Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-04-15 / 8. szám

V

Kozma József vigoperájának bemutatója a Magyar Állami Operaházban

Nagy és ígéretteljes művészi eseményeknél nemcsak a meghirdetett programban, hanem úgyszólván már a levegőben ott lebeg az ünnep. A pesti Operaház levegője különben is szinte mindig telített azzal a bizonyos ünneppel, azt árasztja a jelszikrázó s hirtelen kihunyó csillárok fénye, a nézőtér bársonyos zsongása. S most, Kozma József Párizsban élő világhírű magyar zeneszerző operája, az Elektronikus szerelem premierjén, ha lehet, a szokottnál is érzékelhetőbb az átszellemült kíváncsiság és ünnepi várakozás.

De vajon Kozma József ünnepet akart felidézni, s amit csinál, vajon ünnepi varázsnak szánta? Nem, ennek már a mű csípős, nyelvöltögető címe is ellentmondott, s még inkább megingatott az ünnepvárásban a szerző maga.

A földszinti jobb szélső páholyban ült, könyökét a páholy vörösbársony pere-Kozraa József az Operaház Igazgatójával, Nádasdy Kálmánnal

Az előadás szünetében az Operabáz Kossuth-díjas karmesterével, Komor Vilmossal. Alsó kép: a szerző és az operát vezénylő Blum Tamás gratulálnak egymásnak (Novotta Ferenc felvételei)

mére, állát k ezefejére támasztotta és — annyi, annyi siker után — valami megindító, kisfiús elfogódottsággal figyelt. De sötét pupillája a csontkeretes szemüveg mögött... valahogy nyugtalanítón föl-fölizzott, különös tűzzel s csúfondárosan.

Ez az élénk szemvillanás és fürkésző mosoly jelent meg az arcán a szünetben is, amikor a nyilvánvalóan hatalmas siker, tapsorkán és a személyének szóló »ünnep« elől szaporán félrevonult egy mellékfolyosóra, s mintegy foghegyről odavetve megkérdezte:

— Nos? Jól mulatott?

De hiszen ez a művészi áhítat konvencionális, megszentelt színhelye, s itt nem »mulatni« szokás. Ám még mielőtt válaszolhattam volna., hirtelen ott termett a zeneszerző mellett a karmester, Blum Tamás, s megszólalt csöndes, befelé nevetéssel, egyetértőén és cinkosan:

— Igen, azt hiszem, hogy ez az egész roppant mulatságosra sikerült. — És egymásra hunyorítottak, mint két nagy csínytevő. Hanem azután Kozma nem volt hajlandó többet mondani, magárói egyáltalán, s még a műről sem. Legfeljebb azokról, akik a megvalósítás részesei: Szinetár Miklós nagyszerű rendezéséről, a csodálatos tehetségű táncosról, Dózsa Imréről, s a szellemes zenei vezetésről. Blum Tamás, a karmester megjegyezte, hogy ilyen szellemes zenét nem nehéz szellemesen előadni.

Szellemes zene? Minden bizonnyal, s feltétlenül az. Csakhogy ez is olyan szándékosan tompított s szordinós megjelölés volt, mint a »mulatságos«. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert a mű mélyen ironikus alapeszméje nem tűr semmiféle áradozást, s mert egyáltalán. .. valami sokkal többről van szó, mintsem hogy nagy szavak illenének hozzá. Igen, belátom, s én mégis inkább azt mondanám: döbbenetes, felkavaró, izgalmas, zavarba ejtő...

Ez a vígopera ugyanis a zene és a tánc nyelvén — nem pátosszal, nem moralizálón, tehát »mulatságosan«, azaz modernül meghökkentőn — korunk egyik legnagyobb problémájáról beszél. Az ember és a gépek viszonyáról, a tudomány szerepéről a fejlődésben, a nagy felfedezések embert szolgáló vagy emberellenes felhasználásáról.

Az alapmotívum: a goethei bűvészinas példája, az eleinte engedelmes, majd önállósuló s végül megzabolázhatatlan szellemé, amely fittyet hány a kétségbeesett kiáltozásra: »Állj meg! Állj meg! Elég ennyi! Térj pihenni ...«

Kozma operájában persze a megvadult seprű helyét már a legraffináltabban konstruált gépember, az engedelmességében nagyszerű, de veszettségében félelmetes modern technika foglalja el. És Kozma nem is éri be az utólagos, kéztördelő kiáltozással, hogy: »Állj meg! Állj meg!« — hanem az emberi értelem szavával még jókor s előre figyelmeztet: »Bizony, vigyázni kell a kibernetikával ...«

Mulatságos?... Nos, mindenesetre torkot szorongató, mélyértelmű mulatság. Kozma Józs?f, a világhírű sanzonok, balettek, filmzenék szerzője ezúttal korunk nagy igazságával »mulattatott«... És a pesti közönség hosszú percekig felállva tapsolt, megittasilva, szinte mámorosán. A hely szelleméhez hű, nagy konvencionális áhítattal, amely nem a »mulatságnak«, hanem igenis, az ünnepne c szólt.

Mert ünnep az a javából, ha az en.beri szellem Párizstól Budapestig alkotóan öszszefog, hogy kifejezzen valamit, ami mindenkit izgat s fontos mindenkinek.

Soós Magda

A Körúton sétálók tekintete — persze kiváltképp a zenekedvelőké — megakad a hirdetőoszlopok plakátjainak egyikén. A plakát Weingarten József hangversenyeiről tudósít. A név ismerős, a zene világában járatos közönség tudja, hogy a magyar pianista Londonban él, mintegy három évtizede különböző európai és amerikai koncerttermekben játszott, s most, a szülőföld határain túl szerzett hírnévvel, vendégművészként tért vissza kis időre hazai hangversenydobogókra.

Egy év híján harminc esztendeje, hogy Weingarten, mint Dohnányi-növendék, elvégezte a Zeneakadémiát, megkapta a művészdiplomát és néhány héttel később — elhagyta Magyarországot.

— Huszonkilenc év — mondja tűnődve — bizony nagy idő, de nagy idő a legutóbbi látogatásom óta eltelt két esztendő is, ha a folytonos fejlődésen, változáson mérem. Budapest évről évre szebb lesz s úgy látom, az emberek is aktívabbak, vidámabbak. S lám, még az én hazai kapcsolataimban is tapasztalható a fejlődés. Mert amíg két esztendő előtt mint a londoni magyar kultúrkör elnökhelyettese töltöttem itt három hetet a Magyarok Világszövetsége meghívására, most, a számomra nagyon becses és fontos tisztség mellett, zenei hivatásommal, művészvoltommal is jelentkezhetem, így adhatok magamból többet, teljesebbet.

Adni... valószínűleg ez a belső titkos jelszava ennek a nagyon halk, nagyon szerény művésznek. Amikor a hangversenyre való készülésről, a műsorösszeállításról beszél, akkor is ez a szó bukkan fél leggyakrabban csöndes, tűnődő mondataiban.

— A legfontosabb jól kiválasztani, hogy mit adjunk. A modern zenét nehezebben fogadják be lelkűkbe az emberek, de azért nem ragadhatunk meg a XVIII., XIX. század harmóniavilágában. Rendszerint úgy állítom össze műsoromat, hogy körülbelül a húsz százalékában kapjanak helyet új, mai szerzők, tőlük is adjak valamit Pesti és debreceni koncertjeimen Beethoven-, Schuman-, Chopin- mellett Kodály- és Weiner-művek szerepelnek. Tudja — szól hirtelen, kis bizalmas mosollyal az ajka körül —, az a legjobb, ha a számomra legkedvesebb műveket játszom. Amit közel érzek magamhoz, azzal tudok leginkább közel kerülni másokhoz. Ügy érzem, minden zenei alkotásban valamit sajátos üzenet rejlik, s nekem ezt az üzenetet kell átadnom.

Igen, mindenekfelett adni akar, ez az adakozó elhivatottság sugárzik a tekintetéből, de a szavai arról is beszélnek, amit ő kap itthon, Budapesten. Huszonkilenc év óta első ízben ment el a Nemzeti Színházba, az Operába. Meghitt órákat tölt együtt testvéreivel. Nézi a kirakatokat, a gyerekeket. Elmeséli, hogy a hangversenyirodába, ahol megbeszélést folytatott, éppen egy egész lányosztály sereglett be jegyekért, s ez a derűs kis csapat színeivel, hangjaival mélyen a leikébe ivódott.

Tűnődve, emlékezve, révetegen ismerkedik újra és újra a várossal, s veszi át fejlődő, lüktető életünk üzeneteit. így készül rá, hogy maga is átadja nekünk az üzenetet, amely ott rejlik legkedvesebb zongoraszámaiban.

S. M.

MAR DEL PLATA —PÁRIZS —BUDAPEST

Kassák Lajost abból az alkalomból kerestük fel, hogy az »Angyalföld« című regényéből készült film, az »Angyalok földje« Argentínában, a Mar del Plata-i filmfesztiválon első díjat nyert.

— Alighogy hazaérkeztem Párizsból, az a jó hír várt rám, hogy az argentínai, Mar del Plata-i filmfesztiválon első díjat nyert az Angyalok földje című film, amely az én Angyalföld című regényemből készült. Első díjat ez alkalommal kapott először magyar film. A film itthoni fogadtatása nem sok örömet jelentett számomra, a külföldön kapott elismerés azonban inspirálólag hatott rám és bebizonyította azt a ma már nálunk is hangoztatott véleményt, hogy az írónak a film megalkotásában legalább olyan jelentős szerepe van, mint a rendezőnek.

— Párizsi tartózkodásáról mondana néhány szót?

— Negyedszer jártam Párizsban. A város külső képe most nem adott sok újat, patinásán öreg és izgalomkeltően fiatal. A francia fővárosnak nem a külső képe, hanem szellemi élete az érdekes s bizonyos, hogy Párizs még mindig a szellemi élet központja. Képtáraiban minden irányzat képviselői megtalálhatók, az idősebb és fiatalabb festő-szobrász nemzedéknek az egymásköztí versenyét szinte egész kiterjedésében láthatja és hallhatja az ember. Nekem is kiállításom volt az egyik legjelentősebb galériában (Denise René Galéria), amit a kritika teljes elismeréssel fogadott. A kiállítás anyaga 1920—1962-ig válogatódon

össze, körülbelül ötven képpel szerepeltem.

— A festő Kassákon kívül ezúttal a költő Kassákot is megismerte a francia közönség?

— Igen. A kiállítás napjára jelént meg Gara László szerkesztésében francia nyel-HOMMAGE

Lajos KASSÁK

l , vocttn nconiAOE . «AN FOIXAW . ÍRAMCOia

____________________m . nmi okozz . mm

ouillacms . ouillevic ,---------------——

ARTHUR SAULOT . CDMOND HÜIOAU . AMOR* LAUDS «AM lAUMMT . C HA RUCA LE QDINTREO . JEAN LMCUK1 PIERRE LOUBIXRE . MIOHM. MANOLL . ROBERT PARC* CARLOS DE BADUTtKV . MOOER RICHARD , JEAN-------------- TOBERT HAAAHER . ANDRES HODESKAW

E TA VERNI Hl . JtAN TORTEL.

wfi rtolr ó hrut lU ajZu hatfrcii

I.ADISL.IS OAHA

ILLUSTRATIONS LAWS HASSAK V1CTOH VASARILY

Ü'TSVLE'S

ven »Hommage a Lajos Kassák« címmel 37 francia és belga költő fordításában több mint 60 válogatott versemet tartalmazó kötet. A költemények szociális és humanista lírai vallomások. A kötetben két Kassák- és két Victor Vasarely-rajz is szerepel.

Kassák Lajos otthonában

(Vámos László felv.)

— Jelenleg min dolgozik?

— Egy új verseskönyvem korrektúráján dolgozom. A kötetben 260 vers lesz,

1958—1962 közötti, könyvben még nem publikált anyag. Ugyancsak most van nyomdában egy regényem, amelyet 1946-ban írtam, de csak most kerül a nyilvánosság elé. S végül ebben az évben jelenik meg egy fordításkötetem, amely a modern francia költészet egyik atyjának, Blaise Cendrarsnak összes verseit tartalmazza. Szóval, sokat dolgozom, hála nyughatatlan természetemnek, amelyet 76 életévem sem tudott lecsöndesíteni.

<h)

»Mit adtak a nemzetek Európa egyetemes kultúrájához?« címmel nagyszabású nemzetközi kiállítás nyílik Svédországban. Hazánk Bartók és Kodály tevékenységét ismertető dokumentációs anyagokkal vesz részt a kiállításon.

*

Dr. Bognár József egyetemi tanár, a Magyarok Világszövetsége elnöke Nkrumah elnök meghívására Chartába utazott.

*

Az Egyesült Államok nagy ido^nforgalmi irodáinak vezetői tartózkodnak néhány napig Magyarországon. Az amerikai szakemberek tanulmányozzák a főváros és a vidék idegenforgalmi érdekességeit, ellátogatnak a Dunakanyarba, Kecskemétre, Kalocsára és a Balaton mellé.

*

Április elején a Petőfi Színházban vendégszerepei a görög drámai színház, a Pireikon Theatron. Euripidész: Medeia és Szophoklész: Elektra című tragédiáját mutatják be.

*

Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes az oktatásügy időszerű kérdéseiről nyilatkozott a sajtónak. A feladatokról szólva — a többi között — elmondotta, hogy a jövő tanévben a nappali középiskolák tagozataira kereken tízezer diákkal többet vesznek fel, mint az idén. A tervek szerint csökkentik az érettségi tárgyak számát. Valószínűleg magyarból, történelemből és matematikából lesz kötelező az érettségi, és ugyancsak kötelezően választható lesz valamelyik idegen nyelv, s a fizika, a kémia és a biológia.