Magyar Hírek, 1965 (18. évfolyam, 7-24. szám)
1965-04-04 / 7. szám
DR. BOGNÁR JÓZSEF • • • HIRE, NEVE GYARAPODJÉK A VILÁGBAN! Húsz esztendővel ezelőtt még félig kábultan a szenvedésektől és elgyötörtén a fájdalmaktól és nélkülözésektől, de az új világ megszületésének bizonyságával szívünkben fogtunk hozzá az új Magyarország felépítéséhez. Teljes tudatossággal éltük át a nagy pillanatot és mélységes felelősség hatott át bennünket, midőn az ország demokratikus erői — füstölgő romok között, régi uralkodóosztályunk és a fasiszták által kifosztva — magukra vették a felelősséget az ország sorsának alakulásáért. Éreztük, hogy történelmi események tanúi és formálói vagyunk egyszerre, hiszen az igazi történelmi eseményt a nagy emberi érzelmek, a tisztító szenvedélyek és örökös megújulási törekvések összesűrűsödése és koncentrálódása jelenti. Ma — húsz esztendővel később — az a nemzedék, amely egyszerre élte át és csinálta a történelmet, visszaemlékezik az indulás, az országépítés elkezdésének nagy napjaira. Aligha volt még olyan húsz esztendő az emberiség történelmében, amely annyira terhes volt a változásoktól, mint az, amely most pergett le felettünk. Nemcsak a magyar mikrokozmosz élt át változásokkal, eredményekkel és problémákkal annyira túlzsúfolt két évtizedet, hanem az egész világ: a makrokozmosz is. Üj tudományos és technikai forradalom köszöntött be a világba, amely gyökeresen megváltoztatja a természetről, az anyagról, az elemekről vallott korábbi felfogásunkat. Nemcsak a tudományos felfedezések száma növekedett meg, hanem új hajtóerőként jelentkezik a tudomány történelmében az a koncentrált tudatosság és szervezettség, amellyel új összefüggések megismerésére tör, valamint az a példátlan gyorsaság, amellyel az új felfedezéseket és eredményeket a mindennapi életben alkalmazzák. A tudományos és technikai forradalom »öszszezsugorította« a földgolyót, hiszen ma néhány óra alatt a világ legtávolabbi pontjait is elérhetjük. A távolságok csökkenése növelte a népek érintkezését, egymásra utaltságát, valamint j kölcsönös függőségek (interdependenciák) rendszerét, amelyben a mai emberiség él. Hatalmas változások formálódtak ki a nemzetközi életben is, megváltozott a társadalmi rendszerek, a kontinensek és az egyes államok egymáshoz viszonyított súlya. A szocializmus eszménye diadalmasan tört előre nemcsak Európában, hanem Ázsiában és az amerikai kontinensen is. Emellett számos új nemzet, amely levetette magáról a kolonializmus bilincseit szocialista elgondolások jegyében kezdi formálni új, független életét. Üj szerepet tölt be a világ mai életében az ázsiai és az afrikai kontinens. Ázsia és Afrika népei egyre növekvő erővel szorítják ki a koloniaiista erőket és egyre nagyobb súllyal szerepelnek korunk életében. Érthető ez, hiszen ma minden ötödik ember kínai és minden hetedik ember indiai, de 2000-ben — a demográfusok számítása szerint — már minden negyedik lesz kínai és minden hatodik indiai. Afrika viszont, amely csak most kapcsolódik be önálló erőtényezőiként a világpolitikába, az összefogásban keresi saját jövőjét. Ezen összefogás nemcsak a kolonializmus utolsó maradványainak felszámolásában segíti őket, hanem az új gazdaság és társadalom építésében is. Közismert az is, hogy ma már a fejlődő országok többséget alkotnak az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. A 19. században kialakult «•tradicionális« nagyhatalmak egyire inkább középhatalmakká válnak és új nagy nemzetek veszik át a nemzetközi politika befolyásolását és a világ sorsáért való nagyobb felelősség terhét. Gondoljuk meg azonban, hogy az itt felsorolt tények és jelenségek nem az átalakulási folyamat végét, hanem jól kivehető kezdetét jelentik. Ez más megközelítéssel élve annyit jelent, hogy századunk most következő három és fél évtizedében még dinamikusabb és még mélyrehatóbb változások tanúivá leszünk. Ez a két évtized a mélyreható társadalmi, politikai és gazdasági átalakulás időszaka volt hazánk — a magyar mikrokozmosz — életében is. Ezen nagy átalakulás hajtóerejét és egyben kötőanyagát a szocializmus nemes eszméi jelentették. Súlyt helyeztünk azonban arra, hogy a magyar nép értékes hagyományait, nemzeti tulajdonságait, sajátos egyéniségét beépítsük a szocializmus kohéziója által összetartott új épületbe. Két évtized alatt erős gazdaságot építettünk és ipari országgá formáltuk át Magyarországot. Az ipari társadalomban azonban a mezőgazdaságnak — és a mezőgazdaság dolgozóinak, azaz forradalmi hagyományokban, megtartó erőkben és hűségben olyan gazdag parasztságunknak — kiemelkedő szerepe van. Az ipari munkásság — a társadalom több rétegével széles nemzeti egységben összeforrva — átvette az ország vezetését és munkájával és példájával formálja az új társadalmat. A magyar nép életszínvonala az elmúlt két évtized folyamán lényegesen emelkedett és ma az egy főre jutó termelés és fogyasztás számaiban utolértük a közep>es fejlettségű európai országokat. Eddig nem ismert szélességben és mélységben megvalósuló kulturális forradalom táplálta a társadalmi átalakulást és formálta az új szocialista típusú embert. Hazánkban a megfelelő korosztályok 50%-a jár középiskolába és az 1000 lakosra jutó egyetemi hallgatók számában is elérjük, illetve felülmúljuk a legfejlettebb országokat. Kulturális értékeink és eredményeink, tudományos kutatásaink és tudósaink elismerést szereznek a magyar névnek az egész világon. A magyar ipar termékei ma mind az öt kontinensre eljutnak és öregbítik hazánk jó hírét. A Magyar Népköztársaság nemzetközi helyzete szilárd és kormányzatunk elvhű, következetes és rugalmas külpolitikája elismerésre talál más kormányoknál, a nemzetközi szervezetekben és az egész világ közvéleményében. Az út azonban, amit megtettünk, nem volt könnyű és a nehézségek még nem maradtak el mögöttünk. A fejlődési processzus meggyorsítása során számos hibát és tévedést követtünk el, ami lassította előrehaladásunkat. A személyi kultusz éveiben a legnemesebb szocialista eszmék és a szocialista fejlődés értelme is veszélybe került. Jelenlegi kormányzatunk elévülhetetlen érdeme, hogy e hibákat és torzulásokat kiküszöbölte és lehetővé tette, hogy a szocialista humanizmus eszméi újra diadalmaskodjanak. Gazdasági életünkben is akadnak nehézségek. Gazdasági szervezetünk meglehetősen elbürokratázálódott, ami az ügyek intézését nagyon meglassította. A hidegháború időszakában — az embargo következtében — kénytelenek voltunk olyan iparágakat is fejleszteni, amelyekre a mi kis országunknak normális nemzetközi gazdasági körülmények között nem lett volna szüksége. Most legjobb közgazdászaink és gyakorlati gazdasági szakembereink fáradoznak olyan gazdasági mechanizmus kialakításában, amely újabb lökést képes adni a magyar gazdaságnak. Kulturális és tudományos életünkben is számos új probléma jelentkezik, amelyekkel most kell szembenéznünk. Vitathatatlan az, hogy a szocialista átalakulás gyors üteme kifárasztott egyes embereket, akik ma az új gondolatokra nem elég fogékonyak: sok tekintetben konzervatívvá váltak. Ilyen hatalmas és nehézségekkel teli út állomásainál felmerül az emberben a kérdés: érdemes volt-e ezt a nagy átalakulást keresztülvinni, áldozni, harcolni és szenvedni, jobb lett-e valóban az emberek élete, elégedettebbek-e hazánk - polgárai? Ma sok tapasztalattal vagyunk gazdagabbak. Nem az ifjúság türelmetlen lelkesedése, hanem az érett férfiak tettvágya és kötelességérzete hajt bennünket előre. Mégis úgy érezzük, hogy e nagy utat meg kellett tennünk: ez kötelességünk volt népünk és a világ előtt. És az sem vitatható, hogy ami nekünk vívódás volt önmagunkkal, múltunkkal és hagyományainkkal, az már a mai generációnak a világ legtermészetesebb dolga. Ami nekünk áldozat volt, az ma már nekik eredmény. Az emberek természetesen — és ez egyik hajtóereje a történelemnek és a gazdaságnak — sohasem maradéktalanul elégedettek. Van aki amiatt elégedetlen, mert a mi generációnkra és az előttünk járókra a sors nagy terheket rakott, az újak p>edig nem becsülik meg az eredményeket. Másokat közéletünk, gazdasági életünk egyes fonákságai háborítanak fel. Az ifjúság pedig gyakran velünk elégedetlen. A politikai és gazdasági rendszerek ereje azonban nem abban van, hogy mindenki a tunyaságig elégedett, hanem abban, hogy miképpen tudunk minden erőt — sokszor a tömegek elégedetlenségét is beleértve — arra koncentrálni, hogy a hibákat kijavítsák és a társadalom új hajtásait erősítsék. Március 15. a Petőfi szobornál (Vámos László felvétele) A mai évforduló sem olyan nap, vagy időpont, amikor átadhatjuk magunkat a visszaemlékezés gyönyöreinek. Ellenkezőleg: a mai évforduló is erőgyűjtés, alkotó energiáink, hitünk, tehetségünk összeszedése, koncentrálása, hogy holnap többet és szebbet alkothassunk egész népünk javára, mint tegnap tettük. Nem lenne helyes, ha meg nem emlékeznénk arról, hogy soha ennyi szál nem kötötte össze a külföldön élő magyarokat az ó-hazával, vagy a szülőfölddel, iránt ma összeköti. Nemzetközi hírünk gyarapodásában azon lojális magyaroknak is nagy szerepe van, akik a világ más tájain élnek és hatnak, de a régi haza sorsának alakulását figyelemmel kísérik. Kérjük őket, hogy a mai évfordulón ünnepeljenek ők is velünk, hogy holnap — térben egymástól távol —, de mégis együtt munkálkodjunk azon, hogy népünk híre, tekintélye és neve gyarapodjék a nagy világban!
