Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-12-15 / 24. szám
GÓTIKUS FESTMÉNYEK MAGYARORSZÁGON Elbűvölően szép album jelent meg az idén karácsony előtt a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat gondozásában: Gótikus festmények Magyarországon. A negyven színes képet magába ölelő díszes könyv elevenen példázza, hogy hazánk nagy korszakaiban, az egyetemes eitrópai fejlődés részese, egyik alakítója volt. Az államalapító István király olasz és bizánci kapcsolatai, az Anjou-házból való Nagy Lajos francia eredete és itáliai nevelése, luxemburgi Zsigmond nagyvonalú európai politikája, majd Mátyás király reneszánsz budai udvara lehetővé tette, hogy az egyetemes európai műveltség magvaiból hazai talajon sajátos magyar művészet szökkenjen szárba. A másfél évszázados török uralom sok értéket elpusztított és megrongált a hajdani békésebb, alkotó korszakok remekeiből. De annak, ami a gótikus festményekből épségben ránk maradt, ez az album csodálatos szépségű foglalata. Baloldali képünk: Ismeretlen festő: Angyali üdvözlet — részlet. Felső képünk: Ismeretlen festő: Királyok hnádása, oltárkép 1460 körül. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: Elmúltak a hadak, már megnémulának Gyászos harsogást Márs trombitájának, A halált mennydörgő ágyúk nem ropognak, A puskák s köszörült kardok nem villognak. Maga a dühösség, a hadak magzatja, Fogva van, sok ezer vaslánc szorongatja. Az arany békesség templomát megnyitja, Űjul szakadozott oltárán kárpitja, Kötvén homlokára szagos olajágot, Béfedé szárnyával az egész országot, Hogy annak árnyéka és védelme alatt Az embernek kedves legyen minden falat, Hogy a szántóvetö földet mívelhessen Annak árnyékába bátran és csendesen, Hogy félelem nélkül lévén a határok, Bátran járhassanak benne a kalmárok, Hogy újra épüljön a most számkivetett Igazság trónusa, kit a had levetett, Hogy a mesterségek mind helyreálljanak, A békesség alatt virágozhassanak, Hogy a múzsák, kik már a vérbe öltözött Halálos fegyverek csattogási között Elhallgattak vala, szólani kezdjenek, Már Márs és Bellona ne járjon ellenek, És hogy országunkat a boldogság lakja, Aranyidőt éljünk, ne légyen salakja. ADY ENDRE: Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák, Szent-János-bogarak a kertben, Emlékek elmúlt nyarakon, Flórenc nyarán s összekeverten Búcsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánci termen, Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, őrzött elevenek és holtak, Szívek távoli mosolya, Reátok néz, aggódva, árván, őrzők, vigyázzatok a strázsán. őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyűek az állat-hős igék S a csillagszóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét, S akik még vagytok őrzőn, árván, őrzők: vigyázzatok a strázsán. JUHÁSZ QYULA: Világok háborúján, Holott halál az élet, Enyészet évadán és Özön gyász századában Én, bús Vitéz utóda, Szegény, szomorú költő, Hadd valljam balga hittel És boldog áhítattal Az élet vallomását, Hogy nagy dolog a harc, de Legszebb virág a béke. Szelíden és nyugodtan Jó könyveket lapozni, Szép képeket csodálni, Üj éneket dúdolni. Tűnt éveket idézni, Mélázni a mezőben S gondolni holmi szépet S a bennünk fájva fájó Ember tragédiáját Feledni pillanatra S csak élni, élni. Ámen.
