Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-02-15 / 4. szám
I i HORTHY MIKLÓS Egyfajta bábja volt-e Horthy Miklós az uralkodó osztályok különféle csoportjainak, vagy az események tényleges irányítója? Mi volt a valóságos viszony az uralkodó osztály német és angolszász orientációjú szárnya közölt? Milyen hatalmat tartott ténylegesen kezében a vezérkar? A huszonöt esztendős ellenforradalmi rendszer történetének kutatóit jó ideje foglalkoztatják ezek a kérdések, annál is inkább, mert az álLanwezetés működéséről eddig feltárt iratanyag nem ad egyértelmű és kielégítő választ a felmerült problémákra. Nemrégen újabb dokumentumgyűjtemény jelent meg »Horthy Miklós titkos iratai« címmel. A gyűjtemény az 1919-től 1944-ig terjedő időszakból Horthy bizalmas feljegyzéseit, titkos levelezéseit, különféle felterjesztéseket és memorandumokat tartalmaz. Maga Horthy 1953-ban kiadott emlékirataiban azt állítja, hogy bizalmas irattára -a Budai Várpalotában megsemmisült«. Ernáik megfelelően különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül korrigálta a valóságot ott, ahol azt a megváltozott helyzetben szükségesnek látta. Az eddigi gyűjteményekkel ellentétben a titkos iratok olyan forrásanyagot tartalmaznak, amely a legfelső politikai vezetés belső köreinek tevékenységét tárja fel az olvasó előtt, s olyan kérdésekre világít rá, amelyekre a hivatalos iratanyag sohasem adhat választ. A magánirattár darabjai először is minden eddiginél élesebben rajzolják meg Horthy politikai és emberi profilját, A titkos iratok tanulmányozása után olyan ember áll az olvasó előtt, aki egész huszonöt esztendős politikai pályafutása alatt konok következetességgel haladt a »szegedi gondolat« útján, s törekvéseiben a fasiszta parancsuralmi rendszert igyekezett összeolvasztami dinasztikus, uralkodói elképzeléseivel. Ugyanakkor látjuk kisstílű maohiavdllizmusát, szűklátókörűségét, beteges hiúságát, politikai és gazdasági iskolázatlanságát, megdöbbentő provincializmusét. Tudjuk, Horthy nemcsak rokonszenvezett a fasizmussal, hanem annak közép-európai megalapítói közé tartozott. Valójában mindig is az uralkodó osztály fasiszta szárnya állt hozzá közelebb a Gömbös, Darányi, Imrédy, Bárdossy, Sztójay vonal és természetesen a különítményes tisztekből verbuvált vezérkar, amelyet személyi uralma legbiztosabb támaszának tartott. Ez a szárny ugyanis Horthyt tekintette természetes vezérének, amit többi között indokolt egyrészt a közepes képesség, másrészt a világszemléleti korlátoltság hasonlósága. Politikájának erre az alapvonalára világos fényt vetnek a gyűjtemény különböző iratai. Elsőnek említjük Erich Ludendorff tábornoknak, a német szélsőjobboldal egyik vezetőjének Horthyhoz intézett 1920-as levelét. Ebből kitűnik, hogy Horthy Magyarországa már abban aiz időben is valósággal nemzetközi központja volt az ellenforradalmi erüknek. E levélben Ludendori’f a szerveződő német fasizmus szovjetellenes . terveit körvonalazta és ismertette a Horthy-Magyarország szerepét ezekben az elképzelésekben. »Feltétlenül szükséges volna a közös cselekedet... Forró vágyam a fehér-orosz szervezkedések támogatása.« A bethleni -konszolidáció« utolsó hónapjaiban Horthy az egész belpolitika fasiszta felülvizsgálására törekedett, Az 1930-as nagy tüntetések félelmet keltettek a rendszerben és Horthy ekkor a statárium kihirdetésével megpróbált visiszatérni az ellenforradalmi rendszer kezdeti időszakának politikájához. Rendkívül jellemző az az emlékirat, amelyet H>rthy készített 1932-ben a Szovjetunió elleni összefogás ügyében huszonhárom államfőhöz. Ugyanezt aiz elgondolást tükrözik Horthynak 1933 és 1941 között Hitlerhez intézett levelei. A sajátkezű fogalmazványokban nyomát sem találjuk azoknak a fenntartásoknak, amelyekre Horthy 1953-as emlékirataiban hivatkozik, éppen ellenkezőleg, hang ezekben a szolgálatkészség, Hitler nagyságának és a náci Németország történelmi szerepének feltétlen elismerése. A titkos iratok értékes útbaigazítással szolgálnak az uralkodó osztály két szárnyának valóságos viszonyát illetően is. A Bethlen—Teleky—Kállay-vonal is szükségesnek tartotta Horthyt -aiz ellenforradalmi rendszer stabilizálása érdekében, de nem táplált különösebb illúziókat szellemi képességei tekintetében. Közrejátszott itt az is, hogy a legitimista arisztokrácia a ikirálypuccs idején tanúsított magatartása miatt megvetette Bethlent és hosszú időn keresztül hallani sem akart az együttműködésről, így a legiit'imistaellenessóg is hozzájárult a Horthy—Bethlen szövetség erősítéséhez. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a konzervatív szárny rugalmasabban, tehetségesebben és főleg nagyobb politikai érzékkel képviselte osztályának és az egész rendszernek érdekeit. Az iratokban két olyan dokumentum is szerepel, amelyben Bethlen és csoportja a politikai élet egy-légy nehéz Időszakában részletes eszmei és gyakorlati tanácsokká], látja el Horthyt. Az egyik ilyen tanács 1939-ben 'kelt és Imrédy leváltására szólítja fel Horthyt, ® másik pedig 1944 június végén, amikor Bethlen részletesen elemzi a helyzetet, feltétlenül szükségesnek minősíti Sztójay eltávolítását, s egy új, lehetőleg katonákból és szakemberekből álló kormány kinevezését. Ezekből a tanácsokból is kitűnik azonban, hogy az uralkodó osztály két szárnyát lényegében egy kérdés választotta el egymástól, nevezetesen a fasiszta szárny szociális demaigógiája. A konzervatív oldalt egyre inkább zavarták a fasiszták földreform jelszavai, amelyeknek eredménye szerintük a tömegek radikalizálódása lehet. Végül az Iratokból a vezérkar rendkívül kóros tevékenysége is kitűnik. A vezérkar valósággal állom vo-taz államban, nemcsak keresztezte sok esetben a kormány politikáját, hanem éppen a mémetbarátság és a fasizmus tekintetében gyakran kezdeményező szerepet játszott. összefoglalva, a titkos iratok két dolgot bizonyítanak: egyrészt, hogy Horthy műveletlenebb és korlátoltabb volt, mint ahogy azt általában sejtették, másrészt — és ez csak látszólag ellentétes aiz első megállapítással — világossá vált., hogy elhatározó és döntő szerepet játszott az egész ellenforradalmi időszak alatt a kormány? politika irányításában és nem egy, végzetes következményekkel járó politikai kezdeményezés közvetlenül ő személyéhez fűződött. PETHÖ TIBOR Kováéi Pál pÍSítfj£/Ö/; Balogh László A Nagy-Alföld legdélibb csücskében, a Tisza és a Körösök háromszögébe zárt, Viharsaroknak elnevezett vidék a felszabadulás előtt döbbenetes paraszti nyomoráról és forradalmi harcairól volt híres. Magyarország e legbővebben termő, leggazdagabb földjén a parasztok százezrei vergődtek cselédsorban, a nagybirtok fojtó ölelésében. A Viharsarokban — amely nem természeti, hanem egészen másfajta viharok emlékét őrzi — volt a legmagasabb a gyermekhalandóság, itt szedte legtöbb áldozatát a tüdöbaj. 1945 óta megszépült az élet a Viharsarokban is. A változást virágzó termelőszövetkezetek, tízezrével felépült új parasztházak, a hajdani lomha parasztvárosokban fészket vert ipar, a falvak villamosítása, a gyökeresen megjavult egészségügyi viszonyok jelzik. De talán az is, hogy a viharsarkiak kiket jelöltek képviselőiknek a február 24-1 országgyűlési választásokra, az egykori grófok és földbirtokosok — például gróf Pongrácz Jenő, vagy Búd János földesúr — helyett, akik a felszabadulás előtti években a parlamentben »képviselték« a zömében nincstelen viharsarkiakat. Az 1963. január 11-i választói gyűlésen a Békéscsabai Kötöttárugyár kultúrtermét zsúfolásig megtöltő közönség döntése alapján Kovács Pál, a békéscsabai tanács végrehajtó bizottságának elnöke, a város »Pali bácsija«, került fel az országgyűlési képviselők jelölőlistájára. Pali bácsinak nem kellett bemutatkoznia választóinak, eddigi munkássága ismertetésére sem volt szükség, hiszen a 61 éves volt ácsmunkásnak, a veterán békéscsabai harcosnak élete nyitott könyv az egész város, az egész Viharsarok előtt. A volt békéscsabai városháza volt polgármesteri szobájában — ahová nem is olyan régen a Kovács-félék még a lábukat sem tehették be — fogad Pali bácsi. De mielőtt képviselői jelölésére szót kerítenénk, vagy háromszor megcsörren a telefon, a tanácselnököt keresik különböző ügyes-bajos dol• gokban. A telefonkagylót tartó, kidolgozott, csontos, öreg kézben szinte ott látom a negyven évig használt ács-szekercét, amely most is ott van a magaépítette kisréttanyai ház asztalossufnijában. S mily rokonszenves még az idegen látogató számára is a barázdás arc, az okos, mosolygós szem, a megfontoltságot árasztó tempós mozdulat, a csendes, szerény hang. Mondanivalója pedig szinte feleslegessé tesz minden kommentárt. — Itt születtem Békéscsabán, apám szegényparaszt volt. 1914 óta dolgozom, mint ács. 1920-ban lettem szak•*! szervezeti tag, s ékkor léptem be a szociáldemokrata pártba. Évtizedekig állandó rendőri-csendőri felügyelet mellett éltem és dolgoztam — ha volt munka. Mert bizony a legtöbbször nem volt, így aztán én is azok közé kerültem, akik például 1934- ben ott lent, a városháza élőti téren munkáért, kenyérért tüntettek. Szavazati jogom azelőtt soha nem volt, a Horthy-remdszer »megbízhatatlannak« minősített. Mit mondjak még? 1944 októberében az elsők között voltam, akik a felszabadult Békéscsabán megkezdték az újjáépítést. 1949-től 1957-ig a Kötöttárugyárnak lettem az igazgatója. 1956 után választottak meg a városi tanács elnökének. Azóta itt vagyok és igyekszem jól ellátni feladatomat. De nemsokára nyugdíjba megyek, vállamon érzem már a 61 évet, meg aztán a gyors ütemben fejlődő városnak egyetemet végzett fiatalokra van szüksége. Hogy mégis országgyűlési képviselőnek jelöltek?... Tudja, ez engem is meglepett. Ele az emberek bizalma meggyőzött róla, hogy vállalnom kell. Képviselői programom röviden: további iparosítás és a lakásépítkezések meggyorsítása Békéscsabán, s a demokratizmus még szélesebbé tété» le... Búcsúzóul Pali bácsi jófajta csabai pálinkával kínál. Koccintunk: jó egészséget kívánok a veterán harcosnak, a leendő fiatal képviselőnek. A Viharsarok kellős közepén fekszik a 23 000 lakosú Békés nagyközség, ahol a lakosság egyhangúlag Balogh Lászlót, az egyik fiatal parasztembert jelölte országgyűlési képviselőnek. A neve szerint csöndes és szelíd, valójában sok küzdelmet megvívott Békés községből 1848—49-ben, a szabadságharc idején négyezren jelentkeztek honvédnek Bem apó és Damjanich tábornok seregébe, és 1500-ain nemzetőrnek. 1849 után elsőnek Békésben választottak haladó szellemű képviselőt, Irányi Dánielt, a márciusi ifjak egyikét. A század eleji agrárszocialista nézeteknek is jó táptalajuk volt Békésben, ahol egy lakosra 0,8 katasztrális hold föld jutott, vagyis egy parasztcsaládra átlag mindössze 3 hold. Már akinek jutott, mert ez a környék régen elsősorban a föld nélküli, országot járó kubikusok hazája volt. 1939- ben, az utolsó fasiszta választáskor, a legnagyobb terror ellenére is 4000 békési ember szavazott a szociáldemokrata párt jelöltjére. Ez a község, Békés — és ennek is egyik külső tanyai része, a 600 lelket számláló Békésrosszerdő — Balogh Lászlónak, az újdonsült képviselőjelöltnek szűkebb hazája. Édesapja is itt gazdálkodott néhány hold földjén, s itt folytatta a munkát az utóbbi években a fiatal Balogh: 1960-ig mint egyéni gazda, három esztendeje pedig mint az »Egyetértés« Termelőszövetkezet tagja, majd — tagtársai bizalmából — az elnöke, A fiatal Balogh László mindig kereste az újat a gazdálkodásban. Még egyéni gazda korában beiratkozott a mezőgazdasági technikumba — most végzi az utolsó évet. Kis gazdaságát is mintaszerűen művelte, de tudta, hogy igazán jó lehetőségei csak a nagyüzemnek vannak. Ezért lépett be elsők között a közös gazdaságba. Sokan éppen az ő példájára döntöttek hasonlóan, mondván: »Amit Balogh Laci csinál, az nem lehet rossz«. Nem is lett rossz. Balogh vezetésével ma már jól jövedelmez a termelőszövetkezet. Az ifjú Balogh kezdeményezésére a hét békési szövetkezet közösen építtetett magának üdülőt a Balaton partján. Viharsarki parasztok üdülőhelye a Balaton mellett! Milyen lehetetlenül is hangzott volna ez a múltban! Balogh volt az egyik kezdeményezője annak, hogy járjon ki rendszeresen falujukba a megye központból és tartson ott előadásokat a színház társulata. Balogh László néhány év alatt a környék egyik legmegbecsültebb embere lett. 1958-ban tanácstaggá választották meg, s most országgyűlési képviselővé jelölték. Igaz, Balogh először szabadkozott, hogy ő még fiatal, de aztán éppen az öregek, köztük nem utolsósorában édesapja rábeszélésére elvállalta a nagy megbízatást. Békésben senkinek sincs kétsége afelől, hogy Balogh László Budapesten, a parlamentben is a parasztoknak, a dolgozó embereknek és az újnak a szószólója lesz. VARKONYI ANDRÁS A Magyar Külügyminisztérium meghíváséra osztrák újságírók látogattak hazánkba, hogy megismerkedjenek a magyarországi németajkú lakosság életével. Az újságírók egy csoportja plUsvörösvárott Morlok István kózségl plébánost kereste (el, aki húsz esztendeje a község lelkipásztora Roubál VUmosnak, á Magyar Állami Operaház nyugalmazott karigazgatójánafc «5. születésnapja alkalmából, művészi munkássága elismeréséül a Magyar NépkSztársaság Kiváló Művésze elmet és Gyergyai Albert egyetemi tanárnak, az Irodalomtudományok doktorának, az Eótvóx Lóránd Tudományegyetem Bólesészettudományi Kara Francia Nyelvét Irodalom Tanaiéke vezetőjének 7«. születésnapja alkalmából tudományos munkássága eUsmeréséül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Crdemrend kitüntetést adományozta
