zrínyi fejét. Az emléklapok, amelyek a magyar történe­lem ezen nagy harcait felidézik, olyan gazda­gok, s olyan változatos árnyalatokban, olyan mélységben tárják fel 1566. szeptember 7. történetét, ami ünnepi ragyogásában méltó a történelmi forduló emlékéhez. De a várossá alakuló Dráva menti nagyközség alig egy hó­

Next

/
Thumbnails
Contents