Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-12-15 / 24. szám
KÉPEK A FRANCIA—MAGYAR TARS AS AG NOVEMBERBEN MEGTARTOTT KONGRESSZUSÁRÓL, Baloldali kép: az elnökségben helyet foglalt többek közt Petit tábornok, a társaság elnöke, mellet József, .hazánk franciaországi nagykövete; a magyar küldött, vályl Gábor, a Kultúrkapcsolatok Intézetének osztályvezetője, mellette Kozma József magyar származású világhírű zeneszerző. Középső kép resszus szünetében nagy sikerük volt a kiállított magyar könyveknek és hanglemezeknek. Jobboldali kép: a kongresszus hallgatósága Hitek sotokbau A. Sveum, a norvég külügyminisztérium Kulturális Kapcsolatok Irodájának igazgatója, aki a Kulturális Kapcsolatok Intézetének vendégeként néhány napot hazánkban töltött, tárgyalásokat folytatott a magyar—norvég kulturális kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. Dr. Wilfried Daim osztrák író és pszichológus Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem lélektani tanszékén előadást tartott a politikai pszichológiáról. * Kutas Imre ankarai követünk átadta Yashar Kemal török írónak Sovány Mehmed címmel magyar fordításban megjelent regényének tiszteletpéldányait. Trencsényi Waldapfel Imre akadémikus tíznapos görögországi tanulmányútra utazott. A magyar tudós előadást tart Görögországban. * Dr. R. G. V. Norrish Cambridge-i profeszszor az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikai, kémiai és radiológiai tanszékén tartott előadást. A Tátrai vonósnégyes háromhetes olaszországi turnéra utazott. * Gyáros László, hazánk első marokkói rendkívüli és meghatalmazott nagykövete átadta megbízólevelét II. Hasszánnak, Marokkó királyának. Nyikus Lajos és családja (Novotta Ferenc felv.) KÉT HÖNAP A TENGEREN TÚL... »...Innen, Volta Redondáról két munkatársam ment haza, de utána semmi hírt nem hallottunk róluk, soha nem írtak, mi történt velük? Szeretném, ha riportot készítenének róluk, persze fényképpel, így jobban el hihető, hogyan élnek. Az egyiket Király Józsefnek hívják, dunaszekcsői. a másikat Nyikus Lajosnak, székesfehérvári...« (Részlet L. J. brazíliai olvasónk leveléből). Kedves L. J.! Kívánságának igyekszünk eleget tenni, de szíves türelmét is kérjük, hiszen egy név és egy városnév alapján nem olyan könnyű nyomára bukkanni valakinek. Két ismerőse közül egyiket már felkerestük, s hírünk van a másikról is, amint szerét ejthetjük, felkeressük őt is. Nyikus Lajost valóban Székesfehérváron találtuk meg, noha előbb Budapestre tért vissza, ahonnan annak idején eltávozott. A gyár, ahol addig dolgozott, menten visszavette, de megfelelő lakáshoz nem jutott, pedig arra már csak azért is szüksége lett volna, mert a gyerekek — mint képünkön is látható — jókorát nőttek azóta, hogy ön utoljára látta őket. Gondolt hát egyet Nyikus barátunk, és leköltözött nevelőszüleihez Székesfehérvárra, most ott él, ott dolgozik. Hogy hogyan? Nos, lássuk, kendőzés nélkül, a jót is, rosszat is, úgy, ahogyan ő maga elmondja: — A Székesfehérvári Könnyűfémműnél dolgozom, most mint esztergályos-marós szakmunkás. Megbecsülnek, hiszen egy olyan speciális célgépet adtak a kezem alá, amelynek a kezelése meglehetősen bonyolult, nemcsak ügyességet, hanem komoly szellemi igénybevételt is jelent. Bizonyára ezzel függ össze, hogy a gyár hozzájárulásával és segítségével hamarosan beiratkozom a négyesztendős felsőfokú technikumba, amelynek elvégzése magas szakmai képzettséget nyújt és anyagi előrelépést is jelent majd számomra. A gyárban különben jól fogadtak, de hiszen ismertek is, mert valamikor itt szabadultam fel mint segéd. Most a feleségem is a gyárban dolgozik, és együtt megkeresünk annyit, amennyi kell. A gyerekek iskolába járnak, jól tanulnak, de sajnos felejtik a portugált, hiába biztatom őket beszélgetésre. Gyerek gyorsan tanul, de gyorsan is felejt nyelvet. Nem volna azért semmi baj, csak lakásunk nincs még mindig megfelelő. Itt, a szüleim házában szűkén vagyunk, s a házat egyelőre nem lehet bővíteni, mert a város növekedése, terjeszkedése miatt ez a terület rendezés alatt áll. A gyár megígérte, hogy őszre lakást biztosít az egyik új lakótelepen, de még nem kaptam meg. Tudom, hogy előbb-utóbb meglesz, s tudom azt is, hogy sok a rászoruló, de hát az ember érthetően türelmetlen... — Így van, ennyi van, én is kérem, hogy írják meg, mert igaz, hogy nekem is kellett volna már levelet írnom oda ki... Hiszen én tudom leginkább, hányféle hazug hír kering ott kint arról, hogy mi van idehaza. Király József jóval előbb jött haza, mint én, s hogy ő sem adott hírt. magáról1, hát akkor még én is azok között voltam, akik sok mindenfélét gondoltak róla, mi is lett vele, hová tűnhetett? Pedig látja... Tegnap valamiért kezemben volt a személyazonossági igazolványom. És akkor eszembe jutott, hogy odakint azt mesélték, aki hazajön, az fekete igazolványt kap, hogy menten fel lehessen ismerni: diszszidens volt. Megnéztem hát, mit írtak az enyémbe, amely épp olyan piros, mint a többi tízmillió. »Az elvesztett régi helyett kiadva ekkor és ekkor...« — ennyi volt benne. De hát elveszíteni akárki idehaza is elveszítheti az igazolványát... Hát ezt is üzenem oda ki, Volta Redondába... Nos, kedves L. J. — ennyit tudtunk meg volt munkatársáról, összefoglalva: él, dolgozik, neveli gyermekeit, vannak örömei és gondjai — de kinek nincsenek? Különben, a pontos címe: Székesfehérvár, Vereckei utca 12. Kint van ez a szőlők között, fenn a dombokon, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a városra. Nyáron minden csupa zöld, ősszel csupa rozsda és arany, télen néha kötésig ér a hó, minden csupa fehér. Mint általában Magyarországon. Üdvözlettel B. P. IfJ. Bőzsöny Ferenc (Novotta Ferenc felv.) Bőzsöny Ferencnek, a Magyar Rádió népszerű bemondójának, aki a nyár végén két hónapot töltött az Ohio állambeli Akronban élő édesapjánál, az udvariasság szabályai szerint tulajdonképpen csak másfél esztendő múlva kellene visszatérnie Magyarországra, Ennyi ideig tartana ugyanis, ha1 elfogadja azokat a hosszabbrövidebb időre szóló meghívásokat, amelyekkel édesapja barátai, ismerősei, sőt még ismeretlenek is, érkezése pillanatától elhalmozták. S ha hozzávesszük, hogy a két hónap alatt még szaporodtak volna a meghívd* sok, hosszabb időre lemondhatott volna a magyar rádiót hallgató közönség Bőzsöny Ferenc ércesen zengő baritonjáról. Szerencsére ez nem történt meg és kén rádiákommentár között a stúdió — közismerten — Pagodának nevezett eszpresszójában érdeklődünk az amerikai út legérdekesebb eseményeiről. Mielőtt azonban egy időre átadnánk Bőzsöny Fe» re. Többször jártam Clevelandban is, ahol nagy megtiszteltetés ért. Alkalmam, volt üdvözölni az amerikai magyarokat. A műsor, amelyet a nyáron itthon járt Szappanos Ferenc nagy szakértelemmel szerkeszt, igen népszerű. Sorolnám tovább, hisz’ annyi minden volt még! Volt columbusi, cantoni, New Yorh-i és washingtoni kirándulás és láttam a Niagara- vízesést. Washingtonba Tóth Joe bácsi, a Niagarához a Vadász házaspár kísért el.... tgy vezettek kézenfogva két hónapon át sok-sok szeretettel gyermekkorom megelevenedett mesealakjai, s mutatták a mát. a jelent, s hordták elém a figyelem jeleit. Köztük olyan becseset is, mint például két 1848-ból és 1851-ből származó angol nyelvű lapot, az utóbbi Kossuth Amerikába érkezéséről számol be. Az ajándékozók — a Berényi házaspár — jóvoltából talán egy még eddig ismeretlen Kossuth-emlék jutott el hozzánk ... És végül hadd köszöntsem a távolból édesapámat! Köszönöm, hogy olyan természetesnek, magától érte'tődönek vette látogatásomat, s hogy tőle hazajöttem, azt (hernádi) ezek a mesealakok elevenedtek meg előttem s váltak élő valósággá. Talán ezért mozogtam olyan otthonosan az öreg amerikások között, mert jóformán gyerekkorom óta ismertem Cséplő mamát és Takács bácsit, a »családfőt«, s Takács nénit, a Magyarház »főszakácsnőjét«. Mert ott igy nevezik az »öregamerikások« vezetőit, mini ahogyan íródeálcnak hívják a jegyzőt és a pénztáros sem pénztáros, hanem kincstárnok. Hogy a 16 éve nem látott édesapámmal való találkozás részleteire kitérjek vagy hogy akárcsak név szerint mindenkit megemlíthessek, akik kedvesek és figyelmesek voltak hozzám, nincs lehetőség, hiszen olyan hosszú listát kellene sorolnom, hogy se vége, se hossza nem lenne. inkább néhány érdekes epizóddal kezdeném. Ami a legszembetűnőbb: az általában jóindulatú érdeklődés a magyar viszonyok iránt és a — tájékozatlanság. bácsi műve volt; ő jelenleg a, Magyarház vigalmi elnöke és feleségével együtt a vásár főrendezője. Az idegenvezető szerepét legtöbbször Tóth Joe bácsi töltötte be. ő kalauzolt fáradhatatlanul, hogy megismerhessem Akron nevezetességeit. Jártam közhivatalokban: bankban, bíróságon, gyárakban, üzemekben, Aztán adtak tovább kézről kéz-Mr. és Mrs. Ferenc Bőzsöny és IfJ. Bőzsöny Ferenc az Akroni Magyar Vásáron rencnek a szót, hadd mondjuk el róla, hogy hét esztendeje működik a rádiónál és munkája mellett sokat tanul. Irodalmár és történész, Érdekli tehát a múlt és tiszteli a hagyományokat. Ezért is volt számára érdekes az amerikai látogatás. — Valóban a múlt elevenedett meg előttem. Persze, nem történelmi távlatokban, csak néhány évtized távlatában. Nagyapám, aki azóta már elhunyt, 1907-ben vándorolt ki Akronba. Amikor hazalátogatott, sokat mesélt. Mesélt a tengeren túlról és az ott élő emberekről, magyar honfitársakról. S most Egy idős néni könnyekkel a szemében megkérdezte: Édes fiam, mondja meg őszintén, van mit enniük odahaza? Felejthetetlen élmény volt számomra az Akroni Magyar Vásár, kétezer magyarjának találkozója. Az idei, szám szerint a negyvenegyedik, a Kecskeméti Vásár volt. (Minden vásárt másmás magyar városról neveznek el.) Bevallom, hogy zavarban voltam, amikor a hangszórón keresztül név szerint üdvözöltek, mint a Magyar Rádió munkatársát. Ez a kedves figyelem Bank János
