Magyar Hírek, 1965 (18. évfolyam, 7-24. szám)

1965-12-15 / 24. szám

UoUoäuk...

Átadták sabin professzornak

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TISZTELETBELI TAGSÁGÁRÓL SZÓLÓ OKLEVELET

Magyar delegáció is részt vett a mexikói Acapulcóban, a >*Fesztiválok fesztiválján«. A filmversenyen csak olyan művek indulhattak, amelyeket már valamilyen nemzetközi filmfesztiválon kitüntettek. Magyarország a Húsz órát küldte a fesztiválra. A küldöttség tagjai voltak: Újhelyi Szilárd, a Filmtudományi Intézet igazgatója, Fábri Zoltán, a film rendezője, valamint a két főszereplő: Páger Antal és Görbe János.

*

f

11 sikeres szívműtétet hajtottak végre két hét alatt az Országos Kardiológiai Intézet szívsebészeti osztályán. Egy hároméves kisfiúnál, Román Gyurikánál érfejlődési rendellenességet szüntettek meg. A fiúcska szíve akkora volt már, mint egy 8—10 éves gyermeké. A műtét óta megszűnt a szív és tüdő túlterhelése, és sikerült megállítani a gyermek szívének rendellenes növekedését. — Nyitott szívműtétet végeztek 30 fokra leszállított testhőmérsékleten egy 11 éves kislányon, yárkonyi Márián. Mindkét műtétnél szívpitvari sövényhiányt szüntettek meg. A sorozatos szívműtétek sikerében nagy szerepük volt az önkéntes véradóknak, akik egy nap alatt 123 liter vért adtak, jóval többet, mint amennyi szükséges volt a szívműtétekhez.

*

Tűz ütött ki november 26-ra virradó éjjel ;; a székesfehérvári Villamossági, Televízió- ;; és Rádiókészülékek Gyárának egyik helyi- ;; ségében. A tüzet nem sikerült megfelelő ; gyorsan lokalizálni, s így mintegy 300 tele- ' víziókészülék elégett. „- * ::

Az angliai Coventrybe és a franciaországi !! Villejuifba, Dunaújváros angol és francia ! testvérvárosaiba — 200—200 rózsatövet küldött a dunaújvárosi tanács a legszebb rózsafajtákból, üdvözlő levél kíséretében. A ’■ I Coventrybe küldött levélben megemlékez- !! nek az angol város ellen 25 évvel ezelőtt in- ' I tézett barbár fasiszta légitámadásról. '■ •

*

Bartók Béla özvegye, Pásztory Ditta, va- ;; lamint Commensoli Mária zongoraművész- ;; nők, és Antal Lívia énekesnő nagy sikerű j; hangversenyt adott Strasbourgban. A kon- ;; certet az egyetem muzikológiai intézete ren- ;; dezte, megemlékezésül Bartók Béla halálá- ;; nak 20. évfordulójára. ;;

* ii

Az indiai Shankar’s nemzetközi gyermek- ;;

rajzverseny levéípapirosán írt levelet ka- ; pott Luzsica Ágnes gyermekfestőmüvésznő.

•*Örömmel értesítjük, hogy festményével el- ;: nyerte a Nehru-érmet a Shankar’s nemzet- ;; közi gyermekversenyen...« A 10—12 éve- I sek korcsoportjának győztesén, Luzsica Ág- j; nesen kívül korábban a kis Kürthy Hanna ! is elnyerte a Nehru-érmet... ;;

* ii

A Magyar Népköztársaság Külügyminisz- I! tériuma november 25-én jegyzéket intézett '■ ’ az Amerikai Egyesült Államok budapesti '• ! követségéhez, amelyben bejelentette, hogy a JI Magyar Népköztársaság kormánya az ország ; ‘ bizonyos területeit zárt övezetté nyilvánítja ; a budapesti amerikai követség beosztottjai, ;; valamint más amerikai hivatalos személyek ; utazása számára. A jegyzék hangsúlyozza, ; hogy a magyar kormány lépése válasz az ; Amerikai Egyesült Államok kormányának ;; egy korábbi intézkedésére, mellyel az Egye- ;; sült Államok területén működő hivatalos :; magyar képviseletek tagjainak a mozgását :: korlátozta.

* ::

Hetvenkilenc éves korában Egerben el- I hunyt Gárdonyi Géza fia, Gárdonyi Sán- '! dór. Az író fia féltve gyűjtötte és őrizte apja '•! hagyatékát, levelezéseit, okmányait, kézira- '■ ’ tait. Gyűjteménye ezután az egri Gárdonyi '■' Géza Múzeumot gazdagítja. 1

Szemben a kórházzal, a Városmajor vén fái között gyerekek hógolyóznak. Egészségesek, jókedvűek, alig férnek a bőrükbe.

A doktornő most érkezett a műtőből. Két órán át segített, egy operációnál. Fáradt. Ül az ablaknál és nézi a gyerekeket. Jólesik nézni őket. Neki is van két jókötésű fia. A nagyobbik joghallgató, a kisebbik gimnazista. A kicsi talán éppen most jött ki az iskolából. Biztosan ő is hógolyózik. Egészséges, vidám kis fickó.

Az osztályosnővér kopogtat. Tanácsot kér. ■Hogy mi legyen az új beteggel a vérátömlesztés után. A doktornő nyugodt hangon, halkan utasításokat ad. A pihenésnek vége. Mintha az a kórházon túli világ — hógolyózó gyerekek, család, a fiúk — nem is létezne többé. Csak a betegek. Akikért — néha pillanatokon múlik az élet •— foggal-körömmel küzdeni kell.

A doktornő az érzéstelenítés szakembere; csoportvezető, adjunktus. S disszertációján dolgozik, hogy elnyerje a tudomány kandidátusi fokozatát. Először sebész volt — mondják, az is „férfiszakma” —, most a sebész nélkülözhetetlen, jó társa. Mert anaesthesiológus nélkül a IV. számú klinikán — a „szívkórház”, így említik tisztelettel országszerte

Az orvos

— havi 1800-ért — az Április 4. Gépgyárban. Mígnem egy nap ennek is befellegzett. Éjszakázni kellett volna és kijelentették, a nők nem lehetnek „éjjelesek”. Már most mit csináljon? Volt egy kis barátnője a kazánműhelyben, darus. Ő ajánlotta a saját szakmáját. Belevágott. Nyolc hónapi tanulóidő, tanfolyam — szerkezettan, emelési módok miegymás — s főleg Pigler Jani bácsi aranykeze. Amit tud, elsősorban tőle tanulta. Így lett darus Mészáros Lászlóné a Kazán II.-ben. Ennek már tizenkét esztendeje. Hajnalok hajnalán kel, amikor még hideg köd ül a város felett. Végigbumlizik a 6-os villamossal a Körúton, aztán átszáll a 10-es buszra, amely a gyárkapu előtt teszi le. Kis táskájában a Dédi főztje — sztrapacska, lecsó, mikor mi — vagy maga kotyvaszt valamit déltájt. Ebédelhetne — a la carte — öt forintért a gyár étkezőjében is, de így szereti. Felkapaszkodik hát a vaslépcsőn és elhelyezkedik kis kuckójában. A táska az ülőke alá kerül, keze végigsimítja az ismerős három kapcsolót, s lentről, a nyolc méteres mélységből valaki int: „Mehet!”

A nagy műhelyben huzat van, száll a por, a távfűtés sem kényeztet, de a kereset jó — mostanában megvan a havi 2300 — és nagyon rendesek a nőkkel. „Beteg a gyerek, művezető szaktárs!” „Menjen csak, Irénke, majd megleszünk valahogy”. Ez a stílus a Kazán II.ben.

Ülünk a meleg szobában, a néma tévé körül. A Mama közbeszól: — Azért lassan valami könnyebb munka után is nézhetnél, lányom”. ö rábólint. Aztán magyarázni kezdi, hogyan kell finom érzékkel, félmilliméter pontossággal egymáshoz pászítani több tonnás behemót géptesteket. Keze a levegőben az emelőlánc mozdulatait formálja. A Kislaci pisszenés nélkül figyel, s a csöppnyi Ircsi nagy szemében ott a csodálkozás: „Milyen ügyes az anyu!”

*

Három dolgozó nő portréját vázoltuk fel, néhány vonással. Olyanokét, akik mind-mind

— ahogy mondani szokták — férfimódon állnak helyt sokszor férfinak sem könnyű poszton. A példatár szinte kimeríthetetlen. Olyanok tartoznak bele, mint dr. Déry Márta, a vegyipari egyetem rektorhelyettese, mint Radnót Magda, az ország egyetlen női szemész professzora, mint a horti Molnár Jánosné, aki hadiözvegyként négy gyereket nevelt fel és tizenhárom esztendeje az ország egyik legjobb szövetkezetének elnöke.

De az országoshírűek mellett szólhatnánk nyugodtan ismeretlenek ezreiről is. A fővárosban a nőknek csaknem a fele aktív termelőmunkát végez. A három és többgyerekes anyák közül minden harmadik munkavállaló. Óriási szellemi és fizikai értékek létrehozói ők, valamennyien. Növekvő megbecsüléssel. Növekvőt mondtunk, és nem véletlenül. Mert teljesről még nem beszélhetünk.

Csatár Imre

*

Az olasz Állatorvostudományi Társaság tiszteletbeli tagjává választotta dr. Lörincz Ferenc professzort, az Országos Húsipari Kutató Intézet igazgatóját, a húsipari kutatás terén elért kiemelkedő eredményei, valamint az élelmiszeripari kutatók nemzetközi együttműködésének elősegítéséért végzett munkája elismeréseként.

*

A bécsi Collegium Hungaricumban november végén Domanovszky Endre Kossuthdíjas festőművész, Kerényi Jenő Kossuthdíjas szobrász, és Würtz Ádám Munkácsydíjas grafikusművész munkáiból nyílt kiállítás. A tárlat megnyitóján Domanovszky Endre és Würtz Ádám is részt vett. A kiállítás anyagát később Grazban és Linzben is bemutatják.

*

Berthold Beitzt, a nyugatnémet Krupp Művek vezérigazgatóját, budapesti tartózkodása alatt fogadta Fock Jenő, a Minisztertanács elnökhelyettese, Karádi Gyula, a külkereskedelmi miniszter első helyettese és Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes.

*

Kodály Zoltánt a Finn Zeneművészeti Társaság közelmúltban tartott közgyűlésén tiszteletbeli taggá választották.

öt esztendővel ezelőtt készült ez a felvétel S. B. Sabin professzorról,

budapesti tartózkodása alkalmával (MTI — Bojár Sándor felv.)

A Magyar Tudományos Akadémia 125. jubiláns közgyűlése Sabin profeszszort a tiszteletbeli tagok sorába választotta. A professzornak a washingtoni magyar követségen rendezett fogadáson ünnepélyes keretek között nyújtották át a tiszteletbeli tagságról kiadott oklevelet.

Radványi János washingtoni magyar követ, ideiglenes ügyvivő hangsúlyozta: az egyszerű emberek is nagyon értékelik Sabin professzor munkásságát, aki százezreket szabadított meg a gyilkos betegségtől, a gyermekbénulástól. A magyar édesanyák gyermekeik egyik megmentőjének tekintik és az Akadémia tagjaival együtt, az egész magyar nép szeretettel köszönti. Hazánk az elsők között vezette be a gyermekek kötelező immunizálását a Sabin-féle vakcinával. Ennek eredményeként Magyarországon szinte teljesen megszűnt a gyermekbénulás. A vakcina tömeggyártását a Szovjetunió valósította meg első ízben, s ő bocsátotta Magyarország rendelkezésére a szükséges mennyiséget.

Albert Sabin professzor válaszában meleg köszönetét mondott a megtiszteltetésért. Rámutatott: a védőanyag kidolgozása nem egy ember munkájának eredménye: tudósok és kutatók százai működtek közre az eredmény megszületésében. Az igazi tudós — hangoztatta — mindig humanista, munkássága az egész emberiség javát szolgálja. Sabin professzor végül meleg szavakkal emlékezett meg a szovjet tudósokkal kialakult együttműködésről.

Sabin professzor jelenleg új tudományos területen munkálkodik: a rákkutatásnak szenteli kísérleteit.

Nagy a forgalom — Télapókban

(MTI — Bárok Péter felv.)

Egyébként ifjú tudomány az én szűkebb szakmám, talán ha másfél évtizedes. A doktornő e nélkülözhetetlen tudományág tudósjelöltje. Sebészek hű szövetségese, kemény ellenfele a leselkedő halálnak.

Egyébként törékeny termetű, apróka aszszonyka. Dr. Szántó Katalinnak hívják.

Kudász professzor intézetét — nincs operáció.

Kérem, beszéljen a szakmájáról. Mosolyog. Gondolom, a laikus naivitásán, aki néhány mondatba tömörítve szeretne hallani az életért folyó több órás csatákról. De azért válaszol. Egy történettel.

— Egy tizenhat éves kislány került hozzánk, nemrég. Születése óta szívbeteg. Ügy volt, hogy megoperáljuk. S diagnosztika közben — a szívét katéterezték — beállt a klinikai halál. Reflektorikus szívmegállás, tipikus eset. És sajnos nem is ritka. Ilyenkor négy percen múlik az élet. Aztán az agysejtek felbomlanak, s minden hiába. De mi itt teljes készültségben várjuk a halál támadását. Most se késlekedhettünk. Sebész kollégám feltárta a mellkast és masszírozni kezdte a mozdulatlan szívet, én az anaesthesiológus, a gázcseréről, a gyógyszerezésről gondoskodtam. A szívmasszázs közben a kislány magához tért. Most már altatni kellett. De még nem győztünk. Ahhoz több mint egy órára volt szükségünk. Hogy aztán mi történt a kis beteggel? Este már beszélt, s azóta elhagyta a kórházat. Később majd megoperáljuk. Hisszük, egészséges lesz. S hogy néhány szóval többet is mondjak a munkámról, hát talán annyit: mivel a műtéti beavatkozás és az altatás is próbára teszi a beteget, ezért teherbíróképességét mindenképpen növelni kell. Gyógyszerezéssel, vérátömlesztéssel, oxigénadagolással, a gázcsere biztosításával, a vérnyomás állandó szinten tartásával és az altatószerek olyan kombinációjával kell végezni az altatást, hogy minél kevesebb altatószerrel érjük el a megfelelő mélységű alvást és az izomlazulást.

Az ügyész iránt érdeklődtem, akinek a 232-es szobában volt a tárgyalása. Mondták, ott beszélget a folyosó fordulójában. A fordulóban egy szigorú tekintetű, magas férfi váltott szót egy szőke, kékszemű fiatalaszszonnyal. Kiderült, a fiatalasszony az ügyész.

Ez volt az első meglepetés.

— Hány tárgyalása volt ma, ügyésznő?

— Nehéz napom van. Most volt a negyedik. Elszámolási differenciák egy kisipari szövetkezetnél.

— Akkor ez végre kis ügy, nemde?

— Kis ügyek nincsenek. Aki a vádlottak padján ül, annak az ő ügye a legnagyobb. S ebből kell kiindulnunk.

Ez a kijelentés volt a második meglepetés.

A fiatalasszony, Nagy Györgyné, dr. Lantos Györgyi, aki egyforma lelkiismeretességgel bogozza minden peres ügy szálait, hogy — mint mondja — felszínre kerüljön az igazság, már a középiskolában elhatározta, hogy jogász lesz. Ami akkortájt még keltett egy kis csodálkozást. Női jogász? Minek az? — mondogatták némelyek, megszokva még a Horthyidőkben, hogy nők számára tabu a jogi pálya. Meg aztán a Lantos családban sem akadt addig jogvégzett. Édesapja esztergályos volt a MÁV-nál. Mivel azonban a pénz is kellett, Györgyi tisztviselő lett a Tervhivatal döntőbizottságánál. Figyelte a vitákat és tanult belőlük. 1948 őszén aztán már könyvekből is. Mert beiratkozott a jogi kar esti tagozatára. Azontúl, négy esztendőn át, így alakult a mindennapok életrendje: 8—4-ig hivatal, utána este 10-ig egyetem. Aztán villamosozás haza, Kőbányára, s tanulás, sokszor hajnalig. De 1952-ben kézhez kapta a diplomáját. Jegy-Az ügyész

zőkönyvvezető lett, fogalmazó, s 1957-ben, végre ügyész. Ezek a hőn óhajtott pálya állomásai.

— S tovább? — kérdezem. — Nem tudom, mire gondol — válaszolja — talán kerületi vezetőügyész is lehetek egyszer. Elmehetnék, igaz, ügyvédnek, vállalati jogásznak is. ők többet keresnek. Az én fizetésem 2736 forint. De hát szeretem a szakmámat.

Búcsúzik. Siet haza. Várja két kislánya. Még megfőzi a holnapi ebédet — elmaradhatatlan esti foglalkozás — aztán előveszi az aktákat. Holnap ismét három ügyet tárgyalnak. Nehéz nap lesz ...

*

A darus nem darus akart lenni. Felsőipariban érettségizett. De nem fűlt a foga divattervezéshez, varráshoz, így aztán revizor lett

A darukezelő

(Vámos László felvételei)

s