Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)
1966-09-01 / 17. szám
A bányászszakszervezet kitartó harcot folytat a szí- Szabadpolcos szakszervezeti könyvtár a Ganz-MAVAG-ban likózis ellen. Képünkön: szerkezet a portalanítás (MTI — Fényes Tamás, Balassa Ferenc, Hadas János és Sziklai Dezső felv.) ellenőrzésére ÜZEMI DEMOKRÁCIA ÉS A SZAKSZERVEZETEK A gazdasági irányítás új rendszerében — ez már most világosan látható — a szakszervezetekre egyre nagyobb felelősség hárul, hiszen az üzemi, vállalati demokrácia további kibontakoztatása, hatékonyságának növelése — ami az új mechanizmus sikerének alapfeltétele — nem képzelhető el a szakszervezeteknek az eddiginél aktívabb munkája nélkül. A szakszervezetek munkája eddig is sokrétű volt: a termelés segítése, az érdekvédelem különböző formái (társadalombiztosítás, táppénz, üdülés, segélyek) a kulturális ügyek (üzemi klubok, könyvtárak, műkedvelő csoportok, tanfolyamok) és más ezerféle tevékenység. Ezek mellett azonban kissé elhalványult a szakszervezeti feladatok nem egy fontos vonása. Az a tény ugyanis, hogy nálunk az üzemek az állam kezében vannak és az állam a dolgozó nép hatalmát képviseli, nem kapcsolja ki az esetleg fellépő részleges érdekellentéteket az üzemek helyi vezetése és az üzem kollektívája között: a szakszervezetek érdekvédelmi szerepének ebben az esetben is érvényesülnie kell. Ez tehát a szakszervezeti tevékenységek kétirányú fejlesztését igényli. Ahhoz — egyrészt —, hogy a kollektíva foglalkozhasson a vállalati ügyekkel, képessé kell tenni, nevelni kell a dolgozókat arra, hogy hozzáértéssel vegyék ki részüket az üzem vezetéséből. Másrészt, a szakszervezeteknek védelmezniük kell a dolgozók törvényekben, rendeletekben biztosított jogait. Mindez két — megoldásra, rendezésre váró — kérdést vet fel. Az első általában az állam és a szakszervezetek viszonya, a másik a szakszervezet és az adott üzem gazdasági vezetésének —. vagyis a szakszervezet által képviselt dolgozók és az igazgató — kapcsolata. A vezetők egy része, sajnos, egy időben úgy vélte, hogy az állam és a dolgozók közös érdekei kizárják a nézeteltéréseket és ezért ha a szakszervezetek fellépnek törvénysértések esetén a dolgozók érdekeinek védelmében, akkor tulajdonképpen a dolgozók államával szemben foglalnak állást, tehát önmagukkal szemben lépnek fel. Ez a dolgok káros leegyszerűsítése. Ma már tudjuk, hogy a mindennapi munkában lépten-nyomon felmerülnek érdekösszeütközések és egész társadalmunk szenvedi kárát, ha a szakszervezetek nem tudják idejében jelezni és szorgalmazni a sokszor nagyon bonyolult érdekellentétek megoldását. Meggyőződtünk arról, hogy a szakszervezetek ilyen irányú tevékenysége a szocialista állam tökéletesítését, erősítését szolgálja. Nem véletlen, hogy annyi téves nézet van forgalomban külföldön a szakszervezetek helyzetéről, a szocialista építésben betöltött szerepéről. Gyakori például az állam és a szakszervezetek »összenövésének« vádja, amire abból következtetnek, hogy a szakszervezetek — képviselőik révén — részt vesznek az államhatalmi szervek vezetésében is, a miniszterek pedig rendszerint tagjai a szakszervezetek elnökségeinek. Az állam és a szakszervezetek viszonyában alapelv a szakszervezetek önállósága. Jelentkezik ez abban, hogy a szakszervezetek szót emelnek a kormánynál a törvények és rendelkezések megsértése ellen, sőt indokolt esetben nyilvánosan is tiltakozhatnak. Az állam és a szakszervezet együttműködését nem csökkenteni kell, hanem tovább kell fejleszteni. Valóban nem helyes azonban, ha a szakszervezetek képviselői benn ülnek a minisztériumok vezetésében, a minisztériumok képviselői pedig a szakszervezetekben. Ez a két szerv önállóságának, felelősségének és hatáskörének bizonyos elmosódását vonhatja maga után. Jobb gyakorlatnak ígérkezik e szervek állandó konzultációs kapcsolatának kifejlesztése. (Nemrég a kormány elnöke, elnökhelyettese,' valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkárságának tagjai megbeszélést tartottak és közös határozatokat hoztak. Ezekben rögzítették azokat a teendőket, amelyekre a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítása érdekében szükség van. Jó példa ez, amelyet alkalmazni fognak a vállalatokon belül is, hiszen a gazdasági vezetők és a dolgozók képviselőinek közvetlen munkakapcsolatai révén lehet elérni a közös célt: a gazdasági vezetés megjavítását és az üzemi demokrácia szélesítését.) Az egyik legfontosabb követelmény ugyanis az, hogy az új gazdaságirányítási és tervezési rendszerben az igazgató egyszemélyi vezetése és a dolgozókollektívák részvétele a közös feladatokban az eddigihez képest hatékonyabban és következetesebben érvényesüljön. A szakszervezetek szerepéből következik, hogy a dolgozók jogos igényeit, helyes törekvéseit állandóan ismerniük és továbbítaniuk kell a vezetőkhöz; a munkahelyi vezetéstől az irányítás legfelső szintjéig. Másszóval: jelentősen fokozódik a szakszervezetek képviseleti szerepe. A tapasztalatok szerint a jelenlegi gyakorlatban a legkevésbé megoldott kérdés éppen az, miképpen történjen a dolgozók bevonása a döntésekbe. Itt is bonyolult, több síkú a feladat. A vállalati vezetők által hozott döntések általában a termelést, a vállalati munka anyagi, műszaki oldalát befolyásolják. A dolgozó-kollektívák vagy a képviseleti szervek döntései viszont általában az üzem munkásainak egészségügyi, munkavédelmi, szociális és kulturális ellátásával függnek össze. Beszélhetnénk egy harmadik síkról is: az együttes döntésekről a foglalkoztatottság, a pénzbeni és egyéb járandóságok kérdéseiben. A gazdasági vezetőknek a vállalat dolgozóival szemben érvényesülő felelőssége, másfelől a vállalati kollektíva fokozottabb érdekeltsége közös alapot teremt mind a vezetők, mind a vezetettek számára ahhoz, hogy a vállalat minél jövedelmezőbb működése érdekében hassanak. Persze, a vállalati érdeken belül a vezetők által képviselt és a dolgozók részéről kifejezett érdekek nem feltétlenül azonosak és nem is hozhatók mindig közös nevezőre. A dolgozók részéről annál erősebb az érdeklődés a döntések iránt, minél közvetlenebbül érintik azok munkakörülményeiket és keresetüket. A társadalmi változások hatását az egyes dolgozók azokon a jelenségeken mérik le, amelyeket a közvetlen munkában, elsősorban tehát a vállalaton, az üzemen belül tapasztalnak. A vállalati és az egyéni érdek ellentmondásainak lehetőségét nem kell tagadni, de megállapíthatjuk, hogy az érdekazonosság végső soron ezek között is fennáll: a tényleges vállalati érdekek és a valódi egyéni érdekek egy optimumban találkoznak. És ez ismét különböző fokozatokon át olvad össze a közérdekkel. Ennek feltétele az együttműködés és — szükség esetén — a vita is. Biztosítéka: a szakszervezetek önállósága az állammal szemben. Ez az önállóság azonban nem jelenthet valamiféle ellenzékiséget, hiszen mindkét szervezet a dolgozókat képviseli. Mindketten egy — azonos — oldalon vannak: a szocializmus építésének oldalán. P. T. 210 kétágyas, fürdőszobás üdülőszoba várja a gyógykezelésre szorulókat a SZOT új hajdúszoboszlói gyógyüdülőjében A dunaújvárosi vasmű dolgozóinak gyermekei a nyári óvodában ms&a Telt ház a balatonszántódl SZOT gyermeküdülő strandján Slkondafürdőn berendezték a komlói bányászok »éjszakai szanatóriumát«. Jobbra: A Somogy megyei szakszervezetek tánccsoportja a várpalotai fesztiválon
