Magyar Hírek, 1964 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-15 / 2. szám
LABDARUQÓKRÓNIKA, 1963 9 válogatott mérkőzés 9X90 perce: 45 kilométer hosszúságú magnetofonszalag a rádió hangarchívumában. Ilyen marathoni méretű szalagmennyiség őrzi az 1963-as esztendő válogatott mérkőzéseinek krónikáját. Mennyi örömet, remekbe szabott gólt, s milyen sok labdarúgó-fájdalmat. szurkolói bánatot őriznek az utókor számára is ezek a tekercsek. Idézzünk fel belőle néhányat ... 1963 MÁRCIUSA, CARDIFF. Bár a walesiek elleni budapesti mérkőzésen 3:l-re győztünk, a visszavágóra nem a legkedvezőbbek az előjelek. Alig kezdődött a bajnokság, nincsenek még formában a játékosok, s Wales különben is sok borsot tört már az orrunk alá. (ők vertek ki minket 1958-ban Stockholmban a VB döntőjéből!) Erre a találkozóra is erősen készültek: ők akartak továbbjutni a Nemzetek Kupájában. Mégis nekünk sikerült. Ezen a mérkőzésen csillogott először a magyar labdarúgás új erénye: a harcos szellem, a küzdenitudás. S Cardiffban állapíthatta meg először a sport krónikása: a mezőny legjobbja Szentmihályi Antal, a kapus, öt ünnepelték a legjobban a nézők a cardiffi 1:1 után... De hát a kapus sorsa nagyon nehéz. Alig telt el néhány hét, s május elején Stockholmban már mindenki Szentmihályit hibáztatta: ő az oka a Svédországtól elszenvedett 2:l-es vereségnek. Valóban furcsa gólt lőttek azon a mérkőzésen a svédek. Középcsatáruk lövését Szentmihályi vetődés közben kiejtette Persson balszélső elé. Szentmihályi nyomban felugrott, s a szélsőt a szögletzászló irányába zavarta. A kapus — teljesen érthetetlenül — majdnem a szögletzászlóig futott a csatár után, aki felhasználva a kínálkozó alkalmat, villámgyorsan beadott. A svéd csatárok háromszor is kapura lőtték a labdát — felváltva mentettek a hátvédek — míg Szentmihályi visszatért. Már ott állt a kapuban, amikor a jobb felső sarok felé hullott az ártatlannak látszó újabb lövés. És Szentmihályi csak nézte, nézte, hogyan születik meg a svédek vezető gólja. lt\ a tél s megláthatja bárki e fiúból egyszer még »bajnok» lesz.. ■ A tizenhárom éves Almássy Zsuzsi talán a téli olimpia legfiatalabb részvevője. A híres rlchmondi pályán készült az Innsbrucki versenyekre Az északi vereségért északi ellenfélen vettünk revansot. Dániát kaptuk el május végén 6:0-ra Budapesten. Mintha erre a másfél órára feltámadt volna a nagy csapat, úgy cikáztak, gördültek a dán kapu felé a magyar támadások. Különösen Albert volt elemében. Negyedik gólunkat úgy lőtte a dánok hálójába, hogy a sajtóteraszon helyet foglaló külföldi újságírók is felállva tapsoltak: három védőt kicselezett, s a kétségbeesetten kifutó kapus orra előtt elhúzva a labdát, gurított nagy nyugalommal a kapu közepébe. A 45 ezer néző pedig így sóhajtott fel a Népstadionban: »De kár, hogy nem mindig Dánia az ellenfél.« Mert két héttel később Prágában már meg kellett elégednünk a Csehszlovákia elleni 2:2-vel. Nem mintha a chilei világbajnokság ezüstérmese ellen otthonában a döntetlen nem volna szép eredmény, de azért ezen a prágai találkozón már ismét inkább a lelkesedés, semmint a jó játék jellemezte a magyar csapatot. Igaz, Sipos, Sándor, Solymosi, Göröcs és Albert helyén ezúttal mások szerepeltek, s rögtön hozzátehetjük: teljes sikerrel. Éppen a példás küzdőszellem segített helytállni a strahovi stadionban. s erre a 2:2-re nyugodtan elmondhatjuk: valóban győzelemmel felérő döntetlent hozott. Prága után nyári pihenő következett, s az ősz első válogatott mérkőzése szeptemberben Moszkvába szólította legjobbjainkat. Sándor Károly, a csapatkapitány találóan mondta a mérkőzés előtt: »Stockholmban azért kaptunk ki, mert nagy volt a mellényünk. Ettől a mérkőzéstől félünk, de a pályán azért nem ijedünk meg ...« Szó sen\ volt ijedelemről. Sőt, amikor Machos 30 méteres bombája a világválogatott nagyszerű kapusának, Jasinnak hálójába vágódott, még a győzelemhez is mi álltunk közelebb. A végén azonban mindkét fél elégedett volt az l:l-gyel. Már októbert írtunk, amikor az év legfontosabb mérkőzésére került sor Berlinben. A fiúk között ez volt a jelszó: »Gyengébben lehet játszani, de szív és lélek nélkül nem!« S az NDK ellen nagy szükség volt a lelkesedésre. A német csapat, — amely a Nemzetek Kupája első fordulójában kiverte a csehszlovákokat! — erősen készült a magyarok ellen. Német barátaink nem is tagadták: ezúttal biztos hazai győzelemre számítanak. Nem így történt. Már a 90. percben jártunk, amikor Solymosi ragyogó labdát adott a német kaputól 25 méterre tanyázó Rákosi elé, a csatár egyet igazított a labdán, s aztán pompás lövést küldött kapura. Mintha zsinóron húzták volna, úgy vágódott a jobb kapufát érintve térdmagasságban, védhetetlenül a győzelmet jelentő gól a német hálóba. Csak néhány héttel később, a budapesti NDK elleni 3:3 után tudtuk meg, hogy ez a gól nemcsak egyszerűen a győzelmet, hanem a továbbjutást is jelentette a Nemzetek Kupájában. De az NDK elleni budapesti visszavágó előtt még mi fogadtuk a Népstadionban ősi ellenfeleinket, Ausztria válogatottját. Erről a mérkőzésről a 35 éves Sándor dicséretét örökítette meg a magnetofonszalag. Sándor, aki minden mérkőzésen szivvel-lélekkel küzdött a csapat sikeréért, ezúttal úgy cikázott át a második magyar gól előtt az osztrák védőkön, ahogy azt csak a brazil Garrincha tudja. A villámgyors akción, az osztrák kapus, Fraydl is annyira meglepődött, hogy csak nézte, amikor Sándor mellette a hálóba rúgta a magyar csapat második gólját. Látszott rajta, a legszívesebben 6 is gratulált volna a ragyogó csatárteljesítményhez. Csak néhány villanásnyit ragadtunk ki a 9 mérkőzés sok száz színes pillanatából. Hiányzik a jugoszlávok eWeni 0:2 — bár azt jobb is elfelejteni — s hiányzik az NDK elleni 3:3. Álljon itt végül az elmúlt évi mérleg — mintegy okulásul — hogy jövőre mehet azért jobban is: 9 mérkőzés, 3 győzelem, 4 döntetlen, 2 vereség. A gólarány: 18:13 Magyarország csapata javára. Szepesi György Magyar Kornélia kerékpárosból lett gyorskorcsolyázó, a háromezer méteres futamban helyezésre számíthat Ivánkay György, a többszörös magyar bajnok sikeres harcot vív Pajor Kornél egykori világbajnok rekordjaival Az év sportolói közül: Rejtő Ildikó, a női tőrvívás világbajnoka ... A férfiak között, mint Jelentettük, Veres Győző világbajnok és világrekorder súlyemelőnk érdemelte ki a büszke elmet az 1963- as év eredményei után. INNSBRUCK ELŐTT Kóssttlődós a téli olimpiára Kis országunk messze földön jól ismert sportolói pontosan hetvenöt aranyérmet hozitak haza eddig az 1896-ban felújított, s azóta négy évenként megrendezésre kerülő olimpiai játékokról. Ezen hetvenöt arany nemcsak a magyar színek képviselőinek kellő szorgalommal és akaraterővel párosuló tehetségét, rátermettségét fémjelzii, hanem egyben a magyar sport számára valóban előkelő helyet biztosít a világ sportéletének élvonalában. Az eddigi győzelmek a nyári sportok olimpiáin születtek. A hazai mostoha természeti adottságok és az ebből fakadó szerényebb lehetőségek ellenére, a téli sportágakban. •— elsősorban mű- és gyorskorcsolyában — akadtak ugyan magyar világbajnokok, de téli olimpián eddig még nem jutott aranyérem magyar versenyzőnek. Most, a IX. téli olimpia — az elsőt 1924-ben rendezték a franciaországbeli Chamonixban — az Innsbruckban sorrakerülő találkozó előtt, főként az olimpiai eszme újjáéleszitője, Coubertin báró egykori gondolata vezérli a magyar sportolókat Ausztriába; nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. De tartsunk elöljáróban egy kis seregszemlét. Nézzük, kik állnak majd ott, a háromszínű magyar zászló mögött január 29-én délben az Isel-hegyi nagysánc tövében létesített betonlelátó teknőjében, amikor fellobban az olimpiai láng, ,s ünnepélyes külsőségiek között kezdetét veszi a IX. téli olimpia. Műkorcsolyában két fiatal tehetséges magyar versenyző áll rajthoz. A 13 éves kis Almássy Zsuzsi, a Távközlési Kutató Intézet Kossuth-díjjal kitüntetett matematikusának lánya, talán az egész olimpia legfiatalabb résztvevője lesz. Ébert Jenő már a múlt évben Budapesten »befutott», hiszen az előkelő 8. helyen végzett az Eurépa-bajnokságon. A kis Almássy a nyári hónapokat Londonban töltötte. A híres rlchmondi jégpályán, a nemkevésbé hires Gerschwiller mester irányításával sokat fejlődött. Ébert is lényegesen jobb, mint tavaly volt. De mégis, e két fiatal egyelőre csak szerényebb helyezésben reménykedhet. Tudásuk, felkészültségük színvonala még nem éri el neves elődeiket, akik közül párosban Rotter Emília és dr. Szollás László a harmincas években kétszer is a dobogón állt, a jelenleg külföldön élő Kékesi Andrea és Király Ede párosa ezüstérmet nyert St. Moritzban, a Nagy-testvérek pedig két olimpián szereztek bronzérmet. Győrskorc sólyában annak idején még a világbajnok Pajor Kornél is csak a szerény negyedik helyet tudta elcsípni az olimpián. <A tizennégy éve Svédországban élő, s a nyáron először hazalátogató tervezőmérnök egyébként a karácsonyt újból Budapesten 'töltötte, sőt nálunk köszöntötte az újévet is. S az év utolsó gyorskorcsolyázó rekordereinek, Magyar Kornéliának és Ivánkay Györgynek, személyesen gratulált a városligeti műjégpályán.) A »hosszú korcsolyások-« közül négy magyar indul. A legjobb helyezésre a kerékpáros bajnoknőből lett gyorskorcsolyázó rekorder. Magyar Kornélia számíthat. Kiváló erőnléte komoly reményekre jogosít, elsősorban a 3000 méteres futamban. Jégkorongban ezúttal — 1928 és 1936 után — harmadszor rajtol a magyar válogatott. Ez a rajt ugyan nem sok jóval kecsegtet, hiszen az első selejtező mérkőzésen a Szovjetunió világbajnok válogatottjával találkozik csapatunk. Ezt követve — a 9—16. helyért folyó körmérkőzés során — azonban már a ml jeges vitézeink is kereshetnek valamit, és a tavalyi világbajnoksághoz hasonlóan, néhány értékesebb »skalpot« is szerezhetnek. A fiatall 20—22 éves játékosokból álló magyar csapat Vladimir Kominek, a Csehszlovákiából érkezett edző tanácsaival sökat fejlődött. A hazai bajnoki mérkőzések színvonala egyre emelkedik, és a jégkorong, hazai népszerűségét tekintve, egyre inkább betölti nálunk is hivatását, hiszen a »tél labdarúgása« lett. Síelésben az ugrók és női síkfutók mellett az alpesi számokban egyetlen versenyző, méghozzá nő, Kőváriné Szendrődi Ildikó indul a magyar színek képviseletében. Jóllehet, a negyvenes és az ötvenes évekhez képest ugyancsak kemény tél kopogtat az utóbbi esztendőkben, a Mátrában és a budai hegyekben egyaránt több hó hullt, a puszta szórakozásból ezt a szép sportot űzők száma is emelkedett, de a téli sportokat tekintve változatlanul a síelésben vagyunk a legelmaradottabbak. Ezt az elmaradást még azzal sem lehetett behozni, hogy az évtizedes osztrák—magyar sportbarátság alapján a két ország megállapodást kötött a közös olimpiai előkészületeket illetően, és sízőirik hosszabb ausztriai edzőtáborozáson voltak. Így hát, kellő önismerettel de lankadatlan tréninggel készülődik Innsbruckba, a részvétel fontosságát, jelentőségét tartva szem előtt a kis magyar különítmény, ám bízunk benne, hogy az ott elmaradó sikerekért Tokióban kellő kárpótlást kapunk. Vad Dezső Jbsáttádól AMERIKÁBAN VERSENYEZ. Horváth Zoltán az elmúlt évi kihagyás után teljes erővel készül az olimpiára. A világbajnok kardvívó az olimpia évében több nagy nemzetközi versenyen rajthoz áll. így a közeljövőben az amerikaiak megtisztelő meghívására ismét részt vesz a New York-i Atlétikai Club hagyományos téli vívóviadalán. »HASZNOS« SZENVEDÉLY. A karácsonyi könyvvásáron néhány érdekes, sporttárgyú könyv is feltűnt. Szepesi, a népszerű rádióriporter »Gól! Góóóól! 2000 gól!« címmel pályafutásának élményeit, az elmúlt 18 év nagy sporteseményeinek történetét idézte fel könyvében. Székely Éva olimpiai bajnoknő pedig »Az én módszerem« címmel gazdag tapasztalatainak közrebocsátásával a fiatal generációnak igyekszik segítséget nyújtani. A többi között ez a kedves mondat is szerepel könyvében: »Ritka az olyan szenvedély, amely meghosszabbíthatja az életet, de az úszás az feltétlenül ilyen ...« RANDEVÚ BUDAPESTEN. Az előzetes jelentkezések szerint a magyar rendezők 25 ország 200 versenyzőjének részvételére számítanak a március 27—30 között Budapesten lebonyolításra kerülő ifjúsági vívó-világbajnokságon. CSAK KETTEN ... Eléggé gazdag volt az 1963. évi úszóidény hazai rekordtermése. A világ élmezőnye azonban változatlanul jóval a magyar úszósport előtt jár. Az olimpia évében nem túlságosan biztató, hogy a tavalyi eredmények alapján összeállított világ-ranglistán mindössze két magyar, Bállá Mária (100 m hát 1:11.2) és Dobay Gyula (100 m gyors 54.8) kapott helyet. OLIMPIAI BAJNOKOK. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség decemberben tartott alakuló ülésén ismét több jól ismert régi sportember kapott helyet a vezetésben. Így például Németh Imre, a Népstadion k lapácsvető olimpiai bajnok ig gatója, az atlétikai szövetség elnöke, Németh Ferenc, az öttusázás római bajnoka pedig az öttusa szövetség főtitkára lett. 11
