Magyar Hírek, 1964 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-01 / 1. szám
75 éves az MTK Hetvenöt éve, háromnegyedszázada történt.. . Néhány fiatal sportember, »a Nemzeti Torna Egylet kizárólag rendes iskolai tornázásával elégedetlen, nyílt versenyekre áhítozó tagja« a Szondy utcában lakó Leitner család otthonában jött össze. Ők, az elégedetlenek, az atlétikára vágyók alapították 1888 tavaszán az MTK-t, a Magyar Testgyakorlók Körét. A megalakulásnak, az első időszak harcainak már csak egyetlen élő tanúja maradt: Konta Arnold bácsi. Igaz ő is kissé messze szakadt a kékfehér esaládtól, de személyes kapcsolatát sűrű levélváltással igyekszik pótolni. Konta Arnold bácsi stockholmi címére éppúgy elvitte a posta az ünnepi díszközgyűlésre szóló meghívót, mint az MTK idehaza és külföldön élő egykori tagjaihoz, híres versenyzőihez. * A díszközgyűlés előestéjén kék-fehér köntösben jelent meg — »Az MTK hetvenöt éve« címmel — e gazdag hagyományokkal rendelkező budapesti sportklub története. Szó se róla, akadt miről megemlékezni bőven ... A Konta Arnold bácsiék alapította sportegyesület, ha a fasizmus időszakában nagyon nehéz időket élt is át, valójában szinte páratlan diadalokkal gazdagította a magyar sport történetét. A Szondy utcai kis lakásból elindult MTK sportolók közel ötszáz magyar bajnokságot nyertek a sport különféle ágaiban, 20 olimpiai és 74 világ, illetve Európa bajnoki cím fűződik a kék-fehér versenyzők nevéhez. Olyan kiváló, világszerte ismert olimpiai bajnokok nőttek fel az MTK-ban, mint az úszó Halmay Zoltán, a birkózó Weisz Richárd és a vívó Fuchs Jenő. Itt bontogatták szárnyaikat az asztalitenisz sport magyar úttörői, a többszörös világbajnokok, Mechlovits Zoltán, az Angliában élő Barna Viktor és Boros István, illetve Szabados Miklós, Mednyánszky Mária és társai. Vagy a labdarúgók... A régi focisták: Domonkos, Sebestyén, a fiatalabbak: Schaffer Spéci és Konrád Csámi, a többszörös bajnok aranycsapat tagjai: Mándi Feldmann, Braun, Molnár, Opata és minden idők legjobb magyar centercsatára, Orth György, a harmincas években pedig már Szabó, Bíró, Kalmár, Dudás, Sas Feri, Titkos, Cseh Matyi játszottak a kék-fehér mezben, majd a közelmúlt bajnokcsapata: Börzsei, Lantos, Kovács Imre, Zakariás, Sándor Csikar és Hidegkúti Nándi. De még hosszan lehetne folytatni a sort. .. például a kis Kováccsal, a nagyszerű távfutóval Zátopek és Kuc legyőzőjével ... * A megszépült Hungária körúti pálya sok-sok gólja, az Az egyik MTK—FTC örökrangadó előtt Orth György (balról) és Pataky Mihály kaput választ, a középen Klug Frigyes játékvezető Brüll Alfréd az MTK híres elnöke, aki közel negyven éven át irányította a sportklub életét A Stockholmban élő Konta Arnold az egyetlen még életben levő alapító Weisz Richárd, a nagyerejü birkózó, olimpiai bajnok Barna Viktor (balról), a Londonban élő híres asztalitenisz világbajnok is megkapta az MTK aranyjelvényét TÖKÉLETES BAJNOK! — így jellemezte Papp Lászlót a híres francia sportláp, a L’Equipe, újabb, nemrég kivívott madridi győzelme után. A most 37 éves, egykori háromszoros olimpiai bajnok, magyar ökölvívó huszonhatodik profi mérkőzésén is megőrizte veretlenségét, s ezzel Európa bajnoki címét. Papp kemény ütéseivel olyan döntő fölénybe került — képünkön is a padlón »pihen« ellenfele —■, hogy az angol vezetőbíró a nyolcadik menetben lelépte Folledót. Papp Lacit egyébként Puskás Ferenc, a Real Madrid magyar származású csatára patronálta a spanyol fővárosban, és azon kevesek közé tartozott, aki feltétlenül bízott a magyar ökölvívó győzelmében. A madridi sportkedvelők pedig ezúttal is győzelmet vártak az eddigi 81 mérkőzése közül csak kettőn vesztes Folledótól, Papp Laci azonban mégis fölényes biztonsággal védte meg Európa-bajnoki címét. Közben a középsúlyú világbajnoki cím gazdát cserélt, az egyesült államokbeli Atlantic Cityben ugyanis Joe Giardello pontozásos győzelmet aratott az eddigi világbajnok Dick Tiger ellen. A tervek szerint Giardello 1964 tavaszán európai körútra indul, s nyilatkozata szerint Papp ellen is hajlandó kiállni. MTK és az FTC futballistái közötti hagyományos rivalizálás, a sportklub életét jellemző tengernyi kedves epizód közül egy megtörtént, azóta is szájról szájra járó esetet idézünk a múlt emlékeiből. . Weisz Richárd, az MTK és a magyar birkózósport egyik kiemelkedő nagy egyénisége volt a századforduló után. A rokonszenves olimpiai bajnok a nem kevésbé híres elnökkel, az MTK-át oly sok pénzzel támogató Brüll Alfréddal üldögélt a Múzeum körút és Főherceg Sándor utca sarkán levő Múzeum kávéházban. Abban az időben divatozott a párbajozás. A kötekedő emberek szinte lesték az ürügyet a kihívásra. A két MTK-tagot egyre bántóbban figyelte egy ficsúr. Mind feltűnőbben viselkedett s már a hangos megjegyzésektől sem riadt vissza. Erre azután a nagyerejű Weisz Richárd kihúzta magát, odalépett az illető elé és szerényen megkérdezte: óhajt-e valamit? — Igen! — kiáltotta és már nyúlt is' a tárcájába s a provokálás előjátékaként átnyújtotta névjegyét. A bajnok visszaballagott asztalához. Puszta kézzel letörte a márvány asztallap sarkát és a szokatlan módon készített névjegyre ráírta a nevét. Az egyik pincér vitte válaszként a kötekedő fiatalember asztalához az eredeti névjegyet, aki az egykori krónikák szerint sápadtan, sietve távozott. .. Az év sportolója! A magyar sportújságírók körében végzett szokásos évi közvéleménykutatás eredményét ugyan lapunk zártakor még nem hozták nyilvánosságra, de ebben az esztendőben minden bizonynyal Veres Győző — a világbajnoki aranyérmét kettős világrekorddal megvédő súlyemelőnk — nyeri el -az év sportolója., címet. Veres Győző, az üstökösként feltűnt tehetséges súlyemelő, valósággal új iskolát dolgozott ki tudása fejlesztésére. Ezeket a módszereket ma már társai is sikerrel alkalmazzák, a magyar súlyemelősport a világ élvonalába küzdötte magát! ÚJfCa LttUo-u... * — És mi újság ma az MTK-ban? — erről beszélgettünk a minap a klub Bajza utcai otthonában. — Mindent igyekszünk megtenni annak érdekében, hogy az MTK gazdag múltjához, ragyogó hagyományaihoz híven a magyar, sőt a nemzetközi sportvilág élvonalában legyenek a kékfehér színek képviselői •— mondotta többek között az új elnök, Bánhalmi Ferenc, az MTK egyik híres, régi bajnokatlétája. — Most a jubileumi esztendőben sok régi MTK-sportoló szíve dobbant meg újra. A jövő tervei is jelentős társadalmi erők összefogásával készültek. Így elsősorban a labdarúgást és az atlétikát szeretnénk fejleszteni. Az MTK-futball tekintélyének visszaszerzése érdekében jött vissza hozzánk Sebes Guszti bácsi, aki a harmincas években nálunk játszott, s most szaktanácsadói minőségben irányítja a szakosztályt. Labdarúgóink egyébként 1964 őszén hoszszabb kelet-ázsiai túrára, és Ausztráliába készülnek. A fejlődést segítő tervek megvalósításán dolgozik további 18 szakosztályunk 1400 sportolója is. Bízunk benne, hogy a következő jubileumok idejéig újabb eredményekkel gazdagíthatjuk az MTK történetét. A Magyar Hírek nyilvánosságát felhasználva, most a 75 éves jubileumon hadd köszöntsek minden távolban élő MTK-st, egykori kiváló versenyzőinket a lelkes kék-fehér szurkolókkal együtt meleg szeretettel, igaz barátsággal! Vad Dezső * A labdarúgás után ökölvívásban is vidékre került a bajnoki cím. Izgalmas mérkőzések után a legjobb fővárosi csapatokat megelőzve a Gyöngyösi Honvéd együttese nyerte a csapatbajnokságot. A bajnoki cím kivívásában komoly része van Szakács Bélának az egykori kiváló válogatott boxolónak, a csapat edzőjének, aki képünkön is jó tanácsokkal biztatja Tóth Istvánt az egyik keményöklű gyöngyösi versenyzőt ► Két boldog világbajnokról, Szöllösi Imréről és Parti Jánosról négy éve készüli ez a felvétel. Akkor meleg szeretettel, virágcsokorral fogadták a Duisburgból hazatérő, kiválóan szerepelt versenyzőket. Szöllösi Imre december első napjaiban ismét Nyugat-Németországból tért haza — igaz más előzmények után... A 22 éves fiatalember azonban mégis idehaza fejezte be könynyelmü kalandját. 1963 januárjában ifjú feleségével együtt Bécsbe látogatott. Opel kocsiját azonban váratlan elhatározással Hegyeshalom helyett a német határ felé kormányozta. Hosszú hónapokon át sok mindennel próbálkozott. Végigjárta a gazdag Ruhr-vidék nagyvárosait, de kellő szakma és megfelelő nyelvtudás nélkül csak alkalmi munkát kapott. Nem tudta folytatni szépen induló sportpályafutását sem. Meggondolatlanságát százszor megbánta, mire lassan érlelődő hazatérési szándékát végre valóraváltotta. — A virágcsokros fogadtatás elmaradt, bár most is örömmel, szeretettel vártuk Imrét — mondta Cseh Lajos, a Magyar Kajak és Kenu Szövetség főtitkára. — Megfelelő elhelyezkedéséről az egyik kisipari szövetkezetben már gondoskodtunk s lehetőséget biztosítunk, hogy a többiekkel együtt készülhessen az olimpiára! Káposzta — a kajakosok csak így szólítják a világbajnokot — sohasem volt bőbeszédű legény, a vizen, a nagy versenyeken elért eredményei eleget beszéltek helyette s most is csak enynyit mondott: — Könnyelmű, meggondolatlan cselekedet volt, mégis visszafogadtak. Ezt majd a vízen igyekszem meghálálni, talán már Tokióban sikerül . . . !
