Magyar Hírek, 1965 (18. évfolyam, 7-24. szám)

1965-04-04 / 7. szám

ISMERETLEN

paAl lAszlö kép

Paál László festőművész ma Ismert művelnek száma körülbelül 150-re tehető. Tudjuk viszont, hogy a sokáig külföldön élt művésznek számos alkotása elkallódott. Ezen művek közül került elő A békák mocsara című sorozat, talán legszebb alkotása, amely eddig négy változatban volt ismeretes. A kép 187S-ben, de legkésőbb 1876 első felében készülhetett

<Szigeti József:

Szigeti Józsefnek, a világhírű hegedűművésznek Beszélő húrok című könyvét a Zeneműkiadó vállalat Is megjelenteti. A magyar kiadás elé a szerző előszót irt, melynek egy részletét az alábbiakban közöljük.

Amikor a második világháború közepén Kaliforniában önéletrajzomat kezdtem írni, azt hittem, hogy könyvem igazában angolul fogant és főleg az angol olvasóhoz szól. De most, hogy majdnem húsz év távlatából nézem könyvemet és Stella Adorján magyar fordítását olvasom, csak most látom, hogy milyen kevéssé szakadtam el anyanyelvemtől és -*■ bár csak tudat alatt, — mennyire a magyar ohmsó lebegett előttem a könyv írása közben.

Amikor aztán 1963 őszén majdnem negyedszázados távoliét után Budapestre látogattam, és az éneklő és muzsikáló fiatalokkal, a kollégákkal, régi barátommal, Kun Imrével (én őt annak idején levelezésünkben »kedves Irány ítóm«-nak neveztem), Füst Milánnal (aki szellemi tekintetben tényleg »irányítóm« volt és az is maradt) és a többi baráttal megint felvettem a kapcsolatot, akkor éreztem

u

harmincas évek hallgatói, a mostani fiatalság — és köztem hosszú évekre megszakadt érintkezésben.

Ámbár én még az Andrássy úti Zeneakadémiai növendéke voltam és Bartók Bélát és Kodály Zoltánt csak sokkal később ismertem meg, a Liszt Ferenc téri Főiskola viszontlátása mégis megható volt számomra. A tanácsterem berámázott képei elevenen idézték elém mesteremet, aki oly finom érzékkel istápolta adottságaimat és aki oly sikeresen tudta tanítványainak egyéni fejlődését előmozdítani! És mialatt a múltkori versenyen néhány csellistát is meghallgattam, hányszor gondoltam Popper Dávid tüzes szemére, az ő vonósnégyes leckéire ...

Ami könyvemet és az 1963. évi három hetes budapesti látogatásomat valahogyan egymással összefűzni, az nehezen fejezhető ki. Talán »kontinuitás nekem, amikor a kötetet új olvasóimnak átnyújtom, mint egy régen írott, elkallódott és most végre előkerült levelet. I

EQYSZERŰ ember volt

Február 4-én elhunyt Kiss Lajos Kossuth - díjas néprajztudós, vagy, ahogy 6 nevezte magát: »a Magyar Néprajzi Tudománynak a szögény emböre«.

Hódmezővásárhelyi igen szegény családban, 1881-ben született. Színésznek indult, de barátjának Győrffy Istvánnak a rábeszélésére már színészhallgató korában a néprajzi kutatással jegyezte el magát.

Tanulmányai befejezése után a század elején Vásárhelyt dolgozó kiváló festők — Rudnay Gyula, Tornyai János és társaik — csoportjához csatlakozott. Velük együtt alapította meg a hódmezővásárhelyi múzeumot, amelynek ő lett az első vezetője. Rövidesen azonban Nyíregyházára került az ottani múzeum megteremtője, a híres szabolcsi polihisztor-tudós, orvos és régész: Jósa András mellé, akinek halála után évtizedeken át igazgatta a nyíregyházi múzeumot. Érdeklődését ezalatt is megosztotta a Nyírség (s a Nyírségen belül különösen is a Rétköz) és Hódmezővásárhely között.

Sokszáz tanulmányt írt, amelyek egy részét a Vásárhelyi híres vásárok, Vásárhelyi művészeiét, a Vásárhelyi hétköznapok és a Vásárhelyi kistükör című kötetek tartalmazzák. Dolgozatainak jelentékeny része még kiadósra vár.

Kiss Lajos legnagyobb hatású két műve az 1939-ben ill. 1943-ban megjelent Szegény ember élete és Szegény asszony élete. A vásárhelyi szegények életét mutatja be ez a két könyv is, de az egész alföldi szegényparaszt sors klasszikus összefoglalásaként.

Kiss Lajos írásai egyszerre tudományos és művészi remekek. Életműve egyaránt példa és mérték a néprajz- s a régésztudósok és a magyar irodalmi szociográfia művelői számára.

Kedves szülővárosa öreg -temetőjében, a -Kincses—ben nyugszik.

Életem egyik meghatározó ténye, hogy kisgyerek korom óta ismertem Lajos bácsit (és, hogy ő ismert — engem.)

A február végi estén amikor a rádió bemondta, hogy meghalt, ama ritka pillanatok egyikének emléke gyulladt ki bennem, amelyekről eleve szorongva érezzük, hogy egyszer még kikerülhetetlenül Vissza kell rájuk emlékeznünk.

Az a pillanat jutott így az eszembe, amikor. 5—6 éve, az utolsó előtti Kiss Lajos kötetnek, a Vásárhelyi hétköznapoknak az előszavát olvastam. László Gyula régészprofesszor — (itt persze nem mint professzor, hanem mint tanítvány) — előszavának így hangzik az utolsó mondata: -az olvasó pedig ... adjon számot magának, elbírja-e Kiss Lajos szegény emberének megpróbált, tiszta tekintetét?«

Letettem a könyvet, olyan áthatóan éreztem magamon ennek a nagyon csöndes, nagyon bölcs öregembernek a szelíd tekintetét — és már akkor tudtam, hogy amikor pedig majd behunyja szemét Kiss Lajos bácsi: attól fogva még átbatóbban s immár szüntelenül fog felém sugározni tekintetének a súlya és a derűje.

Azt hiszem, mindnyájan így vagyunk, akik — már akár személyesen, akár az írásain keresztül — találkoztunk vele.

Mert túl azon. hogy Kiss Lajos egyike volt a legnagyobb tudósainknak, s még azon is túl, hogy torokösszeszorítóan áldott jó, kedves tiszta ember

volt. ,

Egyszerűségénél fogva nem voltak stfluisproblémái sem. Nagyon ismerte és nagyon szerette az embereket, akikről — de még a tárgyakat is amikről — írt; műveiben ezért ölelkezik példátlan harmóniában a tudományos és a művészi szemlélet.

S tanítványai ezért voltak — szervezetlenül -és szinte öntudatlanul olyan család körülötte, amelyben árnyéka sem volt a nagyképű iskolásdinak.

Sokkal fiatalabb generációhoz tartozó és olyan értelmiségiek, akik a tudománynak a néprajztól távolfekvő tartományaiban dolgozunk: nem másolhatjuk le Kiss Lajos életét. De ahhoz, hogy — ki-ki a maga körülményei között — egyszerű emberként tudjuk szolgálni az egyszerű embereket: állnunk kell tudnunk — és milyen jó, hogy magunkon érezhettük! — Kiss Lajos -megpróbált, tiszta -tekintetét.« Szesztay András

csak, hogy könyvem magyar kiadása milyen

* hiiagot pótolni mw«,<• LáHult.

Kiss Lajos átveszi a 80. születésnapja alkalmából adományo Munka Érdemrend kitüntetést Kiss Károlytól, az Elnöki Táv, elnökhelyettesétől (Fotó: Pállal Gábor —. q.

^5HS^5^5^5^S^5^5^S^S^5^5^5252S^5^5^5HS^S^5EF^5^S^5H5aS^S

Fogadás a Ford-alapítvány Magyarországon tartózkodó küldöttségének tiszteletére

Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke fogadást adott a Ford-alapítvány Magyarországon tartózkodó küldöttségének tiszteletére. A küldöttség tárgyalásokat folytatott a Kulturális Kapcsolatok Intézetével és más kulturális szervekkel az 1965—«6. évi Ford-ösztöndijak odaítéléséről.

A fogadáson megjelent dr. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Péter György, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes. Részt vett a fogadáson Elim O’Shaughnessy, az Egyesült Államok budapesti Ideiglenes ügyvivője. Megjelentek a Külügyminisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének képviselői és a magyar kulturális élet több neves személyisége.

asssasasaszszsasasaszsHSzsHzasascisHsasBs-.

Otvasái^U

ícíálc

Marietta Franck férje társaságában. Lent: «Magyar hangulat a városháza téren- hirdeti a dán -Se og Hor- című magazin képes riportja

»... Mivel mindig nagyon szívesen olvasom lapjukat, engedjék meg, hogy én Is hozzájáruljak valami érdekes hírrel. Mellékelten küldök a -Se og Hor« nevű dán magazin egyik számából való részletet.

— óriási siker koronázta a magyar hetet Itt Koppenhágában úgy a Crome és Goldschmidt nevű áruházban, mint a Flascatl étteremben.

Számunkra különösen Járóka Sándor és cigányzenekara muzsikája felejthetetlen élményt jelentett. Dgysztntén dán férjem nagyon jól érezte magát, amint a kép mutatja ...

Marietta Franck«

Kepes Imrét, hazánk uruguayi nagykövetét megbízólevele átadása után a montevideói Magyar Katolikus Egyházközség az alábbi üdvözlettel köszöntötte: -A montevideói Magyar Katolikus Egyházközség vezetősége szívélyesen üdvözli Kepes Imre urat, a Magyar Népköztársaság nagykövetét Uruguayban, szerencsés és hasznos eredményt kíván munkájához óhazánk és újhazánk javára. Maradunk hazafias tisztelettel: Schweigen György elnök, Proszt János lelkész, Fehér István titkár. Montevideo, 1965. február 19-én.«

*

Munkácsy Mihály 1892-ben irt több oldalas levelét a Magyarok Világszövetségének ajándékozta Váczi István, az USA-beli Trentonban éló, hetven esztendős, magyar származású orvos. A levelet Munkácsy és felesége Luxembourgból küldte Balatovfüredre, dr. Engel főorvosnak, Váczi István pedig nemrég egy magyar származású betegétől kapta egy Munkácsy-tanulmány festménnyel együtt. Az értékes dokumentumot a Világszövetség Váczi István kívánságához híven, a Nemzeti Galériának adta át.

*

A bolíviai La Plaz polgármestere, Armando Escobar tábornok jelenlétében mintegy 200 személy vett részt a magyar követségnek március 10-én, a városházán rendezett egészségügyi filmbemutatóján. A magyar kisfilmek tetszést arattak.

*

Ma már hat tengerentúli országnak gyárt a magyar nyomdaipar levélbélyeget. A

magyar gyártmányú postabélyegek iránt nagy az érdeklődés. Több esetben nemcsak a nyomás, hanem a grafikai kidolgozás is magyar művészek munkája.

*

A Német Szövetségi Köztársaság-beli Wuppertalban Szokolay Sándor operájának, a Vérnásznak bemutatójára készülnek. A wuppertali színház egyébként Mikó Andrást, az Operaház főrendezőjét meghívta Puccini Turandotjának rendezésére.

*

A nők helyzetével foglalkozó ENSZ-bizottság Teheránban tartja ülésszakát, amelyen hazánkat Bokorné dr. Szegő Hanna kandidátus képviseli. Az ő indítványára a bizottság egyhangúlag elfogadta Magyarország, Guinea, Finnország és Irán közös határozati javaslatát, mely felhívja a világ valamennyi államát, hogy a férfiakkal azonos politikai jogokat biztosítsanak a nőknek.

*

Százezer pályázó közül nyerte meg Kürthy Hanna az indiai nemzetközi gyermekrajz kiállítás idei nagydíját. A magyar kislány már több alkalommal nyert dijat külföldi kiállításokon.

*

Kocsis Albert hegedűművész bécsi koncertjéről nagy elismeréssel ír az Arbeiter Zeitung kritikusa. A művész a Brahms-teremben Bach-, Beethoven-, Brahms- és Bartók-műveket adott elő.

Ötletpályázatunk

A Magyar Hírek 1964. szeptember 1-1 (XVII. évfolyam 17.) számában meghirdetett pályázatunkra a határidőn belül 331 érvényes pályamű érkezett. (A pályázati feltételek szerint a postára adás határideje 1965. január 15. volt.)

A pályázatok a következő országokból, földrészekből érkeztek:

Ausztria: 10 Belgium: 9 Dánia: 2

Franciaország: 12 Hollandia: 4 Nagybritannia: 18 Német Szövetségi Köztársaság: 20 Norvégia: 3 Olaszország: 3

Svájc: 6 Svédország: 7 Afrika: 1 USA: 83 Kanada: 52 Brazília: 16 Dél-Amerika: 9 Izrael: 42 Ausztrália: 34

A pályamunkákat elbíráló döntőbizottság jelentése szerint a beküldött írások igen sok érdekes, hasznos javaslatot tartalmaznak. Sok tanácsot, ötletet — egymástól függetlenül — többen is megfogalmaztak. Nem egy pályázat jóval több, mint gondolatok, ötletek egyszerű feljegyzése, mert kisebb tanulmánynak is bízvást beillik.

Mindez igen örvendetes és az elbírálással megbízott bizottságra komoly feladatot ró. A bizottság kérelmére ezért ötletpályázatunk eredményét május 1-1 számunkban fogjuk közzétenni. Kérjük a pályázók és olvasóink szíves türelmét.