Magyar Hírek, 1965 (18. évfolyam, 7-24. szám)
1965-12-15 / 24. szám
Darvas Uli (Fotó: Vámos László) PESTI SZÍNHÁZBAN — DARVAS LILIVEL Március vége van; eső permetezi a budapesti körutat. Az új Madách Színház próbaterméből látni az utcán siető embereket, a nagyvárosi forgatagot, itt konffllisozott végig hajdan Molnár Ferenc, a New York Kávéház felé, hajnali órákon. A zaj is beszűrődik; jellegzetesen pesti zaj, varázsa van. ItJ, a próbateremben a rögtönzött díszletek között Molnár Ferenc szellemesen pergő mondatai vibrálnak. Az Olympiát próbálják a színészek. Civilben. A csendőralezredes (Márkus László) kellék-kardját csattogtatja, Olympia (Psota Irén) kissé távolabb áll, a rendező (Lengyel György) valahol középen figyel, s ekkor felcsendül egy régen hallott hang, mely huszonhét éve nem szólalt meg magyar színpadon. Nincs benne idegen akcentus, tisztán, szépen szól magyarul. A hang: Darvas Lilié, ö játssza Molnár vígjátékában a hercegnét, Olympia anyját. Reinhardt színházában valamikor Olimpia volt — németül. Különös találkozás, Molnár Ferenc özvegye, Európa valamikori híres — két nyelven is híres — színésznője, Molnár-darabban Budapesten! Mint vendég. New Yorkból érkezett, ahová a második világháború előtt vándorolt tói Molnárral. Közben amerikai színésznő lett. Most, amint hallgatom, hogy Darvas Lili ízlelgeti a szöveget <az első próbán már szövegtudással jelent meg!), s máris — szaknyelven szólva — »hozza« a figurát és az atmoszférát, eszembe jut első találkozásom a művésznővel. Három évvel ezelőtt a szigeten — interjút készítendő — beszélgettünk. Megkérdeztem, nem volna-e kedve fellépni magyar színpadon? A válasz, emlékezetem szerint kissé idegen volt, legalábbis bizonytalan. »Amerikai színésznő lettem« — mondta. Aztán később, egy szerepre emlékezvén, így mondta: »játsztam«. Ez jellegzetesen magyar színészi szóhasználat, ma már régiesnek hat, de így hatottam Uraytól, Somlaytól, s mindazoktól, akik régóta színészek. Ez a szó, a »játsztam-“, szinte bizonyossá tette: Darvas Liilíi egyszer mégiscsak fellép újra Budapesten. Amikor próba után ezt felidézem, mosolyog. Azt mondja, fáradt, naponta kemény próbák, tárgyalások a jelmezekről, beszélgetések rendezővel, partnerekkel. De látszik rajta a jóleső fáradtság. — Elképzelheti, milyen furcsa volt — mondja —, huszonhét év óta nem játszottam magyarul, azóta egy másik világrészen vagyok színésznő. S élőző nap még New Yorkban mászkáltam... — De már ott is a szerepre gondolt, ugye? — Természetesen ... Szóval, este még New York, két nap múlva Budapest, délután érkezés a Ferihegyre, másnap ólvasópróba a pesti körúton... De már az első próbán kiderült: a színészek mindenütt ugyanúgy próbálnak, a színház mindenütt színház. Egy kicsit előtte mégis úgy éreztem: ismeretlen körülmények várnak rám. S különben is, életemben a legkevesebbet játszottam magyarul. (Igen, valóban elsősorban Reinhardt-színésznő volt; de amit magyarul játszott, az már színháztörténet. Júlia, az első szerep, aztán a Sasfiók a Magyar Színházban; ekkor írta rólá Kosztolányi Dezső: »Darvas Lili reichsitadtt hercege már megjelenésében ás igézetes. Fehér és halvány rózsásán, mint egy Ingres-kép, omlatag és lankadt, csupa alkony! színnel.« S a Molnár-szerepek sora. Aztán és közben: világsiker.) Darvas Lili folytatja: — De az első percben már megvolt az a bizonyos kapcsolat, amely csak színészek között lehetséges. A partnereim közül igazán csak Greguss Zoltánt ismertem. Kiss Manyiról csak hallottam, a többiek már egy későbbi nemzedék. De mindannyian Olyan kedvesek voltak, hogy megint rájöttem: nem véletlen, hogy én mindig színészpánti vagyok. Egy pillanatra tóinéz az ablakon, a körút felé. — Tudja, féltem egy kicsit a magyar szövegtől, pedig soha, egyetlen szót sem felejtettem el magyarul, sehol a világon. (Nos, erről az imént magam győződhettem meg, amikor Ettingen hercegné hangját hallottam, amint a csendőrt leckézteti: »ön ismét értelmetlenül néz rám. Legyen nyugodt, ez így van jól. Távozhatok.« — Mégis, a hangsúly, a nyelv különös zengése ... szóval nem is Olyan könnyű ennyi év után... Lehetséges. De a hangsúly tökéletes volt, s a próba ellenére én Molnár figuráját láttam magam előtt.) — Az első napok furcsaságai eltűntek. Most minden fontos, ami a színházzal kapcsolatos. Először még ezernyi emlék kísértett, élmények bukkantak fel, melyek egyegy utcához, házhoz fűződnek, de közben csendben eltűnt minden, marad a színház... Paróka, a jelmez, milyen legyen a ruha kivágása, mit csinálok, ha a táskát leteszem ... Szóval, élni kezd körülöttem és bennem minden, a szerep, s a, darab, melyet különben nagyon szeretek. Egyelőre még nem is járok Pesten színházba, csak a Yermát néztem meg végül is meg keltett lismerkednem a »lányommal-“, Psota Irénnel, meg Lőte Attilával, Kiss Manyival. A Yerma egyébként nagyszerű előadás. Ha majd túl leszek a nehezén, még sok előadást akarok megnézni... De addig csak ez foglalkoztat. Azt kérdi, mit érzek ilyenkor, pesti premier előtt? Munkát, küzdelmet. Mik a vágyaim? Ez majd a premieren eldől... Azt már tudom, miit akarok elérni. Megint tóinéz az esőverte Körútra; felveszi kabátját, s mintha csak a körúti forgatagnak mondaná, halkan, nagyon őszintén: — Megint színház, Budapesten ... Egy kicsit olyan volt ez a félmondat, mint egy beteljesült sóhaj, bujkáló örömmel és harsogó munkalázzail. Megy lefelé a lépcsőn. Kilép az ajtón, s elindul — nem New York városa, hanem a New Yorkból lett Hungária felé, talán ahhoz az asztalhoz, ahol Molnár Ferenc az Olympiát kitalálta. Demeter Imre L — Cigarettát, szerkesztő úr? — Köszönöm, kérek. — Cigarettát, professzor úr? — Köszönöm, nem kérek. — Nem dohányos? — Leszoktam. A dohányzásról leszokott az amerikai Michigan Egyetemen, s a mellette működő Társadalmi Kutatások Intézetében dolgozó professzortársainak és barátainak a nyolcvan százaléka. A statisztika ugyanis kiderítette, hogy Amerikában évente több százezer emberrel kevesebben halnának meg, ha nem volna cigaretta. Prof. Leslie Kish azért nem dohányzik, mert statisztikus. 2. A Michigan Egyetem professzora, a szociológiai tanszék vezetője, a Társadalmi Kutatások Intézetének a munkatársa és ötvenhat éves. Első diplomáját matematikából szerezte. A másodikat matematikai statisztikából. Szociológiából doktorált és tudományos műveinek számi egy sűrűn gépelt ' oldalra terjed. i i Magyar származású, akár | | Kármán, Hevesy, Békéssy, , Polányi, Szondi, Szilárd Leo 1 1 és Gábor Dénes. Először er\ \ ről az olykor tréfás, olykor > keserű, »mindenki magyar | \ komplexumáról beszélge< ' tünk. ] | — Az amerikaiak gyakran i i megjegyzik: rejtély előttük, ' 1 miért van annyi matemati! ! kai, fizikai, zenei és filmta< 1 lentum a magyarok között. \ \ Hallatlanul ügyes, hallatla■ ' nul tehetséges népnek te' | kintik a magyart. Erről az i i ügyességről, erről a tehet| | ségről sok tréfás anekdota ! ! is született; az egyiket isme- 1 1 rik Amerika-szerte. Korda \ | idejében volt kiírva az egyik i ' hollywoodi stúdió kapujára: j | »Nem elég, ha valaki ma- i i gyár. Itt dolgozni is kell.« ! Felesége amerikai, egy 1 ■ szót sem tud magyarul. Nem ' | beszél magyarul két szép i i gyermeke sem. özvegy édes' J anyja is Amerikában él, ö . nemigen tudott megtanulni ■ angolul. 1 1 — Mikor ment ki, profesz-i \ szór úr? — A szüleimmel és a testvéreimmel ■vándoroltunk ki 1925-ben, tizenöt éves koromban. Elég sok idő, negyven év után jöttem haza. 3.- Előadást tartott a budapesti Statisztikai Hivatalban, a Tudományos Akadémián, egyik kutatóintézetünkben egy olyan tudományról — a statisztikáról —, amellyel a második világháború előtt alig foglalkozott Amerika. Ma a tervezés, piackutatás, a gazdasági élet, de még a gondolatok felmérésének is legfőbb eszköze lett. Mindent a statisztika dönt el. A statisztika a huszadik század egyik alaptudományává vált. — Milyen tudomány ez, professzor úr? — Az emberiségben az a legérdekesebb, hogy tele van különbségekkel. Az egyik ember öreg, a másik fiatal, egyik nő, másik férfi, egyik ezt szereti, a másik azt, egyiknek ez a szenvedélye, a másiknak megint más. Az emberiséget megérteni, megtanulni, megmagyarázni, a törvényszerűségeket levonni: ez a világ egyik legszebb tudománya. A statisztika friss, hajlékony, érzékeny, ellensége minden dogmának. Egy célt szolgál: minden esetben megállapítani, honnan eredt a mai helyzet, ennek alapján kikutatni, hova fog fejlődni. A jelen alapján a jövőbe látni, a jövőt kutatni a múlt nyomán. 4. — Milyen érdekesebb statisztikai kérdésekkel foglalkozott az intézet és az egyetem az elmúlt időben? — Én már nem statisztikákat készítek, hanem statisztikai módszereket dolgozok ki. Hogyan lehet bonyolult módszerekkel egyszerű statisztikákat készíteni a régi gyakorlat helyett, mikor bonyolult módszerekkel bonyolult statisztikákat dolgoztak ki. Az intézet és az egyetem kutatásai közül három kérdést említ. — Megvizsgáltuk a családtervezést: hány gyermeket akarnak az amerikai nők? Kiderült, hogy az USA lakosságának kilencven százaléka a típus-család felé halad. Régen többségben voltak azok a nők, akik egy gyereket akartak, egyet sem, vagy igen sokat, négynél többet. A mai nők kilencven százaléka 2—4 gyermek mellett szavazott. — A másik statisztika a kormány számára készült. A lakosság anyagi helyzetét, vásárlóerejét, terveit, takarék osságát, a következő esztendő elképzeléseit vizsgáltuk meg. Az ilyen statisztikák a dolgok irányát, a gazdaságpolitikát döntik el, s befolyásolják az egész piacot és az áruellátást. — Harmadik alkalommal a gyárakat, az irodákat vizsgáltuk meg és azt kutattuk: mi a sikeres igazgatás titka? A szakszervezetek segítségével dolgoztunk, a válaszok névtelenek és titkosak voltak. A statisztikai eredmény meglepő felfogást mutatott. Kiderült, hogy a munkás, az alkalmazott, a tisztviselő munkateljesítménye óriási mértékben nő, mindenki jobban dolgozik akkor, ha 6 is segíthet vezetni, ha ő is segíthet mindenki számára érvényes határozatokat hozni. Tehát ha szava, befolyása van a gyár, az iroda vezetésére, s a gyár és iroda igazgatósága ötleteit és javaslatait megvalósítja. Azt talán felesleges is megjegyeznem, hogy a kormány részére készült második statisztikai munkát dr. Katona György, egy magyar származású tudós vezette. Egyébként készül »haza«, Magyarországra. S valamennyien — főleg én — újra tanulunk magyarul, mert a magyar statisztikai tudomány az elmúlt évek során annyit fejlődött, hogy érdemes magyarul tanulni és magyarul olvasni. A világhírű magyar statisztikustól megkérdeztem, hogy ismeri-e társadalmunk elöregedésének és rossz születési statisztikánknak a nyomasztó kérdéseit? — Ismerem és ismerjük, de nem tartom és nem tartjuk tragikusnak. Akkor lenne tragikus, ha legalább ötven évig tartana. A magyar nép meg fog fiatalodni, ha több gyerek születik, s az én tapasztalásom szerint a születési arányszám gyorsan fel fog szökni, ha a lakáskérdést meg tudják oldani. 5. — Hova vezetett az első útja negyven év után? — Az egri járásba, nagyapám falujába, Bogácsra, Mezőkövesd mellett. Az egész családot elvittem. A falu kétszer akkora lett. Tizenöt esztendős koromban jártam itt utoljára. Rengeteg a sok új, szép ház, meleg vizes fürdőt is találtam, amelyben a parasztok márciusban a szabadban fürödtek. A földek szépen vannak megművelve, nagyon sok az új. gyümölcsfa. Elnéztem a régi utat, amelyen át a szüleim iskolába jártak Egerbe. — A nagyapámnak cséplőgépei voltak régen, szőleje meg kőbányája. A nagyapám volt gépészét is megtaláltam. Már igen öreg. Kovács Sándornak hívják, nagyapám régi családi házában lakik, s a helyi szövetkezetben brigádvezető. Megvendégelt, megölelgetett, s meghívott a háztáji pincéjébe. Mikor beléptünk, az érő bornak, a hordóknak, a pincefalaknak, a régi köveknek azt a fanyarul sajátos illatát éreztem meg, amelyet tizenöt éves koromban szívtam magamba utoljára. Engem az életben a szám, a törvény, a kiszámított valóság érdekel. — A pincében meghatódtam. Kérem, egészen meghatódtam. Ruffy Péter Prof. Kish László (Novotta Ferenc felv.) Budapesti Nemzetközi Vásár 1965. május 21-től május 31-ig! Az Idei Budapesti Nemzetközi Vásár megrendezésére május 21—31. között kerül sor. Bár a Vásár megnyitásáig jónéhány hét van hátra, az előkészületek már megkezdődtek nemcsak Itthon, hanem külföldön is. Több mint harminc ország kereskedői küldenek árut a Budapesti Nemzetközi Vásárra. A külföldi kiállítási anyag első szállítmányai már meg is érkeztek. Az Egyesült Államok kiállítói, akik első alkalommal vesznek részt a BNV-n, szinten igen frissek voltak: az amerikai szállítmányok első része is Budapesten van már. Ezekben a küldeményekben csónakok és egyéb áruk érkeztek 4
